Amerikai Magyar Szó, 1966. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)
1966-03-24 / 12. szám
AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 8 Thursday, March 24, 1966 Az ebben a rovatban kifejtett nézetek nem szükségszerűen azonosak a szerkesztőség álláspontjával. Levél üonek-ról Kossuth Emlékmúzeum Monok, Magyarország Hálás szivvel mondunk köszönetét a szerkesztőségnek azért a kitüntető és szívélyes figyelmességért, amellyel a MAGYAR NAPTÁR 1966. számát emlékmúzeumunk számára megküldeni szives volt. Emlékgyüjteményünkben évek óta szaporodik azoknak a sajtótermékeknek a száma, amelyek a jövendő kutató tudósai számára felbecsülhetetlen forrásmunkát fognak jelenteni nemcsak az amerikai magyarság Kossuth-kultuszára nézve, hanem általában a tengerentúli magyarok társadalmi fejlődésének megítélése tekintetében is. Ismételten köszönetünket nyilvánítjuk és kérjük, hogyha látogatást tesznek, ne hagyják ki programjukból Kossuth Lajos szülőfaluját sem, amint azt a múlt nyáron Rosner Sándor és Rev. Gross A. László urak is példamutatásként cselekedték. Honfitársi üdvözléssel: Zsuffa Tibor, muzeumgondnok Építsd a lapot WALLACEBURG, Ont. — Itt küldök egy uj előfizetőt, már régen ismerjük egymást. Ő is úgy van, mint én, munkára öregek, mert a 60-on jóval felül vagyunk, öregsegélyre pedig még fiatalok. A gyárat, ahol hosszú ideig dolgoztunk, elvitték a talpunk alól más vidékre, igy azután ráérek én is és eljárogatok hozzá a Magyar Szóval. Minden sorát megnézzük, megvitatjuk. Most azután megrendelem neki (és barátjának, akivel együtt lakik) a Magyar Szót, hogy ne kelljen mindig odahurcolni. A szakácskönyv sem árt nekik, mert jobban tudnak főzni is, ha lesz miből. L. F. Kovács CONNECTICUT. — Kérem indítsák meg nekem újból a Magyar Szót, mert most már megbántam, hogy lemondtam. Küldjék meg az elmaradt lapszámokat is, mert tudni akarom, mi történik Magyar- országon és mindenütt a világ más részein. Nagyon unalmas nekem az élet a Magyar Szó nélkül. Wm. Maida Ilyenek is vannak a világon... CLEVELAND, O. -— Én is résztvettem a Csator- day-banketten és mivel a lap irt róla részletes jelentést, én csak egy pár sort kívánok hozzáfűzni az ügyhöz. A City Club helyisége előtt, ahol a bankett lezajlott, a clevelandi ’56-os hősök és hozzájuk hasonlók piketvonalban masíroztak, plakátjaikon különböző feliratokkal. E feliratok nem voltak valami hízelgők, s nem voltak magyar emberekhez méltók. Az ember szinte resteli és szégyen- pir borítja az arcát, hogy ilyen magyar is van a világon, aki ahelyett, hogy segítene lerombolt szülőhazáját felépíteni, inkább gyalázza azt. A szónokok mind kitűnőek voltak és én csak azt mondom: A kutya ugat, a karaván halad. . . Papp M. Amit a kocsmában látott ANAHEIM, Cal. — Olvastam a Magyar Szóban Kovács János munkástárs levelét a naptárral kapcsolatban, ahol megemlítette az általam irt magyarországi cikket is. Szeretném leszögezni, hogy úgy van, amint a naptárban írtam: faluhelyen a kocsmát reggel 6 órakor nyitják és délelőtt 10 órakor bezárják, azután délután 4-kor ismét kinyitják és este 10-ig tartják nyitva. A legtöbben bort isznak és sört a hordóból, de nem annyit, hogy berúgjanak. 45 évvel ezelőtt nem is volt hordó sör a falvakban, mint ma. Azok a családok, almi három, vagy négy is dolgozik, meg vannak elégedve, mert sok munkaegységük van, de ahol csak egy dolgozik, ott keveslik a keresetet^ mert a munkaegység kevés. Én is azért mentem el a kocsmába néhányszor, hogy találkozzak gyermekkori barátaimmal. Ma már sok mesterember van Mórichidán, mig pl. 45 évvel ezelőtt, amikor én elhagytam, nem volt a falunkban egy kőműves sem. Ez az oka, hogy felépültek az uj utcák, az állam ad kölcsönt kevés kamatra és mindenkinek van egy hold földje, amiben azt termel, amit akar. Ezt művelik meg először és csak azután mennek a közösbe dolgozni. Azonkívül mindenkinek van kertje is és ott is azt termel, amit akar. Motorbiciklit és autót azok tudnak venni, ahol többen is dolgoznak a családból és igaz az, hogy az életszínvonal 100 százalékkal magasabb, de a volt 30 vagy 40 holdas gazdák még sincsenek megelégedve, mert nem mondhatják azt, hogy “a föld az enyém”, hanem a “föld most a miénk”, vagyis az egész falué és dolgozniok kell, akár akarnak, akár nem. De csak 8 órát dolgoznak a parasztok is VANCOUVER, Canada. — Az alábbi sorokban válaszolok dr. Béky Zoltán, az Amerikai Magyar Szövetség elnökének a Sporthiradó emigrációs magyar lapban 1966 jan. 22-én megjelent levelére. Levelében, elnök honfitárs, szülőhazánk szét- darabolásáért hullat krokodilkönnyeket. Amint beszéde igazolja, magyar “úri becsülete” azt már nem engedte meg, hogy az igazságot Írja meg szülőhazánkról. Pedig úgy hiszem ön is tudja, mint mindazok, akik ismerik a magyar történelmet, hogy kik voltak azok a más úriemberek, akikért az elnök honfitárs 48 év múlva krokodilkönnyeket hullat. A magyar becsület pedig megkívánná, hogy az igazság kedvéért megemlítse, kik voltak azok az úriemberek, akik 1918-ban és ’19-ben áru- babocsátották az erdélyi magyarságot területével együtt, Horthy Miklós, Gömbös Gyula és a többi parazita segítségével. Elnök honfitárs, a fasiszták nyelvezetére emlékeztető kitételekkel fűszerezett levelében azt próbálja elhitetni azokkal, akik még ma beveszik az iiyen maszlagot, hogy honfitársaink szülőhazánkban rabságban szenvednek. Nem gondolja, elnök ur, hogy azok a százezrek, akik az elmúlt években közvetlenül láthatták Magyarországon a valóságot, az ön levelét szemenszedett hazugságnak bélyegzik? A régi arisztokrácia és uriosztály külföldre menekült maradványai abban a reményben, hogy a kiküldött bélyegek ellenében bejön pár ezer dollár -—7— ami a parazita világ visszaállításának propagandájára nagyon alkalmas volna —, bármit hajlandók állítani, amit maguk sem hisznek. De ma már, elnök honfitárs, alig akadnak olyan fejőstehenek úgy Észak- mint Dél-Amerikában, melyek szépszerével “leadják a tejet.” Nehéz elhinni, hogy müveit, iskolázott ember, a mai világban azt próbálja elhitetni, hogy a Magyar Szövetség a keletről jött barbárok rabságában szenvedő magyar nép felszabadításáért dolgozik. Jöhetett volna ugyan felszabadítás 200 évvel ezelőtt, amikor kiseperhették volna szülőhazánk ból a sokszázezer holdat bitorló parazitákat. Amikor végre magyar testvéreinknek alkalma nyílt a szabadság megvalósítására, akkor az önök elődei mindannyian elszöktek szülőhazánkból, otthagyták összetörtén, kiraboltan és az úri osztály által elárultam Most aztán milyen jogcímet formálnak szülőhazájuk “felszabadítására?” Annak idején nem vették figyelembe szülőha- zánK nehéz napjait, mert az arisztokratáknak és az úri világ maradványainak nem a haza megmentése, nem a nép szabadsága volt a fontos, hanem a parazita, lump életükhöz szükséges úri szabadság. így kiáltotta a hazaárulók fülébe Petőfi is, hogy: "Sehonnai bitang ember, kmeK ha kell, halni nem mer. ki most ha kell, halni nem mer. mint a haza becsülete." Innen aztán fennhangon kiabálták 100 évvel később, hogy a magyar munkások—akiket a maguk országában senkiknek se tekintettek — kormánya grófok, bárók nélkül három hónapon belül összeomlik. A munkáskormány 20 évi vezetéssel bámulatba ejtette még a kapitalista világ vezetőit is gyors előrehaladásával. Még ha esetleg gyenge észjárást tételeznénk fel a Magyar Szövetség vezetőiről, akkor is megállapíthatnák, hogy a mi szabad szülőhazánknak és népének nincs szükségé az önök úri szabadságára, köszönik szépen, azt inkább tartsák meg maguknak. Megérdemelnek és be van osztva, hogy kinek hol kell dolgoznia. Ez igy van minden faluban. Meg kell állapítani, hogy a mai rendszer jobb, mint a régi volt, mert egyetlen egy parasztgyermeket sem láttam mezítláb, mint a régi világban, a cigányok is cipőben járnak, nem mint régen. Csornán láttam először cigányokat 1965. szept. 16-án, de ezek mind cipőben jöttek. Azután Mórichidán beszélgettem Sipos Jóskával az utcán. Biciklin jött a szőlőhegyről, arra volt felakasztva egy szatyor szőlő. Jött egy cigányasszony két gyerekkel, a két gyerek odajött hozzánk és kértek Jóskától egy kis szőlőt. Jóska adott is mind a kettőnek egy-egy fürtöt és azok szépen megköszönték, Üdvözletemet küldöm Kovács János munkástársunknak, meleg kézszoritással, ugyancsak a Magyar Szó minden munkatársának. Steve Halász ezek az urak olyan szabadságot, mint amilyent sok száz éven keresztül hazánkban osztogattak. Honfitárs barbároknak bélyegezte egy hős nemzetnek fiait, akik életüket áldozták, hogy szülőhazánkban élő munkástestvéreinket 400 éves rabszolgaságból felszabadítsák. A jogtalanul bitorolt sokezer hold föld és minden ingó és ingatlan vagyon visszaszármazott jogos tulajdonosához, a munkásnéphez és a bitorlók eltűntek, mint a tavalyi hó. Aki ismeri hazánk ezer éves történelmét .tisztában van azzal, hogy őseink közös életet éltek, saját tulajdonként senkisem örökölt egyetlen hold földet sem. Az ország vagyona a nép közös tulajdona volt, amit önök, vagy jobbanmondva az önök elődei jogtalanul kisajátítottak. Az 1848-as szabadságharc elárulásáért az urak az akkori osztrák vezetőségtől 99 birtokot kaptak. Károlyi Mihály gróf volt az egyetlen, aki megértette, hogy a föld a népet illeti meg és földjét szét is osztotta az uradalmi cselédség között. Gróf Károlyi volt az egyetlen arisztokrata, aki vissza akarta adni a szabadságot a magyar népnek. Az óhaza népe és az urivilágban a nyomor elől külföldre vándorolni kényszerült magyarság, mi az önök fajtáját és a régi arisztokráciát tekintjük barbároknak. Az önök elődei tartották a szolgákat, a béreseket és az uradalmi cselédeket. Ennek a sok milliót kitevő munkásságnak önök és elődeik, a napkeltétől napnyugtáig való munkáért 12 mázsa kenyérmagot, egy szekér fát és egy pár csizmát fizettek évente. Ezt nevezi elnök honfitárs szabadságnak?! Igen, a hercegek, grófok szabadsága volt ez, nem pedig a magyar nép többségének. A rossz táplálkozásban és nehé? munkában kiöregedettek mehettek koldulni. A Habsburg- időkben több mint 3 millió koldus járta az országot. A mi szülőhazánknak az ilyenféle szabadságra nincs szüksége. Az országot megszabadították az önök elődeitől, a dorbézoló parazitáktól. Szülőhazánk szocialista munkáskormánya felszámolta azt, amit önöktől örökölt. 20 év után nincsenek urasági szolgák, sátoros cigányok, koldusok és a mun- káskormany megszüntette a 63 százalékos analfabétizmust, melyet az önök szabadsága hagyott a szocialista rendszerre. Aki az ilyen teljesítményű munkáskormányt barbárnak nevezi, az jó lesz, ha fejét egy specialistával vizsgáltatja meg. Ne fájjon az önök feje a mi kedves szülőhazánk munkásságáért, ők nagyon jól megvannak és nem szorulnak részvétükre. Az önök sorsa sainálnivaló, de ezt saját maguk választották. Nyugodjanak bele az emigráció keserű kenyerének fogyasztásába. Példaképpen megemlítem a sok száz közül a 40 holdas keszthelyi kastélyt, amelyben 365 szoba és 52 ezer könyv volt és 60 háziszolga dolgozott benne. Egy parazita család élt ott dorbézoló, lump életet. Ez és a sok ilyen kastély azoknak a munkásoknak és parasztoknak jövedelméből épült, kiknek öreg korukra még fedél sem volt a fejük felett. ahol megbújhattak. Sokan idegen községben, nyakukban tarisznyával koldulták össze a napi kenyeret. Voltak, akik a kerítések tövében csonttá fagytak. Akik még kezüket használni tudták, lyukat ástak maguknak valamilyen hegyoldalban és ott élték le félhalott életüket. A nyugdijakat, amikre ezek a kiöregedett munkások jogosultak, önök és elődeik Monte Carloban, a francia Riviérán és a paraziták számára fenntartott kaszinókban dorbézolták el. A szocialista rendszerben ez megszűnt és ezt a szabadságot siratja vissza honfitárs a levelében és ezért nem restel olyanokat állítani szülőhazánkról, amiket valószínűleg önmaga sem hisz el. A. Szerdy VVVVUVVUVVWtMVVVWVWUVVVVWMAAMVVWVVVVVVMAAnMVVVVVVVVVVVMVVVVVWAAmAAA/VlfUVI Ne fájjon a szivük, urak... Válasz dr. Béky Zoltán egyik körlevelére
