Amerikai Magyar Szó, 1966. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)
1966-05-26 / 21. szám
Thursday, May 26, 1966 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Fodor Erna: Beszélgetés az Orient-expressen .. Az Orient-express este 9.45-kor indul a párizsi Gare de l’Est pályaudvarról Budapest felé. Közvetlen vonat, közvetlen vasúti kocsik állnak az utasok rendelkezésére. Másnap este 8 óra 3 perckor a Keleti pályaudvaron van az utas. Ilyenkor, kora tavasszal azonban még kevesen utaznak. A nyári hónapokban bizony még állóhelyet sem talál a későn jövő. A vonat lassan kihúzott. A fülkében csak ketten voltunk. A párizsi házak, utcák és autóbuszok lassan elmaradtak. A nyár különösen korán köszöntött be a kontinensen, úgyhogy nyitott ablak mellett utazhattunk. Ez a nagytávolságú vonat azonkívül, hogy villanymotor huzza, nagyon ósdi. A hálókocsikat még szénnel fütik. Ivóvíz nincs és a mellékhelyiségek is mutatják, hogy a kocsik még a század elején készültek. A New York Times párizsi kiadását böngésszük. A nagy világváros lassanként elmaradt és csak a vonat zakatolása hallatszott. Az első megálló Cha- lon-s-Marne volt. Az első világháborúban a márnei csaták idején naponta ott volt a város neve az újságok címlapján. Sok francia és angol, no meg amerikai katona lelte y>tt halálát a demokrácia védelmében. Az amerikai hírszolgálat és természetesen a hadvezetőség akkor használta először a “demokráciáért” való meghalás jelszavát. Ez nagyon jól beválhatott, mert közel 50 év után ugyanezzel a jelszóval küldik a fiatalokat fegyverrel és más gyilkoló szerszámmal a “demokrácia” védelmére. Az uj gyarmatosítok Chalon-s-Marneban egy csomó egyetemista szállt fel a vonatra. A Nancy egyetem agrár-szakának hallgatói. Az ülésen levő újságokból azonnal látták, hogy amerikaiak vagyunk és bemutatkozás után angolul folyt a társalgás. Nagyon érdekelte őket az amerikai élet, minket pedig az érdekelt, hogy miképpen gondolkozik a francia egyetemi ifjúság a mostani lüktető élet mindennapi problémáiról. Az egyetemi hallgatók Európában mindig a haladó irányzat élén jártak. Az amerikai élet megtárgyalása után áttértünk a francia diákság életére, majd a vietnami helyzetre. Gondolkozva, majdnem vontatottan beszéltek eleinte a francia egyetemi hallgatók Vietnamra vonatkozó véleményükről, nyilván nem akartak minket, amerikaiakat megsérteni. “Véleményük az, hogy Amerika abban a téves hitben van, hogy ők elérhetik azt, amit mi franciák sok évi háború után sem voltunk képesek”, mondta az egyik. “Nemcsak azt, hanem az amerikaiak még azt is hiszik, hogy Vietnam meghódítása nagy anyaei jövedelmet hoz majd a befektetett üzleti vállalkozásoknak. Amit az amerikai haHvezetőség ebben a háborúban nyerni fog, TAPASZTALAT és ez egytől egyig szomorú lesz.” “Nem akarjuk azt mondani, hogv ‘savanyu a szőlő’, de szeretnénk tudni, hogy mire alapozzák ezt a határozott, az amerikai kormánykörökre vonatkozó nagyon is pesszimista véleményt?” “A történelmet különbözőképpen lehet tanítani és különbözőkénnen lehet elferdíteni. A tény az, hogy mi franciák a 19-ik század közepétől kezdve 195|-ig álltunk harcban Vietnamban, ho»y a francia hegemóniát megalapozzuk. Diem Bien Phunál rájöttünk arra, hogy ha jó is mindenütt, de legjobb otthon. A különböző francia kormánvok sok trükköt és erőszakot alkalmaztak a közel 100 éves megszállás alatt. A második világháború alatt ugyanazt megkísérelték a japánok. A francia kormány még függetlenséget is adott Vietnamnak, természetesen a ..Francia Unió keretein belül. A vége mégis csak az lett, hogy véres orral kivonultunk. Ma negyedmillió katonája van ott az Egyesült Államoknak, de lehet ott egy fél. vagv akár egy egész millió is. Vietnamot nem lehet állandó megszállás alatt tartani. A tapasztalat azt mutatja, hogy a megszálló csanatok közepette ott van a Vietcong. Egyik hetvsé^pt, a más’k után robbantják fel Saigon kellő« kőkénén, ahol az amerikai, megszálló csanatok állomásoznak. A nanalm-bom- bák. a falvak pc riz.sültetvénvok fpiéoeté«e. a tömeges kivégzések nem a ipgjobb módszerei a vietnamiak megs7oiíditésének ” “Mjt rTnrmrPn^k. how fr*rr P7 37 amerikai vállal- ko7ác vé"'"''iv>'?”. érdeklődőink. “Saínns n°m vagy’nk próféták Ha az pmo-ítai körök tanulhatnának Franc’ar>rS7ágtÓl. Nekünk igazán vnlt elég tapasztalatunk a gvarmatrvsbás terén. Volt jHő. amikor mi is elmondhattuk, hogv «ohasem nwruTik le a nap a Francia Piro-iaiorohan. He hniáttnk, hogy se nén7Ünk. se vérünk nines a nnesékolásra. Nem volt könnvü ért megértőm Maid amerikaiak is megtanulják ezt. Teccék elhinni, erről mi, franciák meg vagyunk győződve.” Yankee Go Home Miután ezt a témát befejeztük, következett az újabb kérdés. “Hallottuk, hogy az amerikai csapatoknak fel kell számolniok bázisaikat Franciaországban, De Gaulle elnök kívánsága szerint már egy éven belül szanálni kell mindent. Mi erről az önök véleménye?” “Tessék elhinni, hogy mi valójában szeretjük az amerikaiakat. Rengeteg jövedelmünk van az amerikai turistaforgalomból. Ezenkívül nem felejthetjük el, hogy az amerikaiak kétszer is segítségünkre voltak a németek leverésében. Azonban nem hisz- szük, hogy ezzel megvásárolták maguknak azt a jogot, hogy Franciaországot egy megvásárolható Louisianának tekintsék. A NATO jóllehet nagyon fontos intézmény Amerika számára, de az igazság az, Franciaország megunta, hogy arra használják, hogy kikaparja a tüzből a gesztenyét mások részére.” “De Gaulle francia, először, másodszor és mindig. Ezt meg kell érteniök az amerikaiaknak. Nem téveszthetik össze Franciaországot Guatemalával. Ne is kísérelje ezt meg senki. A franciák egyszerűen megunták az extra-territoriálitást, amit az amerikaiak nálunk élveznek. “Véleményünk szerint az amerikai katonaság francia területen nagy anyagi jövedelmet hoz a francia államháztartás részére”, mondottuk. “Ez tévedés — volt a válasz. — Sajnos sokan azt hiszik, hogy az itt állomásozó amerikai katonák szükségleteit Franciaországban vásárolják be. Ez azonban nem úgy van. Az amerikai bázisok külön kis amerikai telepitvények. Ott minden szeg és minden tü Amerikában készült és onnan hozzák át. A drótkerítés mögött Franciaország megszűnt. Minden tábla, utjelzés, felirat amerikai. A tej, amelyet reggel kávéjukhoz isznak, lökhajtásos repülőgépen jön át. A hús az ebédhez amerikai vá- góhidról jön. Még pékmühelyre sincs szükség a bázison, Amerikában készült süteményeket is hoz a repülőgép. Postájuk amerikai bélyegeket használ, üzleteikben csak dollárért árusítanak, különben francia ott nem is vásárolhat. A bázison bankfiókok is vannak, ezek is amerikaiak. Hol van itt az anyagi jövedelem Franciaország részére?” Algériáról Felmerült egy másik nagy kérdés is, Algéria kérdése. E kérdésnél feltétlenül látni fogjuk a diákok nacionalista beállítottságát, gondoltuk. “Mi a véleményük az algériai eseményekről?”, kérdeztük. “Algír uj történelem. Uj korszakban élünk. Az Idegen Légió régen idejét múlta. Más módszerek kellenek ahhoz, hogy országokkal megértőén, békességben éljünk. Algírt régen úgy emlegették, mint Franciaország veteményes kertjét. Algír a bennszülöttek kormányával ma is az lehet, ha akar. Elvégre Algírnak a tőszomszédságában levő Franciaország a legjobb vevője. Mi, egyetemisták egyáltalában nem törődünk azzal, hogy néhány tradicionális francia család kibukott egy csomó jól fizetett állami állásból. Miből áll Algir függetlensége? Csak annyiból, hogy algiriaiak vannak a vezető pozíciókban, no és hogy Franciaország bizonyos jövedelemről lemondott. De megszűnt végre az algériai háború, mely annyi vérbe, pénzbe került. Franciaországnak máshol kell keresni a jövedelmi forrásait és nem gyarmatok leigázásában. Algéria belpolitikáját valójában még nem is értjük. Nem tudjuk, hogy miért távolították el Ben Bellát. Bu- medienne. csak most jelentette ki, hogy szó sincs arról, hogy kormánya megváltoztatta a korábban kitűzött szocialista irányt. Igaz, hogy hozzátette, hogy több évre lesz szükség mig valóban szocialista rendszer fog ott kialakulni. Igaz az is, hogy egyelőre a francia befektetéseket szívesen veszik, viszont tervbe vették, hogy ezek a befektetések ne uralják Algir politikai irányát. Úgy tudjuk, hogy most a földreformokon dolgoznak és úgy tervezik, hogy minden nagy birtokot megszüntetnek. Más szóval a parasztságot akarják földhöz juttatni, de hát ebben semmi uj sincs. Nasser ugyanezt csinálta Egyiptomban. Különben is az algíri események egy nagy fejezete befejeződött és egy másik kezdődik. Az amnesztia, mely az OAS többségét, a 10 éven aluli büntetésüeket, szabadon bocsátotta, uj perspektívát nyit meg a két ország viszonyában. A vezetők, akik 10 esztendőnél többet kaptak, valószínűleg még nem érettek meg arra, hogy amnesztiában részesüljenek. Talán ennyi elég is Algírból.” A franciák és az Egyesült Nemzetek Nagyon érdekesnek és jól informáltnak talál13 tűk a diákok fejtegetéseit. “Mi a véleményük arról, hogy U Thant, az ENSZ titkára meghívta De Gauliet az ENSZ gyűlésére New Yorkba?” “Itt ugyanaz a folyamat megy végbe, mint amit eddig hangoztattunk. Franciaország kezd elszakadni a NATO háborús kötényének a madzagától. Bizonyos idő óta független politikát folytat. U Thant szeretné a világégést megakadályozni és azt hiszi, hogy De Gaulle ebben segítségére lehet. De Gaulle nem egyszer kijelentette, hogy az Ázsiában folyó háborús események a növekvő nyugtalanságot és a felháborodás érzését keltik benne, habár nem tudja, hogy pillanatnyilag miként lehet véget vetni ennek a drámának. Véleményünk szerint nagyon jó.volna, ha De Gaulle elmenne, mert igy volna remény arra, hogy ezt az irgalmatlan folyamatot még népszerűtlenebb színben hozza a világ színe elé. Franciaország máskülönben diplomáciai függetlenségét régebben is ismertette, mikor a Kínai Köztársaságot Amerika minden ellenzése dacára elismerte.” Hol a demokrácia? Ez rövid és velős volt. Még néhány kérdést akartunk feltenni és a következő amerikai szempontból, nekünk érdekesnek látszott. “Amerikában még a mai napig is felforgatóknak, hazaíiatlannak és a zavarosban halászoknak tartják a kommunistákat. Franciaországban a parlamenti képviselők nagy száma kommunista, hatalmas sajtójuk van és egyenlő szabadságot élveznek más politikai pártokkal. Hogy van ez?” “Franciaország nem hiába küldte a Szabadságszobrot Amerikának, mely most a newyorki kikötőben tartja a fáklyát. A Francia Köztársaság véres forradalomban született, de az Egyesült Államok sem született másképpen. A különbség csak az, hogy a mi zászlónkon a Szabadság, Egyenlőség és Testvériség jelszava áll. Mi úgy hisszük, hogy nálunk demokrácia van, csak igy magyarázható ez a kérdés. Milyen demokrácia az, ahol az állampolgár nem nyilváníthatja véleményét szabadon?. Semmi esetre sem francia, de még angol sem. önöknél fel kellene tenni azt az örök tételt, melynek alapja 1776, hogy ‘minden ember egyenlőnek született’. Ez bent van ugyan az amerikai alkotmányban, de nincs meg a legtöbb amerikai szivében.” Még szerettük volna megkérdezni véleményüket De Gaulle tervezett látogatásáról a Szovjetunióba, vagy hogy mi a véleményük arról, hogy Francia- ország jobban kívánja előmozdítani kereskedelmi összeköttetéseit a kelet-európai országokkal, különösen Magyarországgal. De az előbbi válaszokból már nyilvánvaló lett, hogy mi a véleményük ezekről a kérdésekről. Az Orient-express, Chalon-s-Marnetól a 181 km. távolságot Nancy-ig közel 2 óra alatt tette meg. A közelben már látszottak Nancy fényei. A diákok búcsúzni kezdtek, további jó utat kívántak és ősi szokás szerint azon búsultak, hogy holnap újból kezdődik a tanulás. Néhány perc múlva a vonat újra elindult. A legközelebbi állomás Strassbourg volt, utána Kehi, majd Stuttgart jön, már a Szövetséges Németországban, ahol az uralkodó politika egyáltalán nem egyeztethető össze a haladással, a békével és megértéssel. FELHÍVÁS a LAP OLVASÓTÁBORÁHOZ A Magyar Szó országos lapbizottsága felhívja az olvasótábor figyelmét az 1966 szeptember 3-án és 4-én, szombaton és vasárnap tartandó Országos Lapkonferenciára A konferenciát ebben az évben ismét Detroit, Mich.-ben tartjuk, a Petőfi Kör nagytermében. Különleges fontosságot nyújt az országos lapkonferenciának ebben az évben az a tény, hogy ez alkalommal kerül kidolgozásra a lap 65 éves fennállásának ünnepi programja. A lap 1967-ben ünnepli 65. jubileumát. Kérjük New York, New Jersey, Connecticut, Pennsylvania, Ohio, Michigan, Illinois, Florida és California államokban élő olvasóinkat, rendezzenek lapolvasó gyűléseket, vagy kerületi konferenciákat, ahol kidolgozzák javaslataikat az országos lapkonferenciára. Az Országos Lapbizottság hajlandó megbízottat kiküldeni az ilyen kerületi összejövetelekre. Az országos lapkonferencia napirendjét később ismertetjük.
