Amerikai Magyar Szó, 1966. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)
1966-03-17 / 11. szám
Thursday, March 17, 1966 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 9 E. H. Neuwald: Kovács Pál "56-os menekült’’ a lelkiismeretét nyugtatja L Említettem lapunk előző számában, hogy egy “56-os menekült” felhívott telefonon, engedelmet kért, hogy felkeressen és részben átadjon, másrészt elmondjon “bizonyos dolgokat”, amelyek — szerinte — engem érdekelni fognak. Nem volt kifogásom látogatása ellen, eljött, eltöltött nálam egy fél délutánt, átadta és elmondta az emlitett “bizonyos dolgokat” azzal a kimondott céllal, hogy azokkal foglalkozzam a Magyar Szó hasábjain. A találkozás első percében, mielőtt még kölcsönös bemutatkozásra került volna sor, látogatómat megnyugtatására biztosítanom kellett, hogy kilétét senkinek el nem árulom és felőle csak annyit fognak tudni tőlem, amennyit jónak és szükségesnek tartok megirni lapunkban. A látogatóm szemmel láthatóan megnyugodott, megmondta a nevét, leült az íróasztalom mellé és létette a csomagot, amelyet addig a hóna alatt tartott. Miután a nevét el nem árulhatom, viszont nem akarok róla folyvást, mint “látogatóról” megemlékezni, ezennel elnevezem őt “Kovács Pálnak”, szülővárosom, Érsekújvár 1900 évekbeli képviselőjének emlékére. Miután Kovács Pál leült, a beszélgetés megindítása érdekében néhány kérdést intéztem hozzá. A beszélgetés kérdés és felelet formájában ilyenformán indult és folytatódott: Kérdés: Mi indította arra, hogy engem felkeressen és elmondjon, átadjon “bizonyos dolgokat”? Ismert engem, vagy mint ismeretlenhez jött ezzel a szándékkal? Válasz: Csak az Írásaiból ismerem, amióta a Magyar Szót olvasom. Amikor a lapot megveszem, az első dolgom, hogy Rev. Gross, Rácz László és az Ön cikkeit olvasom el. Ezek a cikkek mindig nyújtanak valami újat, amire emlékszem, ami velem marad. A statisztikai adatokkal teletömött cikkek addig sem érdekelnek nagyon, amig olvasom, de öt perccel az elolvasásuk után, már el is felejtem... Önt csak egyszer láttam a “szabadságharcosok” által összehívott vita-gyülésen az otthoni enyhülésről és tetszett nekem, hogy az ellenséges környezetben, a bejelentett nyilasok között, szabatosan kifejtette álláspontját... Az ön cikkeit azért olvasom az elsők között és azért jöttem önhöz, mert úgyszólván Ön az egyedüli, aki a Magyar Szóban időnkint foglalkozik az ’56-osok dolgaival, néha megértőén, sőt elnézően, máskor elég keményen, de mindig igazságosan. Kérdés: Ismerek néhány ’56-os menekültet, de Ön az első, aki azzal a szándékkal keres fel, hogy átadjon és elmondjon dolgokat, azzal a céllal, hogy azokkal a haladó szellemű amerikai magyarok lapjában foglalkozzam. Mi az, ami erre indította? Válasz: Az ’56-os eseményeket megelőző tiz évben, az uj rendszer alatt sokat tanultam. . . Közbevetek itt valamit, amit talán hihetetlennek fog tartani, de igaz és megmondom, hogy amikor ’56-ban elhagytam Magyarországot, tulajdonképpen magam sem tudtam, hogy miért teszem. Csak később, gyakori és hosszantartó tépelődés után jöttem rá arra,, hogy a bizonytalanságtól való félelem kergetett el. Elmentem akkor, mint a többi, belesöprőd- tem az áradatba és ha lelkileg nem is, fizikailag most is azokkal vagyok, akiket összefoglalva “56- osoknak” neveznek. Amit az otthon eltöltött utolsó tiz év alatt tanultam — és az, hogy nem felejtettem el —, különböztet meg a többségtől, azoktól, akik végkép elvakultak és akik saját igazolásukra kitartanak az Uj Magyarország elleni gyűlöletben. Tudják, hogy nincs igazuk, de minél mélyebb ez a tudat, annál mélyebb a gyűlöletük is, mert nem elég emberek ahhoz, hogy beismerjék tévedéseiket. Én nem akarok tovább hazudni —, legalább is nem önmagámnak. Kérdés: Említette, hogy amióta a Magyar Szót olvassa, ismeri Rév. Grösst, Rácz Lászlót és engem az Írásainkból. Mióta olvassa a lapunkat? Válasz: Amióta először megláttam egy uiság- sztenden. Először kíváncsiságból, kuriózumként vettem meg, azután megszoktam, mert együtt éreztem azzal, amit olvastam. Volt idő, amikor nem akartam beismerni, hogy hiányzik a lap, ha egy héten nem veszem meg. Később úgy voltam vele, mint a dohányos, akinek nincs cigarettája. Folyton kerestem valamit, ide-oda nyúltam olvasnivalóért, de semmi nem elégített ki. Oda jutottam, hogy be kellett ismernem: hiányzik a lap. Azóta megveszem minden héten, de még ennyi idő után is körülnézek, nem látja-e valaki az ’56-os bajtársak közül? Megveszem, zsebrevágom és amint biztos helyen egyedül vagyok, hozzálátok az olvasáshoz. Kérdés: Miért kell körülnézni és zsebre vágni a Magyar Szót? Tart valamitől az ”56-os bajtársak” részéről? Válasz: Akiket elvakultaknak neveztem, azok nemcsak az uj magyar rendszert gyűlölik, hanem mmdenkit, aki más véleményen van, aki mást olvas, mint ők és másként gondolkozik. Az üyene- ket ellenségnek tartják, rossz magyaroknak, “árulóknak” és velük szemben ellenségesen viselkednek, rájuk gyanúval néznek. Ezt akarom elkerülni, amig közöttük vagyok. Nem lenne rám nézve előnyös, ha tudnák, hogy a Magyar Szó olvasója vagyok. Kérdés: Van fogalma arról, hogy az ’56-osok közül itt Los Angelesben hányán csinálják azt, megveszik és elolvassák a Magyar Szót, ha titokban is? Válasz: Nem tudom még közelről sem, hogy hányán csinálják ugyanúgy, ugyanazt, amit én, de tudom, hogy vannak néhányan. Kérdés: Honnan tudja? Válasz: Onnan, hogy beszélgetés, vagy vita közben, vagy egy-egy gyűlési felszólalás alkalmával, ráismerek arra, amit a felszólaló mond, mert én is arra gondolok, mert engem is rávezetett arra a Magyar Szó egyik cikke. Persze egymásnak soha el nem áruljuk ezt, de akik olvasói vagyunk a lapnak, kell hogy észrevegyük. Kérdés: Mi az, ami az ’56-osok nagy részében ébren tartja a gyűlöletet Uj-Magyarország ellen? Hiszen ha nem vakok, látniok kell, hogy a magyar nép ma jobban él, mint valaha és a sorsa napról- napra javul? Hiszen azt. állítják, hogy a szivükön viselik a magyar nép sorsát? Válasz: Részben az, amit mondtam, hogy gyűlölnek és áskálódnak a saját tetteik és viselkedésük igazolására. Másrészt azért, mert ezzel a viselkedéssel a mai légkörben jó amerikai hazafiaknak is tüntetik magukat és pontosan beleilleszkednek abba a miliőbe, amelyet a los-angelesi magyar egyházak Szabados szerkesztővel megteremtettek. Teljes frontot kellene változtatni ahhoz, hogy kiszabaduljanak ebből a légkörből és gyűlölet helyett megértést mutassanak szülőföldjük és általában az emberiség jobb jövője iránt. Kérdés: Az első név, amit emlitett, a Californiai Magyarság kiadójának, Szabados Zoltánnak a neve. Mi az ő szerepe, ha van ilyesmi, az ’56-osok között? Válasz: Szabados öreg, beteg ember, aki — hogy úgy mondjam — az ’56-osok, a szabadságharcosok, a lövészek, a kimondott nyilasok foglya. Ő nem tehet mást, mint, amit csinál: reakciósabbnak kell lennie, mint az ’56-osok legreakciósabbjai. A Magyarország vezetősége elleni gyűlöletben elől kell járnia, mert tudja — és mi is tudjuk —, hogy ha az enyhülés legkisebb jelét mutatja, akkor “dobjuk őt” és New York. Pittsburgh, Chicago, Milwaukee, Cleveland példájára megindítjuk a saját hetilapunkat és agyonütjük az ő lapvállalatát, ö a mi foglyunk és hogy ugv mondjam: úgy kell táncolnia, ahogyan mi fütyülünk. Amig ilyen lapot ad ki, hagyjuk őt élni... Kérdés: Kissé jobban ismerem, mint egy órával ezelőtt, de lenne még egy kérdésem: Mit gondol, mit ér el azzal, hogy engem felkeresett és a Magyar Szón keresztül nyilvánosságra kíván hozni “bizonyos dolgokat” —, amelvekről még nem is tud- dom, hoCTv érdekelni fogják-e olvasóinkat, hogy közérdeküek-e? Válasz: Nemcsak hiszem, hanem biztosan tudom. az ’56-osok között Los Angelesben és valószínűleg másutt -Is, vannak többen olyanok, akik — mint jómagam — torkig vannak a gyűlölettel, akiket a történelem megtanított az emigráns-sorsra. akik szeretnék felvenni a kapcsolatot a magyar népnél, mert csak ez a kapcsolat tudna komoly értéket adni az életünknek és a iövő munkánknak. Mi érezzük, hogy az amerikai hidegháborús légkör változni fog, mert ezt Amerika érdeke is kívánja és-akkor nevetségessé válunk a mi saját kis hidegháborúnk folytatásával. Ostobaság tagadni, hogy odahaza igenis enyhülés állt be, a magvar nép igenis jobban él, mint valaha és ha mindezt tagadjuk, előbb-utóbb önmagunkat izoláljuk. Szeretném elősegíteni annak az időnek az elérkezését, amikor nem kell a saját bajtársaink előtt tagadni gondolatainkat, érzéseinket és vágyainkat. Szeretném, ha a többség józanságra ébredne és elszakadna azoktól, akik gyűlöletet hirdetnek. . . Nem tudom, célt érek-e azzal, hogy önt felkerestem és szükség esetén, kívánságára, máskor is felkeresem, de megpróbálok annyit tenni, amennyi tőlem telik. Mé ha nem is érek célt, megnyugtatom a lelkiismeretemet ... Ennyi volt bevezető beszélgetésem Kovács Pál ”56-os menekülttel”, mielőtt rátértünk jövetele tulajdonképpeni céljára. Egyszeri találkozás és beszélgetés nem elég annak a megállapítására, hogy Kovács Pál — bár őszintének tűnik —, valóban őszinte-e, hiszi-e azt, amit mond és valóban jó szándék vezette-e őt a Magyar Szó munkatársához? Ha az első találkozás alatt ez nem derült ki teljes határozottsággal, talán kiderül, amikor további találkozásokra kerül sor. Kérésemre kibontotta a magával hozott csomagot, hogy megmutasson “bizonyos dolgokat”, amelyeknek leírásával a legközelebb foglalkozom. Amiről kiilmunkatársunk 1§04-ben már irt BRONX, N. Y. — Biztos vagyok abban, hogy Önök odabenn a lapnál ismerik a lap értékét. A legtöbb olvasó amikor elolvasta a lapot, megelégedéssel félreteszi, vagy átadja másvalakinek (remélem, hogy ez igy van). így vagyok én is, de néha egy-egy cikk megragadja a figyelmemet és azt félreteszem. Az elmúlt héten elolvastam a Magyar Szóban, hogy “Kik Dodd szenátor barátai” c. cikket és valami felkeltette a figyelmemet, ami arra késztetett, hogy fiókomban kutassak. így került elő az Amerikai Magyar Szó 1964 ápr. 23-i számából kivágott cikk Rácz László tollából: “Hogyan csinálódik .a polgári közvélemény” címen. Ebben a cikkben majdnem két évvel ezelőtt Rácz László megírta mindazt, amit a N.Y. Post napilap rovat- '"^etője, Jack Anderson 1988 jan. 24-én fedezett fel. Rácz László cikkében már annak idején rámutatott, hogy ez a Klein nevű generális az Aufbau tanácsadó bizottságának egyik tagja. Egv kicsit elcsodálkoztam, hogyan lehet az, hogy a Magyar Szó szerkesztősége nem vette észre, hogy ezzel a témával már 1964-ben foglalkozott. Nem neheztelek ezért, mert a téma mindig időszerű. R. Szerk. megjegyzés: A fenti levél írójának igaza van, Rácz munkástárs már 1964-es cikkében rámutatott a közvélemény-csinálókra, köztük Klein tábornokra. Sajnos a Magyar Szó nem engedheti meg magának azt a luxust, hogy egy “morgue”-ot (lerakatot) tartson minden témáról, melyben a cikkekben előforduló neveket osztályozza. Levele rámutat arra. hogy milyen kitűnő külmunkaíársaink vannak és érdemes erre minden olvasónk figyelmét felhívni, hogy ezzel is serkentsük őket a lap építésére. Segély érkezett egy jugoszláv városba SAVNIK, Jugoszlávia. — Embereknek és gépeknek sikerült keresztülhatolni óriási hófúvásokon, hogy friss élelmiszert szállíthassanak ebbe a hegyi városba és a környéki falvakba. A helység teljes két hónapig volt elzárva a külvilágtól a hófúvások következtében, ami minden télen bekövetkezik. A lakosok előre elraktározzák téli élelmiszereiket. A görög kormány március 5-én a kora reggeli órákban katonai behívókat kézbesített a 24 órás sztrájkot tervező közszolgálati alkalmazottaknak. Péntek este hasonlóan a rádió 1,500 alkalmazottjának küldött behívót, mivel 48 órás sztrájkba akartak lépni béremelési követelésük alátámasztására. C+-9 Az Egyesült Államok atomenergia-bizottsága engedélyt adott kis mennyiségű biológiai radioizotóp eladásához Csehszlovákia részére. c+s> Eugene J. McCarthy minnesotai dem. szenátor helytelenítette, hogy Johnson elnök nem hajlandó a vietnami háború befejezése érdekében a Viet- cong képviselőivel közvetlenül tárgyalni. Kenneth Kaunda zambiai elnök újabb intézkedéseket léptetett életbe, hogy megakadályozza az olaj feketepiacon történő terjesztését Rhodesiában. Az uj rendelet szerint 3—14 évi börtönbüntetéssel sújtható mindenki, akit olajkivitellel vádolnak.
