Amerikai Magyar Szó, 1966. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)

1966-05-05 / 18. szám

8 AMERIKAI MAGYAR Sió — HUNGARIAN WORD Thursday, May 5, 1966 Az ebben a rovatban kifejtett nézetek nem szükségszerűen azonosak a szerkesztőség álláspontjával. HELYREIGAZÍTÁS Az április 21-i lapszámban E. H. Neuwald: Az Egye­sült. Államokban ma minden lehetséges? c. cikkének utolsó, vastag betűkkel szedett szakasza így szól he­lyesen : Cikkeink fő pontjait azért ismételjük meg ebben a hetedik cikkben, hogy hangsúlyozzuk: a fasiszta-nyi­las alakulatok minden törekvése, még az uszító, rágal­mazó magyar lapok támogatásával is csak amatőr pró bálkozás és legfeljebb tragi-kcmikus kísérletezés len­ne, ha nem akadtak volna olyan szenátorok, képvise­lők és hivatalos politikusok, akik bedőltek az alap- neikuii lagaimazasoknak. kik lenyelték a NAGY HA­ZUGSÁGOKAT és lovat adtak a vesztükbe rohanó senkíházik alá. Ezzel és csak igy vált tragikummá a tragikomikum! Minek iöbbeS kell tudnia, mint a püspöknek TRENTON, N. J. — Szép összejövetelt tartott a trentoni Hungarian-American Civic Association a N. J. State Museum Auditóriumának egyik termé­ben. A terem 500 személy befogadására épült és tömve volt. Több mint 100 embernek már nem volt hely a teremben. Dr. Kondor, magyar orvos üdvözölte a közönséget angol nyelven, majd bemu­tatta Szimcsák Andrást és zenekarát, akik szép magyar dalokat játszottak, melyek annyira tetszet­tek a közönségnek, hogy szűnni nem akaró tapsok­kal jutalmazták őket, amig csak nem játszottak is­mét. hogy az amerikai nagyközönség támogatja őket és hozzájárul fenntartásukhoz. A N. Y. Times április 24-i vasárnapi száma olva­sása közben megint megütötte fülemet egy ilyen adakozási felhivás a WOR rádióállomáson. A Ma­dison Avenue-i reklámügynökség által szövegezett felhivás buzgón magyarázta, hogy a szegény kelet­európai népek mennyire szomjuhozzák az “igazsá­got”, amelyet csak a Radio Free Europe nyújt szá­mukra. Addig nem is tudták, mi az igazság, amig Amerika és a Free Europe nem jött segítségükre. A Szabad Európa Rádió egész létezése, munkája az arcátlanság netovábbja. U Thant, az Egyesült Nemzetek főtitkára — és rajtakivül az amerikai és külföldi értelmiségiek ezrei — már számtalanszor rámutattak, hogy az amerikai nép a világ egyik legrosszabbul informált népe. És ha az amerikai informáló szervek, a rádió, a sajtó, a televízió ezt a népet ily rosszul szolgálják, ha az igazságot any- nyira eltitkolják előle, hogy népünk a világ egyik legrosszabbul informált népének tekinthető, akkor van orcájuk azt állítani, hogy ők tudatják az igaz­ságról a szocialista államok lakosságát? Mi, akiknek betekintésünk van úgy a tőkés Ame­rika, mint a szocialista kelet-európai államok sajtó­jába és hírszolgálati módszereibe, megállapíthat­juk, hogy vannak a szocialista hírszolgálatnak bizo­nyos területei, melyek kritikára szorulnak. De az arcátlanság netovábbja az, amikor ezt a kritikai hanem azért, mert fenn akarják tartani a látszatot, adományoktól függne ezen intézmény fenntartása. pózt a tőkés sajtó, aMőkés hírszolgálat prostituált­jai öltik fel, akik az amerikai népet sötétségben és tudatlanságban tartják napjaink minden alap­vető kérdésében. Hogyan továbbíthatja a Szabad Európa Rádió az “igazságot” más országok felé, amikor egy-egy óvatlan pillanatban még ők is bevallják, hogy nem tudják, mi az igazság. James Reston, a Times fentemlitett számában rámutat arra, hogy amikor az amerikai sajtó kép­viselői hazatérnek Johnson elnök egy-egy sajtó- konferenciájáról, nem tudják megállapítani, hogy mit hihetnek el neki. “Az elnök kényelmesen hintázik hintaszékében és olyan halkan -beszél, hogy a legtöbb tudósitó alig hallja mit mond. Amit mond, érdekes, de mire hazaérnek, mire idejük van átgondolni, mit is mondott az elnök, legtöbbjük kétkedni kezd. Cso­dálják az elnök technikáját, de kétely fogja el őket a lényeggel kapcsolatban. Újságnak újság volt, amit mondott, de igaz volt-e, amit mondott?" — (Hangsúlyozás az enyém.) A Szabad Európa Rádió a hivatalos amerikai ál­láspontot hirdeti Kelet-Európa felé. Amé mint lát­juk, még a “hivatalos álláspont” kutforrása, az elnök nyilatkozatai is, a legsúlyosabb kétely tár­gyát alkotják. Tegyük ehhez hozzá a kormány töb­bi tagjainak már közismert hazudozásait, vagy fél­revezető nyilatkozatait, McNamara hadügyminisz­ter százszor meghazudtolt nyilatkozatait Vietnam­ról, az U.S. kormány UN képviselőinek világbot­rányt képező hazudozásait az Egyesült Nemzetek magas fórumán (Stevenson hazudozásai a kubai vál Ságban), Rusk félkegyelmű hivatkozása a SEATO paktumra, mint a vietnami agresszió igazolására, Johnson elnök félrevezető nyilatkozata a dominikai intervencióról, és akkor teljes méreteiben tárul fel előttünk az a szemérmetlen világcsalás, amit a Szabad Európa Rádió folytat. Egy olvasó A havannai Izrael-ellene határozat Egy levél és válasz az anti-imperialista konferencián történtekről Dr. Kondor ezután bemutatta Solcz Imrét, aki nemrégen tért vissza Magyarországon tett látoga­tásáról és ott felvett filmeket mutatott be. Először Budapest különböző épületeiről felvett képeket ve­tített le, angol nyelvű magyarázat mellett. El­mondta, hogy Budapestnek gyönyörű szép épüle­tei vannak, a harmadik legszebb városa a világnak. Bemutatta a fürdőhelyeket, melyeken a szép fia­talság pihen és szórakozik. Unokaleányom mind­járt meg is jegyezte nagymamájának: látja nagy­mama, éppen olyan fürdőruhát viselnek Magyaror szágon, mint mi itt Amerikában, maga meg min­dig kiabál, hogy vegyek fel több ruhát magamra. Ez a mai divat, mondja az unoka. A közönség nagy tapssal fogadta a filmet, láthat­tuk, hogy milyen szépen táncolnak a fiatalok. Be­mutatásra kerültek a hentesáruk, hosszú rudakon fityegett a jó füstölt kolbász, hurka, szalonna. Meg is jegyezte Mr. Stolcz, hogy ki meri állítani, hogy Magyarországon hiány van az élelemben? Bemutat­ta a zöldségféléket a piacon és hozzátette, hogy olyan sárgarépák teremnek, mint az ember karja és alma, szilva, mindenféle gyümölcs. Élvezettel nézte a közönség a film minden részletét. Szinte véresre tapsoltuk a tenyerünket. Láttuk a pásztorokat. Ekkor mondtam a felesé­gemnek és az unokámnak: látjátok ezt a pásztort, aki őrzi a csorda-nyájat, én is ez voltam Magyar- országon. Hogy ha ki nem jöttem volna Ameriká- I ? ii. ma nid számadó volnék. Kérdi erre az uno­kám, hogy mi az a számadó? Egy kicsit gondolkod­tam a kérdésen és ezt válaszoltam neki: Éppen (Ivan ront a katonaságnál a tábornok, vagy az egyháznál a püspök. Aki már számadói hivatalt be tuu tölteni, annak a keze alatt vannak a bojtárok és a pulikutyák, ezeknek a számadó adja ki a 1 1 r vszer kijött a tiszteletes ur sétálni a mezőre és nem tudta, hogy hány óra, s valahol more ott kénéit lennie. Kérdezte: Pamlényi bácsi, nem tudná megmondani, hogy körülbelül hány óra lehet? Megmondom én tiszteletes ur, mondta a számadóm, s a napra nézett, meg az ár­nyékára — délután három óra múlt 10—15 perc­cel. Ez nontos idő. Egyszóval a számadónak többet kell tudnia, mint egy püspöknek. Dr. Kondor és dr. Molnár professzorok Prince- tonból megígérték, hogy a jövő évben nagyobb te­rem után fognak nézni, hogy aki be akar jönni, beférjen. Mindenki megelégedve távozott az elő­adásról. Szabó János Ezek beszélnek igazságról... . NEW YORK, N. Y. — A hidegháború céljait szolgáló és az amerikai nagytőke által fenntartott ' Radio Free Europe” állandóan könyörög adomá­nyokért a rádión és a televízión a hiszékeny nagy- közönségtől. Nem azért,' mintha valóban az ilyen SANTIAGO, Chile. — Nagy érdeklődéssel olva­som nb. lapjuk minden egyes számát. Cikkeikben bátran, minden gátlás nélkül kiállnak az általános emberi igazságokért. Nem rettennek vissza az eset­leges meghurcoltatásoktól, amit önök részére je­lenthet ez a küzdelem az imperialista elnyomás ellen. így többek között, különleges élvezetet jelent részemre olvasni Rácz László sorait, akivel együtt tavaly két igazán szép hetet töltöttünk Magyaror­szágon az április 4-i ünnepségek alkalmából. A posta jóvoltából csak néhány napja jutott el hoz­Bucsuvers nyugdijbavonulásra Detroit, Mich. Unokaöcsémtől, Magyarország­ról, kaptam egy nagyon szép verset. Kérem a szerkesztőséget, hogy ha jónak látják, kö­zöljék a lapban. Kiss Lajos Hatvan tavasz zeng, zug szivemben, Hatvanszor repül el a nyár, Óh munkatársak, testvéreim. Engem már őszök ősze vár. Búcsúzom most a munkahelytől, Amely második otthonom, Ahol öt évet eltöltöttem, Dolgoztam mindig boldogan. Itt minden arcot szivembe véstem, Itt minden egyén rokonom, Sokszor arra is ráköszöntem, Akinek nevét sem tudom. Mint egy nagy család, úgy élünk itten, Egymás gondjában osztozunk, S ha öröm lángja lobban bennünk. Egymással vigan kacagunk. A munkahelyünk minden nap szebb lesz, Tágabb és nő a nagy család, Szeressétek e munkahelyet, Hogy hadd szépüljön még tovább. Legyen szivetek mindig vidám, Könnyebbé válik a teher, Ha a vidámság napsugara Az arcotokon megpihen. Én elbúcsúzom most tőletek, Kívánok sok szép eredményt, Hogy rám is hull még őszi napfény. Szivemben viszem a reményt. Kiss Sándor "Május 1." Ruhagyár Cegléd, 1963. junius 29 zám lapszámuk, amelyben Rácz honfitárs beszá­mol a havannai trikontinentális értekezletről. Szin­te nem is lehet felbecsülni a jelentőségét ennek az összejövetelnek, amelyen a nemrég még gyar­mati sorban sínylődő népek szabadon felemelhe­tik szavukat az általános egyenlő emberi jogokért, anélkül, hogy börtön, vagy megkinzás veszélye fenyegetné őket. Az imperialista sajtó fogvicsor- gatva vesz tudomást sorozatos vereségeiről, de akármit is hirdet, nem tudja megállítani az anti- kolonialista erők előrehaladását. A havannai kong­resszuson résztvevők nagy száma és ezek felszóla­lásai ezen a téren minden kétséget eloszlatnak. Mégis, a hozzám eljutott hirek szerint, két ha­tározat erős visszatetszést keltett. Ezekre, éppen a fent említett cikk kiegészítéseképpen önöktől vá­rok magyarázatot, hogy egyrészt a saját, másrészt számos más haladó gondolkodású egyén kételyeit eloszlathassam. Az első határozat szerint a jugo­szláv delegáció tagjait, akik mint megfigyelők ér­keztek oda, nem engedték az ülésterembe. Tudo­másom szerint Jugoszlávia az antiimperialista erők élharcosa, igy joggal számíthatott más elbírálásra. A másik határozat, amelyiket egy demokratikusan gondolkodó egyén nem vehet fenntartás nélkül tudomásul, kijelenti, hogy Izrael államot meg kell semmisíteni, alapjaiban lerombolni és eltörölni a Föld szinéről. Tény, hogy Izrael kormánya erősen vitatható politikát folytat, de ez semmi esetre sem lehet jogcím az állam megsemmisítésére. Mikor Izrael állam létrejött, a Szovjetunió volt egyike azon nagyhatalmaknak, sőt talán az első, amelyek ezt elősegítették. Izraelben teljes politikai szabad­ság van. Két kommunista párt is működik anélkül, hogy létezésüket bármely akadály korlátozná. Az arab államok nagj? részében ma is a feudalizmus az uralkodó rendszer. Egyiptomban a kommunis­ta párt be van tiltva. Milyen jogcímen lehetnek ezek, magukat antiimperialistának feltüntetve, bí­rálói ennek a kis országnak, ahol a dolgozó réte­gek kereseti lehetőségeik révén, lényegesen kedve­zőbb helyzetben vannak, mint bármely arab ország proletár tömegei. A technikailag fejlett Izrael szá­mos esetben igyekezett közeledni, segítséget, szak­embereit felajánlva arab szomszédainak. De éppen bizonyos arab és nem arab imperialista körök ezek elfogadását megakadályozzák, mivel az ellenséges viszony a háborús hangulat megszüntetése, keresz­tezi érdekeiket. Valahogy nem tudom összeegyeztetni a józan el­gondolással a tényt, hogy míg az elnyomás ellen harcolnak, hoznak határozatokat, ugyanakkor egy nemzetet, amelynek létét a legtörvényesebb módon

Next

/
Oldalképek
Tartalom