Amerikai Magyar Szó, 1966. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)
1966-05-26 / 21. szám
12 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD j Thursday, May 26, 1966 A RHODESIÁI VÁLSÁG KULISSZÁI MÖGÖTT A Rhodesiának olajat szállító tankhajók körüli vihar alkalmat ad arra, hogy bepillanthassunk abba a bonyolult politikai-gazdasági dzsungelbe, amelyben a tőkés világ eseményei formálódnak. A Joanna V. és a Manuela tankhajóról és a rhode- siai válsággal való kapcsolatukról különböző angol források szerint a következők állapíthatók meg: A Smith-rezsim tudta, hogy a brit kormány nem összetörni akarja a rhodesiai fehér telepesek uralmát, de megtörni, a szankciókkal megadásra kényszeríteni, az komoly szándéka. Ugyanakkor az Afrikában, igy Dél-Afrikában és Rhodesiában egyaránt nagy érdekeltségekkel rendelkező angol tőkés vállalkozók, bankjaik és a torypártban ülő képviselők nyíltan értésére adták Smith-nek, hogy nem értenek egyet Wilson e politikájával. Lord Salisbury és a régi “birodalmi gárda” más tagjai úgy vélekednek: nem érdemes félmegoldásokkal megnyugtatni az afrikai szabadságmozgalmak lázadozó, teljes önállóságra törekvő erőit. Ellenkezőleg, egy tapodtat se szabad engedni nekik, nehogy felbátorodjanak. És különösen nem szabad úgy csillapítani őket, hogy ez nagy profit-, sőt tőke- veszteséggel járjon. Smith tehát tudta, hogy ezeknek a “konzervatív imperialista” angolszász köröknek támogatására számíthat. Tudta továbbá, hogy ezeknek a köröknek természetes szövetségese Portugália, amelynek kormánypolitikája is ilyen “konzervatív” jellegű, hiszen még mindig vannak gyarmatai, például az éppen Rhodesiával határos Mocambique. Tudta továbbá Smith, hogy számíthat Dél-Afrikára, amely hasonlít Rhodesiához abban, hogy sajátos módon nem távoli vidékeken, hanem országa határain belül rendezte be gyarmatbirodalmát, s a rezervá- eiókban tartott, kizsákmányolt feketék munkájából szerzi az extra-profitot. Smith számíthatott tehát erre a három szövetségesre, de arra is, hogy az afrikai országoknak nincs olyan katonai erejük, amellyel gyorsan meg- dönthetnék rendszerét. Anglia pedig nem segíti őket abban, hogy a rhodesiai “fehér imperialista bástyát” szétzúzzák, és igy az erőegyensúlyt az afrikai szabadságmozgalmak javára lényegesen megváltoztassák. Wilson politikájából Smith világosan megértette, hogy a britek az angolszász befolyás megőrzésével akarják őt eltávolítani: Ez a “lassú íojtogatás” azonban Smith-nek is adott esélyeket. A legfőbb esély az, hogy addig huzza az időt, amig a nagyhatalmak és az afrikai országok egyaránt belefáradnak, megunják a szankciók körüli huzavonát, és Rhodesia éppúgy elviszi szárazon a fajüldöző rendszer “törvényesitését”, mint ahogyan ez Dél-Afrikának sikerült. Világos volt tehát, hogy Smith-nek időre van szüksége, ezt pedig csak akkor nyerhette meg, ha a szankciók legveszedelmesebbjét, az oljaszállitás tilalmát kijátssza. Rhodesia naponta ma is 88,000 gallon olajat kap szárazföldi utón Dél-Afrikából. Ez azonban kevés. Beira kikötőjét (Mocambique) egy körülbelül 300 kilométeres olajvezeték köti össze a rhodesiai Um- tali olajfinomítóval, ha ezen a vezetéken kaphat olajat, akkor a szankciók fabatkát sem érnek. Ilyen helyzetben történt, hogy 1966 februárjában Beirában megkezdték három uj olajtartály építését. Az építkező cég az előző év decemberében, mindössze két hónappal korábban alakult, Mocambique Investment néven. Egy görög és két portugál igazgatója van, az utóbbiak egyike a portugál munkaügyi miniszter testvére. Bár a vállalat csak ezer font alaptőkével alakult, és a tartályok megépítése százezer fontba kerül, baj nincsmert a rhodesiai kormány jelentős tőkével betársult az üzletbe. Az esetben, ha a korábbi, meglevő beirai tartályokat elzárnák Smith elől, ez a három uj tartály befogadja a Rhodesiának szánt olajat. A tartályok építésével egy időben megjelent Athénban egy Rudolf Raphaely nevű dél-afrikai üzletember egy rhodesiai kiejtéssel beszélő ismeretlen ur társaságában. Ez utóbbi csak akkor szólt bele a tárgyalásokba, ha már a pénzről volt szó, és ilyenkor úgy tűnt, hogy korlátlan összegekkel rendelkezik. A két ur a Cape Townban bejegyzett A. C. Morrison-cég nevében tárgyalt, olajszállító hajókat akartak bérelni. A nagy görög cégek (igy a milliomos Onassis) elutasították őket, de találtak egy kisebb hajózási ügynökséget, amelynek hajói ugyan nem voltak, de befolyása igen, mert egyik igazgatója, Vardinojannisz egy görög képviselő testvére. Ez a cég éppen tárgyalt nagyobb mennyiségű olaj átvételéről, és az olajnak a Perzsa-öbölből való elszállítására hajókat bérelt egy másik görög cégtől, a Venizelos S. A. hajóstársaságtól. Ennek a társaságnak a tulajdonosa a korábbi görög miniszterelnök unokaöccse. Mikor a cég gyanút fogott, hogy miért akarják a hajókat Dél-Afrikába irányítani, azzal az intézkedéssel, hogy a végső uticélt ott fogják megadni, az ügylet veszélybe került. Am Raphaely egy huszárvágással segített a dolgon. Először is kijelentette: irányítsák az első, már olajjal rakodó hajót, az Arieta Venizelost Rotterdamba. Miközben a hajó megindult, megegyezett a görög céggel, hogy további 27 hajórakomány olajat szállít az általuk megjelölt helyre, az Arieta Venizelost pedig, amely már megrakodott olajjal,1 megveszik a Venizelos cégtől. Ez az ügylet, amelynek lebonyolítására külön panamai bejegyzésű céget, a Varmina nevű vállalatot alapították, létre is jött. Négyszázezer fontot kínáltak a hajóért, amelynek értéke legfeljebb ennek a fele volt. Ezután az Arieta Venizelost átkeresztelték Joanna V-re, átfestették, a görög hajólistáról átíratták panamai hajólistára, és kapitánya fölé odaküldték uj “hajóskapitánynak” az igazgató, Vardinojannisz egyik testvérét. Hogy a figyelő szemeket megtévesszék, és hogy az ügyletet lebonyolíthassák, a Joanna V. körülhajózta egész Afrikát, és igy jutott el Beirába. Hasonló módon került a cég birtokába a Manuela, amelyet a közbejött ENSZ-határo- zat és az angol hadihajók beavatkozása miatt, Durban dél-afrikai kikötőbe irányítottak, és el vannak szánva arra, hogy mindkét hajó olajrakományát eljuttatják Rhodesiába. E két “próbahajó” sorsának alakulásától függ, hogy mi lesz a már lekötött további 25 tankhajó olajának sorsa. Az olajvezeték, amelyen át nagy mennyiségű olajat szivattyúzhatnak Rhodesiába, egy portugál társaság tulajdona. A társaság részvénytöbbsége az angol Lnrho-cég kezében van, de sajátságos módon az igazgatóságban a többséget a portugálok nak hagyták. A Lonrho maga csak leányvállalat egy nagy, dél-afrikai központtal működő konszernnek, amelynek számos bánya-, bank- és más érdekeltsége van. A Lonrho egyik angol igazgatója Angus Ogilvy, az angol királynő húgának, Alexandra hercegnőnek a férje. A dél-afrikai konzorciumnak természetesen számos más angol céggel és nagy nemzetközi bankházzal van szoros kapcsolata. Nem szabad elfelejteni, hogy Anglia külkereskedelmi partnereinek rangsorában Dél-Afrika a második helyen áll! Ez a portugál vállalat egyébként nem volt hajlandó lezárni a Beirából Umtaliba vezető olajvezetéket, és legutóbbi ülésén nem tudott dönteni arról sem, hogy megengedje-e az olaj átszivattyuzá- sát az újonnan épült beirai tartályokból Rhodesiába, ha a szankciókat megsértve, sikerül ezekbe a tartályokba olajat tölteni Smith számára. Ez hát a tankhajók nagy port felvert ügyének háttere — pontosabban a háttérnek egy kis része csupán. Mindebből persze nem lehet rriegiósolni, mi lesz a rhodesiai válság kimenetele. De az mégiscsak érthetőbbé válik, milyen tekervényes útvesztőben fonódnak össze a tőkés üzlet és a tőkés politika szálai. Patkó Imre Indonézia béketárgyalásokat kezd Malaysiával Az indonéz kormány javaslatot tett közvetlen béketárgyalások megkezdésére Malaysiával. Sukarno elnök bejelentette, hogy kész találkozni Tunku Rahman malaysiai miniszterelnökkel. A döntés azután született, hogy a kormány hattagú elnöksége, valamint a Kogam három tagja (közöttük Nasution tábornok) négyórás megbeszélést tartott az elnökkel. A Kogam (Malaysia szétzúzására alakult parancsnokság) szóvivője nyilatkozatban közölte, hogy az indonéz kormány “konfrontációs irányvonalának” megfelelően el akarja ismerni Singa- pore-t. Malaysiával szemben megmarad a “konfrontáció”, de Indonézia nyitva hagyta a békés megegyezés ajtaját a manilai egyezmények szellemében. A tárgyalásokat külügyminiszteri szinten lehetne megtartani — mutat rá a közlemény. Sukarno a tanácskozás után közölte, hogy Indonézia szabad Malájföldet, szabad Singapore-t, szabad Sabahot, Sarawakot és Bruneit akar, és ennek szellemében egyetért egy “nagyobb Mala- philindo” megteremtésével. A Maphilindo, mint ismeretes, a malaysiai államok, a Fülöpszigetek és Indonézia laza állam- szövetsége lenne. Hírügynökségek Kerala Lumpurból keltezett jelentésükben ismertetik Tunku Abdul miniszter- elnök reagálását Indonézia gesztusára. A malaysiai miniszterelnök kijelentette, örömmel fogadja Sukarno elnöknek azt a megnyilatkozását, miszerint hajlandó találkozni vele és tárgyalni a béke helyreálllitásáról. Genfben lesz júniusban a Béke-világfanács ülésszaka Isabelle Blume, a Béke-világtanács elnöke bejelentette Berlinben, hogy junius 13 és 16 között lesz Genfben a Béke-világtanács ülésszaka. Az ülésszak megvitatja az Egyesült Államok vietnami agressziójának megszüntetését és az ázsiai, az afrikai és a latin-amerikai népek szabadság- harcával, valamint az európai biztonsággal és a leszereléssel kapcsolatos kérdéseket. Nasser és Koszigin a kairói egyetemen Áz elmúlt héten a kairói egyetem nagy előadó- terniében Köszigin szovjet kormányfő beszédet mondott az Arab Szocialista Unió ifjúsági szervezetének gyűlésén. Mintegy ötezer ifjú gyűlt össze, hogy meghallgassa a szovjet miniszterelnököt. Részt vett a gyűlésen az egyetem tanári kara, a nemzetgyűlés sok képviselője, s az ifjúsági szervezet diák-, ifjúmunkás- és paraszttagozatának küldöttsége. Amikor Nasszer elnök oldalán megjelent a teremben az asszuáni látogatás óta lesült arcú szovjet kormányfő, és barátságosan integetett a felállva tapsoló fiataloknak, sok ezer ifjú torok harsogta az üdvözlő “Koszigin — Nasszer!” kiáltást, majd arabul és oroszul az ASSZU ifjúsági szervezetének jelszavát: “Szocializmus, egység, béke, barátság!” Nasszer elnök bevezetőjében méltatta a szovjet-egyiptomi együttműködést, majd az EAK politikai problémáival foglalkozva hangsúlyozta az erős politikai szervezet fontosságát. Mint mondotta, az egyiptomi forradalom a haladás irányába tett lépés volt, de továbbviteléhez nélkülözhetetlen a tudományos szocializmus alapján szervezkedő politikai élcsapat létrehozása. Koszigint annak a népnek képviselőjeként üdvözölte, amely megvalósította a világtörténelem legnagyobb forradalmát. A szovjet miniszterelnök amikor felszólalt rámutatott az uj egyiptomi gazdasági és kulturális fejlődés nemzetközi jelentőségére. Hangsúlyozta, hogy az EAK sikerei kedvező hatást gyakorolnak más arab országok fejlődésére. A szovjet kormányfő élesen elitélte a vietnami agressziót. Leleplezte azt a propagandát, amely azt akarja elhitetni, hogy a vietnami nép vér-y szomjas és hogy az Egyesült Államok békét akar. “De nem lehet hinni anak, aki olajágat lenget és napalm-bombákat szór”—mondotta. Rámutatott arra, hogy a vietnami nép békét kíván a genfi egyezmények alapján. A Szovjetunió támogatja a vietnami népet ebben a törekvésében. I PAUL’SSHELL SERVICE ^ 1 GAS, OIL, BATTERY, TILE, AUTO PARTS | 19505 Allen Road — Melvindale, Michigan $ Telefon: WA 8-9806 — SZŐKE PAL, tulajdonos | jíSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS fcj'annnHHHHHHHHHHHHMHUg \ KOCHIS JEWELER \ DIAMONDS, WATCHES, JEWELRY ~ 18810 Allen Rd. — Melvindale, Mich S John Kochis watchmaker — Tel.: DU 3-5865 ■ • FUNERAL HOME 5 Lincoln Park • Telefon: DUnkirk 3-1870 • Detroit • Telefon: Vlnewood 1-2353 SmgghggmgqigigimmgiggiggngmgggmgJ
