Amerikai Magyar Szó, 1966. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)

1966-04-07 / 14. szám

Thursday, April 7, 1966 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 13 Bódog András: Beszélgessünk a katonákról Ha az ember a lexikonban megnézi, hogy mi a katonaság szó értelme, többé-kevésbé ilyesfajta értelmezést talál: Katonaság az ország hatalmi képviselőinek fegyveresen megszervezett karja, amely arra szolgál, hogy az ország érdekeit a szük­séghez képest szolgálja. Mivel pedig az ország ér­dekei azonosak népének érdekeivel, a katonai szol­gálat legtöbbször polgári kötelesség is. Hát igy valahogy magyarázná el a lexikon a katonasá­got annak, aki inkább a tanárkodó elméleteket szereti, mintsem a valósággal szembe nézzen. Valóban csak a közép- és dél-amerikai államok­ra, vagy a legutóbbi események nyomán Gháná­ra és Indonéziára kell gondolni, hogy lássuk, meny­nyire elesett a lexikon az élettől. Az amerikai álla­mokban az a divat járja emberemlékezet óta, hogy egyik kormány váltja a másikat olyanformán, hogy a katonaság, ahogy lapjaink mondani szokták, “át­pártol” a kormánytól egy tábornoki csoporthoz, amely több-kevesebb erőszakkal és halálesettel át­veszi az uralmat. Azokban a ritka esetekben, ami­kor a kormányok többé vagy kevésbé becsületes választással kerültek uralomra, a “katonaság” (?) elkergeti a polgári kormányt, “ideiglenesen” (?) rendcsinálás címén, de Ígérgeti, hogy mihelyst az ország ügyeit úgy rendbehozzák, hogy minden pai- zanonak két tyuk főhet a fazekában a villanyfőző- jén minden nap, tiszta választásokkal felállított kormánynak adják át a hatalmat a következő hús­hagyó kedden. Persze ilyesmi ment végbe Ghánában a közel­múltban és ez nagyjából az indonéziai történet is. A vérfürdőt pedig ne számítsuk, kövessük kor­mányunk és tiszteletreméltó nagy újságjaink pél­dáját, amelyek nagy szeretettel nézik, amikor a jobboldal irtogatja a baloldalt és katonai diktatúra váltja fel a polgári kormányt. Egyforma öröm, ha megölik a kommunistákat, avagy akiket megölnek azok kommunisták. A dolog veleje, hogy a derék hadsereg nem tűri tovább a polgári kormány esz­telen gazdálkodását és politikáját, hazafiui lelke­sedéssel felkel és rendbeszedi a szeretett haza dol­gait. így kell nézni ezeket a dolgokat kormányunk és nagy/ újságjaink szerint. Nem teljesen kizárt, hogy pénz, meg hasonlók némileg belejátszottak a derék katonaság nagy elhatározásába, de ezzel most ne foglalkozzunk. A hadsereg, a katonaság, az ország fegyveres karja, szervezete és szolgája. A legutolsó baka, sőt, aki sosem volt katona, tud annyit a katonaságról, hogy “szervezet”, a szó valódi értelmében. A köz­katonának parancsol a káplár, a káplárnak a had­nagy, ennek pedig az őrnagy, az őrnagynak a fő-fő- tábornok. Jobbra át, kerteuch, visszakozz, erre menj, arra lőjjél. Ennyi a titka. Még a legutolsó civil is tudja a reglamát, hogy a több csillag pa­rancsol, kérdés pedig nincs. A katonaság csak egy nagy fegyver, azok sütik el a puskát, akiknek a ke­ze a ravaszon van. A katona, a hadsereg semmi, a főkatona minden. így volt ez már az ókorban is. Keleti hóditók és római cézárok váltották egymást aszerint, hogy ki dirigált a gárdának, vagy a hadseregnek. Még a nagy francia forradalom néphadseregével is ez tör­tént, a sikeres tábornok, Napoleon, császárt csinált saját magából. A spanyol köztársaságot is pár tá­bornok összeesküvése semmisítette meg, igaz, hogy a külföldi fasiszta segítséggel és a nyugati demok­rata kormányok helyeslésével. Az igazság az, hogy akár demokratikus a polgári kormány, akár dik­tatúra hozta létre, nagyon sokszor az a veszély fe­nyegeti uralmát, hogy a hadsereg vezetői, akik­nek szolgálniok kellene a kormányt, hatalmukat és fegyvereiket a kormány ellen fordítják. Ez a veszély még fokozottabb, amióta a modern fegyve­rek és technika, repülőgépek és bombák segítségé­vel egy aránylag kis katonai alakulattal megfélem­líthetik az egész ország lakosságát, elfogják a kor­mányelnököt házifogságba vetik és nevében diri­gálnak. Ez történt például Szukarnóval. Laoszban az egykori semleges kormányfő immár vagy két esztendeje a reakciós hadsereg kezében van, és az ő nevében intézkednek. Indonéziában Szukarnó ellen évekig folyt az intrika, mondani keik -éppúgy, -mint Laoszban, amerikai pénzzel és segítséggel. Szukarnó megpróbált nagyranőtt tá­bornokaitól megszabadulni az úgynevezett “ellene irányított” összeesküvéssel, amely azonban valójá­ban a kormányt fenyegető tábornokok ellen irá­nyult. Nem sikerült és a kész eredmény ürügy lett százezernél több ember kiirtására. Jelenleg pedig a tábornokoké a hatalom. Szukarnó maga is fogoly, bár ezidőszerint nem merték még letenni vagy megölni, mert a nép haragjától félnek. Hogy mi lesz a sorsa, az a jövő titka. Hiába, igy vagyunk a hatalommal. Gazdaságilag nézve a tőke, a pénz, a vagyon is hatalom. Csak ezek, hogy úgy mondjuk az ország válságos helyzetében nehezebben forgatható javak, mert csak fegyveresek készpénzével dolgozhatnak. Mint ahogy egy bank csődbe mehet, ha megrohan­ják a betevők, noha megvan a fedezet, de értékpa­pírokba és hosszúlejáratú kölcsönökbe van fektet­ve, ezeket pedig nem lehet azonnal készpénzzé tenni. így a vagyon és tőke csak úgy képviselnek hatalmat, ha kormánnyal, de még inkább a katonai vezetőkkel előzetes szövetségben vannak, amint­hogy mindig is ez az eset. így néhány főtábornok hataloméhsége, hiúsága és gazdasági érdeke jól összhangba kerül a civiltőke és vagyon érdekei­vel, ez a mindenkori ellenforradalmak története. Nem is kell, hogy népi uralom legyen, a legmérsé­keltebb polgári kormány, mint aminő például a Dominikai Köztársaságban volt, mégis túlsók en­nek az áldatlan szövetségnek. Mindebben persze nem mondok semmi újat. Régmüködő, bevált metódusa a reakciónak a nép­akarat legkisebb megnyilvánulása ellen is. Leg­följebb — és ritka esetekben — azzal a kis elté­réssel, hogy régóta megalapozott demokratikus or­szágokban jobban kell tartani a látszatot, különö­sen akkor, ha a polgári kormányok úgyis készsé­gesen megszavaztatják hadseregük tábornokainak kívánságait. Erre is volna példa, ha nem is akarok rá most ujjal mutogatni. Nem kell csodálni tehát, hogy mi olyannyira örülünk, valahányszor egy katonai uralomnak si­kerül kitúrnia a nem eléggé reakciós polgári kor­mányt. Először is tábornokokkal könnyebb dolgoz­ni, csak néhányan vannak és olcsóbb lepénzelni őket, mint egy egész parlamentet, ahol mindig akadhatnak okvetetlenkedők. Csak a látszat ked­véért kapjuk azt a megnyugtatást, hogy ez csak a szabadság előcsarnoka, mert választások is lesznek később, sohanapján, pénteken. Meg Vietnamban is. Az igazán nagyszerű dolog persze az lett volna, ha a népi demokráciák hadseregeinek tábornokai­val is lehetett volna igy szót érteni. Ne képzeljük azt, hogy ilyen ábrándjaink nem voltak, különösen a háborút követően. Egy győztes hadsereg vezérei mindig népszerűek lesznek és elég sokáig nyíltan reménykedtünk, hogy talán a szovjet katonai ve­zérek egy csoportja megteszi nekünk a szolgálatot egy kis katonai ellenforradalmi hajlandósággal. Nem valószínű, hogy volt ilyen hajlandóság egyet­len szovjet katonai vezérben is, de ettől függetle­nül, akárki is vitatná Sztálin hibáit, vagy érde­meit, nem tagadhatja, hogy nagyon nagy szolgála­tot tett hazájának, amikor nem engedte a táborno­kokat az állampolitika mezejére. A katona dolga a haza védelme, a hatalom azonban a nép egészét illeti. Amig a világ népei ezt meg nem tanulják, addig mindig lesznek kormányok, amelyek uralma és élete az országot hütlenül szolgáló fő-főkatonák kezében lesz. AZ AGYMOSÁS TITKA Ne ijedj meg, kedves olvasó, nem vagyok or­vos, tudós, vagy valami ilyesmi. Nincs kedvem ar­ra, hogy “tudományosan” megmagyarázzam mi is az az agymosás. Nem akarok úgy járni, mint az a “tudós”, aki 20 évi kutatás után rájött, hogy a há­zaséletet élők fele nő és fele férfi. Ilyen nagytudásu személyt hallottam okoskodni a napokban a televízión, Mike Douglas program­ján. Ez a kis asszonyka úgy feldühösített, hogy most a békés olvasó issza meg a levét, mert ezt a kis okoskodást váltotta ki szegény kimosott agyam­ból. ' Arról volt szó, hogy szakvéleményt adjon, mi­ként alkalmazzák a “brainwash”-t azok a szörnyű komik. Igen helyes fiatal nő, félig színésznő, félig újságíró és ami még megmaradt belőle, azt mint “headshrinker” (lélekelemző) használja. Neve dr. Joyce Brothers. Olyan sok diplomája van, hogy nem is merem leirni, mert talán az ABC is kevés lenne hozzá. Kifejtette, hogy az agymosási eljárás, amit a “komik” használnak, nem is vicc, nagyon komoly dolog, mert pl. a koreai háború idején az amerikai foglyok 15 százalékának agyát sikerült úgy kimos­ni, hogy “komik” lettek. Úgyhogy az amerikai “specialisták”-nak vizsgálat alá kellett venni a dol­got és persze az állam költségén, mert ezt nekünk is meg kell tanulni. Először valami titkos szérumról beszéltek és megindult a spekuláció, vajon mi lehet ez, mert a hatása nagyon erős és valósággal hipnotizálja a fiukat. De ez a teória hamarosan csődöt mondott, mert hiába próbálták a hazajött katonákat kigyó- gyitani, az nem járt sikerrel. Bármilyen nehezen dolgoztak rajtuk, még sem tudták tisztára mosott agyukat újra bepiszkítani. Most azonban uj utakon járnak és azt magyaráz­zák, hogy talán a gyomron keresztül mossák ki az agyat. Először nem adnak nekik mást enni, mint levest, ami tulajdonképpen nem más, mint elbolon- ditott meleg viz és közben egyszer-egyszer rizst is adnak, hogy megmutassák, ők jót is tudnak főzni és ha az illető hajlandó egy kis agymosásra, akkor jó ételt kap. Ez nagy hatással van az amerikai fiukra, mert nagyon szeretik a gyomrukat. Továb­bá megállapították, hogy ezek a ravasz komik kü­lönböző értelmetlen lármát csinálnak (remélem, hogy a jó doktor nem a jazz-t gondolja?) és ha ezt sokáig csinálják, úgy az a foglyok idegeire megy és úgy megpuhitja őket, hogy szinte kívánják, hogy mossák ki az agyukat. Egyszerűen, tudományos szavak nélkül. Ez valami olyasmi, mint amikor a feleségem megelégedve azzal, hogy amit kimosott, szép fehér, rendszerint megjegyzi: “Hiába, a ruhát be kell áztatni, hogy a piszok kiázzon belőle és ak­kor lesz csak hófehér.” A lárma, a gyomor-kezelés egyenlő az áztatással és utána egy pár igazságot dobnak be és kész az agymosás. De megjegyezte a tudós hölgy azt is, hogy ebben nem biztosak, mert lehet, hogy a kétes lárma kínai nyelv és persze a foglyok azt nem ér­tik meg. Tapasztalták azonban, hogy a többi kato­nát egyáltalán nem zavarja és azt hiszik azért, mert értik a nyelvet. Szóval amig pénz van, a kutatás folyik teljes erővel és dr. Brothers is kutat, amellett, hogy ro­vatot ir és a televízión szerepel elég gyakran. Elő­ször azt gondoltam, hogy nekem sem ártana egy kis kutatási munka, mert nem valami nagyon kel­lemes a sovány nyugdíjon élni, de hamarosan rá­jöttem, hogy ez lehetetlen ,mert nincs mit kutatni. Egyszer, jó pár éve, a televízión volt egy ver­seny. Egy szép nagy üveg poharat készítettek, ami úgy volt megcsinálva, hogy ha valaki beleénekel és eltalálja a hangját a pohárnak, a pohár összerop­pan és az illető megnyeri a dijat, ami elég szép összeg volt. így ment ez hetekig, beleénekeltek nagyon sokan, még operaénekes is volt köztük, de a pohár még mindig égy darabban volt. Már, a rosszmájuak azt hirdették, hogy az egész hirdetési trükk, mert a poharat csak úgy lehet összetörni, ha valaki a földhöz vágja. Mig végre egy olasz suszter jött, beleorditott és a pohár eltört. így van ez a propagandával is, ha azt a hangot ütik meg, amire az agy reagál, azonnal megtisztul s az illető agya kimosódik. A 15 százalék, ami elég nagy, azt mutatja, hogy elég sokan vannak itt, akik hangolva vannak. Érdekes, hogy sohasem említették az “agymo­sást”, amikor a nácik gyilkolták rakásra az embe­reket, beleértve az amerikai katonákat is. Nem tu­dom miért, talán azért, mert a náciknak nem tisz­ta agy kellett; minél piszkosabb volt, annál jobb volt nekik. Érdekes, hogy 17 éves fiukat elvisznek az anyjuk mellől és átadják a marinoknak, hogy embert csináljanak belőlük. Amikor a tréning után hazajön egy ilyen fiú szabadságra, az anyja észre­veszi, hogy az ő fia már nem az, ami volt, már preparálva van, hogy ölni tudjon, azelőtt pedig még egy bogarat sem tudott eltaposni. Tudom, hogy a marinoknál nem mosták ki az agyát, talán egy kicsit jobban bepiszkították, mert agyat mosni csak azok a piszkos “komik” tudnak. Alex Green KOCHIS JEWELER DIAMONDS, WATCHES, JEWELRY 18810 Allen Rd. — Melvindale, Mich s ■ John Kochis watchmaker — Tel.: DU 3-5865 ■ f'ToHNTsÖLOSY I 5 FUNERAL HOME Lincoln Park 2 2 Telefon: DUnkirk 3-1870 2 • 2 Detroit • • Telefon: Vlnewood 1-2353 KIOLVASTAD A LAPOT? ADD TOVÁBB! MÁS IS TANULHAT BELŐLE!

Next

/
Oldalképek
Tartalom