Amerikai Magyar Szó, 1966. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)
1966-02-24 / 8. szám
AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, February 24, 1966 6 Pazaroljuk természeti kincseinket Amerika szégyene: az ország megfertőzött f oly ói és tavai Irta: LUSZTIG IMRE Az ország minden tava, a nagy, magas hegyekben lévő kis tavaktól a 60 millió angol holdra kiterjedő öt Nagy Tó-ig, a pusztulás felé halad. Nagy városaink és ipartelepeink gyárai állandó és egyre növekvő szennyárammal öntik el folyóin- kat és tavainkat. A szennyvíz szürkére változtatja folyóink és tavaink kék vizét, elvonja azokból az életet adó oxigént és megöli a bennük lévő halakat. A folyók és tavak partjait szemét boritja. És ez a tragédia országszerte akkor történik, amikor a folyók és tavak vizére szükség van a lakosság ivóvizszükségletének kielégítésére, üdülőhelyek fenntartására. Itt az idő a cselekvésre Harcot folytatunk a folyók és tavak mérgezése ellen, de elveszítjük e harcot, ha rövidesen nem teszünk lényeges és mélyreható lépéseket. Ha a harcot meg akarjuk nyerni, történelmi változásokat kell hoznunk, nagy befektetéssel uj berendezéseket kell beállítanunk, hogy a már megfertőzött vizeket megtisztítsuk és lehetetlenné tegyük a további fertőzést. Országunk minden folyója fertőzött, a Main állambeli Androscoggin-tól kezdve az északnyugaton lévő Columbia foiyóig. Nagy tragédia ez, mert volt idő, amikor ezek a folyók voltak az országsaink, útvonalaink, melyeket személy- és teherszállításra használtunk; e folyók és a tavak mentén épültek fel városaink, melyek évek múltával nagy- gyá nőttek. Szerves részei voltak e folyók országunknak és országunk szépségének. E folyókról zengtek költőink: a Monongaheláról, a Cumberland-ról, az Ohio-ról, a Hudson-ról, a Delaware-ról, a Rio Gran- dé-ról. Ma e folyók vize fekete és a folyók völgyében piszok, hamu, olaj és szemét halmozódott fel. A halak elpusztultak, az egykor életet adó folyóvíz tele van bacilusokkal, méreggel. "Haldokolnak" a folyók Volt idő, amikor az ország elnöke fürödni járt a Potomac-ba. Ma arra intik a zsúfolt város gyermekeit, akik a folyó partján játszanak, hogy vigyázzanak, nehogy a folyó vize bőrüket érintse. Wisconsin állam sok éven át a kirándulók paradicsoma volt. Ma a Milwaukee, a Menomonee, a Kin- nickinnic folyók nyílt szennycsatornákká változtak. A Fox folyó, mely nagyon szép tájakon folyik keresztül, fertőzött a folyó mentén elterülő papírgyár szennyvizétől. Ugyanez a helyzet az Oconto és a Pshtigo folyók esetében is. Még a hatalmas Mississippi is, mely eddig a halászok, vadászok és csónakázók paradicsoma volt, egyre jobban fertőzött, főleg a St. Paul és Minneapolis vidékein lévő ipartelepektől. De nemcsak folyóink pusztulnak igy, hanem tavaink is. Tekintet nélkül arra, milyen nagy és mély egy tó, vizét meg lehet fertőzni, sőt, rájöttek arra, hogy ha az már megtörtént, a bajt sohasem lehet helyrehozni. A folyókkal nem ez a helyzet, azokat idővel meg lehet tisztítani. Tavainkból pöcegödrök Amikor megengedtük, hogy folyóinkból szennycsatornákat csináljanak, azt sem akadályoztuk meg, hogy tavainkat pöcegödrökké változtassák. A természet minden tőle telhetőt megtett, hogy ellensúlyozza ezt a folyamatot, de még a természet sem képes ellentállni a vegyi hulladékok és szennyvíz állandó áramlásának. A 250 mérföld Erie tó, mely beltenger, “haldoklik,” ha ugyan már meg nem “halt”... Évek óta Detroit, Cleveland, Toledo és számos más város pöcegödre, az ipari üzemek százai árasztják gyilkos szennyüket azokba a folyókba, melyek az Erie tóba torkolnak. Ez nem mehet igy tovább, ha azt akarjuk, hogy az Erie tó milliók részére nyújtsa a fürdőzés, a halászás, a pihenés élvezetét. A Michigan tó déli része a nyaralók, kirándulók millióinak nyújtott élvezetet, ma pedig a tó ezen része annyira mérgezett, hogy egyesek szerint soha többé nem lesz alkalmas a fürdésre. Ivóvízre van szükség Amikor az ország lakosságának emelkedése következtében minden percben 25,000 gallon ivóvíz- többletre van szükség, ugyanakkor azt látjuk, hogy nemcsak folyóink, nagy tavaink, de még az ország különböző részeiben lévő kis tavak is fertőzöttek a körülöttük lévő házakból kifolyó szennyvíz, a házakat körülvevő kertekből kiáramló műtrágyáié következtében. Mind jobban közeledik az az idő, amikor az ország nagy városainak lakói tiszta ivóvíz nélkül maradnak. Egyre több vízre van szükség 1980-ra az ország napi ivóvíz szükséglete 600 milliárd gallon lesz. Jelenleg csak 515 milliárd gallon áll rendelkezésre. A szennyezés megfertőzi ivóvízkészletünket, elcsúfítja a tájat és megfosztja a népet a természet adta üdülőhelyektől. Noha a helyzet súlyos és veszélyes, még nem késő, még lehet segíteni. Ha van pénz arra, hogy rakétákat küldjünk a Holdra, akkor kell, hogy legyen pénz arra is, hogy ivóvizszükségletünket biztosítsuk. Az első lépés, a szennyáramlat megállítása. Viszont ezt könnyebb kimondani, mint megvalósítani. A következő 15 évben legalább 50—100 mil- lárd dollárra van szükség ehhez és biztosra vehetjük, hogy hivatalos közegek, iparmágnások ellenezni fogják. Egyik város versenyez ma a másikkal, hogy magához csalja a különböző ipari üzemeket, s ezt a célt eléri anélkül, hogy bármit tenne a város közelében lévő folyó, vagy tó megtisztítására. A tisztítási folyamatot egy időben kellene végezni országszerte, mert nyilvánvaló, hogy hiába tisztítaná meg a Mississippi vizét St. Louis, ha a folyó felső folyásánál lévő városok nem teszik ugyanezt. A szövetségi kormány eddig nem irányzott elő megfelelő összeget, .nem léptetett életbe olyan törvényt, ami ebben a helyzetben szükséges. 175 vizsgáló van jelenleg, ennek a helyzetnek a tanulmányozására. Ez csak egy csepp a tengerben, ily módon a helyzet nem fog javulni, csak még rosszabb lesz. A szövetségi közegek úgyszólván semmit nem tesznek a gyenge és semmitmondó törvények betartására. Az utolsó tiz évben egyetlen törvény- szegőt vittek bíróság elé, amely úgy döntött, hogy szennyfeldolgozó berendezést kell létesíteni. A város a szükséges pénzt kölcsönnel akarta megszerezni, a szavazók viszont leszavazták az ajánlatot és igy nem történt semmi. A Potomac folyó megtisztítása 1957-ben kezdődött. A jelenlegi számítások szerint azt ígérik, hogy 1975-ben a folyó vize tiszta lesz és ismét lehet majd benne fürödni, ami 18 éves halogatást jelent. A szövetségi kormány 43 millió dollárt irányzott elő, hogy segítse a Nagy Tavak mentén lévő városokat szennyfeldolgozó telepek építésében Kon zervativ számítások szerint a következő tiz esztendő folyamán 20 milliárd dollárra van szükség a Nagy Tavak vizének megtisztításához. Ha a szövetségi kormány, az államok kormányai és a magánvállalatok nem fognak össze és nem léptetnek életbe átfogó, országos tervet az ország folyóinak és tavainak megtisztítására, akkor egyes városok jelenlegi vízhiánya és válsága “Kis Miska” lesz ahhoz képest, ami évek múltával fog előállni. Mire van szükség? 1. A szövetségi kormány 50—100 milliárd dollárt irányozzon elő a következő tiz esztendő folyamán. 2. Jelenleg folyóink és tavaink szívják magukba a szennyvizet. A modern technika vívmányait kell igénybe venni a szennyvíz eltávolítására. 3. Tanulmányozni kell a levegő, a viz és a talaj megmérgezését és kellő kutatás, vizsgálat után e három problémát egy problémaként kell kezelni 4. Állami és városi hatóságoknak intézkedniük kell, hogy a folyó és tópartok mentén olyan sávokat teremtsenek, melyek csupán szórakozásra használhatók. Az ország lakosainak legelemibb érdeke kívánja, hogy ezek valósággá váljanak. ELÉGTELENEK A U.S. EGÉSZSÉGÜGYI SZOLGÁLATOK A leggazdagabb ország nem vezet az egészségügy terén A Health, Education and Welfare Department, valamint a Labor Department közös védnöklete alatt tartott négynapos egészségügyi konferencián Washingtonban, Francis Keppel, helyettes egészségügyi miniszter élesen bíráló szavakkal kritizálta az Egyesült Államok egészségi szolgálatait. A konferencia tárgyát az egészségügyi foglalkozások kiterjesztése képezte és evvel kapcsolatban dr. Keppel rámutatott mindazokra a hiányosságokra, amelyek az egészségi szolgálatok különböző ágazataiban fennállnak. Azon véleményének adott kifejezést, hogy üres dicsekvés Amerikának azon kijelentése, hogy a világon a legjobb orvosi és egészségügyi ellátást nyújtja polgárainak. A közlekedési balesetekre vonatkozóan például, dr. Keppel kijelentette: “Minden évben az ilyen balesetek túltesznek a háborús veszteségeken. Mégis, a balesetek színhelyére legtöbbször olyan embereket küldünk ki, akik azt sem tudják, mi fán terem az ércsíptető (ami a vérzést el- állitja, szerk.) és még kevesebbet értenek ahhoz, hogyan kell a hátgerincén megsérült személyt felemelni, vagy hogyan kell a shock-ot kezelni, aminek közvetkeztében épp annyian halnak meg, mint sebesülésekben.” Dr. Keppel megállapította, hogy egészségügyi téren Amerika sokkal kevesebbet produkál, mint amire képes. “A U.S. nem áll többé az első helyen a csecsemőhalálozások terén és a valószínű élettartam is alacsonyabb nálunk, mint más, iparilag fejlett nagy államokban, amelyek mellett, egyes esetekben az ötödik helyen vagyunk... Nálunk van aránylag a le^öbb szívbaj és a legtermékenyebb életkorban, 40 és 54 között, az iparállamok soraiban nálunk van a legtöbb halálozás”, mondotta dr. Keppel. Figyelmeztetett, hogy habár a U.S. nem szűkölködik tudásban, mégsem fordít elég pénzt, vagy elegendő személyzetet az egészségi szolgálatok ki- terjesztésére. A következő 10 évben havonta kb. 10 ezer uj állást kell megteremteni orvosok, fogorvosok, ápolók, egészségügyi hivatásbeliek és technikusok számára, hogy a fennálló hiányt orvosolni lehessen. A jelentésben dr. Keppel arra is felhívta a figyelmet, hogy a “U.S. csecsemőhalandóság átlaga nem mutatja ki, hogy háromszor akkora a halandóság a néger gyermekek, mint a fehérek közt. New York állam Westchester Countyjában a statisztika dicséretre méltó, de mit mutat Harlem?” Harlem központjában majdnem 50 csecsemő hal meg minden 1,000 élve született gyermek közül. Az onnan csak néhány mérföldre fekvő Kips Bay nevű vidéken csak 14.7, a legalacsonyabb az egész városban. New York államban a csecsemőhalandóság átlaga, ugyanilyen arányban 25, de ezeknek 40 százaléka szinesbőrü, 20 százaléka fehér csecsemőkre vonatkozik. A Medicare program kivitelezéséhez is az eddiginél sokkal több személyzetre és felszerelésre lesz szükség. 1940 óta a lakosság kiadásaiban a legfőbb helyet az orvosi költségek képezik. Dr. Keppel azt ajánlotta, hogy kellő tanulmányozással és gondos beosztással redukálják a rendkívül magas kórházi és orvosi költségeket. A meglevő erők gazdaságos felhasználása és alkalmazása valószínűleg megtakarítást eredményezhet. De amikor az ország egészségügyének válságos helyzetéről van szó, szó sem lehet arról, hogy az ilyen megoldás eredményre vezessen. Ehelyett nagyméretű pénz- kiutalásokra van szükség és ne a vietnami háborúban való öldöklésre, hanem lakosságunk egészségének védelmére fordítsa a kormány a költségvetés számottevő részét. , Megkerült Apáczai Csere János disszertációja Érdekes magyar vonatkozású felfedezést tett dr. S. Van der Woude, az amszterdami könyvtár helyettes igazgatója a közelmúltban Cambridge-ben. Kutatómunkája közben megtalálta Apáczai Csere János disszertációját. Apáczai Jánost, első hazai polihisztorunkat a hollandiai Hardewijk egyetemén 1651-ben avatták teológussá, disszertációja után azonban könyvtárosaink mindeddig eredmény telenül kutattak Hollandiában. Dr. S. Van der Woude most ezt találta meg Angliában. Dr. S. Van der Woude egyébként a közelmúltban Magyarországon is járt, s kutatóutja során a különböző könyvtárakban gazdag anyagra bukkant. Magyarországi kutatásainak végeztével annak a véleménynek adott hangot, hogy a British Muzeum kivételével egyetlen könyvtárban sincsenek olyan pontosan és jól feldolgozva a disszertációk, mint Magyarországon. v* Magyar oxigéngyár Indonéziában. Indonézia megrendelésére a magyar ipar hat oxigéngyárat készített, a berendezéseket már a helyszínre szállították. Indonézia több városában megkezdték áz óránként 50 köbméter teljesítményű uj oxigéngyárak szerelését s e munkáknál magyar szakértők is segédkeznek.
