Amerikai Magyar Szó, 1966. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)
1966-03-10 / 10. szám
Thursday, March 10, 1966 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 7 Bódog András: Galamb a konyha-ablakban “Megesküdnék arra,'hogy egy galambot láttam berepülni Mrs. Lydia Carter konyhájába!” így kiáltott te. ejy hölgy a jelevizió hirdetésén minden este és vámsán a kép is mutat egy valódi fehér galambot, amint berepül egy ablakon. A szóbanforgó hölgy csak csodálkozva nézi. Aztán jöma hirdetés következő jelenete, amelyjjen a galamb valóban ott ül a kcnyhapolcon békésen, a hölgy pedig odanyu) érte. Ekkor történik a kisebbfajta csoda, hogy tudniillik egy fényes villanással a galamb átváltozik előke’ő plasztik tartóvá, a szóbanforgó tulajdonosod, azaz Mrs. Carter pedig mosolyogva magyarázza, hogy hát persze ez az a hires “Galamb” nevezetű edénymosogató szappanos-lé, melyről a továbbiakban az is kiderül,, hogy nagy-csoda dolog. mert ami egyrészről olyan erős, hogy az agyon száradt ételmaradékokat és zsirokat pillanatok alatt lemarja az edényekről úgyszólván magától, addig másrészről a kifinomodott mosogató emberi kezeket valóságos szépségápolásban részesiti. Az edények tisztán, a finom női kezek pedig még üdéb ben kerülnek ki a mosogatóból. Mindez pedig a “Galamb” nevezetű szappanoldat csodája. bői persze az következett volna, hogy egy esetleges atomháború valóságos majálisos népünnepély lesz. Ez a hirdetés jött és ment, ki a fene emlegetné azóta is a tiszta bombát. Kaptunk és kapunk az ilyen okosságokból tucatszámra, nehéz volna összeszedni mind és nem is volna értelme. Csak mert legújabb sütetü, érdemes megemlíteni azt az apróságot, hogy az oroszok eltalálták ugyan a Vénusz bolygót rakétájukkal, de nagy bajt csináltak vele, mert úgy lehet baktériumokkal befertőzik a csillagot és ezzel árthatnak az ottani életnek, ha ugyan van ott élet. Jómagámnak és minden amerikainak is szivére ment ez az irtóz- tató feltevés, mert embertelenség ilyet tenni a szegény Vénusz-lakókkal, ha vannak, ha nincsenek, elvégre is ők nem vietnami parasztok. Mint mondtam, ez csak afféle pár napra való apróság volt, nem úgy mint a nagy békegalambos hirdetési hadjárat, amely ezidőszerint még folya matban van. Az árut el kell adni, a békegalambok tehát röpdösnek ki és be az ablakokon. Ez igy rend ben is volna, a dolognak csak az a hibája, hogy nem működik fele olyan jól sem, mint a mosogatószappanlé galambja. Ez a galamb egy fényvillanással átváltozik a szappanlé plasztik tartójává, mihelyt a háziasszony megfogja, felmutatja és igaz meggyőződéssel magyarázza, hogy a Gala.mb szappannak nincs párja, mert a zsirt csak a konyhaedényről marja le, de nem a mosogató kezekről a bőrt és húst. Az ország kormányának nagyszerű békegalambjai ugyancsak átváltóznak, mihelyst valaki kinyújtja feléjük kezeit, csakhogy ezekből egyszerre plasztik bombák és égető napalm sugárzik ki. Héjává változnak a békegalambok és azt kiabálják, hogy marjuk, égetjük, pusztítjuk a sok embert és még sem akarják a jót ezek a hátramaradott népek, hogy nem értik meg nagyszerű békehirdetéseink szövegét, hány százezret kell megölnünk belőlük hogy megértsék és velük együtt az egész világ megértse, hogy mi kizárólag a béke kedvéért háborúzunk. Nagy békeszeretetünk már csak akkor lehetne még tökéletesebb, ha sikerülne a kínaiakat is beleprovokálni ebbe a nagy szerelembe és meggyőzni őket néhány atombombával, hogy nincsen fenségesebb eszme, mint az emberszeretet és világbéke, melyeknek minden, erőnkkel és főleg fegyverünkkel nagy hirdetői vagyunk. Vedd meg, kedves amerikai polgártárs ezt a nagyszerű szappanlét. amely nem mossa ugyan tisztára lelkiismeretedet, de — annyi biztos —, hogy embertársaid ezreiről — esetleg millióiról — lemarja és leégeti a bőrt és a húst. Mit tagadjam, kicsit megirigyeltem ennek a hirdetésnek a kitalálóját. Nemcsak azért, mert tudomásom szerint igen jól megfizeti a szappangyár az ilyen nagyszerű hirdetések szerzőit, hanem azért is, mert feltételezem, duplán aratott ebből a hirdetési ötletből. Tudniillik eladta mégegyszer hazánk kormányának, amely hasznosítja is egy év óta újra és újra, ha nem is éppen mosogató szappant hirdet vele. — Avagy nem röpdöstek-e ki a Fehér Ház konyhaablakából a béke fehér galambjai unosuntiglan, a szélrózsa minden irányába, a Goldberg-galamb, a Harriman-galamb, a Humphrey-galamb, nem is említve az egyéb fehér galambokat, mind csak azért, hogy hirdessék világszerte, milyen gyorsan szeretnénk elmosogatni a vietnami piszkos edényeket. Hiába, a “Békegalamb“ szappanlének nincsen párja. A modern világtól ugyancsak elrugaszkodott ember az, aki azt képzelné, hogy egy ország kormányának nincs szüksége hirdetési trükkökre. Mert nyilvánvalóan nem azt kell hirdetni eladásra, amit minden ember óhajt, kiván, igényel, ami nélkül nem tud élni. A levegőt nem hirdeti senki sem, mégis szipogja minden ember, a vérnek sem kell propaganda, hogy keringjen az emberi testben, sőt azt sem kell külön bemagyarázni az embereknek, hogy egyenek, mert különben elpusztulnak. Hasonlóképpen nem kell nagy betűkkel felírni az emberiség lelkületébe, hogy békességben élni jobb dolog, mint háborúban megdögleni. Persze mindenki tudja, hogy az a jó hirdetési szöveg, amely nem egészen azt mondja el, amit el akar érni. Egyetlen értelmes ember sem hiszi el teljesen, hogy a mosogató szappan, amely olyan nagyszerűen leoldja a zsirt a tányérokról, az emberi kezeket teljesen érintetlenül hagyja anélkül, hogy annak szöveteiből is kioldjon zsirokat. Tehát a jó hirdető szappanleve nem egészen olyan erős, mint amilyennek mondja, de azért emberi kezek sem kerülnek ki teljesen ártatlanul a piszkos mosogatóiéból. Vagyis a káposzta mégis megmarad, ha megfonnyadtan is, a kecske is, ha nem is a húsa, de legalább a bőre és ami a fő dolog, az egészből kijön egy nagy adag profit. Senki sem tagadhatja, hogy kormányaink nem voltak mindig jó hirdetők, hogy csak párat említsek, ahogy nagyjából emlékezetembe jönnek. Ott volt például a hidegháború idején a nagy cécó hirdetés arról, hogy ugyan nem az egész világot, de az északi sarkvidéket nyilvánítsuk ki atommentes zónának, amivel bizonyítottuk mindazoknak, akik sosem láttak egy térképet, hogy békeszándékainkat a Szovjetunió meghiúsítja az elutasítással. Ez a hirdetés azonban csak ideig-óráig működött, mert nagy vaksi volt az ember, aki nem vette észre. hogy háború esetén a Szovjetnek a sarkvidéken át kell lőnie, amig mi kényelmesen bombázhatjuk őket európai és ázsiai terepeinkről. Az oroszok tehát saiát torkukat vágnák el, ha ilyen egyezményt elfogadtak volna. Az sem utolsó hirdetésnek, amikor a nagyközönség előtt már nem lehetett eltagadni az atomkisugárzás nagy veszélyeit, hogy kormányunk most már jó utón van a “tiszta” atombombák előállításával, nem kell tehát félni, mert a tiszta bomba csak azt a 10—20 millió embert öli meg, akiket éppen eltalál, de másnap már a szerencsésebb megmaradottak nyugodtan séta- fikálhatnak a romok között és élvezhetik a friss levegőt. Annakidején Eisenhower elnökünk még azt is kihirdette, hogy mihelyst meg lesz a “tiszta” bomba, titkát az oroszok is megkapják, hogy háború esetén mindkét fél azzal működhessen, amiVictor Perlő: SZOVJET ÉS U.S. GAZDASÁGI EREDMÉNYEK A Szovjetunió 1965. évi gazdasági jelentése az ipari termelés 8.6%-os és a mezőgazdasági termelés 1 %-os növekedését mutatta, a várt 2—3%-os hanyatlás helyett. A megélhetési színvonalnak a termelés arányához mért növekedése rendkívül sikeres volt. A fogyasztási áruk hozamának 8.5%-os emelkedése megközelítette a termelési hozam 8.7 %-át. A hús, tojás, tejtermékek, a gyümölcs és főzelék termelés teljesítménye nagy mértékben emelkedett. A bőséges takarmánykészlet révén az állatállomány is emelkedett, ami még több hozamot igér 1966-ban. Az átlag keresetek 5.8%-kal emelkedtek, ugyanakkor a megélhetési költségek valamelyest csökkentek. Felemelték a minimális fizetéseket és az eddig túl alacsony fizetésű dolgozók nagy csoportja, a kereskedelmi alkalmazottaktól és szemétszedőktől kezdve a tanárokig és orvosokig számottevő, 15—26%-os fizetésemelést kapott. A tsz-dolgozók bére 16%-kal, termékben való részesedése 7%-kal emelkedett. A stabil-áru fogyasztási cikkek eladása 10%-kal a javítási szolgálatok forgalma 21%-kal és a személyes szolgálatok 22%-kal emelkedtek. A legnagyobb kereskedelmi hozam a tartós árukban volt, főképp tv-készülékekben 26%-os, hűtőszekrényekben 49%-os, mosógépekben 22%-os, fényképezőgépekben 35%-os emelkedéssel. A személyautók eladása 7%-kal csökkent. Habár a szovjet termelés 1965-ben jobb volt, mint 1963-ban és 1964-ben, százalékban kifejezve mégis kevesebb volt az 1960 előtti évi növekedésnél. Ugyanakkor az Egyesült Államokban rendkívül nagy gazdasági növekedés volt 1965-ben, a vietnami háború kereskedelmi kilátásai révén, de az adószedő ekkor még nem kapta meg a magáét. Washington azt állította, hogy a U.S. a gazdasági növekedésben első helyre került. ítéljen az olvasó a mindkét ország hivatalos adataiból összeállított táblázatból, amelyben a leginkább összehasonlítható tényezők szerepelnek: Tétel (A szovjet megnevezések zárójelben) 1965-ös növekedés százaléka U.S. Sz.U A teljes bruttó termelés (Társadalmi termelés) 5.4 7.0 Ipari termelés 8.3 8.6 Mindennemű alkalmaztatás 3.2 4.9 A gyári munka termelékenysége 2.4 5. Gyáripari reálbérek (A mun- . kások valóságos jövedelme) 3.3 7 Mezőgazdasági teljesítmény 4 1 Uj ház építkezés (Befejezett -építkezések) 3.1 2.2 Kicsinybeni eladás, stabilárucikkekben 6.9 10 Források: U.S., az Elnök Gazdasági Jelentésé-ből, Sz.U. a Központi Statisztikai Hivatal jelentéséből. A mezőgazdaság és építkezés kivételével, minden egyes kategóriában a Szovjetunió gyorsabb növekedést mutatott. Mint előbb említettük, az 1966. évi szovjet tervek az élétszinvonal hasonló nagy emelkedését Írják elő, de itt a hangsúly az építkezésen van, amely a tervek szerint 11.4%-kal emelkedik. Azt még nem lehet határozottan tudni, hogy a személyautó termelés nagyméretű kiterjesztése elkezdődik-e ebben az évben. Mindezekkel szemben a mi kormányunk, karöltve a nagyiparral, megkezdte az életszínvonal lenyomását a magas adókkal és a vietnami háborúból eredő magas árakkal. A legnagyobb ellentét az ifjúság lehetőségeiben mutatkozik. Nálunk sok százezer várhatja, hogy besorozzák és a frontra küldjék, ahol sokan a piszkos háború áldozatai lesznek. A nyomorelleni és más népjóléti programokat minden valószínűség szerint leszűkítik a háborús költségvetés kiterjesztése miatt. Ugyanakkor a Szovjetunióban kétszerannyi ifjú érettségizik, mint máskor, mivel néhány évvel ezelőtt a 11 évi elemi-középiskolai oktatást 10 évre sűrítették. Mindenkire vonatkozó, külön programot jelentettek be a kétszer annyi érettségiző szűk ségleteinek kielégítésére, amelyben sem munka- nélküliség, sem háború nem szerepel: ► Több diákot vesznek fel az egyetemekre és a technikai szakiskolákba. ► A rendes szakképzési program mellett külön, egyéves, vagy annál rövidebb kiképző tanfolyamokat szerveznek meg a gyárakban és a szakiskolákban, hogy szakképesítést nyújtsanak olyan ágakban, ahol a legnagyobb a szükség. Külön hároméves tanfolyamokat létesítenek a legmagasabb fokú szakképzésre. ► A gazdaságokban legkevesebb 500 ezer, az üzletekben és vendéglőkben legkevesebb 314 ezer munkaalkalmat teremtenek az érettségizetteknek. Minden iparban, bizonyos számú üresedést az iskolákból most kikerülőkkel kell betölteni. y A vállalatok, a szakszervezetek helvbenh-^vá- sával 20%-kal leszállíthatják termelési kvótáikat a 18 éven aluli uj alkalmazottak részére. ► A vállalatok a fiatal munkaerő felvétele után minden 1%-os túltermelésért- további 1% fizetési alap kiutalására jogosultak. Az uj szovjet ötéves tervről a legközelebbi cikkben irok. I “RUSZÉM j I VIHARBAN” % Rácz László külmunkatórsunk kitűnő könyve 4 193 oldal, szép kötésben I Ára $2.00 I Í Megrendelhető a következő címen: ; MAGYAR SZÓ KIADÓHIVATALA 130 East 16th Street Now York, N. Y. 10003 MÁS IS TANULHAT BELŐLE! ADD TOVÁBB! KIOLVASTAD A LAPOT? j
