Amerikai Magyar Szó, 1966. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)

1966-04-07 / 14. szám

12 AMERIKAI MAGVAR SZŐ — HUNGARIAN WORD Thursday, April 7, 1966 MEGTALÁLTÁK BEN BARKA HOLTTESTÉT Most már semmi kétség, hogy Ben Barka halott. Az Essone folyóból halászták ki holttestét. Ez a folyó Franciaország Corbeli városát szeli át és ott találták meg a meggyilkolt marokkói baloldali ve­zér hulláját. Amint jelentettük, egy Lopez nevű egyén volt a vezérlője a merényletnek. A merényletet Bouche- seiche alvilági egyén villájában hajtották végre. A merényletet követő időben mindenféle hir terjedt el arról, hogy hol temették el Ben Barkát, de jel­lemző, hogy a francia hatóságok semmit sem tet­tek, hogy rátaláljanak Ben Barka sirjára. Hassan, Marokkó királya minden lehetőt elkö­vetett, hogy a francia hatóságok eltussolják az ügyet s hogy ne kerüljön az ismét a nyilvánosság elé. Hassan király ezt azért tette, mert félt, hogy Ben Barka holttestének felfedezése nagy felhábo­rodást kelthet a marokkói tömegek között, mivel Ben Barka nagy népszerűségnek örvendett. Ezzel szemben egy Oufkir nevű jobboldali egyén azt remélte, hogyha Ben Barka holtteste felfedezé­sének hire eljut a marokkói néphez, az tiltakozni fog és ez módot ad majd Oufkirnak, hogy “leszá­moljon” Ben Barka követőivel. Marokkó királya azonban nem volt biztos az ilyen “leszámolás” ki­menetelében és arra törekedett, a francia hatósá­gok közreműködésével, hogy az egész ügyet te­messék el, amennyire csak lehet. Ez a magyarázata annak is, hogy Charles De Gaulle egy szót sem szólt Ben Barka holttestének felfedezéséről a nemrég tartott sajtókonferenciá­ján, mindannak ellenére, hogy számos lap azt jó­solta, hogy ő ezt meg fogja emliteni. Ezzel szem­ben De Gaulle csupán azt mondotta, hogy Ben Barkát a marokkóiak tették el láb alól s a francia titkosrendőrségnek csak ‘piszkos, mellékes szerepe’ volt az ügyben. így akarta De Gaulle fehérre mos­ni á kormány tagjait. De Gaulle magatartása nagy megbotránkozást keltett nemcsak kormánykörök­ben', de a közvetlen környezetében is. Maurice Ga­vel bölcsész például nagy cikket irt a Le Monde haladó szellemű lapban, melyben élesen megrója Roger Frey belügyminisztert.' Ugyancsak éles tá­madást intézett Frey belügyminiszter ellen, Jean de Beer, baloldali de-gaulleista a Notre Repub- lique hasábjain keresztül. De Beer elitélte Frey bel ügyminisztert azért, mert nem mondott le állásá­ról és nem védte meg magát egyszerű polgári mi­Neve? Abram Fischer. Foglalkozása? Ügyvéd. Nős? Igen. Gyermekei? Három. Fiam Pál, egyetemi hallgató, leányom Ilse és férjezett leányom Ruth Mrs. Eastwood. Apám Dél-Afrika Orange szabad államának volt főbírója. Vád? A kommunizmus el­leni törvény megszegése. E kérdéseket Liebenberg ügyész tette fel a dél­afrikai állam Pretoria városának bírósági épületé­ben. A kommunizmus elleni törvény megszegése Dél- Afrikában azt jelenti, hogy a vádlott azon a véle­ményen van, hogy az ország néger lakosait a ma uralmon lévők megfosztják minden emberi joguk­tól, hogy ez a jogfosztás az emberi méltóság leg­elemibb elvével áll szemben és hogy ezt meg kell változtatni. Dél-Afrikában nincs ennél súlyosabb vád. Ehhez képest a gyilkosság csupán enyhe törvénysértés­nek számit. Ez érthető is — a délafrikai fehérek többségének szempontjából. Ha valaki meggyilkol egy másik egyént, akkor a gyilkos csupán az áldo­zat és annak közvetlen családja ellen követett el bűnt. Ha azonban dr. Fischer álláspontja jutna ér­vényre, akkor a négerek szavazati jogot nyerné­nek és e jog érvényesitésével megváltoztathatnák a dél-afrikai rendszert. A rendszer megváltoztatá­sa viszont azt jelentené, hogy az ország fehér lako­sainak nem lenne módjukban mesebeli kincseket felhalmozni az éhbérért dolgozó néger arany- és gyémántbányászok véres, verejtékes munkája ré­vén. Az ilyen változásnak mégcsak az elképzelése is lidércnyomást okoz a fehér uralkodó osztály so­raiban, akik úgy érzik, hogy e változás létrehozását minden módon meg kell akadályozni. Ezért kell a kommunizmus elleni törvény és ez­nőségben. Később nyomást gyakoroltak a Notre Re publique kiadójára, aminek következtében a folyó­irat nyilatkozatban kijelentette, hogy nem azono­sítja magát De Beer cikkével. A Ben Barka-ügy másik oldala Másik oldala is van a Ben Barka ügynek. Nincs kétség aziránt a francia kormánykörökben, hogy Oufkir az amerikai külügyi titkos rendőrségnek (CIA) az embere és hogy a CIA érdeke volt, hogy Ben Barkát eltegyék láb alól. Erről azonban a francia kormány bennfentesei nem beszélnek. Most jött napvilágra egy marseille-i lapban Ben Barkának Nagaszakiban, múlt év augusztusában tartott beszéde. Ben Barka ebben a beszédben éle­sen megtámadta az amerikai imperializmus sokol­dalú tevékenykedését és többek között a követke­zőket mondotta: “Marokkóban a nép kivívta önállóságát és si­kerre vitte azon követelését, hogy mind a fran­cia, mind az amerikai hadibázisokat felszámolta . . de még mindig vannak kevésbé látható im­perialista befolyások, amiket meg kell szün­tetni." Az utolsó mondat minden bizonnyal a CIA-ra vonatkozott. Ben Barka azután rámutatott az Egye­sült Államok piszkos háborújára, amelyet Viet­nam népe ellen folytat és felhívta a világ népét arra, hogy folytasson harcot az amerikai imperia­lizmus minden megnyilvánulása ellen, mindenhol, de különösen Afrikában. A fent jelzett cikk többek között a következőket mondja: “A francia sajtó minden lehetőt elkövet, hogy elterelje az olvasók figyelmét a Ben Barka ügy igazi bűnöseiről. Jobbnak lát egy detektív történe­tet leadni, mint arról írni, hogy az amerikai kor­mány e titkos szerve, a CIA, miként avatkozik be minden ország belügyeibe. A francia kormány­körök pedig száz százalékban együtt működnek az igazság titokban tartásában.” Ben Barka az amerikai imperializmus ellensége volt. Ezért lett halálra ítélve. Közben a francia és az amerikai kormánykörök­ben akörül folyik a harc, hogy melyik imperialis­ta ország befolyása kerüljön felül Marokkóban. ért áll Abram Fischer a vádlottak padján. A vádlottak padjáról Fischer ezt mondotta: “Az egyetemen engem, mint a többi hallgatókat arra tanítottak, hogy a néger alacsonyabbrendü lény. Én ezt akkor elhittem. Az élet iskolája azon­ban megtanított arra, hogy ez nem igaz, hogy a né­ger éppen olyan ember, mint én, csak bőrének színe más. Rájöttem arra, hogy az ország néger la­kosait, akik nagy többségben vannak, megfosztot­tuk minden emberi joguktól, szabadságuktól. Le­hetetlenné tettük, hogy úgy neveljék fel gyerme­keiket, amint azt ők szeretnék. Rájöttem arra is, hogy a négerek ellen elkövetett igazságtalanság helyrehozatalának legjobb módja az, hogy csatla­kozom a kommunista párthoz, mely e célkitűzés­ért folyó harc élén áll. Ezért tartóztattak le. ezért helyeztek vád alá, ezért állok ma itt a vádlottak padján.” így beszélt a vádlott, nem védte magát, hanem megvádolta a vádlókat. Mikor az ügyész arra kérte a vádlottat, hogy lépjen a tanuszékbe és eskü alatt tegye meg kije­lentéseit, Fischer ezt megtagadta, mert tudta, hogy az ügyész a kikérdezése folyamán arra próbálja kényszeríteni, hogy nevezzen meg egyéneket, akik­kel együtt dolgozott a kommunista pártban. Fi­scher erre nem volt hajlandó. Inkább a börtönbe megy, mintsem egyetlen tár­sát is kiszolgáltassa a vérszomjas fehér kizsákmá- nyolóknak. Fischer ma börtönben van, de lelkiis­merete nyugodt. Vajon nyugodt-e azok lelkiisme­rete, akik őt börtönbe küldték?! Még mindig nem sikerült a Spanyolország-menti tengerben 2,500 láb mélységben lévő hidrogén- bombát felszínre hozni. Uj akciók Vietnam békéjéért (Folytatás az első oldalról) következő hónapok legjelentősebb uj akcióinak, kezdeményezéseinek programját, döntöttek a Bé- ke-világtanács legközelebbi ülésének helyéről, idő­pontjáról és napirendjéről, a legutóbbi hetek, hó­napok eseményeinek tükrében állást foglaltak egy sor olyan nemzetközi konfliktussal kapcsolatban, amely egy-egy földrész, sőt az egész világ békéjét, biztonságát fenyegeti. Bebizonyosodott, hogy he­lyes volt a nemzeti békemozgalomnak vezetőit is bevonni a munkába, mert a testület összehívásával olyan uj szervet hoztak létre, amely meggyőzően bizonyítja: a Béke-világtanács a jövőben minden eddiginél inkább tiszteletben kívánja tartani a tag- szervezetek autonómiáját, s csakúgy, mint Buda­pesten, ezután is gazdagon akarja kamatoztatni ezek tapasztalatait. Korszerűsítik a BVT szervezetét és munkastílusát A széles körű, demokratikus viták eredménye­ként közös nevezőre, egyetértésre jutottak a Béke­világtanács szervezetének és munkastílusának kor­szerűsítésével foglalkozó kérdések legtöbbjében. Erre annál is inkább szükség volt, mert a legutób­bi események, az amerikai imperialisták vietnami agressziójának súlyosbodása, a neokolonializmus erőinek megújuló támadásai megkövetelik, hogy jobban lépést tartsanak a világban zajló változá­sokkal, és gyorsabban, rugalmasabban dolgozzanak a béke-világmozgalom minden fórumán. Egyszer­smind megállapodtak abban, hogy a következő he­tekben, hónapokban folytatják az elnökség és a titkárság átszervezésére, munkájának korszerűsí­tésére vonatkozó véleménycserét, s ennek alapján döntenek majd arról, hogy Joliot-Curie, illetve J.D. Bernal utódjául uj elnököt válasszanak-e, vágj’ egy szélesebb testületre bízzák az irányítást. A legfontosabb határozatok Mind a nemzeti békemozgalmak vezetőinek ér­tekezletén, mind az elnökség ülésén megkülönböz­tetett figyelemmel tanulmányozták a vietnami kér­dést. Határozatban bélyegezték meg, hogy az Egye sült Államok Dél-Vietnamban nyíltan és mind na­gyobb méretekben vet be mérges gázokat és vegyi anyagokat. Egy másik dokumentumban az 1954-es genfi egyezmények durva megsértése ellen tilta­koztak. Arra szólították a népeket, hogy csatlakoz­zanak a március 25-re és 28-ra Washingtonban tervezett tüntetések részvevőihez, s követeljék az Egyesült Államok vietnami agressziójának meg­szüntetését. Egyúttal kezdeményezték, hogy az In­dokinával kapcsolatos genfi egyezmények aláírá­sának évfordulóján rendezzenek nemzetközi de­monstrációt Genfben, s minden országban nagy­gyűléseken, valamint más megmozdulásokon köve­teljék Vietnam békéjének, függetlenségének hely­reállítását. Az afrikai helyzettel kapcsolatos határozatban a Béke-világtanács elnöksége elitélte az imperializ­mus, a neokolonializmus agresszív akcióit, ame­lyek a békét veszélyeztetik. Üdvözölte mindazokat az afrikai államokat, amelyek az Afrikai Egység Szervezetében szilárd magatartásukkal védelmükbe vették az afrikai népek szuverenitását és függet­lenségét, állást foglaltak az imperialisták és ügy­nökeik agressziója és mesterkedései ellen. Újabb lépéseket az általános leszerelés utján! A Béke-világtanács elnöksége arra szóllitotta a kormányokat, hogy a népek' követeléseinek szelle­mében tegyenek újabb lépéseket az általános le­szerelés utján. A föld alatti atomfegyverkisérle- tekre is terjesszék ki a moszkvai részleges atom- csendegyezményt; vállaljanak kötelezettséget, hogy elsőként nem alkalmaznak nukleáris fegyvereket; kössenek egyezményt a nukleáris fegyverek gyár­tásának megtiltására, s kezdjenek hozzá a meglevő készletek megsemmisítéséhez. Ismételten felhívta a népek figyelmét a nukleáris fegyverek tovább­terjedésének veszélyeire. Elitélte azokat a mester­kedéseket, amelyek arra irányulnak, hogy a re- vansista Nyugat-Németország is az atommonopó­lium részesévé váljék, s arra szólította a békeszere­tő embermilliókat, hogy az egész világ békéjének védelmében uj és uj akciókkal, kezdeményezések­kel járuljanak hozzá Európa biztonságának megte­remtéséhez. A budapesti ülésszakon elhatározták, hogy a Bé­ke-világtanács legközelebbi tanácskozását jun. 12 és 16 között tartják Helsinkiben. Angliában megtalálták az elrabolt futball-kupát. Egy kutya fedezte fel, amint gazdája sátéra vitte London déli részén. MMVWWWIMWUVWMAAAAfUUWVUWUWWUVWAAMWIAMVMMWAWWAMVUUMAAMMWWWWWIMUMMWUVUWWMM IGAZSÁGSZOLGÁLTATÁS BÉL-AFRIKAI STÍLUSBAN

Next

/
Oldalképek
Tartalom