Amerikai Magyar Szó, 1966. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)
1966-03-31 / 13. szám
12 AMERIKAI MAGYAR SZŐ — HUNGARIAN WORD Thursday, March 31, 1966 TOVÁBB TART A NEMZETKÖZI IDEOLÓGIAI VISZÁLY A polgári sajtóban most megjelent tudósítások alapján két dokumentumot közlünk kivonatosan. Az egyikben a Kínai Kommunista Párt visz- szautasitja a Szovjet Kommunista Párt meghívását a 23. pártkongresszusra, mely március 29- én nyilt meg. A másik a Szovjet Kommunista Párt kiadványa, melyet a német Die Welt c. hírlap közölt és az amerikai sajtó itt nyilvánosság elé hozott. A meghívás visszautasításának háttere A szovjet KP álláspontja Egy ilyen rövid cikk keretében azzal lehet ösz- szelogiami a szovjet álláspontot, hogy ha a szocialista világ békés utón tudna fejlődni, oly haladást érhetne el, hogy rövid időn belül követendő példát mutatna az egész világ népének a szocializmus magasabbrendüségéről. A békés egymás mellett élés marxista-leninista fogalom. A háború elkerülése, a társadalom békés átszervezése is az, és hogy fegyveres forradalom nem mindig és nem feltétlenül szükséges a társadalom átszervezéséhez. Továbbá, az atomfegyverek megszületése óta egy világháború nemcsak milliók elpusztulását, hanem az egész emberiség és a természet elpusztulását is jelentené. A Szovjetunió a békés egymás mellett élés politikáját, a béke megőrzését s a szocialista fejlődés biztosítását teszi központi kérdéssé. Támogatja az elnyomott népek nemzeti felszabadító harcát. Nem avatkozik bele a különböző országok belügyeibe, hive annak, hogy minden ország népe maga határozza meg társadalmi formáját. A Kínai KP álláspontja A mai-xista-leninista forradalmi elveknek, a szocialista utón haladó országoknak, valamint az újonnan felszabaduló országoknak legerősebb és leghatározottabb ellensége az Egyesült Államok. Ezért az Egyesült Államok iránti viszony határozza meg, hogy béke legyen vagy háború. A béke megőrzése nemcsak a szocialista táboron múlik, hanem az imperialistáktól is függ. Kina hive a békés egymás mellett élésnek, de kimondja, hogy minden imperialista megmozdulás ellen harcolói kell. Bár fennáll a világháború és az atom- püszfulás veszedelme, a forradalmi erőknek nem szabad megij'édniök éttőír hanem minden kommunista pártnak a forradalmi utat kell keresnie. Nem szabad kalandos politikát folytatni és háborút provokálni, de nem szabad megalkudni a fenyegetésekkel szemben sem. A szócsata már régóta folyik Lehetetlen összefoglalni a rengeteg cikket, mely az évek lefolyása alatt mindkét oldalon megjelent. Ezeknek hangja egyre elkeseredettebb lett. A múlt év márciusában a különböző országok kommunista pártjai összeültek Moszkvában és kiáltványban kijelentették, hogy befejezik a polémiát és felhívták a kínai pártot ugyanerre: próbálják közös tárgyalásokkal a nézeteltéréseket kiküszöbölni. A kinai párt magát a moszkvai gyűlést ítélte el, mint amely előidézi a szakadást és tovább folytatta a polémiát a szovjet vezetőség ellen. A kínai párt hangja egyre élesebb lett és azzal vádolta a szovjet vezetőket, hogy cserbenhagyták a forradalmi erőket. A szovjet párt ezzel szemben, a vitára való hivatkozás nélkül kifejtette álláspontját és tevékenységét is aszerint irányította. A szovjet KP, mint szokásos, a márc. 29-i kongresszusra meghívta a különböző kommunista pártok képviselőit, közöttük a kinai és az albán KP-ot is. Közben más pártok kérésére nyilatkozatot adott ki a közöttük és a kinai KP közötti politikai kérdésekről. (Az alanti kivonatot a NY Times közlése alapján, a fenti kinai nyilatkozatot a NY Times-ban megjelent Tokio-i jelentések alapján idézzük.) A szovjet nyilatkozat “A Szovjetunuió Kommunista Pártjának Központi bizottsága fontosnak tartja kinyilatkoztatni álláspontját azokról az uj lépésekről, melyeket a Kinai Kommunista Párt tett, azzal a céllal, hogy megerősítse az elválasztó falat a szocialista közösségekben és a világ kommunista mozgalmában, és azpkról a következtetésekről, amelyeket ezekből a tényekből levon” —, kezdődik a szovjet levél. A szovjet dokmentum megállapítja, hogy a vezetőség mindent elkövetett, hogy normalizálja viszonyát Kínával, tudva, milyen ártalmas a szakadás a szocialista tábor és a világ kommunista mozgalma részére. A dokumentum továbbá azt mondja, hogy a kinai pártlapban nov. 11-én megjelent cikk tüntetőén visszautasította a közös akciót az imperializmus elleni harcban és elsősorban a testvéri Vietnam megvédésében a US imperializmus agressziójával szemben. A szovjet nyilatkozat fehivja a marxista-leni nista pártokat, hogy koncentráljanak arra, ami a pártokat összeköti. A kinai párt tézise ezzel szemben azt állítja, hogy jelenleg az létezik, ami elválasztja őket es hiányzik az, ami összekötné a pártokat. A szovjet párt felsorolta mindazokat a próbálkozásokat, melyeket a Szovjetunió megtett az egység helyreállítására és rámutat arra, hogy a kinai párt milyen akadályokat gördített ezeknek -megvalósítása elé. A levél végén a szovjet párt idézi Chen Yi-nek az egyik interjúban adott kijelentését: ‘Ha az amerikai imperialisták agresszív háborút erőszakolnak ránk, mi szívesen látjuk. Ha lehet, jöjjenek minél hamarabb, jöhetnek akár holnap is’ “És mit gondolhatunk pld. — folytatja a szovjet nyilatkozat — Chen Yi eme másik kijelentéséről: ‘Az atombomba segítségével ki lehet irtani egy vagy két generációt az emberiségből. De a harmadik generáció majd fellázad és ellenáll. És újra visszaáll a béke a földön’. ” A szovjet nyilatkozat a végén arra a konklúzióra jut, hogy a kinai vezetők forradalmi szólamokkal és kispolgári ideológiával militáns, nagyhatalmi, soviniszta hegemóniát akarnak megteremteni. “Nem véletlen az, hogy mig a kinai vezetők kritizálják a testvérpártokat, hogy szerintük nem elég forradalmiak, vagy nem harcolnak eléggé az imperializmus ellen, addig saját tetteikben nagyon óvatosak és türelmességet mutatnak az imperialistákkal szemben.” Kinai levél a Szovjet Párthoz A kinai vezetők kijelentik, hogy normális viszonyok között barátság jele lenne a meghívás és az lenne a delegáció megjelenése. “De a meghívás alkalmával kiosztott Kina-ellenes dokumentum, úgy a párton kívül, mint a párton belül, felkorbácsolja a Kina-ellenes hisztériát, hogy a többi pártok egyesüljenek veletek Kina ellen. Tudatosan rágalmazzátok a kinai kommunista pártot, hogy ‘álforradalmi’, hogy ‘visszautasítja az imperializmus elleni harcot,’ hogy ‘politikai kalandor,’ ‘sza- kadár,’ ‘trockista,’ ‘nacionalista,’ ‘dogmatikus,’ ‘nemzeti soviniszta,’ stb.” “Ez azt mutatja — mond ja többek között a kinai párt —, hogy meghívásotok csak képmutatás és rejtett célokat szolgál. Ilyen körülmények között nem várhatjátok, hogy a Kinai Kommunista Párt, melyet ti ellenségnek tekintetek, elfogadja a meghivástokat.” A kinai párt felsorolja az elmúlt kongresszuson észlelt tapasztalatait, hibáztatja a 20-ik kongresz- szuson Sztálin leleplezését, mely szerintük az egész világ kommunista mozgalmára ártalmas volt és hogy a KKP delegációja, a pártot ért támadások miatt kénytelen volt a konferencia befejezése előtt eltávozni. A kinai párt továbbá azzal vádolja a jelenlegi szovjet vezetőséget, hogy szemfényvesztéssel akarják megtéveszteni a világ népét, “szivvel-lélekkel együttműködnek az Egyesült Államok imperializmusával, hogy a világot uralják. Mialatt szóbelileg elitélik a U.S. imperializmust és képmutatóan támogatják az anti-imperialista harcot, csak kisebb támadásokat intéznek az Egyesült Államok ellen és nagy segítséget nyújtanak számára.” A kinai párt avval fejezi be a nyilatkozatot, hogy ezúttal nem küld delegációt Moszkvába. Biztos abban, hogy idővel megteremtődik az egység a pártokban a marxizmus-leninizmus alapján. “A szovjet nép biztos lehet abban, hogy ha a Szovjetuniót imperialista támadás éri. . . Kínát saját oldalán találja majd, vele együtt fog küzdeni a közös ellenség ellen.” A tengerészet kikottyantotta, amit Rusk külügyminiszter ur tagadott A szenátus külügyi bizottságában a vietnami háborúval kapcsolatos kihallgatásokon a következő párbeszéd folyt le: Rusk külügyminiszter: Mi nem kívánunk a világ csendőrei lenni. . . Nem próbálunk Pax Ameri- cana-t (általunk diktált béke, Szerk) ráerőszakolni a világra. .. Fulbright szenátor: Ön tagadja, hogy van Pax Americana, de a valóság az, hogy csapataink vannak Európában, Koreában, Vietnamban és a Dominikai Köztársaságban. A világ országainak 50 százalékában katonai misszióink vannak. . . Aiken szenátor: És mindenütt kötelességünk a kommunizmus ellen harcolni? Mr. Rusk: Szó sincs róla... Mi azt akarjuk, szenátor ur, hogy ahol kommunista országok agressziót követnek el azok ellen, akikhez szövetsé- gesi felelősségek fűznek, ott kötelességünk, hogy megvédjük szövetségeseinket. Mr. Aiken: Beleszámítható ebbe a világ országai közül vagy 80 vagy 90 ország? Mr. Rusk: Dehogy, kérem! Alig több mint 40 országra vonatkozik. Mr. Aiken: Csak 40-re? Mr. Rusk: Úgy van. A The Reserve Marine 1966 januári számának 1-ső oldalán közölt felhívás: "A U.S. Tengerészet hívja Önt. A Pax Romana a leghosszabb ideig tartó béke volt a civilizált világban. Ezt a békét a római polgár-katonaság küzdötte ki és az tartotta fenn, mely a szükség idején hazájának segítségére sietett. Ma a Marine Corps-nak van szüksége katona polgáraira, a tartalékosaira, hogy nemzetünk és a szabad világ segítségére siessenek.” ELGONDOLKODTAM... Irta: LUSZTIG IMRE Minden reggel 6.50-kor ülök vonatra Katonah kis városkának állomásán, New Yorktól kb. 45 mérföldre északi irányban. Az ut a Grand Central állomásig egy és negyed óra, ha minden rendben megy. Rendszerint, mint minden más havibérletes utazó, ugyanazon kocsinak ugyanazon helyére ülök le. Miután kényelmesen elhelyezkedtem, dolgozni kezdek, vagyis hozzáfogok a New York Times olvasásához. Ezt tettem a minap is. A kb. hetven oldalból álló újság olvasása fél órába telik, ez elég, hogy megjegyezzem a fontos hírek lényegét, úgy, hogy mire az irodába érek, már fel is dolgozhatom az eseményeket. A napokban a New York Times elolvasása után félretettem a lapot, behunytam a szemem és elgondolkoztam az olvasottakon: ^ Képviselőink a múlt esztendőben ide-oda utazásra fél millió dollárt költöttek. ^ Egy magasállásu biró évek hosszú során át nem fizetett szövetségi adót és sok százezer dollárral megcsalta a szövetségi kormányt. ^ A newyorki lakásellenőr anyósa olyan házak tulajdonosa, melyekben sokszorosan megszegik a biztonsági és egészségügyi törvényeket. ^ Az elmúlt esztendőben rohamosan növekedett az autólopások száma. ^ Minden öt amerikai közül négynek elmegyógykezelésre van szüksége. y A washingtoni néger lakosság egyik szószólója úgy nyilatkozott, hogy a négerek elvesztették minden reményüket és minden jel arra mutat, hogy a tehetetlenség lázadásban fog kitörni. ^ Ha az amerikai repülőkről Spanyolország fölött elvesztett négy amerikai hidrogénbomba közül csak egy is felrobbant volna, az ország lakosainak nagy része életét vesztette volna. Ezek az “újsághírek” vonultak végig gondolataimban és e gondolatok láncolata ahhoz a hírhez vezetett, melyet John Corry riporter irt arról, hogy a középiskolai és egyetemi diákok több mint 50 százaléka egy, vagy másfajta kábítószert használ. Corry részletesen leírja a különböző kábítószereket és érzékcsalódást előidéző hatásukat. Rámutat arra, hogy kik árusítják, az árusítók hol szerzik be, mennyibe kerülnek a nagyban vásárlónak és azoknak, akik a kábítószert használják. Majd rátér a kábítószert használó diákok jellemének elemzésére és kihangsúlyozza azon észrevételét, hogy e fiatalok sokban különböznek egymástól, de megegyeznek abban, hogy nem hisznek a felnőttekben. Hosszú cikke végén felteszi a kérdést: mi viszi ezeket a fiatalokat arra, hogy kábítószerben keressenek menedéket? Kiváncsi vagyok, hogy az elmeszakértők mit felelnének arra a kérdésre, hogy van-e összefüggés a fenti hírek és a között, hogy az egyetemi hallgatók oly nagy százaléka kábítószerekben keres kiutat. A képviselőházban elfogadtak egv javaslatot, melynek értelmében a nyári időszámítás az állam teljes területére vonatkozik, mindazon államokban, amelyek bevezették a nyári időszámítást. C+-5 Washingtoni jelentés szerint az ország ipari termelése 9 százalékkal emelkedett az elmúlt hónapban.
