Amerikai Magyar Szó, 1966. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)
1966-03-03 / 9. szám
10 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, March 3, 1966 Humanitás és erély Az elmúlt hetekben több cikk jelent meg a polgári sajtóban arról, hogy Magyarországon sok letartóztatás történt. Ezekben a cikkekben hivatkoztak a budapesti Népszabadság híreire. Átnéztük a Népszabadság jóné- hány számát és csak egy ilyen vonatkozású cikket találtunk, az 1966. feb. 19-i lapszámban, a fenti címmel. A cikket teljes egészében alább közöljük. Lassan letelik a háromesztendős türelmi idő, amelyet 1963-ban, az amnesztia során szabadultak feltételként kaptak: amennyiben ez idő alatt nem követnek el újabb bűncselekményt, korábbi büntetésük kitöltöttnek tekinthető. A közkegyelem e feltétele egyformán vonatkozott a politikai •és az úgynevezett “köztörvényes” bűntettesekre. S ha most mégis a politikai bűncselekmények szereplőiről beszélünk, annak az az oka, hogy az utóbbi hónapokban néhány, korábban amnesztiával szabadult személyt kellett a rendőrségnek őrizetbe vennie, akik ismételten felléptek az állam rendje ellen. Humánus intézkedés, nagylelkű gesztus volt a közkegyelem, a szabadon bocsátás háromévi próbaidőre; helyességét mi sem bizonyítja jobban, minthogy a szabadultak nagy többsége meg találta a helyét az életben, tudomásul vette a realitásokat, s igyekezett beleilleszkedni a társadalomba. Persze, hamis lenne a kép, ha azt állítanánk, hogy ezek mindegyike világnézetben is megváltozott, közel került hozzánk. Az esetek töbségé- ben erről nyilván nincs szó: megmaradtak a velünk ellentétes elveken, sok mindenben nem értenek velünk egyet, de tudomásul véve a rendszer •erejét — békésen élnek, nyugton maradnak, s igy őket is nyugton hagyják. Politikai passzivitásuk következménye annak, hogy egyszer már leckét kaptak, s kénytelenek számolni az erőviszonyokkal: államunknak minden ereje megvan ahhoz, hogy lesújtson arra, aki kezet emel a társadalom rendjére. C-*J ÁM NEM EGY esetben fordult elő e három év alatt, hogy egyesek — noha bőven tanulhattak volna a történtekből — mégis félreértették a nagylelkű gesztust, s a humanitást holmi gyengeség jelének vélték. Ezek, — rendszerünk megveszekedett ellenfele—persze nem egyszer kaptak biztatást, olykor segítséget is külső, nyugati erőktől. Kiszabadulásuk után keresték az alkalmakat, lehetőségeket, hogy felvegyék a kapcsolatokat elvbarátaikkal, olykor külföldi összeköttetéseket is teremtettek, s összeesküvő módon terveket szőnek “a rendszer megdöntésére”, s főleg arra, hogy egy általuk alkalmasnak Ítélt helyzetben élére álljanak a rendszer ellen fellépő küső vagy belsőerőknek. “Olyan belső ellenzéket teremteni, j| KONCERT-GYŰLÉS i NEW YORKBAN j! tasárnap, márc. 6-án d.u. 2-kor I a TOWN HALLBAN, 113 West 43rd Street j Jj Szónokok: Prof. Louise Pettibone Smith, J Rév. Lee H. Ball és Carl Marzani <! Vendégművészek: Gwendolyn Belle és Vinnie ! »[ Burrows, kiváló énekesnők <i Litván, orosz, ukrán, spanyol táncok ! [ és dalok J i ji Jegyek ára $2 és $1—Minden hely fenntartott j! jt Jegyek rendelhetők az American Committee »' for Protection of Foreign Born irodájában: i| lj 49 E. 21. St., New York, N. Y. Room 405. Telefon: OR 4-5058 | wwwiMwwwwwn/wwwwmwwwwwwmw mely belső fellazítással együtt adott esetben képes a hatalom átvételére, s a társadalmi rend megváltoztatására” — biztatták és biztatják őket sötét erők Nyugatról. Erőnk tudatában sem szabad e bomlasztó tevékenység veszélyességét lebecsülni. Mert hogy létezik egy — igaz viszonylag szűk — réteg-, amely rendszerünkkel szemben áll, vitathatatlan tény.Megrögzött ellenségeink viszont éppen erre a rétegre spekulálnak, még akkor is, ha esetleges nyílt fellépésük lehetőségeit, eszmei és szervezeti megerősödésüket külső tényezőktől várják. Az egyik életfogytiglanra elitéit ellenforradalmár a három esztendővel ezelőtti amnesztia révén nyert kegyelmet. Ám a tények azt mutatták, hogy a humánus gesztusra méltatlannak bizonyult: rend- szerellenes kijelentései még csupán felfogásáról árulkodtak, de egy összeesküvés során hangoztatott tervei, elképzelései már a vad elszántságot, gyűlöletet bizonyították: “Eljön az idő, amikor átvesszük a hatalmat, s kíméletlenül leszámolunk.” Az amnesztiával szaabdult politikai elitéltek kisebbik része már a börtönben megegyezett egymással, hogy továbbra is tartják a kapcsolatot, s bár óvatosan, de kicserélik nézeteiket, s készülődnek egy esetleges, “nagy - akcióra”. Akadt olyan közkegyelemben részesített politikai bűnöző, aki — miután látta, hogy szabadon mozoghat, közlekedhet, dolgozhat — negyven, szintén szabadult bűntársával próbálta felvenni a kapcsolatot egy újabb szervezkedés reményében. S még az sem döbbentette meg, hogy egykori elvbarátai, sőt bűntársai most igy válaszoltak neki: “Bolond ember az, aki egyszer már megégette a nyelvét, mégis újra a forró csészéből akar inni...” “Az embernek csak egyszer szabad elveszteni a realitások iránti érzékét...” A negyvenből alig akadt néhány, aki továbbra is fanatikus elvakult- ságot tanúsítva, ismét vállalkozott arra, hogy rendszerellenes összeesküvésben vegyen részt... DE HOGY VANNAK ilyen elvakult gyülölkö- dők, államrendünkkel kibékíthetetlen ellensé- geskedők, azt leginkább a korábbi Regnum Ma- rianum elnevezésű összeesküvő csoport tagjainak az esete bizonyít ja. Ezt az államrend ellen szervezkedő csoportot a rendőri szervek régebben felszámolták, s tagjaikat a bíróság 8—10 évi börtönbüntetésre ítélte. Az elitéltek 1963-ban amnesztiában részesültek. Szabadulásuk után ismét lelepleződtek. Emődi Lászlót, Keglevich Istvánt, Rózsavölgyi Lászlót s a csoport többi tagjait ismét 4—5 évi böx'tön büntetésre kellett Ítélnie a bíróságnak, s persze most korábbi börtönbüntetésük ki nem töltött részét is le kell ülniük. Hasonlóképpen kell eljárni az ellenforradalmi cselekményekért több évi börtönbüntetésre Ítélt, majd közkegyelemben részesült, aztán ismét összeesküvést kezdeményező Szőnyi Gyula vagy az ugyancsak elitéit, s most ismét bíróság elé került Kasánszky Zsombor, Kós József, Soltész Jenő és mások ellen. Többekkel szemben azért kellett újból eljárást indítani, és figyelmeztetni őket — noha korábban közkegyelemben részesültek mint például Vásárhelyi Miklós —, mert nyilvánosan népi demokratikus rendünk ellen izgattak, bujtogattak. A rendszer elleni izgatással az utóbbi időben többször is találkoztunk; rendszerünk ellenségei talán úgy vélték, hogy büntetlenül szíthatják az ellen- ségés érzületet, izgathatnak a törvényes rendelkezések ellen. CKS FÉLREÉRTÉS ne essék: nem a jószándéku kritika vagy ellenvélemény megtorlásáról van szó, hanem azokról a sötét szándékú bujtogatásokról, amelyeknek eleve a szellemi károkozás a céljuk. Az ilyen alakokra viszont kíméletlenül lesújt államunk, mert nincs és nem lehet mentség annak számára aki támad rendünk ellen. Senki nem akarja túlbecsülni az ilyen egyedi esetek jelentőségét, és még kevésbé szabad holmi általánosnak tíinő jelenséget kreálni belőlük. Egyenesen tarthatatlan és elitélendő az a szélsőséges álláspont, amely itt-ott már a néhány vicc elmesélését is valamiféle “államellenes bűntettként” próbálja beállítani és kezelni. A párt és a kormány tiz esztendeje egyértelmű és határozott álláspontot alakított ki ezekben a kérdésekben: humánus és megbocsátó azok iránt, akik becsülettel dolgozva beilleszkednek a társadalom életébe, de kemény azokkal szemben, akik ellenséges érzületből támadó szándékkal fellépnek rendünk ellen. Az ember iránti humanitást, mint a szocialista rendszer sarkalatos tételét, nem szabad összetéveszteni a gyengeséggel, az erélytelen- séggel! Szükséges ezt hangsúlyozni, mert időnként akadnak egyesek, akik valamilyen okból mást látnak a poitikai barométeren, mint ami a valóság, s ez meggondolatlan cselekedetekbe hajtja őket. S mivel a realitások iránti érzék hiánya sokakat sodort már bajba, még azoknak is érdemes elgondolkodniuk ezen, akik úgy érzik, hogy ideig-óráig “veszélytelenül” kockáztathatna«. Ám a tanulság kétoldalú; önmagunk számára is szól: az említett esetek figyelmeztetnek arra, hogy az országon belül még nem “fogytunk ki” ellenségeinkből. Van még belőlük, s őket számon tartani, ellenük küzdeni nem csupán a rendőrség feladata, ennél lényegesen több: a kommunistáké éppúgy mint a szocializmus minden hívéé. Szabó László ENSZ-ösztöndijat kapott négy magyar meteorológus Az elmúlt esztendőkben a magyar meteorológusok nemzetközi kapcsolatai is jelentősen bővültek. Az ENSZ ösztöndíjával eddig már több magyar meteorológus járt tanulmányúton a Szovjetunióban, Angliában, az Egyesült Államokban, Kanadában, Svédországban és Japánban. Tölgyesi István jelenleg az ENSZ keretében működő Meteorológiai Világszervezet tudományos munkatársa, eredetileg egy évre szóló meghívását nemrégiben hosszabbították meg három esztendőre. A közeljövőben az ENSZ ösztöndíjával újabb négy magyar meteorológus kezdi meg külföldi tanulmányúját: dr. Tanczer Tibor a meteorológiai mesterséges holdak tanulmányozására a Szovjetunióba és az Egyesült Államokba, dr. Koppány1 György a távprognosztika terén folytatandó stúdiumokra a Szovjetunióba, Kapovits Albert a radarmeteorológia tanulmányozására Angliába, aa országok közötti kulturális kapcsolatok keretében pedig dr. Mészáros Ernő, a Meteorológiai Intézet légkörfizikai osztályának vezetője Francia- országba utazik. Magyar javaslat: Sporttalálkozókon legyen hivatalos nyelv az eszperantó is A magyar olimpikonok és vezető sportemberek nyílt levelet küldtek a Nemzetközi Olimpiai Bizottsághoz, amelyben kérik, hogy a nagy nemzetközi sporttalálkozókon nyilvánítsák a többi mell.ett az eszperantót is hivatalos nyelvvé. A felhívást, amelyet a többi között Balczó András, Barcs Sándor, Bene Ferenc, Gyarmati Dezső, dr. Kárpáti György, Németh Imre, Papp László, Sidó> Ferenc, Szentmihályi Antal, dr. Török Ferenc és Zsivótzky Gyula irt alá a Magyar Eszperantó Szövetség elküldte az Eszperantó Világszövetség rotterdami központjába is. HA MIAMIBA JÖN NYARALNI, keresse fel a Magyar Amerikai Kultur Klubot 3901 N. W. Second Avenue Az egész ország magyarságának találkozó helye • Kitűnő magyar konyha • Minden vasárnap előadások. • Cigányzene, tánc! • Nyitva kedd, csütörtök, szombat és vasárnap Telefon: PL 1-9453 Ml 7ökT£NlK*z ÓhAíAbAN
