Amerikai Magyar Szó, 1965. július-december (14-19. évfolyam, 26-52. szám)
1965-08-12 / 32. szám
AMERIKA! MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, August 12, 19 Munkás és szakszervezeti hírek könnyen megadhatnák az acéltermékek árának emelése nélkül, de mint a múltban, ugy jeler is a lehető legkevesebb engedményt akarják a a munkásoknak, s ugyanakkor tervezik az acél mékek árának emelését, hogy még nagyobb pr tot könyvelhessenek el az év második felében. Előnyös szerződést nyertek az Aerojet munkások SACRAMENTO, Cal. — Az Aerojet Corp. Sacramento és Azusa, Cal.-ban lévő üzemeiben dolgozó 6,000 gépész sztrájkba lépett, hogy kielégítő szerződést szerezzenek maguknak. A sztrájk uj, három éves szerződéssel ért véget, melynek fő pontjai a következők: Minden év május elsején az órabért 8 centtel emelik. A három év alatt ez 24 cent béremelést jelent. j* A kórházi költséget napi 24 dollárról napi 34 dollárra emelik. A betegsegélybiztositást a munkás és családja részére 10 dollárról 15 dollárra emelik. Nyugdíjba menő munkások minden munkaévért $4.84 havi nyugdíjban részesülnek. V* A munkások (kissé redukált nyugdíjjal) 55 éves korukban nyugdíjba léphetnek. V A vállalat elfogadta munkanélküli alap létrehozását. A munkáltató $5.20-t fizet az alapba havonta, minden egyes munkás után. Ha egy négy évi szolgálattal rendelkező munkás elveszti munkáját és több mint négy hétig munkanélkül van, ugy jogos ebből az alapból munkanélküli biztosításra $500-ig. A fizetett ünnepnapokat kilencre emelték és megjavították a túlórázás, fizetett szabadság és munkabiztonságra vonatkozó szakaszokat. A béremelés és egyéb kedvezmények azt jelentik. hogy a munkások 51 cent órabérjavitást harcoltak ki maguknak. A régi szerződés értelmében átlagbérük $3.41 volt óránként. Békét követel az UE TORONTO, Canada. — A United Electrical Union országos konferenciáján megjelent delegátusok egyhangúlag határozati javaslatot fogadtak el, amely a legélesebben elitéli a Johnson-admi- nisztráció hadjáratát a vietnami nép ellen, követeli a háború azonnali beszüntetését és az amerikai csapatok visszavonását. Emelkedik a vasúti balesetek száma WASHINGTON, D. C. — A kormány hivatalos jelentése szerint 770-el több vasúti baleset volt ez évben, mint az elmúlt esztendőben. H. E. Gilbert, a vasúti mozdonyvezetők szervezetének elnöke, ezzel kapcsolatban nyilatkozatot adott ki és a balesetek megnövekedését a vasúttársaságok profitéhségének tulajdonította. A vas- ut-trösztök ugyanis 16,000 mozdonyfütőt és segédmunkást bocsátottak el az elmúlt esztendőben. E munkások elbocsátása veszélyezteti a munkában maradtak és az utazó közönség életét. Az ILGWU tagsága békét követel Vietnamban NEW YORK, N. Y. — “Az International Ladies Garment Workers Union (tüipari munkások szak- szervezete) tagsága fölháborodással szemléli kormányunk vietnami hadmozdulatait és santo-domin- goi politikáját”, mondja a tagságot képviselő bizottság Johnson elnökhöz intézett nyílt levelében. Majd igy folytatja: “Félünk, hogy a háború egyre nagyobb fokozása túlhaladja a jelenlegi méreteket, harmadik világháborúhoz vezet, amely elpusztítja az egész emberiséget.” “Mi része voltunk annak a népi mozgalomnak, amely Johnson újraválasztásáért szállt síkra, abban a hitben, hogy ez a békét és a népek közti egyetértést hozza magával.” “Akkor nem hittük, hogy Johnson elnök fiainkat a halálba küldi Dél-Vietnam népszerűtlen kormányainak támogatására. Azt hittük, hogy végrehajtja a nép mandátumát: BÉKÉT TEREMT és a békés utón fog haladni.” “Mi, az ILGWU tagjai, rémülettel vettük tudomásul, hogy szervezetünk országos elnöke, David Dubinskv, nagy lelkesedéssel támogatja a John- scn-adminisztráció háborús politikáját. "Mi, a szervezet tagsága, elitéljük Dubinsky ezen álláspontját. Nem egyezünk meg vele és tiltakozunk az ellen, hogy ő a hideg- és forró háborúra uszítok soraiba lépett." “Ugy mint a múltban, a jelenben is támogatjuk a népek törekvését az önállóságra és azon jogukat, hogy maguk döntsék el, milyen kormányzat alatt óhajtanak élni.” “Csatlakozunk azon kiváló szenátorok, képviselők, egyetemi tanárok és diákok, a néger nép jogaiért harcolókhoz és a sok ezer szakszervezeti taghoz, akik a vietnami háború azonnali beszüntetését és az amerikai hadak visszavonását követelik.” “Vessünk véget a vietnami háborúnak. “írjunk Johnson elnöknek, szenátorainknak és képviselőinknek.” Krajcároskodó álláspontot foglalnak el az acéltröszt képviselői PITTSBURGH, Pa. — I. W. Abel, az acélmunkások országos elnöke jelentést tett a szervezet 170 tagból álló bérskála-bizottságának, melyben tarthatatlannak, elégtelennek és krajcároskodás- nak minősítette az acéltröszt képviselőinek magatartását. Az acélmunkások tárgyalásokat folytatnak a munkáltatókkal uj munkaszerződés megkötésére. A szerződés szeptember elsején jár le. Abel elnök javasolta, hogy a Taft-Hartley-tör- vény értelmében 30 napos sztrájkfigyelmeztetést nyújtsanak be a munkáltatóknak. Az acéltrösztök rekord profitról számoltak be az év első felében és a munkások jogos követeléseit Gsökken a farmerek jövedelme WASHINGTON, D. C. — Kongresszusi vizsg; bebizonyította, hogy a farmerek jövedelme cs ken, de a vásárló egyre magasabb árat fizet élelmiszerekért. A gabonáért kapott ár 9 százalékkal csökk az utolsó 17 esztendőben, ugyanakkor a ken ára 47 százalékkal EMELKEDETT. Az amerikai családok 35 százalékán nincs megtakarított pénze Egy michigani tanulmány kimutatja, hogy ha az ország gazdasága egyre növekszik, az ameri családok 35%-ának egy cent megtakarított pé sincs. Évi $,5000-től $7,500-ig terjedő jövedeh mel rendelkező családok 30%-ának nincs mej karitott pénze. A családok 50%-a rendelkezik c: $500, vagy ennél több pénzzel a bankban. A Michigan Egyetem Kutató Intézete részle tanulmányt végzett erről a kérdésről és rámu arra, hogy a magasabb jövedelemmel rendelk családok azért takarítanak meg pénzt, hogy g> mekeik oktatását tudják fedezni és nyugdíjba i nésüket biztosítsák. Ezzel szemben az alacsony vedelmüek esetleges betegségre, vagy munkai küliségre számítva tesznek félre néhány dollái (AFL—-CIO News GENOSS ÜURGIT ÍRÁSAI MEDDIG VÁRUNK MÉG... ÉS MIRE VÁRUNK...? Az emberiség értelmesebb része rémülettel és tehetetlenül figyeli a naponta veszélyesebbé váló háborús játékot, amely Vietnamban az utolsó pár év alatt oly rohamosan felfokozódott. A gondolkodó és tisztánlátó emberek, akik fel tudják mérni ennek az óriási iramnak következményeit, az ország legnagyobb egyetemeinek nagytu- dásu professzorai Ugyanúgy, mint sok más téren elismert szellemi nagyságok, a világhelyzetet alaposan ismerő kiváló tudósok a televízión, rádión, az újságokban és minden lehető módon próbálják felrázni, a komoly veszély tudatára ébreszteni az embereket, hogy tiltakozzanak, hogy életük és gyermekeik élete forog kockán, hogy kicsi, nagy, Öreg és fiatal, minden élőlény és anyagi jólét pillanatok alatt hamuvá válhat. Füstbe megy, mint a Johnson elnök megválasztása előtt tett szép bé- keigéretekhez fűzött reménység. A “Teach-In” szenzációs programján az ország szellemi nagyságai a televízión bátran odaálltak a világ szeme elé, érthetően ^s hangosan kifejezték rosszallásukat Washington háborús politikája ellen. Nyilvános gyűléseken az össz-emberiség sorsát őszintén szivükön viselő kiváló szónokok próbálták megértetni a hallgatósággal, hogy a vietnami háború céltalan, hogy nekünk nincs mit keresni több ezer mérföld távolságban és azoknak nincs szükségük a mi segítségünkre, mint már többször és érthetően kifejezték azáltal, hogy többen elevenen elégették magukat. Sajátmaguk ismerik és akarják megoldani ugy politikai, mint más természetű problémájukat — idegen beavatkozás nélkül. Akkor hát mit keresünk mégis ott... ? Az amerikai nép óriási bizalommal és reménységgel adta szavazatát Johnsonra Goldwater ellen, s most látja, hogy egy nézeten vannak, hogy a millió és millió szavazóval szemben csak az imperialista érdekeket védő “tanácsadók” véleménye számit, nem pedig a világhelyzetet kellően értékelő tudósoké, akiknek nincsenek milliós befektetéseik, csak emberi érzésük, amellyel szeretnék megállítani ezt a merész játékot. Igaz — Amerika sohasem fogja ledobni az első bombát, sem Észak-Viet- namra, sem a “Vörös” Kínára, de ha a “védelme” alatt álló országok valamelyike “véletlenül” ledobja, azt meg kell védenünk... és máris lángban áll az egész világ. Nemrég olvastam az egyik újságban, hogy a Fehér Ház “Rose Garden”-jében a Capitol “page boy képző” vizsgán Mr. Johnson beszédet intézett a vizsgázó fiatalokhoz és elmondta, mit válaszolt ( anyának, aki a következő értelemben irt ne “Nem szeretném egyetlen 20 éves fiamat eleng ni addig, amig nem vagyok biztos, hogy a mi k Hiányunknak, a mi hazánknak szüksége van rá ott is szükség van rá, ahova megy.” Azután mondta az elnök, milyen nehéz szívvel válás? erre a levélre, de végre mégis megmagyarázta írójának, hogy a mi szabadságunk veszélyben v (Our liberty and freedom was in danger.) És szí ségünk van mindenkire, aki segíthet azt meg deni. Ezzel bizonyára fellelkesitette a jelenlevő szintén 20 éves fiatalokat is. Talán azzal is le tett volna vigasztalni a fia életéért remegő anj hogy a mi katonáink épségben térnek vissza a h cokból, csupán a vietnami anyák fiait gyilkol; meg (mint azt oly sokszor halljuk a rádión). Sok emberrel sok mindent el lehet hitetni, nem hiszem, hogy lenne Valaki, aki meg tudná (sni, hogyan fenyegetheti egy tenyérnyi ország ' pe, egy teljesen idegen faj, a nagy, hatalmas Ar rika szabadságát — több ezer mérföld távols bői, amikor nem is ők jöttek ide, hanem mi m tünk oda! Bölcs tanácsadóink nagy fejtörések közben p bálnak valami olyan kivezető utat találni, he Amerika maradjon felül és a “nemzeti büszkesé meg legyen védve. Ilyen ellenállásra nem szál tottak és ez kissé csorbitja a nemzeti büszkeség mert ha eljöttek volna a “feltétel nélküli” tárg láshoz és visszautasították volna az általunk ! lyesnek talált feltételeket, az egész világ bék< vágyó népe előtt némileg igazolva lett volna ( létünk és nyugodtan bombázhattuk, pusztithatt volna azt a tenyérnyi földet, amely fiz éve on vérét azért, hogy a nyakán ülő idegen hatalom megszabaduljon. Szerintem semmisem emelhetné jobban nemz becsületünket az egész világ előtt, mintha 1 Johnson hatalmának tudatában felemelné sza1 és kimondaná a várva várt nagy szót, hogy EL! VOLT A VÉRONTÁSBÓL! Ha ez nem történi meg, akkor mire várunk még? Igen, mire várun Mi, ti, ők, mindenki! Valamit tenni kell. Hogy lenne, ha a nemes céllal megindult és aktiv or; nizáció: a “Women Strike for Peace” minden rosban megszervezné az anyákat és a Rév. Kii éhez hasonló felvonulást rendeznének Washingti ba? Ha ez nem lenne elég, talán az egyházak int kednének hasonlóképpen, ami a Tiz Parancso “NE ÖLJ!” parancsa szerint kötelességük is leni Hol vannak az összes uniók, amelyek millió millió munkást állíthatnának sorba? S ha szűk ges lenne, a nem szervezett munkásokat is meg tésre lehetne bírni. Ha még ilyen megmozdulás sem hatnák meg a washingtoni urakat, talán re lehetne rendezni, hogy az összes felsorolt szer zetek egyszerre, egy tömegben vonulnának fel fejeznék ki BÉKEVÁGYUKAT. Egy dolog bizonyos, hogy a 12-ik órában gyünk... TENNI KELL VALAMIT! * ■{ . 4
