Amerikai Magyar Szó, 1965. július-december (14-19. évfolyam, 26-52. szám)
1965-08-26 / 34. szám
6 AMERJ KAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, August 26, 196a Meg kellene örökíteni ezt a korszakot CHICAGO, 111. — Kérem küldjék meg a Porszem a viharban c. könyvet egy barátom cimére. A könyv tartalmát eklatánsán igazolják a dicsérő kritikák, hozzászólások és nincs szükség igy arra, hogy én is csatlakozzam a kórushoz. Kár, hogy a nagy történelmi korszak valóban számottevő részvevői közül — sem Rácz László előtt, sem utána — nem szólaltak meg olyan kortársak, akik nem fulladtak bele a vérfolyamba és az ellenforradalom diadalában sem ingott meg a munkásosztályba és a társadalmi forradalomba vetett hitük. Talán megbocsátható szépséghibának lehetne nevezni, vagy a sors szeszélyével magyarázható véletlennek, hogy hányatott életében nem kereszteződött útja sok olyannal, akiknek emlitése nélkül nem lehet korszerű képet nyújtani e történelmi időszakot ismerni kívánó utókornak. Nem mondhatom, hogy a lepergett idő távlata még nem érlelte volna meg olyan történelem megírását, melyben méltó szerepet kaphatna minden és mindenki, akit a sors számottevő helyre dobott. Ebbe a csoportba kellene bekerülni minden ország magyar emigránsának, a franciaországiaknak nem utolsó sorban, de azoknak az öreg harcosoknak is, akik az Egyesült Államok hányott-vetett pártos- kodó mozgalmaiban elöregedtek, vagy már kidőltek a sorból, s akik helyet verekedtek ki maguknak a társadalmi forradalom nagy küzdelmeiben. Ma még van néhány olyan élő tagja e ritkuló tábornak, akik a részrehajlásból kiemelkedve megközelítő képet tudnának nyújtani e nagy korszakról. Ám holnap talán már kizárólag a megőrzött sárguló irodalomra támaszkodhat csak a történész. Persze ekkor már sem mi, sem a kortársak nem tiltakozhatnak, ha nem kapnak szerepet, vagy ha a sok névtelennel együtt a holnap történésze egyiket, másikat kifelejtené. Wiener Andor c-*s CANTON, 0. — Alig tudtam letenni a könyvet, amikor elkezdtem olvasni. Részünkre nagy tanulság és egyrészt jó lecke, hogy milyen gyilkosságra és kegyetlenségre hajlandók az úri bitangok, ingyenélők, naplopók és talpnyalók. A könyv ezeket tisztán feltárja. Vonjuk le belőle a tanulságot és megalkuvás nélkül dolgozzunk. Dicséret jár a könyv szerzőjének, Rácz Lászlóinak, aki a sok szenvedés után sem alkudott meg velük. Kívánom, hogy még sokáig éljen jó egészségben. I, Vizinger BELL GARDENS, Cal. — Fogadják köszönete- met, hogy elküldték Rácz László könyvét. Kérem, hogy küldjék el azt minden magyarnak. Mikor 1960-ban Magyarországon jártam, már akkor is nagyon sok jót láttam, hogy a sokat szenvedett népnek sokkal jobb, mint amikor nekem el kellett hagynom szeretett szülőföldemet. Rácz László és a többi sokat szenvedett ember életét áldozta, hogy jobb legyen a jövendő generációnak. Most csak két dollárt küldhetek a könyvért, legközelebb kipótolom. Kivánom, hogy Rácz László sokáig éljen és még sokáig Írjon, minden betű Írása aranyat ér. Fogadják köszönetemet, hogy kiadták ezt az értékes könyvet. T. KomjácU DOROTHY, N. J. — A könyvet én is megkaptam, s felidézte bennem azokat a harcokat, melyekben én is résztvettem, mint a kispesti Hoffer és Srantz gyár ezredének tagja. J. Szigethy ELSINORE, Cal. — Mondhatom, hogy még nem. olvastam olyan érdekfeszitő és tanulságos könyvet, mint Rácz Lászlóé. Ez a könyv mintha mag- netikus erővel rendelkezne, mert ha a kezembe veszem, nem tudom letenni, örökké hálás leszek úgy a könyv Írójának, mint a lapunknak. Sokáig éljenek. John Molnár ST. LOUISVILLE, 0. — Hálás köszönetemet küldöm Rácz Lászlónak és mindazoknak, akik munkálkodtak e nagyszerű könyv előállításán. Sajnálom, hogy nem küldhetek érte annyit, amennyit megér, vagy amennyit szeretnék, de a kis silány nyugdíjból többre nem jut. John Oláh Egri Lajos véleménye Egri Lajos, kiváló drámairó, akinek iskolájában sok drámairó tanulta a szinmüirás művészetét, s akinek nemrégen irt könyvéről lapunk rövidesen ismertetőt közöl, az alábbiakban ir véleményt a “Porszem a viharban” c. könyvről: Ez a könyv nemcsak érdekfeszitő olvasmány, de a megrázó valóság el nem múló nyomot fog hagyni maga után. Ezt a könyvet kézről kézre kell adni minden becsületes munkásnak. Lajos Egri Nem száll vitába... CHICAGO, 111. — Tragikus családi problémáim gátoltak abban, hogy már előbb ne tiltakozzam nyilvánosan bizonyos, engem személyesen érintő támadások és vádak ellen. Nem kivánom részletezni bajaimat, chicagói barátaim megértik, más tá- volabbiak esetleg félreértenék, de mégis szabad legyen megírnom annyit, hogy feleségem, akivel 45 éve élek, immár három hónapja nyomja a kórházi ágyat és minden gondom, bajom ott fekszik. Legnagyobb ajándékom ebben az életben rajta kívül az az osztályom által adott ajándék volt, amely bennünket összehozott a legfergetegesebb időben, a Rácz László által oly élethűen tükrözött éposz idején; nemcsak élettársat, de öntudatot is akkor nyertünk. Most sem időm, sem lelki nyugalmam nem engedi, hogy részletes vitát, vagy mit kezdjek a dél- californiai kerületi konferencián elfogadott javaslattal. Harmincötéves előfizető lévén (legelső nyugtámat Bebrits Lajos irta alá) meggyőződés volt, ami ide hozot, érvek voltak, amelyek meggyőztek. A viták során (35 éven át) tisztábban látok ma, mint valaha. Ezeken az alapokon bármikor, bárhol hajlandó vagyok a vitát felvenni bárkivel, akár magyarul, akár angolul, akár Írásban, akár szóban. Mint jeleztem, jelenleg családi tragédiám gátol ebben. Azonban a római pápáról, Kruscsevről, avagy Rákosi Mátyásról, vagy Sztálin Józsefről, vagy bárkiről fenntartott tiszteletem, vagy megvetésem kinyilvánításától sem a californiai lapkonferencia, de még a mindenható maga sem tilthat el engem. Abban az otromba, demagóg vádban, hogy az én levelem a laphoz a munkásegység rombolásá- hos hasonlítható, semmilyen érv, vagy bizonyíték nincsen. Akinek igaza van, elég, ha bizonyít, de hol van az érv? a bizonyíték? Remélem, hogy még alkalmam lesz érdemlegesen többet Írni erről. Smied Sándor Kőszenei és elismerés YOUNGSTOWN, O. — Nagyon szépen megköszönöm barátaim jókívánságait betegségem idején. Már itthon vagyok a kórházból, jobban is érzem magam, habár még nem vagyok egészen jól. Ez majd időbe telik. Köszönet azoknak, akik levéllel kerestek fel, vagy szép virágos kártyákat küldtek, vagy személyesen meglátogattak. Bizony jól esett és javulásomat is elősegítette. Nagyon meghatott, hogy olyan messziről és közelről is gondoltak ream és hogy annyi sok jó barátunk van. Kívánok mindegyiknek jó egészséget és hosszú életet. A “Porszem a viharban” c. könyvet megkaptuk. Olvasva azt, szinte átéli az ember azt a sok szenvedést, amin az iró átment, a sok meghurcoltatást és csalódást, ami életében érte. Megkérdezzük önmagunktól, hogyan is lehetne ezt meghálálni? De azért a sok szenvedésért nincs elég hála, köszönet és ő nem is várja azt, mert őszinte meggyőződésből tette. A magyar nép szivébe neve örök re be van vésve, mert annak felszabadulásáért tette, amit tett. Nagyon sok Rácz Lászlóra volna szükség, amig a világ népe felszabadul, olyan emberekre, akiknek meggyőződése, tudása és bátorsága van, és akik nem várnak hálát, mert az osztályharcban az embert csak a győzelem és végső felszabadulás elégítheti ki. Őszinte üdvözletünket küldjük Rácz Lászlónak. Megértjük valamennyire, hogy min ment keresztül. mert mi is megkóstoltuk a meghurcoltatást, Báthoryné, Báthory András és Hauser András *********¥**?*******#.************#*****# SUKARNO, Indonézia elnöke kijelentette, hogy az Egyesült Államok a háborút Délkelet-Ázsiában el fogja veszíteni. Kanadaiak tehetségük szerint segítik a Kanadai Munkást VANCOUVER, B. C. — Köszönetemet küldöm Rácz László honfitársnak a Porszem a viharban c. könyv megírásáért. A benne megirt igazság emeli a könyv értékét; nagyon időszerű az és ajánlatos lenne minden ujamerikásnak és ujkanadásnak elolvasni. Megtanulnák belőle szeretni és tisztelni sokat szenvedett szülőhazánkat. Rácz László és a hozzá hasonlók jogos tulajdonosai a babérkoszorúnak, ők a börtönök falain belül is elvezették a munkásnépet a mai társadalom megvalósításának útjára. Jó egészséget és hosszú életet kívánok neki, hogy velünk együtt örvendhessen még sokáig munkája gyümölcsének. Köszönet a Magyar Szó lapbizottságának és szerkesztőségének, hogy a testvérlapjukkal, a Kanadai Magyar Munkással megosztották szegénységüket és a könyvért az adományokat a még szegényebb testvérlapnak engedik át. Ha gazdagok leszünk, nem fogunk megfeledkezni munkásszivük jóságáról. Azok a munkástársak, akik Kanadában a könyvet megkapták, helyesen teszik, ha adományukat elküldik a Munkáshoz, tehetségük szerint. Alex Szerdy RÁCZ LÁSZLÓ VÁLASZ ÉS KÖSZÖNET Olyan nagy számban érkeztek olvasóinktól könyvemet pozitiven értékelő levelek lapunkhoz, hogy azokra csak együttesen és ezen a helyen tudok válaszolni. Mindjárt elöljáróban hálás köszönetét mondok azért a megható szeretetért és szolidaritásért, mely egyértelműen megnyilatkozott irántam leveleikben. Ezt nyilvánvalóan könyvem olvasásakor a harcaim során elszenvedett sebek váltották ki önökből. Nem tagadom, nagy erkölcsi elégtétel ez számomra. Igazolása a legilletékesebb tényezők: magyar dolgozók részéről annak, hogy életem-harcom nem volt hiábavaló. De engedjék meg, hogy hivatkozzak arra, amire már a Bevezetés élesszemü írója: Gross A. László barátom rámutatott, hogy én “nem az események központjában álló porszemet, hanem a vihart — a nagy történelmi átalakulást szülő kataklizmát” tartottam elsősorban fontosnak. Valóban, hogy nagy költőnk: Ady szavait idézzem, “mégcsak mártir- fényt sem akartam”, amikor könyvemben, lehető szűkszavúan, szenvedéseimről megemlékeztem. De igenis emléket akartam állítani azoknak a hősöknek-vértanuknak, akik a viharban sem magukra, hanem osztályos társaikra gondoltak, akik az osztályellenséggel való egyenlőtlen harcban estek el. Akik a magyar fehér-terrorban és a későbbi náci-fasizmus idején mindig az élen harcoltak. Emlékeztetni akartam az olvasót arra, hogy ezek nélkül nem születhetett volna meg az a szocialista világ, melybe ma büszkén sorakozik fel szülőhazánk is. Engemet, ha az események vihara ismételten meg is tépázott — de mégis életben hagyott. Ha el is dobott mint tehetetlen porszemet, módot hagyott arra, hogy lábamat újra és újra megvetve, harcolhassak a munkásosztály jobb jövőjéért nemzetközi méretekben is. Igaza van több olvasónknak, amikor meglátták, hogy tudományos meggyőződésemen felül, csak ez a harc adott erőt ahhoz, hogy reményemet-bizo- dalmamat egy jobb jövőben annyi megpróbáltatás közepette sem vesztettem el. Könyvemben ennek a megszakítás nélküli küzdelemnek a részleteit akartam az olvasó előtt feltárni. Harcaimat Nagyváradon, majd Budapesten, az emigrációban Bécs- ben és Berlinben; magát a vihart-fergeteget szemük előtt fölvázolni, mely nem csak az egyes porszem, hanem egész népek, osztályok sorsát is megváltoztatta. Ha sikerült elérnem, hogy olvasóimnak tudatosíthattam egy félévszázad fergeteges eseményeit a maguk összefüggéseiben, ha emléket tudtam állítani szivükben sok már-már elfelejtett forradalmi harcos vértanúnak: könyvem elérte a célját. Még- inkább, ha a? is kiviláglott könyvemből, hogy egy eszme: a dolgozók jobb jövője iránti harcom volt az, amely életemnek tartalmat adott. Csakúgy, mint ahogy ugyanez az eszme forrasztotta össze Önöket az amerikai magyar munkásmozgalommal. Mert mindannyiunkat igazol a költő mélyreható meglátása: Nem hal meg az, ki milliókra költi Dús élte kincsét, ámbár napja műi, De lerázva ami benne földi, Egy éltető eszmévé finomul ...
