Amerikai Magyar Szó, 1966. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)
1966-06-02 / 22. szám
Thursday, June 2, 1966 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 3 SZEGÉNYSÉG ÉS ERŐSZAK (Folytatás az első oldalról) De egyszerűség kedvéért beszéljünk most Mc Namara adatai alapján. Az első csoportba tartozik Nyugat-Európa legtöbb országa, az U.S. és Kanada, Ausztrália, Uj Zéland, Izrael, Kuvait, Venezuela és Csehszlovákia, Kelet-Németország, Lengyelország és a Szovjetunió. A másodikba 39 ország, közöttük Albánia, Bulgária, Kuba, Magyar- ország, Románia, Jugoszlávia. A harmadikba 33 állam, ezek közt Kina és Észak-Korea; a negyedikbe 34, Észak-Vietnam is. így a szocialista országok között három tartozik a szegények közé, kettőt a háború nem régen pusztított, a harmadikat most rombolja. Viszont a többi 64 szegény ország Latin- Amerikában, Ázsiában és Afrikában van. Nagyrészük a legújabb időkig Európa vagy a U.S. gyarmata volt, a latin-amerikai országok pedig az Egyesült Államok abszolút gazdasági és politikai befolyása alatt állanak. Minderre persze nem mutatott rá a beszédében McNamara, nem kérdezte, miért van a Szovjetunió az első csoportban, amely országnak széles tömegei 1917 előtt nem kisebb nyomorban éltek, mint Dél-Amerika s amelyet két világháború, polgárháború, invázió pusztított, bojkott fojtogatott? Nem kérdezte, miért oly szegények az emberek Dél-Amerikában, amely a világháborúkból kimaradt, nyersanyagokban igen gazdag és a U.S. védnökségét élvezi? Nem kérdezte, miért hagyták a gyarmatos hatalmak olyan szörnyű állapotban Ázsiát és Afrikát, ahonnan mérhetetlen gazdagságot szereztek és ahol — erre hivatkoztak — “rendet teremtettek”, kultúrát fejlesztettek a “bennszülöttek között”; és miért nem javul ezekben az országokban a helyzet a “felszabadulás” óta, holott a nyugati hatalmak kartelljei és trösztjei ma is szabadon fejtik ki bennük áldásos munkájukat? E kérdésre én itt nem válaszolok McNamara helyett, elégszer megadta már rájuk a választ a Magyar Szó; de egy-két megjegyzést kell tennem a miniszter ama fejtegetésére, hogy a “felkelések”, belső felfordulások a szegénység következményei: a gazdag országokban csak egy ilyen volt 1958 óta (nem tudom,, Franciaországra gondolt-e, amit nem tartanék helytállónak, vagy Venezuelára), mig — szerinte — a középső csoport országainak 48%-ban, a szegények 69%-ában az igen szegényeknek pedig 87%-ában voltak ilyen bajok. Igaz, hogy a gazdag országokban nem volt polgárháború, általános felkelés, de azért jónéhányuk játszott szerepet ilyenekben. Belgiumban többkevesebb nyugalom volt, ha a flamandok és a vallonok összecsapásait nem számitjuk ide; de a Kongóban (amelyet a belgák hagytak hosszú, gyalázatos, kegyetlen gyarmati uralom után ilyen kétségbeesett állapotban), főkép Belgium (de más nyugati hatalmak által is támogatva) keverte a kártyákat a belháboru érdekében, elszakítván Katangát, megöletvén az ország törvényes miniszterelnökét, népgyilkos zsoldosokat szabadítván rá szerencsétlen népére. Hogy Franciaországban volt-e felfordulás, arról vitázni lehet. De Gaulle hatalomra jutásánál szerepe volt a fegyveres erő fenyegetésének is; de az nem vitás, hogy Algéria szabadság- harcát ez a fegyveres erő olyan eszközökkel igyekezett elnyomni, amelyek méltán állíthatók egy sorba a németek világháborús kegyetlenségével. Anglia persze már évszázadok óta a belső béke országa; de gyarmatai szabadságharcának elnyomásában éppoly kevéssé ragaszkodott a jogállam eszközeihez, mint a fent említett gyarmatosok: bizonyíték erre Malaya, Ciprus és Áden. És az Egyesült Államok. Abban az országban, ahol az átlagos életnívó, mint mondják, a legmagasabb, nem fenyeget ilyesmi, általános felfordulás, felkelés, államcsíny veszélye; legalább is ma nem fenyeget. De megítélés dolga, ideszámitsuk-e azt, ami Mississippiben, Alabamában, Wattsban és még sok más államban és városban történt? Húsz millió néger és többször annyi fehér érezte ezeknek közvetlen vagy utóhatásait, sokszorta többen, mint sok olyan országnak egész lakossága, amelyekben McNamara a belső zavargásokat konstatálta. És mi váltotta ki, élesztette ezeket? Brit Guianában törvényes választáson szerzett parlamenti többség által támogatott kormány ellen szítottak zavargásokat amerikai és angol érdekeltségek, végül is eltávolitván a miniszterelnököt és a kisebbség vezetőjét helyezvén kormányra. Kuba ellen a U.S. szervezett inváziót és támogat azóta is felforgató tevékenységet. Dominikában ugyancsak amerikai érdekeltségek által támogatott katonai junta kergette el a 30 é” óta választások alapján az élre került államelnököt és ami' kor a nép felkelt az alkotmány visszaállítására, ezt lázadásnak nevezték és a marinek bevonultak az ox-szágba az ellenforradalmárok védelmére. Panamában amerikai katonák lőttek a nemzeti jogokért tüntető tömegbe. Angolában, Mozambikban függetlenségért küzdőket gyilkolnak modernül fegyverzett portugál csapatok. Dél-Afrikában bitorló fehér kisebbség gyakorol gyilkos rémuralmat, Anglia és a U.S. képmutatóan eltakart gazdasági bünrészességével. Kínába Formozáról küldenek—Chiang Kai-shek bevallása szerint—szabotáló “kommandókat”. Rhodéziában — miként Dél- Afrikában — törpe fehér kisebbség bitorolja a hatalmat, aminek érdekében fellázadt anyaországa, Anglia ellen, amely azonban nem hajlandó beléjük lőni, amikép azt a “színesek” ellen oly sokszor megtette. Dél-Vietnamban... ezt tudjuk. Laosban Kennedy elnök bevallása szerint is a U.S. távolította el többször is a törvényes kormányokat. Yemen ellen a U.S. által felfegyverzett Saudi Arábia támogatásával intéztek támadást az abszolút hatalomról letaszított royalisták. És a latinamerikai országok gerillái nem a felforgatás és a kaland vágyától vezérelve keltek fel, hanem azért, mert a U.S. által támogatott, illetve hatalomra tett reakciós kormányzatok a mérsékelt reformtörekvéseket is kommunistának nevezik, véresen elnyomva őket, mig népeik állati sorban sínylődnek saját vezető rétegeik és az amerikai nagytőke kettős elnyomása alatt. És hogy más országokban, ahol katonai puccsok távolították el a U.S.-nek (vagy egyes más nyugati hatalmaknak) nem tetsző kormányokat, gyakran tömeggyilkosságok kíséretében, mi szerepe volt ebben a U.S. Central Intelligence Agency-jének, arról a New York Times világszenzációt keltett cikksorozata is beszámolt. Ami mindezekben az országokban történt és amit tenni elmulasztottak, azért nem csupán a U.S. — és kisebb mértékben más nyugati hatalmak — felelősek. Felelősek sok esetben ez országok vezető politikusai is (bár sokuknak nincs meg az akciószabadsága), saját comprador-burzsoáziá- juk (a külföldi tőke bizalmiai és végrehajtói), népükben is gyakran megvannak még az évszázados elnyomás és nyomor okozta rossz tulajdonságok. De az elnyomottak felelőssége mindig csak másodlagos. Az igazi felelősség nem az övék — és alapjában dicséretes volna, ha végre olyan ember, mint McNamara is kifejezné ezirányu aggodalmait. De mindezt Wilsontól kezdve a legtöbb amerikai elnök is már kifejezte és mint tudjuk, mindenféle akciókat is indítottak a bajok kiküszöbölésére. Az elnyomott és nyomorgó népek jól tudják, mert ön- magukon érzik, hogy legjobb esetben csak nyomor- enyhitő akciókról volt szó, amelyek javai azonban alig jutottak el azokhoz a tömegekhez, amelyeknek szánták őket. Aki a világgazdaságnak erről az egyre fenyegetőbb katasztrófájáról beszél, az többet árt, mint használ, ha megmarad a tüneteknél (még azokat is megválogatva) és nem fordul ex- pressis verbis (nyüt szavakkal) azokhoz, sőt azok ellen, akik mindezért elsősorban felelősek: a nagy gazdasági érdekeltségek és csatlós sajtójuk, fullajtár politikusaik és diplomatáik, bérelt szakértőik ellen, akik érdeke a jelenlegi állapot fenntartása, minden alapvető változás megakadályozása, minden igazi, radikális javaslat megrágalmazása és önző politikájuknak “szociális olajcseppekkel” való fügefalevele, eltakarása. Egy újabb “nagy beszéddel” gazdagabbak az éter hullámai és marad minden business as usual. Szkeptikus Ismét döntött a Legfelsőbb Bíróság (Folytatás az első oldalról) követeléseiket kiharcolni, a sztrájk évekig elhúzódott. Közben panaszukkal a bírósághoz folyamodtak és a Legfelsőbb Bíróságig is elmentek, mely most hozta meg döntését. Többek között a döntés a következőket mondja: “A mi bonyolult társadalmunkban, a vasutak leállása nagyon súlyos helyzetet teremthet, különösen azok részére, akik a külvárosokból a városokba járnak dolgozni. Ezért ha az adott helyzet megkívánja, a vállalat változásokat eszközölhet a szakszervezeti szerződés ellenére.” E munkásellenes döntésen nem változtat az sem, hogy a dokumentum megjegyzi: “Ez nem jelenti azt, hogy a vállalat széttépheti a munkaszerződést és sztrájkot provokálhat.” A döntés ezen része semmit sem jelent, mert éppen ez volt az, amit a vasutvállalat vezetősége tett. Megtagadta a jogos bérkövetelést, ezzel sztrájkba kényszeritette a munkásokat, sztrájktörőket toborzott, megszegte a többi szakszervezetekkel kötött munkaszerződést és ezen cselekedeteit a Legfelsőbb Bíróság most száz százalékban jóváhagyta. Nagyon aggasztó az a tény, hogy 7 biró szavazott a sztrájktörő döntés mellett és csak egy szavazott ellene. Az is szomorú, hogy a többség véleményét Douglas biró hozta nyilvánosságra, akit eddig a haladó szellemű főbirák közé soroltunk. Időről időre a Legfelsőbb Bíróság a munkások, a nép érdekében hoz döntést. Ez azonban csak akkor történik, amikor a dolgozók félreérthetetlenül köztudomásra hozzák véleményüket a Legfelsőbb Bíróság által tárgyalt ügyről. A Legfelsőbb Bíróságnak ezen sztrájktörő döntése visszatükrözi az AFL-CIO országos vezetőségének megalkuvó, gerinctelen, elvnélküli magatartását. A Legfelsőbb Bíróság e döntése ismételten bizonyítja, hogy az amerikai munkások, mint a világ minden más kapitalista államának munkásai, csakis saját erejükre számíthatnak. A leplezett vétó leleplezte a Smith-rezsim támogatóit A Biztonsági Tanács május 27-én este szavazott Mali, Nigéria és Uganda közös határozattervezetéről a rhodesiai kérdésben. A tervezet a nyugati hatalmak tartózkodása miatt nem szerezte meg a szükséges többséget. Az ülés befejezése után Kapwepwe zambiai külügyminiszter és Abdel La- tif Rahal, az algériai külügyminisztérium főtitkára közös sajtóértekezletet tartott. Ez alkalommal az afrikai országok jól tudták, hogy a Biztonsági Tanácsban nincs meg a szükséges többség — mondotta az algériai külügyminisztérium főtitkára. Céljuk nem az volt. hoav elfogadta*«^ a tanáccsal határozattervezetüket, hanem az. hogy megmutassák az afrikai közvélemény nek, milyen álláspontot foglalnak el a valóságban a Smith-rendszer szövetségesei. Sikerült felhívni a Biztonsági Tanács figyelmét arra a súlyos veszélyre, amelyet a fajüldöző rendszer jelent Afrika számára. Nyikolaj Fedorenko, a Szovjetunió képviselője a szavazás után újságíróknak kijelentette, hogy a nyugati hatalmak ez alkalommal a leplezett vétó módszeréhez folyamodtak a Biztonsági Tanácsban. Tüntetnek a diákok a katonai sorozás ellen MADISON, Wis. — A város egyetemi hallgatói bevonultak az egyetem Bascom Termébe. Az egyetemi rendőrség, Ralph Hansom rendőrkapitány vezetésével tehetetlennek bizonyult és képtelen volt megakadályozni a 600 egyetemi hallgatót abban, hogy elfoglalják az egyetemi épületet. Ülösztrájkba mentek és igy tiltakoztak az ellen, hogy az egyetem vezetősége együttműködik a sorozó bizottsággal. A tanári kar szintén kritikát gyakorolt, amikor elhatározta, hogy tanulmány tárgyává kell tenni a sorozás! rendszert. A Cornell egyetem is cselekszik Ithacában (N.Y. állam) a Cornell egyetem igazgatósága elhatározta, hogy tanulmány tárgyává teszi a sorozó bizottság és az egyetem vezetősége között fennálló kapcsolatot. Bizottságot választottak erre a célra. Az eredményről az ősz folyamán tesznek majd jelentést. Chicagóban a Roosevelt Egyetem tanári karának 19 tagja levelet küldött az egyetem igazgatóihoz, tiltakozva az ellen, hogy rendőri segítséget kértek az ülősztrájkban részvevőknek az egyetemi épületből való eltávolítására.-*.***.***.****************************** * *J A szenátus jóváhagyta az Ür-bizottság $5,008,- 000,000-os (ötmilliárd-nyolcmillió dollár) költség- vetését. c*J> Tüntetésekre készülnek a finn munkások Helsinkiben abból az alkalomból, hogy Rusk külügyminiszter május 31-én odalátogat.- . A/V\eRIKAI , ./ßfcitjifcicr' ojfcO' Published every week by Hungarian Word, Inc. 130 East 16th Street, New York, N. Y. 10003. Telephone: AL 4-0397 Ent. as 2nd Class Matter, Dec. 31. 1952 under the Act of March 2, 1879 to the P.O. of New York, N.Y. Előfizetési árak: New York városban, az Egyesült államokban és Kanadában egy évre S10.000. félévre S5.50. Minden más külföldi ország- 84 | be egy évre 12 dollár, félévre S6.50
