Amerikai Magyar Szó, 1966. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)

1966-05-05 / 18. szám

Thursday, May 5, 1966 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD SL Tisztelt szenátorjeiölt polgártársnő! $fiss Cecilia Pedroza! Megkaptuk a feleségem nevére érkezett körle­velét és személyes nyilatkozatát, amelyeknek meg­beszélése után határoztuk el ennek a levélnek a megírását. A körlevélben és nyilatkozatban találtunk olyan kijelentéseket, megállapításokat s Ígéreteket, ame­lyek mindkettőnknek tetszettek és alkalmasnak találtunk arra, hogy a polgárság köréből hiveket szerezzen. Feltételezzük, hogy soraikban fog köve­tőkre találni. Vegyük először a körlevelet. Ön az egyetlen je­lölt, axi a junius 7-i előválasztások listáján, mint szenátor-jelölt, a nőket képviseli. Megegyezünk azzal a kijelentéssel, hogy a 15 uj szenátori kerü­let közül, legalább egyet nő képviseljen. Látjuk, hogy választó-negyedeiben mindenütt szándékszik gyűléseket tartani és a szavazókkal közvetlen érintkezést keresni; Ígéri, hogy ezt az érintkezést megválasztása után is fenntartja, amit szintén helyeslünk. Mint 23 éves “szoborszerü” (statuesque) és — a kép után Ítélve — nagyon csinos nő, a fiatalok szavazatára pályázik és az ő segítségüket kéri ab­ban a munkában, amire szükség van, hogy válasz­tási kampánya sikerüljön. Számit továbbá arra, hogy ezek a lelkes fiatal szavazók a családjukhoz az Egyesült Nemzetek Szövetsége magáévá teszi, meg akarnak semmisíteni. Ismétlem, önöktől várok és rajtam keresztül, de tőlem függetlenül is számosán megfelelő magya­rázatot, hogy hosszú évek tapasztalatain keresztül kialakult meggyőződésünk és hitünk az antiimpe- rialista tényezők oldalán ne kapjon olyan sebet, amely esetleg gyógyíthatatlanná is válhat. Március 15-ét méltó formában ünnepelte meg a chilei magyar kolónia haladó felfogású rétege. E sorok írójára jutott a feladat a nap jelentőségét ismertetni, felhiva a figyelmet azokra a politikai és gazdasági tényezőkre, amelyek a forradalmi megmozdulás létrejöttét elősegítették. A forrada­lom, vagy ahogy szívesebben nevezzük szabadság- harc ugyan elbukott, de számos vívmányát már semmiféle kényuralom megsemmisíteni nem tud­ta. Majd néhányan verseket adtak elő magyar köl­tők müveiből. Április 4-én ünnepélyes keretek között fogadta a most felállított magyar nagykövetség a chilei magyar kolónia tagjait. Néhány hónappal ezelőtt jött létre a diplomáciai kapcsolat Szülőhazánk és Chile között és igy április 4-e lett az első alkalom az -összejövetelre, amelyen megjelentek az itt élő magyarság különböző ideológiát képviselő tagjai. A jól megszervezett büfén kívül kiváló magyar borokkal és cigarettákkal kedveskedtek a megje­lenteknek. Remélem, hogy lapjuk hasábjain keresztül vá­laszt kapok kérésemre. B. A. e-*-9 Válaszképpen idézünk a newyorki Morning Freiheit zsidó napilap április 10-i angolnyelvü mel­lékletéből, mely az említett kérdéssel foglalkozik. Ennek megvilágítására a Morning Freiheit szer­kesztője kivonatosan közölte a Tel Aviv-i haladó szellemű jiddis hetilap, “Frei Isroel“-ból dr. Moshe Sneh cikkét. Dr. Sneh az Izraeli Kommunista Párt egyik vezetője. Mi ebből a cikkből azokat a szaka­szokat idézzük, melyek a havannai Három-világtáji Szolidaritási Kongresszuson felmerült errevonat- kozó elvi kérdésekkel foglalkoznak. “Az Izraeli Kommunista Párt (MAKI), a 15. kon­vencióján múlt augusztusban célul tűzte ki, hogy minden erejével ellenálljon az arab sovinizmus mindenféle megnyilvánulásának, mely megtagadja Izrael jogát ahhoz, hogy független, szuverén ál­lam maradjon; célul tűzte ki, hogy ellenállion azon jog megtagadásának, hogy az izraeli néD saját földjén, mint nemzet létezzen, hogy ellenálljon Iz­rael katonai vagy politikai megsemmisítésére irá­nyuló bármiféle igvekezetnek és megakadályozza a világ antiimperialista mozgalmának az arab sovi­nizmus miazmájával való megfertőzését. “Mi különbséget tudunk tenni egy korrekt im­perialista-ellenes határozat és olvan rosszindulatú határozat között, mely ellentmond a béke. az igaz­ság, a valóság és az emberiesség ügyének. Aki tartozó idős szavazókat is az Ön hívévé avatják. Ez ellen sincs semmi kifogásunk. A körlevél szerint Ön elfoglalt fiatal nő. Cik­keit több újság közli “a nyugati félgömb minden országában”, ami önmagában nagy teljesítmény. De ezen kívül még a közlekedési ipar egyik magas- állású képviselője, üzleti kutatási elemző (research analyst) és előretörő tényező Kalifornia politikai életében. Mindennek tetejébe még a Los Angeles Business Women Council elnöknője, a California President’s Club törvényhozó bizottságának elnöke, az újonnan alakult PUMA (Political Unity of Mexi- can-Americans) bizottsági tagja. Mindezt elisme­réssel állapítottuk meg egy 23 éves nőről, bár az említett intézmények ténykedésével és fontosságá­val nem vagyunk ismerősök. A hozzánk intézett és aláírásával ellátott szemé­lyes nyilatkozatból értesültünk, hogy Ön “büszke arra, hogy a Nyugati Félgömb legismertebb Se- phardic-zsidó családjai egyikének tagja.” Nem ért­jük a “büszkeség” okát, mert hiszen puszta vélet­len, hogy ki milyen családba születik, de ha alkal­munk lesz találkozni beígért gyűlései egyikén, igyekszünk módot adni arra, hogy a büszkeség okát megmagyarázza. Látjuk, hogy “Varieties and Vistas” c. újság- rovatában Mexikó, Közép- és Dél-Amerika spanyo iul beszélő közösségének híreivel foglalkozik; hogy Argentínában, Paraguayban és más latin-amerikai megfertőzött területeken ki akarja pusztítani a ná­ci elemeket; hogy a “Forbes” tipusu glendale-i swastika-viselők és Rockwell Amerikai Náci Párt­jának a kiirtását tervezi. Céljai kissé messzeme- nőek, de elismerést érdemelnek, bár a “kipusztitó” (extinction) és a “kiirtó” (eradicate) kifejezéseket nem kedveljük, mert az egykori náci-módszereket juttatják eszünkbe. Látjuk, hogy az üzleti prosperitás kibővítése is céljai közé tartozik, úgyszintén a mi “áldott de­elolvassa a Palesztinára vonatkozó határozatot, meggyőződhet arról, hogy nem józan, politikai meggondolás alapján Írták, hanem Izrael iránti olyfoku gyűlölet sugallatára, mely az őrültséggel határos. “Megelégedéssel vettük tudomásul, hogy a szov­jet delegáció nem tette magáévá ezt a helytelen Palesztinái Határozatot. De azt is tudjuk: sokan azok közül, akik jelen voltak a Havannai Kong­resszuson, meggyőződésükben ellenezték ezt a go­nosz, Izrael-ellenes határozatot, mégis közremű­ködtek annak megszavazásában. “Itt rámutatunk a dolog velejére: Ha az izraeli kommunisták megelégszenek a Havannai Kong­resszus ‘egyik határozatára vonatkozó’ egyszerű fenntartással, viszont határozataival ‘teljes egé­szükben’ egyetértenek, akkor ezt a szégyenteljes dolgot megismételhetik más imperializmus-ellenes gyűléseken is és evvel elfogadottá válik az a tra­díció, hogy nem lehet imperializmus-ellenes gyű­lést megtartani anélkül, hogy ne hozna káros, Iz- rael-ellenes határozatokat. “Nem fogadjuk el azt az álláspontot... hogy az Izrael-ellenes határozattal szembeni felháborodá­sunkat az Izraeli kormány politikája ellen kellene irányítanunk. A havannai határozat nem a kor­mány helytelen politikájával foglalkozik, hanem magát Izrael megszületését és létezését támadja meg. A határozat megtagadja a jogot Izrael népé­től, hogy független állam formájában létezhes­sen . .. Nem határozhatja meg egy népnek sem történelmi szerepét az a tény, hogy vezetői egy bi­zonyos időszakban milyen politikát folytatnak. “Az ésszerűség és a gyakorlat azt bizonyítja, hogy amennyiben megvédjük Izrael jogát rosszhi­szemű támadóival szemben, annyiban erősítjük küzdelmünknek morális alapjait... az izraeli kor­mány politikájának megváltoztatásáért. A hivatalos izraeli politikával szembeni küzdelmünk viszont megerősít és támogatást nyújt Izrael rosszakarói ellen. “Mindig mondottuk és most is állítjuk, hogy az arab-izraeli konfliktusra az imperializmus és a határok mindkét oldalán jelenlévő soviniszta ellen­ségeskedés szolgáltatja az alapokat... A moszkvai Uj Idők cimü folyóirat szerint az ázsiai és afrikai országok közötti katonai összeütközés veszélyének két oka van: a külföldi imperializmus és a belföldi nacionalizmus és ha ‘módot adnak a nacionalizmus elterjedésére, végül az imperializmus aratja le en­nek a gyümölcsét’. “Részünkről azon a határozott állásponton va­gyunk, hogy az arab-izraeli békéért való küzdelem megerősíti a Középkelet imperializmus-ellenes küz­delmét és hogy Izrael és a körülötte levő országok politikájának imperialista-ellenes mederbe való te­relése előseeiti a mozgalmat az arab-izraeli béke helyreállítására. Egyik a másiktól függ.” Információink szerint, ténv az is, hogy a jugo­szláv megfigyelők ellen is volt megtorlás. mokráciánk” kiterjesztése is, valamint egy “Cali« fornia to Israel” program életbeléptetése, nem ép­pen tisztán ismertetett célzattal. A személyes nyilatkozat azzal végződik, hogy a “mi szavazatunk Cecilia Pedroza-ra, egyben szar vázát Demokráciára, Lelkiismeretessegre, Hűségre és Illetékességre.” A körlevél és a személyes nyilatkozat lényeges pontjainak felsorolása után, szükségesnek látjuk annak a felsorolását, amiket hiába kerestünk, mert azok mind a két nyomtatványból feltűnő követke­zetességgel hiányoznak. Amikor mi azt latolgatjuk, hogy melyik jelöltre adjuk szavazatunkat, akkor bennünket nem az be­folyásol, hogy az illető “szoborszerü”, az sem, hogy az illető fiatal és csinos nő. Nem azt tartjuk elő­nyösnek (de hátrányosnak sem), hogy az illető “Sephardic-zsidó” család sarja és azt sem, hogy az illető cikkeit a “félgömb minden országában” olvassák, mert nem tudjuk, hogy a cikkei mit tar­talmaznak. Amit fontosnak tartunk egy jelöltnél: milyen álláspontot foglal el országunk jelen életét és jö­vőjét súlyosan érintő kérdésekben. Milyen állás­pontot foglal el elsősorban a BÉKE és háború kér­désében. Az Ön körlevelében és nyilatkozatában egyet­len egy mondatot, egyetlen egy szót sem találunk arról, hogy milyen álláspontot foglal el elsősorban államunkat közvetlenül érintő fontos kérdésekben. Pedig EZ inkább tartozik egy kaliforniai szenátor kötelességei közé, mint az, hogy mit szándékszik Argentínában és Paraguayban csinálni! Köztudomású, hogy mezőgazdasági munkásain­kat bénító nyomorúságban tartja a szőlő, a saláta és a gyümölcs-termelők kapzsisága és lelketlen kiuzsorázása. Közismert tény, hogy éppen államunk déli ré­szét a Birchista, a Minutemen és hasonló szélsősé­ges, fegyverkező csoportok éppen úgy “megfertő­zik”, mint bizonyos dél-amerikai államokat a náci alakulatok és Glendale-t és Los Angeles környé­két a Forbes és Rockwell-féle náci elemek. Los Angelest közvetlenül és államunkat — sőt az egész országot — megrendítette és megfélemlí­tette a Watts kerületben múlt augusztusban kitört zendülés, amelynek 34 halottját és 50 millióra ru­gó pusztítását nem lehet, nem szabad elfelejteni, ha nem akarjuk, hogy hasonló zendüléseknek le­gyünk szemtanúi. Messzebbmenően: nagyon szép az Ön elhatározá­sa, hogy kiterjeszteni óhajtja a mi “áldott demok­ráciánkat”, de vajon — sok szenátor és képviselő elszomorító példájára — hive-e a “demokrácia” olyan jellegű kiterjesztésének, amilyet Johnson elnök és kormányunk gyakorolt a Dominikai Köz­társaságban és folytat kíméletlenül, vérontással és pusztítással Észak- és Dél-Vietnamban? A mi “áldott demokráciánkban”, a világ leggaz­dagabb országában 30 és 40 millió között van azok­nak a száma, akik az “amerikai életstandardot” talán még hírből sem ismerik; akik nagyvárosok gettóiban, vagy elhagyott falvakban olyan körül­mények között élnek, amelyek országunk és nem­zetünk szégyenére válnak. A déli államokban a néger gyermekeknek csu­pán elenyésző kis százalékát engedték be a “fe­hér” iskolákba; a néger szavazóknak csupán ele­nyésző százalékát engedték regisztrálni — azt is főként csak ott, ahol szövetségi beavatkozás tör­tént. A négerek templomait, kultur-központjait a KKK emberi mivoltukból kivetkőzött tagjai nem robbantják fel ott, ahol éjjel-nappal fegyveres őrök tartják távol a dinamitos merénylőket. A dollár értéke napról-napra alacsonyabb, aa élelmiszerárak napról-napra magasabbak: a tőzs­de-spekuláció messze túlhaladta a 29-es évi tőzsde­krachot megelőző manővereket: a kormányt nap­ról-napra hiába figyelmeztetik a fenyegető inflá­ció veszélyére. Minderről, tisztelt jelölt polgártársnő, önnek is tudomása van. Tudja, hogy mindezek közvetlenül befolyásolják államunk és országunk lakosságát, beleértve az Ön kerületének lakóit is. Mégis, min­dennek tudatában, egyetlen egy szóval nem emlí­tette, hogy ezekben a kérdésekben milyen állás­pontot foglal el. Mert az álláspontját nem ismerjük és a mai időkben veszélyes “zsákban macskát” vásárolni, ezért arra az elhatározásra jutottunk, hogy szava­zatunkat nem adjuk önre, mert esetleges megvá­lasztásában nem látunk biztosítékot arra, hogy Ön a 27-ik kerületnek olyan szenátora lesz, aki mél­tóan fogja képviselni és védeni érdekünket, álla­munk és országunk érdekeit. A hiányosságokra, amelyeket körlevelében és nyilatkozatában felfedeztünk. kötelességszerüen felhívjuk barátainkat, ismerőseink és szomszéda­ink figyelmét, nehogy azzal, hogy Önre adják, el- értéktelenitsék szavazatukat. aHOGVan én -Cátom... z rja.: EMN

Next

/
Oldalképek
Tartalom