Amerikai Magyar Szó, 1965. július-december (14-19. évfolyam, 26-52. szám)

1965-08-12 / 32. szám

Thursday, August 12, 1965 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 3 HérVéGi £evéc írja: Rev. Gross A. László ß. D., Th. M. HALÁLOS KELEPCE A nemrég váratlanul elhunyt Adlai Stevenson- nak nálamnál őszintébb tisztelője nem sok akadt ebben az országban. Rendkívül komoly, magasmü- veltségü, tisztaszándéku, emberséges érzelmektől áthatott államférfinak tartottam őt — és minde- nekfelett: becsületesnek, aki az elveit nem hajlan­dó alárendelni semmiféle önös érdeknek. Ez a ritka emberpéldány gazdagon meg volt áldva a nagy emberek tulajdonságaival és képességeivel; nem csoda, hogy akik felismerték nem mindenna­pi kvalitásait és karakterét, rajongó szeretettel vették körül és még akkor is kitartottak mellette, amikor elnökké való harmadszori jelölésére (1960- ban) már semmi kilátás sem volt. Ezek a hivei — velem együtt — abban reménykedtek, hogy az uj elnök (Kennedy) a külügyi tárcát Stevenson-nak fogja felkinálni, hiszen erre a hallatlanul fontos posztra különb, megfelelőbb, rátermettebb embert még lámpással sem találhatna. . . És itt legyen szabad idéznem 1960. december 15-i rovatomból (Még egy rossz ómen!), amelyben az élő Kennedy-ről — Stevenson-nal szemben ta­núsított magatartásával kapcsolatban — olyanokat mondtam, amiket a halott Kennedy-ről nem mon­danék, mert “a halottakról vagy jót, vagy sem­mit:'’ “E sorok Írásakor még nem ismeretes, ki lesz a külügyi államtitkár, de azt már tudjuk, hogy Ken­nedy ezt a tisztséget valaki más számára tartogat­ja. mert Stevenson-nak az United Nations nagykö­veti állását kínálta fel. (Tudni kell, hogy a UN nagykövet a mindenkori külügyi államtitkárnak az alantasa.) “Hát ehhez, kérem, Kennedynek meglehetősen vastag arcbőrre volt szüksége. Az én szememben felháborító vakmerőség Kennedy részéről, aki négy évvel ezelőtt élete legnagyobb megtisztelte­tésének tartotta volna, ha Stevenson alatt alelnök- jelölt lehetett volna, hogy ma van mersze ugyan­ennek a Stevenson-nak egy “sub-cabinet” (állam- titkári rangon aluli) állást felkinálni. Annak a Stevenson-nak, akit Kennedy pártja kétszer is al­kalmasnak talált arra, hogy az elnöki méltóságra jelölje, az uj elnök olyan pozíciót szán, amely a ma még ismeretlen külügyi államtitkár irányításá­nak és utasításának van alávetve. Akárki lesz is a State Department feje, Stevenson-hoz képest az il­lető csak másodrendű kaliber lehet — mégis ő di­rigálna a volt kétszeres elnökjelöltnek... “E pillanatban nem tudom, Stevenson elvállalja- e a felkínált másodrangu állást. Ha én volnék a helyében, visszautasítanám. Még pedig azon a cí­men, hogy Stevenson-nak vannak saját ideái, ter­vei és elgondolásai a nemzetközi káosz megszün­tetésére vagy enyhítésére és azoknak a kivitelét még csak meg sem kísérelhetné alárendelt pozíció­jában. Úgy érzem, Stevenson a kormányon kívül sokkal értékesebb munkát végezhetne, mint a kor­mányon belül egy alantas beosztásban. LEHETNE A NEMZET LELKIISMERETE, SZÓSZÓLÓJA MIN­DEN ALKALOMMAL, AMIKOR HIBÁS VONAL- VEZETÉST LÁT. A kormányon belül ezt nem te­hetné. . .” Fájdalom, Stevenson — ki tudja: milyen lelki­tusa után? — elfogadta a nagyköveti megbízatást. És Kennedy, aki nyilván attól tartott, hogy a jóval fontosabb külügyi államtitkári pozícióban Steven­son még őt is elhomályosíthatná, Dean Rusk-ot emelte ki az ismeretlenség homályából és őt tette meg Stevenson fölöttesének — ilymódon aláren­delve a világszerte ismert és becsült államférfit egy jelentéktelen, szürke középszerűségnek... En­nél sokkal kisebb méltatlanság és megaláztatás lett volna az, ha Kennedy semmiféle állást sem kí­nált volna Stevenson-nak! Az ország és a világ töb­bet nyert volna égy ilyen nyílt mellőzés révén, mert igy Stevenson független maradhatott volna és szabadon nyilváníthatta volna nézeteit, mig alá­rendelt helyzetében kénytelen volt a nálánál sok­kal kisebb tehetségű, sokkal szükebb látókörű Rusk államtitkárnak az utasításait követni. . . Lemondhatott volna, jegyezhetné meg valaki. Ugv van; otthagyhatta volna ezt az állást, de talán éppen azért tartotta meg — minden konfliktus ellenére —, mert attól tartott, hogy olyan valakit neveznének ki a helyébe, aki vakon hajtaná vég­re a State Department legostobább utasításait is, mig ő legalább számos alkalommal mepróbálta a döntéseket józanabb és óvatosabb mederbe terel­ni. Sajnos, ez legtöbbször nem sikerült neki és ilyenkor — csak most: halála után tudjuk, milyen önmarcangolások után — abban a lehetetlen hely­zetben találta magát, hogy védenie kellett egy- egy olyan álláspontot, amelyet nemcsak helytelen­nek tartott, hanem lelke mélyén egyenesen el­itéit... Három ilyen tragikus belső krízisről tu­dunk: Bay of Pigs, Vietnam és San Domingo. . . Nem tudok elképzelni lélekmardosóbb, idegron- csolóbb állapotot, mint amikor egy keresztül-kasul becsületes ember, akit tiszta szándékai és magas- szárnyalásu elvei kiemelnek embertársai közül, váratlanul abba a kényszerhelyzetbe kerül, hogy sikra kell szállnia olyan ügyekért, amelyek Ízlésé­vel, igazságérzetével és meggyőződésével homlok- egyenest ellenkeznek és védenie kell olyan lépé­seket, amelyeket szégyel és kárhoztat. . . Nem tu­dok elképzelni súlyosabb erkölcsi zsákutcát és kí­nosabb belső vívódást, mint amikor egy tisztajel- lemü embert a sorsa egy olyan kelepcébe taszít­ja, ahol egyrészt a saját lelkiismerete vádjait kell elcsititani, másrészt szembe kell néznie egykori bámulóinak, barátainak, követőinek megzavaro­dott. vádló tekintetével, amelyből csak sajnálkozás­sal vegyes csalódottságot, hitetlen álmélkodást és kiábrándultságot olvashatott ki. . . Mondják: az utóbbi időben kereste a magányt, Johnson elnök a múlt héten aláírta az 1965-ös “Voting Rights” — szavazójogi — törvényt, me­lyet két részletben fognak végrehajtani. Először is felfüggesztik hat államban:- Alabama, Georgia, Louisiana, Mississippi, South Carolina és Virginia, az irni-olvasnitudás kötelezettséget a szavazásnál, másodszor törvényszéki határozattal igyekeznek megszüntetni a Poll Tax-et a Mississippi-i állami és helyi választásoknál. Ugyanerre törekszenek egy későbbi időpontban Texasban, Virginiában és Alabamában. Johnson elnök a törvény aláü'ásakor kijelentet­te: “A kongresszus gyorsan cselekedett a törvény megszavazásánál, én is hasonló gyorsasággal fo­gom elrendelni annak végrehajtását.” Katzenbach igazságügyminiszter kb. 45 gyakor­lott lajstromozót meneszt a héten Louisiana, Mis­sissippi, Alabama, Georgia és So. Carolinába, ahol egyes kiválasztott megyékben fogják megkezdeni a szavazásra jogosult néger lakosság beiktatását. Olyan vidékekre küldik a szövetségi alkalmazotta­kat, ahol a helyi közegek nem igen fogják önkén­tes alapon végrehajtani az uj törvényt. Demonstrációk Americus-ban Az elmúlt hét végén 700 Ku-Klux-Klan tag vo­nult fel a város főutcáin a bírósági épülethez a jul. mert kinos volt régi híveivel összetalálkoznia. De a magány sem enyhítette belső háborúságát, mert ilyenkor önmagával volt kénytelen számot vetni és a számvetés mindritkábban ütött ki az ő javára. . ., Mert Stevenson-nak senki sem lehetett olyan kö- nvörtelenül szigorú bírája, mint ő maga volt. Min­den szava és tette, amely ellenkezett az igazi énjé­vel, velőkig hasitó fájdalmat okozott neki. Egy ilyen borzalmas kelepce vagy erkölcsi ha­lottá teszi az egykori körülrajongott hőst — vagy pedig megöli fizikai értelemben. Stevenson bele­halt elviselhetetlen gyötrelmeibe! Akik annakide­jén értetlenül figyeltük makulátlannak hitt jelle­mével összeegyeztethetetlen szellemi tornáit az Egyesült Nemzetek fóruma előtt, ma már megér­tőbbek vagyunk: tudjuk, hogy az nem az igazi Stevenson volt! A gyilkos kelepcébe került Steven­son a halálával tett bizonyságot egykori követői és rajongói előtt, hogy ö nem volt árulója korábbi eszméinek — ha tudott volna áruló lenni, a fizi­kailag makkegészséges férfi ma is vígan űzhetné szellemi akrobata-mutatványait. De mert nem tu­dott köpönyegforgató és képmutató lenni — vi­szont a folytonosan szorosabbra záruló kelepcéből nem volt ereje kitörni —, a jótékony halálnak kellett közbelépnie, hogy Adlai Stevenson kiszaba­duljon a csapdából, amelybe a sorsa taszította... 28-án megölt fehér fiatalember emlékére. Több államból jöttek a tüntetők, a vezetők lepedőkkel, csuklyákkal és zászlókkal vonultak a menet élén. Az egyik utcasarkon egy Klan-pap imára hívta fel a tömeget. Robert M. Shelton, Jr. az Imperial Wiz­ard Tuscaloosa, Alabamából a tüntetők legnagyobb meglepetésére kijelentette, hogy hive a város­ban felállítandó néger-fehér bizottságnak. Tagokat is toboroztak az utcán. Ugylátszik a Ku-Klux-Klan nem veszi komolyan azt a fenyegetést, hogy az Amerikaellenes Bizottság vizsgálatot indít a szer vezet ellen. A Klan felvonulást követően vagy 300 néger vonult fel a város utcáin a bíróság épületéhez. A résztvevők gúnyosan énekelték: Mi szeretjük az Imperial Wizardot! Fehérekből és négerekből álló két csoport közben a város két nagy fehér templo­mát próbálta integrálni, de a templomok vezetői elutasították őket, sőt a rendőrök rendzavarásért 22 négert és fehért letartóztattak, köztük John Lewist, a SNCC vezetőjét. A bírósági épületnél az egyik néger vezető kije­lentette: “Mostantól kezdve nem könvörgünk a szabadságunkért, hanem elvesszük azt magunk­nak.” Americus, Ga. mérföldkövet jelent a nége­rek jogaiért és szabadságáért folyó küzdelemben. MEGNYlfZZÁK A VÁSÁRLÓKAT A2 egyik legrégibb és legkifizetőbb foglalkozás a pénzkölcsönzés. Dívik ez világszerte, vagyis a “szabad” világban. S miután az Egyesült Államok a “szabad” világ élén áll, itt jobban virágzik, mint bárhol másutt. E virágzást a kölcsönre szorult egyének verejtéke és vére öntözi. A gazdagok a nagy bankokkal és a jó hírnévnek örvendő cégekkel bonyolítják le üzleteiket. Ezek csupán 6—14%-ot számítanak a kölcsönzött össze­gek után. Minél szegényebb a vásárló, minél keve­sebb kölcsönfedezettel rendelkezik, annál kétesebb hírnevű cégnél kénytelen vásárolni és annál ma­gasabb kamatot kénytelen fizetni. íme néhány példa: Egy Jersey Cityben lakó egyén tv-készüléket vá­sárolt $123.88-ért. Kapott egy szelvényes könyvet, amely arra kötelezte, hogy 24 hónapi részletek­ben $17.50-t kell fizetnie. Ez azt jelenti, hogy a vásárló 229 százalék kamatot volt kénytelen fi­zetni. Egy newyorki háziasszony kinyitható dívány- ágyat vásárolt $300-ért egy ügynöktől. Minden két hétben $12-t kellett fizetnie — két éven át. Eb­ben az esetben a vásárló 324 dollár kamatot fize­tett, ami évi 107 százaléknak felel meg. Egy new-jerseyi sofőr 1,QP0 dollár kölcsönt vett fel kis kölcsönző vállalattól. A kölcsönadó azt mondta, hogy 4.5% -kamatot kell fizetnie. A tény azonban az, hogy a kölcsön után 29.5%-os kamatot számított. Pittsburghban hasonló eset történt. Itt 58%-os kamatot volt kénytelen fizetni az illető. Kölcsönző vállalatok kölcsönt folyósítanak egye­temi hallgatók részére 60%-os kamattal, amikor a kormány által ellenőrzött bankok ugyanilyen kölcsönt 3—6%-os kamattal adnak az arra rászo­rulóknak. A fentemlitett tényeket Douglas, Illinois állami szenátora hozta nyilvánosságra, melyek az általa benyújtott törvényjavaslattal kapcsolatos vizsgála­tok folyamán jutottak tudomására. A vizsgálat azt is megállapította, hogy a kölcsön­ző vállalatok nagy részét gengszterek tartják a ke­zükben. Douglas szenátor öt évvel ezelőtt nyújtotta be törvényjavaslatát, de mind a mai napig képtelen volt azt még a szenátusi bizottsággal is elfogadtat­ni. Az uzsorakamatokat felszámító, gengszterek ál­tal kontrollált kölcsönző vállalatok olyan nagy be­folyással rendelkeznek, hogy még a legelemibb védelmet nyújtó törvényjavaslat sem kap kellő tá­mogatást a szenátusban. A vizsgálat feltárta, hogy az uzsorás kölcsönzők nagyon sok áldozatra talál­nak azok között, akik nem beszélik jól az angol nyelvet. Kérdezzük: vajon hány ujamerikás magyar tar­tozik az áldozatok közé? A Dél-Vietnami Nemzeti Felszabaditási Front felhivása az amerikai néphez A Vietnamról szóló 1954. évi genfi megállapodá­sok aláírásának 11. évfordulójával kapcsolatban Nguyen Huu Tho, a Dél-vietnami Nemzeti Felsza­baditási Front központi bizottságának elnöke nyílt levelet intézett az amerikai néphez. A levél felhívja az amerikai polgárokat, hogy még erőteljesebben harcoljanak az Egyesült Álla­mok agresszív háborújának beszüntetéséért, az amerikai csapatok Dél-Vietnamból történő kivoná­sáért, és azért, hogy Dél-Vietnam népe maga dönt­hessen sorsa felett. " * v\\v\>\vvvAwtvjav\\%wv^m\mvv\\\\\\w\\\vv\\vv\vwvvAvv\mmwwv\xv\mx “MOSTANTÓL KEZDVE NEM KÖNYÖRGÜNK A SZABADSÁGUNKÉRT, HANEM ELVESSZÜK AZT MAGUNKNAK”

Next

/
Oldalképek
Tartalom