Amerikai Magyar Szó, 1966. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)
1966-04-28 / 17. szám
Thursday, April 28, 1966 AMERIKAI MAGYAR SZÖ — HUNGARIAN WORD 17 I Mt TóhTéHIK^z ÓhAíAbAN S fEiiSVEíB|,í7Tn ÍESS ■ kdt SZABADSÁG-TELEP A nyirlugosi tanácsháza előtt szürke, nyil alakú pléhtábla mutatja: Szennyespuszta 4 kilométer. Kilencven fokkal fordul az országút, csendes vasárnapi hangulat, békés libagágogás kisért utamon, a hűvös szélben akácok borzongtak. Gyalog indultam tovább, a beszélgetés mondatait forgat- va-ismételve, amit egy barna, kun arcú embertől, Babály Sándortól, az egykori földrajz—történelem tanártól hallottam, akit 1959 novemberében “rövid időre” tanácselnöki funkcióba állítottak, hogy azóta is tartsa, kösse, el ne engedje őt az uj kötelesség. — Milyen volt Szennyespuszta régen? — Az volt a “sötét Szabolcs” legsötétebb csücske. Úgy mondják, a veríték keveredett a futóhomokkal meg a könny, de az sem hozott termést. — Milyen volt az a szegénység? — Egyszer az öreg Meszesén János vett egy kerékpárt a fiának. A tiszttartó családostul elzavarta. Azt mondta neki: “Ne játszd az urat nálam, nekem sincs kerékpárom.” A tanácselnök Íróasztalán piros selyemzászló: “A Nyírbátori Járási Tanács a községfejlesztési munkában legjobb eredményt elért községi tanácsnak. I. helyezés.” A falon színessel rajzolt, szabálytalan négyszögekkel behintett térkép: Szeny- nyespuszta. 141 épület, ezer lakos. A jobb alsó sarokban írott betűs név, mint a festőművészek kézjegye: “Babály.” — Hogyan laktak az emberek? — Közös pitarban négy vagy nyolc család. Nyolc —tiz ember egy helyiségben. A cselédházakat négy venöt után leromboltuk. — És a név? A név honnan származott? — Ki tudja?... Itt ilyen nevek járták: Koplalódomb, Tetüfészek, Szennyespuszta. — Miért kérték az uj elnevezést? — kérdeztem a tanácselnöktől. Ő irta alá a községi tanács határozatát, melyben Szennyespuszta lakossága kéri, hogy a települést Szabadság-telepnek nevezzék el. A megyei tanács végrehajtó bizottsága jóváhagyta a határozatot, és felterjesztette az Elnöki Tanácsnak. — Szennyespuszta uj világot épített magának. Kicsi ez a világ még. szerények a határai, de olyan messze hagyta azelőtti önmagát, hogy az emberek önérzete fellázadt a régi név ellen. Megért engem? Megérti őket? . . . II. .— 1958-ban jöttem Szennyespusztára, hogy le- töltsem a gyakorlóévemet. Mikor meghallottam a település nevét, furcsa, rossz érzés fogott el. Megérkeztem a nyirlugosi vasútállomásra, szekeret fogadtam, hogy kivigyen a pusztára. Az öreg parasztember egy szót sem szólt hozzám, a szekér vagy tízszer elakadt: hol a sárban, hol a homokban. így érkeztem Szennyespusztára, tizennyolc éves koromban. Sem köves ut, sem autóbusz, de még villany sem volt. Az első és harmadik osztályt kaptam meg 66 gyerekkel. . . Hullámos hajú, erős állu, 26 éves fiatalember ül velem szemben: Almási Lajos iskolaigazgató. Kicsi iroda, két íróasztal, szekrény, néhány szék. — Azután? — Igazgató-tanitó lettem, majd 1965 óla igazgató. Szóval itt maradtam. Szennyespusztán. Megnősültem, feleségem is itt tanít. — Mit kapott Szennyespuszta 1958 óta? — Köves utat és villanyt. Uj iskolát négy tanteremmel, két szertárral. Felépült a megye első tanyai óvodája 60 gyermek számára. Kultúrtermet kaptunk, könyvtárat, televíziót és ruhákat a tánccsoport részére. Épül a bölcsőde és a sportpálya — de ezek külső jegyek csupán. A nagyobb fejlődés belül és mélyebben, az emberekben ment végbe. — Mondjon rá példát — kértem az igazgatót. — A példát csak az érti meg, aki már látott olyan társadalmi mélységet, olyan elmaradottságot, ami Szennyeszpusztát jellemezte. Ez az állapot a régmúltból maradt meg, de sok minden konzerválódott a felszabadulás után is. Meglepett például, hogy amikor idekerültem és szóbaelegyed- tem az idősebb emberekkel, csak igy válaszoltak: “Igen. Nem. Igenis. Nemis.” Miért volt ez? Bizalmatlanság, tudatlanság, a szókincs teljes hiánya?... 1959-ben az ezer lakosból még 150 analfabéta volt, mára ezt a számot alaposan leszorítottuk. Négy éve folyik a felnőttoktatás, évenként 10—15 ember végzi el az alapismereti tanfolyamot, s körülbelül ugyanennyi az általános iskola nyolcadik osztályát. Egyetlen adatot említek meg: Szennyespusztán ma 126 ujságelőfizető van. A pusztán ma hét pedagógus él. Valamennyien fiatalabbak az igazgatónál. Egyikük sem akar elmenni a településről. Amióta megtudtam ezt, formálódott bennem a kérdés: — Hogyan lehet itt élni, letelepedni végleg, az isten háta mögött? A fiatal igazgató, ez a barna szemű, erős akaratú férfi olyan egyszerűen, magától értetődően mondta, hogy sem akkor, amikor a noteszomba lejegyeztem, sem most, amikor ismét felidézem, nem érzem patetikusnak, hanem őszintének, felemelőigaznak, egy életprogram megfogalmazásának: — Az isten háta mögött is emberek élnek. Szükségük van ránk. III. Vannak emberek, akiket vonzanak a nagy, nehezen megoldható feladatok. Akik nyugtalanul alszanak, mert a holnap bekúszik álmaikba, de menekülnek a sivár nyugalomtól. Dr. Miklóssy Ferenc a felszabadulás után különböző állami gazdaságokban dolgozott. Mindig ott, ahol rendet, fegyelmet kellett teremteni. 1960-ban a Nyirlugosi Állami Gazdaság főagronómusaként Szennyespusztára küldték szövetkezetét szervezni. Egy-két hétre tervezte az utat, s azóta ott maradt. Nem engedték él, elnöknek választották a szennyespusztai Szabadság Termelőszövetkezetben. Hatalmas termetű, erőt sugárzó ember, széles, határozott mozdulatokkal. — Bevallom, hogy kétségbeestem. Csupa idős ember, sem egy szekér, sem egy szarvasmarha. Semmivel indultunk, a fejekben pedig a régi, megszokott gondolatok. Tudtam: itt uj utakra kell lépni. A futóhomokon vagy gyümölcsöt, szőlőt, dohányt termelünk, vagy maradunk a régi szegénységben. Felvetettem: telepítsünk 200 hold gyümölcsöst. Leszavaztak. Egy évig tartott a harc, amig eredményt értem el. De mi lesz tovább? A fiatalok mind máshol dolgoztak, a kártevők megtámadták a zsenge gyümölcsöst. Az állami gazdaságban dolgozó fiatalokhoz fordultam segítségért. Azt mondták: hazajönnek, ha készpénzfizetést kapnak. Megállapodtam a bankkal: hat kislányt hazahoztam. Az első fecskék. Nem részletezem tovább: 50 fiatal visszajött Szennyespusztára. Három ifjúsági brigádunk van, kettő elnyerte a szocialista cimet. Pártszervezetünk és a szövetkezet vezetősége nagy gondot fordít rá, hogy a fiatalok mindent megkapjanak. KlSZ-szerveze- tünknek 56 tagja van. Berendeztünk egy klubot számukra, kedvelt a tánccsoportunk, négy szakkörünk működik, 16 fiatal már letette a szakmunkás vizsgát. S még egy példát mondok: a most végző nyolcadikos tanulók közül csak egyetlenegy akar elmenni a pusztáról, a többi itt marad a gazdaságban! Hallgatom, irom az adatokat. 280 hold gyümölcsös, 50 hold szőlő, 27 hold barack. 5 hold szamóca. 100 holdon dohánytermelés. 164 szarvasmarha. 1200-as juhállomány, 100 anyakoca. A kereset 1200—1600 forint készpénzben. Utazások, kirándulások, jutalomüdülések... Az elnök a csibenevelőbe invitál. Ismerkedjem me« Páll Gézáné állatgondozóval. Csipogó, cémahangu koncert: 10 ezer Lohmann, hushibrid csirke Bábolnáról. Közöttük-mellettük friss mozgású asszony, kötényben, gumicsizmában. — Mutassa meg a kitüntetését, Pállné — mondja neki az elnök. Aranyérem: “kiváló állattenvé«ztő.” Nők nanjá- ra kanta meg a miniszteri kitüntetést. Eredménye P-rvoHüiálló a medvében: a 3.5 kg-os norma helvett 2 85 kg táDból állított elő 1 kg csirkehúst. Elhullás 1 6 százalék. Páll Gézáné állatgondozó, aki asszonvkoráig nem jutott túl Nvirbátor határán, niest a Szovjetunióba ; készül. Jutalmul a szövetkezettől máins elsejére... Ennyit jegyeztem föl Szennyespusztáról. A majorság közepén elbúcsúztam a szövetkezeti emberektől. Megőriztem a képet magamban: a szemközti domboldalon sűrűn nyújtóztak a szőlőkarók. Havas Ervin RÖVIDEN v0 Friss vízzel ''öblítették'' a Keleti Főcsatornát A minden esztendőben esedékes munkát az idén különös gonddal végezték a vízügyi szakemberek, mert a belvizek miatt a csatorna medre rendkívül szennyezett volt . C+J> Négynyelvü kézikönyv készül a szegedi egyetemről. A kötet összefoglaló ismertetést ad Szeged történetéről, az egyetem életéről, az intézmény névadójának, József Attilának munkásságáról, v" A címzett: Vízszintes 4., Függőleges 1. — Eredeti ötlettel tette próbára a Magyar Posta jóhirét egy budapesti fiatalember. Vidéken töltött szabadságáról levelet irt menyasszonyának Budapestre. A borítékra ügyes kis keresztrejtvényt szerkesztett és mellé címzés helyett csupán ennyit irt: A cimzett: vízszintes 4, függőleges 1, Budapest. Úgy látszik, az ötlet megnyerte a magyar postások tetszését. mert a rejtvényt megfejtették s alig egy nap késéssel kikézbesitették a levelet. Kalocsai pingálóasszonyok Athénben, Párizsban, Milánóban. — A hires kalocsai pingálóasszonyok idén Athénben, Párizsban és Milánóban “vendégszerepeinek s a “Magyar Hetek” keretében mutatják be ritka művészetüket a külföldi vendégeknek. A télen londoni megrendelésre egy teljes vég vásznat pingáltak tele kalocsai motivumokkal. Az ügyeskezü asszonyok a többi között már Bécs- ben, Oslóban, Göteborgban, sőt Brazíliában is jártak. Szobrot állítanak Esze Tamásnak A Szabolcs megyei Tarpa, Esze Tamás szülőfaluja ebben az esztendőben ünnepli a legendás kuruc hős születésének 300. évfordulóját. Ez alkalommal országos méretű ünnepségeket rendeznek a faluban és szobrot állítanak a Csaták Pajzsának — ahogyan egykor az ellenség elnevezte Esze Tamást. Az ünnepségre emlékérem is készül, egyik oldalán a Rákóczi által adományozott cimer másolatával. Az érmet azok kapják majd, akik kimagasló munkát végeznek a mai Tarpa fejlődése érdekében. EGYHÁZI KRÓNIKA A Vatikáni Zsinatnak nagy a visszhangja a magyarországi katolikus egyházi életben. Kovács Sándor szombathelyi püspök a zsinat tanításairól mondott szentbeszéd-sorozatot, Timkó Imre, a Központi Hittudományi Akadémia professzora pedig a zsinatnak a papnevelósről szóló dekrétumát ismertette előadásaiban. Szegeden dr. Ijjas József püspök, apostoli kormányzó tizenegy papnövendéket szentelt pappá. Meghalt a legidősebb magyar református presbiter, a 95 éves Dezső Aladár, aki négy évtizeden át szolgálta híven a nagykanizsai gyülekezetét. A magyarországi Evangélikus Egyház elrendelte az egységes Keresztyén Énekeskönyv használatát valamennyi gyülekezetében. Ebben kiegészítés van az eddig többfelé használt úgynevezett Szarvasi Énekeskönyvből is. Országos esperesi konferenciát rendezett Budapesten az evangélikus egyház. Elhatározták, hogy ősszel összehívják a zsinatot. Dr. Berki Ferii adminisztrátor “Lapok a magyar ortodoxia történetéből” címmel tanulmányt irt a magyarországi keleti ortodox egyházakról. Budapesten ünnepélyesen iktatták tisztségébe dr. Seifert Gézát, a Budapesti Izraelita Hitközség és a Magyar Izraeliták Országos Képviselete uj elnökét és az elnökség tagjait. Érdekes ujitást vezettek be a tiszakécskei református gyülekezetben. Az itteni szép templom még mindig viseli a háborús sebeket, a megsemmisült orgonát még nem tudták pótolni.M őst úgy oldották meg a helyzetet, hogy az énekek dallamát a kecskeméti templom orgonájáról magnetofonszalagra vették s ezt játsszák le az istentiszteleteken. A “magnókántor” kitünően bevált, nagyon jó ének vezetőnek bizonyult. KIOLVASTAD A LAPOT? ADD TOVÁBB! MÁS IS TANULHAT BELŐLE!
