Amerikai Magyar Szó, 1966. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)
1966-03-10 / 10. szám
6 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, March 10, 1966 L.B.J. ÉS A KORMÁNY NEM TUDJA MIT CSINÁL A szenátus külügyi bizottsága nyilvános kihallgatásokat tartott a vietnami háborúról és ennek folyamán a felmerülő viták felszínre hozták mindazokat az ellentéteket és kételyeket, amelyek a washingtoni törvényhozók és egyes generálisok és diplomaták között megosztják a véleményt. I. F. Stone’s Weekly folyóirat szemelvényeket közölt a kihallgatásokról, amelyekből az említésre legméltóbbakat alább közöljük. "Ha Oroszország Túlélte a kubai meghátrálást, mi is túlélhetjük a meghátrálást Vietnamban" Fulbright szenátor válasza Rusk külügyminiszterhez: “Nem hiszem, hogy ez a vitás kérdés megéri azt, hogy a háborút úgy kiterjesszük, hogy egy kitörő világháborúban Kínával álljunk szemben. Semmi sem támasztja alá, hogy olyan válság előtt állunk, amelyben — ha megalkuszunk — az egész világ összedől attól, hogy vesztettünk. Véleményem szerint ez az ország túl erős ahhoz, hogy ezt megszenvedje. Sokkal erősebbek vagyunk, mint Oroszország volt, amikor Kubában meghátrált. Egy hétig azt mondták, hogy az oroszok vereséget szenvedtek. Egy hónappal később mindenki feldicsérte őket, mint akik nagyban elősegítették a béke fenntartását.” (A szenátus külügyi bizottsága előtt febr. 17-én) Sen. Sparkman: “Az ön véleménye szerint meg- erősödött-e a kormány?” Gen. Taylor: “Úgyszólván mindent javulásnak lehet tekinteni azok után, amiket mint követ, ott láttam. 13 hónapi szolgálatom alatt öt miniszter- elnökkel kellett dolgoznom. Mivel ez a jelenlegi kormány már nyolcadik hónapja áll fenn, világos, hogy erősebb lábakon áll, mint bármelyik kormány Diem óta. . . Ez az első kormány, melyet a haderők szilárdan támogatnak és mindaddig, mig mögötte vannak, a jelen helyzetben nem döntheti meg valamilyen hangos kisebbség.” (A szenátus külügyi bizottsága előtt febr. 17-én) Sen. Aiken: “Igaz az, hogy bázisainkat körülvették a Vietcong-csapatok?” Gen. Taylor: “Nem mondhatnám, ebben az értelemben. Nekik ágyúik vannak és hat ember ágyutámadást kezdhet és megúszhatja. De hogy 40 ezer tengerészgyalogos veszélyben legyen a Vietcong által — a 40 ezer tengerészgyalogos mérgesen tiltakozna az ilyen feltételezésre.” Sen. Aiken: “Igazat adok önnek. Viszont az is igaz, hogy nem tanácsos az amerikai katonáknak elhagyni a bázisok területét.” Gen. Taylor: Szenátor ur! Vannak Washingtonban is bázisok, ahonnan éjjel nem tanácsos a katonáknak kimenni.” (A szenátus külügyi bizottsága előtt febr. 17-én) A Well Street Journal február 15-i érdemleges vezércikkét I. F. Stone’s Weekly is leközölte a következő címmel: "A Wall St. Journal azon tűnődik, hogy LBJ tudja-e, mit csinál" A vezércikk itt következik: “A kormány katonai problémáit kellően tiszteletben tartva, úgy gondoljuk, hogy a világon sehol sem találják épületes látványnak a diplomáciai futár-kiküldéseket. . . Ezek a Vietnamról való komoly gondolkodás helyett őrült kapkodásra emlékeztetnek. “Humphrey alelnök ázsiai utjának lehet, hogy jóindulatkeltés a célja, de ezt olyan sebtében főzték ki és olyan zűrzavaros körülmények között, hogy nehéz elhinni, evvel akár a háború, akár a béke ügyét előmozdítják. Ugyanezt mondhatjuk a rögtönzött honolulu-i konferenciára és korábban, a kiküldöttek ide-oda futkosására. “A U.S. magatartása az ENSZ Biztonsági Tanácsa előtt is sok egyén szemében különösnek tűnik fel. Miután a kormány hosszú ideig elkerülte e fórumot a vietnami kérdésben, most hirtelen a Biztonsági Tanács elé bocsátotta a kérdést és éppoly hirtelen elvesztett minden érdeklődést a kérdés megtárgyalásának sürgetése iránt. “Az egész dolog hirtelenkedő és amatőr eljárás benyomását kelti nemzetközi viszonylatban. Lehet, hogy azt akarjuk evvel mondani a világnak, hogy békét akarunk, de lehet, hogy ehelyett azt az érzést keltjük, hogy nem tudjuk, mit csinálunk Vietnamban, tekintettel arra, hogy mindenféleképpen szeretnénk kimászni belőle. “Ebben a rettenetes kapkodásban hol van az alkalom az elmélyült gondolkodásra, amit a háború oly sürgősen megkíván? Lehet azt az érvet felhozni, hogy Amerika hosszú éves vietnami tapasztalata már elég időt adott a stratégia, a célkitűzések és az eshetőségek minden elképzelhető analizálására. Kevés tanujelét látjuk annak, hogy ezt az időt kellően felhasználtuk... “Ezek az előzmények a háború további kiterjesztésének lehetőségére rendkívül nyugtalanító érzést keltenek. Akár egyetértünk, akár nem Gavin nyugalmazott generális és Kennan volt követ véleményével, abban igazuk van, hogy a U.S.-nek meg kellene állnia, ahol van, amig nem határoz afelett, hogy mit akar. A kiterjesztés hátrányaiban már bebizonyosodhattunk — a Vörös Kínával való háború egyre nagyobb veszélye, az egyre kevesebb lehetőség a máshol felbukkanó bajok leküzdésére. Amellett, véleményünk Szerint már maga Vietnam is elég hátrányos számunkra. “Mivel a kommunisták mindeddig ugyanolyan, vagy még nagyobb erővel tudtak ellenállni az amerikai kiterjesztett erőknek, feltehetjük, hogy ezentúl is képesek lesznek erre. Ilyen esetben nehéz elképzelni, hogyan nyerhetjük meg ezt a háborút, egyrészt határozott győzelemmel, másrészt korlátolt mértékben, azáltal, hogy a kommunistákat tárgyalásra kényszerítjük. “Továbbá, ha Vietnamban a háború egyre nagyobb lesz és egyre tovább tart, nagy a valószínűség, hogy nem marad meg Vietnamból annyi, amennyi valakinek is érne valamit. A U.S. azért harcol, hogy megvédje Dél-Vietnamot, de annak is van határa, hogy mennyi pusztulást lehet kibírni emberéletben és vagyonban anélkül, hogy valami össze ne roppanjon; vagy a kormány omlik össze, vagy a nép egyszerűen nem tűri tovább...” McNamara tagadja, hogy a vietnami háború Kina ellen irányul Robert S. McNamara hadügyminiszter, a szenátus külügyi bizottságának zárt gyűlésén négy óra hosszat tartó jelentést adott, amelyben védte a kormány álláspontját a vietnami háborúban. A jelentés után az újságírók kérdéseire azt a feleletet adta, hogy a U.S. katonai akcióból- kifolyólag “Kínának nem kell a U.S. támadásától tartania.” A riporterek kifejtették, hogy Fulbright szenátor a külügyi bizottság elnökét nem nyugtatták meg a hadügyminiszternek Kínára vonatkozó hivatalos kijelentései. McNamara a kérdésekre úgy válaszolt, hogy részéről “felelőtlen” lenne olyan kijelentést tenni, hogy nem áll fenn a Kínával való háború kockázata. Ezen kijelentését a már sokszor elismételt demagógikus érvekkel támasztotta alá, amikor a Kínai Népköztársaság “agresszív” akcióiról beszélt. A hadügyminiszter avval igyekezett bebizonyítani a kormány békés szándékát, hogy kijelentette, a kormánynak nincs szándékában Észak-Vietnamot elpusztítani, vagy területét elfoglalni. Közben a U.S. légierők naponta szórják a pusztulást Észak-Vietnamra és már több százezer főnyi amerikai hadsereg szállt partra Vietnam földjén. Az ügyvédek bizonyítják a vietnami háború törvénytelenségét A “Lawyers Committee on American Policy Towards Vietnam” nyilatkozatot nyújtott be a szenátus külügyi bizottsága elnökéhez, Fulbright szenátorhoz, mely szerint: “nem állja meg helyét az elnöknek azon feltételezése, hogy a Tonkin-öböl beli határozat jogot ad a katonai akció kiterjesztésére Délkelet-Ázsiában, vagy bármiféle háború folytatására azon a területen.” A Committee, melynek Jogügyi Memorandum-át több mint 4,100 ügyvéd irta alá, kifejtette, hogy a Tonkin-öböli határozatra vonatkozólag a kormány szószólói annakidején megnyugtatták a kongresz- szust, hogy az okmány kizárólagosan csak arra hatalmazza fel az elnököt, hogy a vietnami torpedóhajók állítólagos támadásai ellen minden “szükséges ellenállásit fejtsen ki. Erre az egy bizonyos akcióra való felhatalmazásnak szélesebb alkalmazására vonatkozóan a Committee megjegyezte: “Alaptalan az a feltételezés, hogy a kongresszusnak alkotmányosan jogában áll olyan váltót aláírni az elnök számára, amelyet az elnök kénye-kedve szerint, bármikor és bármiféle körülmények között, amerikaiak élete és vagyona formájában kifizethet.” A Kínával való háború veszélyére vonatkozóan, a bizottság levele hozzáfűzte: “A Honolulu-i Deklaráció vészjósló jelentősége és a kormány délkeletázsiai katonai programjának méretei kiemelik, mennyire fontos, hogy a szenátus külügyi bizottsága a legnagyobb gondossággal állapítsa meg, tervez-e a kormány háborút Kínával.” Az ügyvédek nyilatkozata felkérte Fulbright szenátort, iktassa be a kongresszusi rekordba a Bizottság nemzetközi törvényekkel foglalkozó 26 oldalas memorandumát a vietnami háborúval kapcsolatban. Ennek egyik szakasza, amely az 1954-es Délkelet-Ázsiai Szerződés (SEATO) jelentőségével foglalkozik, azt az érvet hozza fel, hogy még ha a 8 SEATO tag egyhangúlag támogatta volna is a katonai akciót a IV. cikkely értelmében, az ENSZ alapokmányának 53. cikkelye ennek keresztülvitelét megakadályozta volna. Az 53. cikkely kimondja: “helybeli szerződések révén, vagy helybeli közegek által semmiféle erőszakos akciót nem lehet megindítani a Biztonsági Tanács jóváhagyása nélkül.” Az ENSZ alapokmányának ez a cikkelye megtiltja, hogy a SEATO mint szervezet, vagy a SEATO bármely tagja (mint a U.S.) fegyveres akcióba lépjen és háborút folytasson, mivel ezt sohasem engedélyezte a Biztonsági Tanács. Ez az érv teljesen megsemmisíti Rusk miniszter azon érvét, hogy a U.S. vietnami akciói jogosak a SEATO szerződés paragrafusainak értelmében. E levélnek másolatát a Committee a kongresszus minden tagjának elküldte. A havannai értekezlet hatása Latin-Amerikára Habár e hatás egységes egész Latin-Amerikára, mégis két részre kell azt osztani. Az egyik oldalon máris nagy a rettegés és ellenakció, mert a reakció, amely az észak-amerikaiakra és a diktátorokra építi hatalmát, nagyon bizonytalannak látja a helyzetet. A forradalmi oldalon nagy reményt keltett az értekezlet és a felszabadulás napja mind közelebbnek látszik. Meggyorsítja ezt az a lehetőség, hogy az eddig külön-külön harcoló forradalmi erőket, csoportokat sikerül egyesíteni, ami magában véve is biztosítaná a közeli győzelmet. Eddig három-négy különálló csoportban, sokszor egymás ellen is harcoltak szóval és fegyverrel a felszabadulásért. Nem a bátorság és erős akarat hiányzott e forradalmi elemeknél, hanem az egység. Nem tudtak megegyezni közösen kidolgozott programban, vezérkarban és cselekvésben, az az elmélkedés, hogy lehetséges volna választások utján, békességben megkezdeni a szocializmus építését, szintén hátráltatta a mozgalmat. De a brazíliai, dominikai, előzőleg pedig a guatemalai esetek az ellenkezőjét bizonyították, amit behatóan megtárgyaltak Havannában. Megállapodtak abban, hogy az ily választási akciókon keresztül kevesebb a lehetőség, mint fegyveres és gyökeres forradalommal. így az úgynevezett középutas politika mindkevesebb követőre talál. Legtöbb esetben felmorzsolódnak a bal- és jobboldali erők között. A guatemalai választásokról A baloldalt — még mint pártolókat — sem enge dik résztvenni az úgynevezett “demokratikus” választásokban. A forradalmi erők a havannai konferencia hatása alatt egyesítésre, szervezkedésre törekszenek. Még az úgynevezett Forradalmi Párt (PR) sem meri nyíltan elfogadni a forradalmárok támogatását vagy az azokkal való kapcsolatot. Azon veszély áll fenn, hogy ha sikerülne is ezeknek a középutasoknak a megválasztása, a katonai párt törvénytelenitené azt, vagy mint 1954-ben, erőszakkal megsemmisítené. Már a “Keresztény Demokrata” pártot sem engedik jelölni a választásokon. Ugyanis olyan sok reformot Ígért a tömegnek, hogy még az egyház vezetőségének sem imponál. Jobban bíznak a véreskezü katonai diktátorokban, mint a hívőkben, hogy megvédik az egyház érdekeit, vagy mint ők mondják, az “istent”. (Szegény, tehetetlennek minősített isten, éppen ilyen vérengző fenevadak védelmére szorul.) A hat induló párt között csak háromnak van lehetősége, a két katonai reakciós és a középutas pártok könnyen egyesülhetnek és megakadályozhatják vagy erőszakkal megdönthetik a középutasok kormányát, mint azt 1954-ben is tették. Tudósitó VWIWWWVVWWUWWVWvWVVM.'WWSWWWl MÉG MINDIK KAPHATÓ A | Fáklyavivők A két darab 12 inches lemez ára, szállítással együtt $5.50 KÉRJEN HANGLEMEZ KATALÓGUST! A MAGYAR SZÓ KIADÓHIVATALA j! 130 East 16th Street, New York, N. Y. 10003 ^^►IWVIflWWVWWWVVVWWVWWVVVWW
