Amerikai Magyar Szó, 1966. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)
1966-04-07 / 14. szám
14 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, April 7, 1966 Paál Máthé: ÖTVENHATOS UJAMERIKÁSOK FIGYELMÉBE! HOGYAN AKARJÁK ŐKET VEZETNI! Különböző amerikai magyar lapokban olvastuk, hogy az Amerikai Magyar Szövetség vezetői most ismét, mint már annyiszor a múltban, minden magyar településen fiókot szerveznek. A Szövetség vagy 50 éves fennállása óta sokszor próbálkozott ezzel, de a helyi egyleti basákon, papokon kivül a magyar tömegek soha nem álltak kötélnek. így azután a Szövetségnek csak vezérei voltak, de számottevő tagsága soha. Hogy mégis miből tartja fenn magát és milyen céllal, arról minden öreg- amerikás tudna beszélni. Anyagi támogatást a régebbi időkben a reakciós magyar kormánytól kapott és amikor egy uj kormányzat elfeledkezett a szubvencióról, akkor szépen becsukták a boltot. Ha újból volt kilátás, akkor rögtön életre keltették és próbálták az amerikai magyarokat a szekér elé fogni. A legutolsó próbálkozásuk a Horthy-uralom idején volt. El kellett adni az amerikai magyarságnak Horthy népirtó rendszerét, hogy miként az első világháború idején, most újból a magyarországi bankokba helyezze el keserves munkával megspórolt pénzét; akkor emelték a newyorki Kossuth- szobrot, rendeztek zarándok-utakat. A magyar urak zarándokoltak Amerikába és az itteni egyleti basák Magyarországra. Az öreg amerikás magyarok még emlékeznek, hogy az öntudatos emberek lapunk elődjével, az UJ Előrével az élen milyen csúfos vereséget mértek az ideérkezett Hor- thy-legényekre, akik csak nagy rendőri védelem mellett mertek a nyilvánosság előtt megjelenni. De ez sem tudta megakadályozni, hogy az öntudatos amerikai magyarok beléjük ne fojtsák a szót. Ugyancsak sikertelen volt a próbálkozásuk, hogy az amerikai magyarokat felhasználják céljaikra, mert a róluk beszerzett kompromittáló adatokat és tényeket gyűléseken a röpiratok ezreivel hoztuk az amerikai magyarság tudomására, amivel egyidő- re elhallgattattuk őket. De a szervezet újra életre kelt, mégpedig úgy, hogy két nagy amerikai be- tegsegélyző egylet adta hozzá a pénzt és adja még ma is. Ugyanakkor jellemző, hogy megtagadták, hogy a fogadott haza háborúban álló fiai részére véradásra hívják fel az amerikai magyarságot, Takaró és Vasváry református lelkészeket “hitvány” magyaroknak nevezték, mert náci-ellenesek voltak. A “hidegháború” megindulása óta ismét aktivak a William Penn és a Református Egyesület pénzén és a mostani vezérek teljes dühvei a mai Magyar- ország ellen hadakoznak. Úgy állítják be, mintha az Amerikai Magyar Szövetség az itteni magyarság szószólója lenne és mindent elkövetnek, hogy a szülőhaza és a fogadott haza közti jóbaráti viszony ne állhasson helyre. Ma Washingtonban minden politikus jó, aki üt egyet a szocialista országokon, de csak addig jó, amig ezt megteszi. Az amerikai kormány állapítja meg, hogy használható-e a zsoldos. Már rengeteg pénzt pazaroltak el olyan emberekre, akiket kirúgtak hazájukból, akiket itt befogadtak, pénzeltek, azután, amikor hasznavehetetlennek bizonyultak, innen is kirúgták őket. Már két évvel ezelőtt mondta Rusk külügyminiszter, hogy az amerikai külpolitikát meg kell változtatni Magyarországgal szemben; helyre kell állítani a külképviseleteket s a kereskedelmi kapcsolatot. Akkor megmozdult a Magyar Szövetség. A legszégyenletesebb rágalmakkal telitett beadvánnyal fordult a külügyminiszterhez, melynek másolatait a szenátoroknak és a képviselőknek is kiküldték. Ez választási év volt. Ilyenkor “minden szavazat számit” és az uralmon levő párt semmi olyant nem csinál, ami esetleg szavazatveszteséget idézhet elő. így a már megindult tárgyalásokat Magyarországgal Amerika lelassította, elhúzta. A múlt évben, tekintettel a vietnami piszkos háborúra, Magyarországnak ment el a kedve attól, hogy az ag- resszornak minősített Amerikával most állítsa hely re a jóviszonyt. A tárgyalások nem szakadtak meg, folytatásuk alkalmasabb időkre vár, hogy a tárgyalások eredményre vezessenek, melyre mindkét országnak szüksége van, de mindkét ország meg tud lenni nélküle is. Magyarország azóta minden európai országgal teljesen helyreállította a jóviszonyt. Kölcsönösen nagykövetségeket állítottak fel és kereskedelmi szerződéseket kötöttek, egyenlőségi alanon. Amit nem kanhat meg Magyarország Amerikától, megkaphatja Amerika szövetségeseitől. Kanadától. La- tin-Amerikától. így könnyen kivárhatja azt az időt, amikor kormányunk abbahawia az agresszív külpolitikát és gyakorlatban is elfogadja a békés egymás mellett élés egyedül lehetséges útját. Az elnök bejelentette, hogy a kormány szorosabb kapcsolatot óhajt létrehozni az európai szocialista országokkal kereskedelmi és kulturális téren. Az Egyesült Nemzetekben is nagy tekintélye van szülőföldünknek, melynek ipari és mezőgazda- sági termékei az egész világon kedvező piacra találnak. Még az “Amerika Hangja” és a félhivatalos “Free Europe” rádióleadások is megváltoztatták hangjukat, abbahagyták az uszításokat. Már nem beszélnek “rabszolga nép”-ről, éhségről, nyomorról, elnyomatásról. Az amerikai lapok tudósításai is kénytelenek beismerni, hogy Magyarországon soha sem volt nagyobb szabadság, mint ma és hogy a magyar nép jól táplált, jól öltözött, hogy nincs munkanélküli, nincs éhező és hogy sehol sem biztonságosabb az élet, mint Magyarországon. Csak a Magyar Szövetség urai azok, akik még mindig a régi nótát fújják, rágalmakkal próbálják félrevezetni az amerikai hivatalos véleményt és szeretnék e csúnya hadjárathoz az amerikai tömegek támogatását is megnyerni. Uj tervük pénzt, méghozzá sok pénzt gyűjteni, hogy megteremthessenek Washingtonban egy magyar “lobby”-t, a nagyvállalatok és az Amerikán élősködő kormányok mintájára, melyek a lobby-n keresztül minél több dollárt, vagy megrendelést préselnek ki a kongresszustól és a kormánytól. De mit akarnak elérni a tervezett magyar lob by-val? Itt nem üzletről van szó — habár gondolataik hátterében az is szerepelhet, hogy ha vágyálmuk megvalósulna egy várvavárt világháborún keresztül és ezek az urak visszaülhetnének régi hatalmukba, egy kis dollársegély is jól jönne. A közeli céljuk mégis az, hogy nagvbefolyásu, sok pénzzel rendelkező lobby-val, elérhessék a szenátoroknál, hogy megakadályoznák Amerika és Magyarország között a normális diplomáciai viszony és a kereskedelmi kapcsolat visszaállítását. Az erreszol- gáló sok-sok pénz előteremtésére kellenének a magyarlakta vidékeken felállítandó fiókok. Kétségtelen, hogy nincs ezek között az urak között olyan ember, aki ki tudná csikarni a szükséges pénzt az amerikai magyarokból, mert azok sokkal jobban ismerik ezeket az urakat, mintsem hogy céljaikra adakozzanak. A megalakulandó fiókok másik célja, hogy acsarkodjanak a szülőhaza ellen, rágalmazzák, piszkolják Magyarországot a politikusok előtt. Ez a tervük szintén sikertelen lesz, mert az amerikai magyarság tömegei meglátogatják szülőföldjüket. 1961-ben 5,417 amerikai látogatott el a szülőhazába, 1964-ben 15,789 és a múlt évben majdnem 25 ezer. Túlnyomó többségük magyar származású volt, főleg öregek, akik évtizedek óta éltek itt, köztük sok tudós, tanár, orvos és iró, művész, gyáros, stb., de volt közöttük jó pár ezer ’56-os is. Majdnem kivétel nélkül a legnagyobb elismeréssel, szeretettel beszélnek a magyarországi életről, a fejlődésről, a nagy kulturális haladásról, a falu népének felemelkedéséről, az ingyenes egészségügyi intézményekről. Szétviszik ennek hírét az amerikai magyarság között. Itt tehát már nem lesz aratása a Magyar Szövetség urainak, még akkor sem, ha úgy próbálják félrevezetni a magyarságot, mint ahogy városunkban tették. Olyan tisztességes magyar ember nevét hirdették be, mint vezetőt, akit meg sem kérdeztek. A rádión leadott gyors cáfolat tudtára adta az itteni magyarságnak, hogy milyen eszközökkel dolgoznak ezek az urak. Ami pedig a nemzeti érzést és a magyar múlt megbecsülését illeti, ezek a hazafiasságból élősködő urak tanulhatnának igazi honszeretetet a magyar rendszertől, melyben nemcsak az urak, hanem az e?é'z nép jelenti a magyar nemzetet, mely felkutatja a múlt műkincseit, Íróit és művészeit és ezeket közkinccsé teszi. Nemcsak a szebb jövőt építik, de megbecsülik a múltat is, felépitik a régi magyar dicsőség helyeit, a rombadöntött várakat és megismertetik az ifjúsággal Magyarország igazi és nem meghamisított történelmét. Azok a magyarok, akik még nem voltak odahaza látogatóban, ha életük legszebb élményét akarják megvalósítani és legszebb emlékét szivükbe vésni, menjenek haza látogatóba. A helyi szervezetek rendezzenek társasutazásokat. Vegyék kezükbe a papok, az egyleti vezetők az ilyen utazások megszervezését, amint azt a clevelandiak és a kanadaiak tették, akik külön repülőgépeken, vagy hajón utaztak jutányos áron. A vezetők ingyen jegyet kapnak és az egyletek és ebvházak is szép összegeket kanhatnak, mert bármelv utazási ügynek szívesen odaadja jutaléka egv ré«zét a rendező egyletnek vagy egyháznak. Ha utazásukról értesítik a Magyarok Világszövetségét, az nemcsak várja a csoportot a megérkezésnél, hanem segítségére van a vámvizsgálat lebonyolításánál, szállodai elhelyezés és más ügyek elintézésénél. Azonkívül egész napos kirándulást is rendez a tiszteletükre az ország legszebb helyeire, teljesen díjtalanul. Aki ilyen utazásban részt vesz, soha nem felejti el azt az igazi, magyaros vendégfogadást, amiben részesítik. Arról is meggyőződhet, hogy a szülőföldön bárhova, szabadon utazhat, ehhez semmiféle engedélyre nincs szüksége. ELŐRELÁTÓ FIATALEMBER. — Egész Londont izgalomban tartja a hir, hogy egy 62 éves angol milliomosnő rövid időn belül feleségül megy egy 22 éves fiatalemberhez. A fiatal párnál “tombol” a szerelem, ám a vőlegény az újságírók előtt kijelentette, ameny- nyiben a frigy valamilyen okból meghiúsulna, még van két menyasszonya tartalékban: egy 69 éves gyárosnő New Yorkban és egy még öregebb szállodatulajdonosnő Párizsban. c^s TECHNOKRÁCIA! — Az ujmexikói cserkészek felvonulást rendeztek, azonban nem találtak zenekart mely az indulókat játszotta volna. A helyi rádió sietett segítségükre, amely a megadott időpontban indulókat játszott és 500 cserkész kezében 500 tranzisztoros készülékkel büszkén vonult végig a városon. MÁR A KUTYÁK IS? — Egy chicagói állatorvos szerint egyre több az alkoholista kutya. Állitólag gazdáik tanitiák meg őket tréfából a szesz élvezetére, és a iiegyiaDu pajtások úgy megszokják, hogy állandóan a vendéglők körül csavarognak várva, hogy valamelyik kétlábú szesztestvér megkínálja őket. C+J> Az év végén az Apollo űrhajóban három asztronautát küldenek az űrbe. IN MEMÓRIÁM Id. Csorba Pál, 1959 április 8, New York, N. Y. Horváth Veronika, 1959 április 8, Kenmore, N. Y. \ Erdei Mihály, 1961 április 7, Cleveland, O. Várady Istvánné, 1964 április 8, St. Catharines, Ont. Holty Antal, 1965 április, Berwick, Pa. Papp Irma, 1965 április 9, Bronx, N. Y. Abjanich György, 1956 április 9, Bronx, N. Y. Jancsó Emil, 1959 április 10, Miami, Fia. Blum Emánuel, 1961 április 9, New York, N. Y. , Szabó Péter 1962 április 8> Faipnont; W. Va. Nemes Sándpr, 1964 április-12/Retbfehem, Pa. Urbán Steve, 1964 április, Perth Amboy, N. J. Páter Elmer, 1964 április 7, Állenton, N. J. Yunga Ernest, 1965 április 10, Gary, Ind. Sass Veronika, 1959 április 11, Cleveland, O. Weidinger János, 1952 április 11, Easton, Pa. Kovács Antal, 1962 április 10, Johnstown, Pa. Bálint Ignátz, 1965 április 11, Philadelphia, Pa. Pálinkás László Lapunk hűséges olvasója volt Pálinkás László, aki 232 Seymour Ave., Newark, N. J.-ben élt és 1966 feb- ráur 5-én 81 éves korában elhunyt. 1884 junius 25-én született Magyarországon és 1912- ben jött Amerikába. Gyászolja felesége, született Mary Bottos, akivel 51 évig élt boldog házasságban. Gyászolja még három testvére és három fivére Magyarországon, három testvére itt Amerikában, ugyancsak unokaöccse, Mr. John Zsidó és családja, New- arkon. Pálinkás munkástársunk emlékét mindig megőrizzük. Getyina Sándor Mcst jutott tudomásunkra, hogy lapunk régi, hűséges olvasója, Getyina Sándor, Bridgeport, Conn.-ban 1966 január 7-én elhunyt. Éiete utolsó percéig olvasója volt sajtónknak és elhuny tavai egy régi, becsületes amerikai magyar távozott körünkből. Gyászolja leánya, Mrs. Andrew Velky. Getyina munkástán unk emlékét mindig megőrizzük. MEGEMLÉKEZÉSEK Szeretettel emlékszem meg drága férjemről, Veres Tamásról, aki 1965 április 14-én itthagyott örökre. Veres Márta, Detroit, Mich. Soha el nem múló szeretettel emlékszem meg drága feleségemről, Barabás Maryről, aki 1964 junius 5-én hagyott itt örökre. Emlékét szivembe zárva örökké őrzöm. Barabás Ferenc, Detroit, Mich. Soha el nem múló szeretettel emlékszem meg drága gyermekeimről, Jolán Kobolákról, akit 1960 április 28- án, és John Vassról, akit 1963 márc. 21-én ragadott el a halál fiatalon. Mindkettőt fájó szívvel siratom. Julia Vass, Welland, Ont.
