Amerikai Magyar Szó, 1966. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)
1966-04-21 / 16. szám
Thursday, April 21, 1966 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 3 FOKOZÓDIK A KÜZDELEM A VIETNAMI HÁBORÚ ELLEN NV.-I DEMOKRATÁK ÜNNEPELTÉK MORSE SZENÁTORT (Folytatás az első oldalról) mindkét részről többen megsebesültek. Az ellentüntetők között fasiszta felbujtók is voltak, akik “Bombázzuk Hanoit” plakátokkal biztatták a jólöltözött tözsdéseket, hogy rontsanak a béketüntetőkre. • • • New Yorkban a múlt héten a Manhattan Center két nagytermét szinültig megtöltötte a több mint 6 ezer főnyi közönség, hogy meghallgassák és ünnepeljék Wayne Morse demokrata szenátort, Johnson elnök vietnami politikájának legkimondottabb kritikusát. Még többen próbáltak bejutni, de helyszűke miatt kinnrekedtek. A newyorki demokraták külpolitikai bizottságának ez volt az első tiltakozó nagygyűlése a vietnami háború ellen. A népszerű szinész, Ossie Davis elnökölt és felolvasta Rober F. Kennedynek a gyűléshez intézett levelét, melyben a békemegmozdulások iránti támogatását fejezte ki. A pódiumon a demokrata pártklubok elnökei és körzeti vezetői foglaltak helyet. Morse szenátort óriási tapsvihar és éljenzés köszöntötte. Beszédét kitörő helyesléssel többször félbeszakították. Egy fiatalember rögtönzött plakátot helyezett a pódiumra, melyen ez állt: “Morse for President”. A hallgatóság zöme a Reform demokrata mozgalomból került ki. Morse szenátor kertelés nélkül tárta a megoldandó kérdést a közönség elé: “A jelenlegi kormány politikáját csak olyan kongresszus állíthatja meg, mely hajlandó azt megtenni és ezt a szavazóknak kell garantálni.” Felhívta a demokrata kampányvezetőket és aktiv szavazat szerzőket: “buktassák meg a választásokban azokat, akik támogatják az alkotmányellenes háborút.” Figyelmeztette őket Johnson kampány-ígéretére 1964-ben, mikor Goldwatert elitélve, megígérte, hogy nem terjeszti ki a háborút. Kiemelte, hogy Johnson és a kormány megszegte ígéretét. A Vietnamban kifejlődött krízisre vonatkozóan megjegyezte: “Vietnami politikánk ellentmondásai és végzetes gyengeségei sohasem voltak kirívóbbak, mint most”. Kifejtette, hogy a Johnson- kormány fél a katonai kormány bukásától “nem a vietnami nép érdekei, hanem Washington érdekei miatt... félünk a buddhistáktól és vezetőiktől, nem mintha tudnánk róluk, hogy kommunisták, hanem mert nem tudjuk róluk, hogy amerika-barátok-e.” Morse szenátor kijelentette, hogy a háború a kommunizmus ellen irányul, “nem a tirannizmus, a pusztulás, a szenvedés és a külföldi uralom ellen, — mindezek és még rosszabbak jutnak osztályrészül a dél-vietnami népnek a U.S. és Ky generális közös hadserege révén.” A szenátor bejelentette, hogy 22 ezer levelet kapott, melynek 97 százaléka helyeselte álláspontját a vietnami kérdésben. Más szónokok voltak Gerald N. Hill, a California Democratic Council elnöke, Theodore S. Weiss, newyorki reform demokrata jelölt és William F. Ryan newyorki képviselő, aki egyike volt azon négy törvényhozónak, akik a háborús költségvetés kiterjesztése ellen szavaztak. Mr. Ryan úgy vélekedett, hogy “azt tesszük, amit minden amerikainak tennie kellene”, majd hozzátette, hogy a gondolkodó demokraták mindenütt összegyűlnek, hogy a vietnami politikánkat megvitassák. Mr. Ryan dicsérte a diákokat és a professzorokat, akik az országnak uj politikai fórumot nyitottak a “teach-in”-ekkel. “Mialatt a kongresszus hallgatott, ők bátran felszólaltak”, mondotta. Paul O’Dwyer, volt city councilman vezette a gyűjtést, melynek legnagyobb részét Oregonban, a demokrata előválasztásokban a béke-jelöltek támogatására fordítják. • © • Az észak-vietnami hivatalos sajtóügynökség azt a vádat emelte, hogy U.S. repülők Hanoi-nak egyik peremvárosát bombázták. A hanoi-i nyilatkozat nem nevezte meg a he’ységet, de jelentette, hogy a kormány formális tiltakozást nyújtott be a Nemzetközi Ellenőrző Bizottsághoz, melynek feladata, hogy felülvizsgálja a Genfi Egvezmény feltételeinek betartását. Az Ellenőrző Bizottság tagjai: Kanada, India és Lengyelország. Washingtonban a hadügyminisztérium szószólói a fenti vádakkal kapcsolatban kijelentették: “Nem adunk véleményt kommunista propagandáról.” Másnap az amerikai sajtó jelentette, hogy a U.S. légierők két távlöveg állomást megtámadtak Észak- Vietnamban, Hanoitól “közelebb, mint 20 mérföld távolságban.” Ez volt mindeddig a fővároshoz legközelebb eső U.S. légitámadás. Az egyik támadás Hanoitól 15 mérföld távolságra történt. Egy korábbi támadásban Észak-Vietnam fölött, 3 amerikai repülőt lelőttek. Hanoi-i jelentések szerint a pilótákat elfogták, de a U.S. katonaság jelentése szerint amerikai repülök mind az öt pilótát megmentették. Saigonban Nguyen Cao Ky washingtoni tanácsadói sugallatára konferenciát hivott össze abban a reményben, hogy nyeregben tarthatja düledező kormányát. A buddhisták bojkottálták a gyűlést és legalább 20 delegátus eltávozott még a gyűlés kezdete előtt. A kormányellenes hangulat azonban arra kényszeritette a résztvevőket, hogy a buddhisták legfőbb követelményeinek, legalább látszólag, eleget tegyenek. Határozatban kimondták, hogy öt hónapon belül tartsanak választásokat és az igy megválasztott testület törvényhozó testületté alakulhat. Azt. is ajánlották, hogy a kormány amnesztiában részesitsen mindenkit, aki résztvett kormányellenes tüntetésekben, hogy garantálja a politikai és a sajtószabadságot és a katonai kormány azonnal mondjon le, amint az uj kormány megalakul. Ky miniszterelnök és Nguyen Van Thieu államfő megígérte, hogy a kormány tiszteletben tartja a konferencia javaslatait. Dél-Vietnam északi tartományaiban az Egyesült Buddhista Egyház válaszképpen nyilatkozatot adott ki, melyben követelte, hogy a “U.S. kormány azon nal vonja vissza a Thieu—Ky katonai klikk támogatását.” Azt a vádat emelte, hogy a katonai kormány a U.S. segítségével polgárháborút szándékszik megindítani. Danangban és Hueben a tüntetések tovább folynak. Buddhista ifjúsági vezérek elitélték a kormány halogató taktikáját és megfogadták, hogy mindaddig fenntartják a tüntetéseket, amig Ky és a katonai kormány le nem mond. Thich Tri Quang, a dél-vietnami buddhisták mi- litáns vezetője Danangban kijelentette, hogy a buddhisták betartják az egyezményt, beszüntetik a tüntetést, ha a kormány megtartja a választásokat. Arra szólította fel a tüntetőket, hogy szüntessék be az ellenállást mindaddig, amig a katonai junta hajlandó követelményeiket teljesíteni. Kérdéses azonban, hogy Danangban és az északi tartományok más vidékein, ahol a militáns kormány- ellenes erők tartják kezükben a hatalmat, belenyugszanak-e a kormány manőverezésébe. Bienhoaban, Saigontól 15 mérföldnyire a Ky-kor- mány és a U.S. támogatásával katolikusok tiltakozó felvonulást tartottak a buddhista demonstrációk ellen. Követelték, hogy a kormány járjon el szigorral a “rendzavarok” ellen. Dél-Vietnam lakosságának csak 10 százaléka katolikus, a többség buddhista. A háború és az áremelkedések elkeserítik az amerikai népet (Folytatás az első oldalról) egyre többen a háború gyors befejezését kívánják.” “Még a déli államokban is... kérdőre vonják, hogy helyes volt-e a vietnami beavatkozásunk. “Robert E. Jones, alabamai demokrata képviselő mondotta, hogy ‘habár általában egyetértenek az elnökkel, sokan úgy érzik, hogy ha mód van arra, hogy becsülettel kivonuljunk Vietnamból, meg kellene tennünk... mások még becsület nélkül is jónak látják.’ “Az ország másik végén, Everett, Wash.-ban egy másik demokrata képviselő, Lloyd Meeds, találkozott ‘sok olyan emberrel, akik azt mondják, pucoljunk onnan, amilyen gyorsan tudunk.’ Florence P. Dwyer, new-jerseyi republikánus képviselő mondotta, hogy választófeleivel többet beszélt Vietnamról, mint bármi másról. ‘Az emberek komor hangulatban vannak... ez a dolog állandó beszéd tárgya’, mondotta. A polgári és katonai felfordulásra vonatkozóan az a véleményük, hogy ‘a kormány sokat eltitkolt előttük.’ “Henry Helstoski, N. J.-i dem. képviselő, a kormány eddigi támogatója is megváltoztatta véleményét. Mr. Helstoskit elárasztották sorozási felmentési kérdésekkel otthonléte alatt. Kijelentette, hogy esetleg a Nemzeti Felszabadító Fronttal való közvetlen tárgyalást is támogatni fogja, hogy vége legyen a vietnami háborúnak.” Mind a demokraták, mind a republikánusok a panaszok sorozatát hallották szavazókörzetükben az egyre nagyobb drágaság miatt. Coloradóban az infláció aggasztja a legjobban az embereket. Nem tudják megérteni, miért emelkedett 25—30 százalékkal egyes élelmicikkek ára egy hónap alatt. Erre még a képviselő sem tudott választ adni. A “Times” riportere szerint: “A képviselőknek egyöntetű véleménye, hogy Vietnam és az infláció, ha még nem is döntő, de már határozottan észlelhető véleményváltozást inditott meg Johnson elnökkel és a. kormánnyal szemben.” Már Stennis is azt mondja, hogy vonuljunk ki A szenátusi “Preparedness Investigating Subcommittee” elnöke, John Stennis, mississippi-i de mokrata szenátor, aki a háború kiterjesztését támogatja, kijelentette, hogy ha egy megválasztott kormány Dél-Vietnamban a U.S. kivonulását kéri, nincs más választás, mint megtenni. “Ha igazságos választást tartanak és olyan kormányt választanak meg, mely nem akarja további ottlétünket, akkor nem marad semmi jogcímünk és ki kell vonulnunk”, mondotta Stennis. Eladtuk $1.70-ért és visszavásároltuk 21 dollárért (Folytatás az első oldalról) terelnök Hitler tisztelője, s egy ilyen személyiséget, úgy gondolják, támogatni kell. Ezért a német vállalat hajlandó volt visszaadni a bombákat egy kis profit ellenében, elvégre a kapitalista rendszer profiton alapszik és anélkül nincs adás-vevés. A nyugatnémet vállalat igy érvelt McNamarával: “Mi egy dollár hetven centet fizettünk egy bombáért, de önöknek 330 dollárba került a gyártása. Azóta infláció állt be az Egyesült Államokban és ma egy ilyen bomba előállítása 440 dollárba kerül. Ezt nem mi mondjuk, ez a Pentagon számítása. Mi együttműködünk a Pentagonnal a vietnami kérdésben és nem számítunk egy-egy bombáért 440 dollárt, mégcsak 330 dollárt sem. Mindössze 21 dollárt számítunk. Igaz, hogy ez ezerkétszáz százalékkal több mint amit mi fizettünk érte, de elvégre is egy cikk árát a szabad piac elve alapján a kereslet és a kínálat szabja meg. Tudnivaló dolog, hogy nagy a bombák utáni kereslet áz amerikai kormány részéről. Tudjuk, hogy többet is számíthatnánk érte, de mi demonstrálni akarjuk, hogy mennyire együttjnüködünk a Johnson-kormánnyal a vietnami kérdésben. Ezért csupán 21 dollárt számítunk a bombáért.” Evvel kapcsolatban egy kérdést teszünk fel: Mit tenne a Ford autóvállalat olyan alkalmazottal, aki eladna egy Ford gyártmányt $1.70-ért és később visszavásárolná ugyanazt 21 dollárért? Szépszerével kiebrudalná. Ezt kell tenni McNamara úrral is nem ezért a tranzakcióért, hanem főleg azért, mert ő egyike a Johnson-kormány dél-vietnami politikája tervezőinek. Külföldi magyar festőművészek hazai kiállításai Külföldön élő magyar származású festők hazai kiállításait rendezi meg idén a Kulturális Kapcsolatok Intézete. Kardos László Kanadában élő festőművész tárlata április 29-e és május 15-e között, Fikola Nándor finnországi festőművészé pedig augusztus 12-e és 28-a között az intézet belvárosi székházának kiállítótermében kerül megrendezésre. Az Angliában élő Bossányi Ervin, a neves díszítőművész festett üvegablakait szeptemberben a városligeti Műcsarnokban tekinthetik majd meg az érdeklődők. A Kulturális Kapcsolatok Intézete egyébként tavaly az Egyesült Államokban élő Zil- zer Gyula és a mexikói Salgó András festőművészek reprezentatív alkotásait mutatta be a hazai tárlatlátogatóknak. A Ford vállalat visszahív 30,000 hibás automobilt. — A Ford autóvállalat észrevette, hogy az 1966-os modellü autókon hibás a fékező készülék. Értesítette a tulajdonosokat, hogy javítás céljából vigyék vissza a kocsikat. A/we RÍ KAI ^ r Published every week by Hungarian Word, Inc. 130 East 16th Street, New York, N. Y. 10003. Telephone: AL 4-0397 Ent. as 2nd Class Matter, Dec. 31, 1952 under the Act of March 2, 1879 to the P.O. of New York, N.Y. Előfizetési árak: New York városban, az Egyesült Államokban és Kanadában egy évre $10.000, félévre $5.50. Minden más külföldi ország- M be egv évre 12 dollár, félévre $6.50.
