Amerikai Magyar Szó, 1965. július-december (14-19. évfolyam, 26-52. szám)
1965-07-22 / 29. szám
10 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday. July 22, 1965. TÖRTÉNELMI LECKE GAZDAG FIUKNAK De nem igy volt ezer évig: Munkás embert ág is húzta Egy-két ezer .ur kötötte Millió jobbágyát gúzsba Csak a gazdag, csak a zsarnok Élt föl minden földi jókat, Megláncolták, butították A dolgozó milliókat. Ma már a szivek bátrabbak. Sápadtak a gyermek-orcák Mégis más lesz. . . Háborúra készüljön fel Minden sápadt munkás gyermek. Ady Endre Több, mint félévszázaddal ezelőtt foglalta össze e halhatatlan sorokba századunk nagy magyar költője, Ady Endre a nemzeti felszabaditó háborúk Jényegét, okát, célját. Ötven év múltával e felszabaditó háborúk melynek elkerülhetetlenségét Magyarországra vonatkozóan oly tisztán látta — és megjósolta — pró- fétás nemzeti költőnk Ady Endre, szerte a világon ellenállhatatlan erővel sodorják a népeket, elsősorban a föld legborzalmasabban kizsákmányolt népeit, a volt gyarmatok lakosságát a nemzeti, politikai és gazdasági felszabadulás irányába. Az Egyesült Államok Amerika, Ázsia és Afrika számos pontján találja magát szemben a nagy nemzeti küzdelmekkel és hogy-hogy nem, mindig a régi zsarnokok és azok ügynökei oldalán. Ez a helyzet ma többek között Vietnamban, a Kongóban, Braziliában, a Dominikai Köztársaságban és sok más országban. Az amerikai uralkodó osztály egy része, köztük az úgynevezett keleti csoport, Wall Street urainak fontos egységei kezdik aggodalommal figyelni azt a leplezetlen, brutális katonai módszert, amellyel Johnson elnök ezeket a nemzeti felszabaditási háborúkat igyekszik leverni. Megegyeznek természetesen Johnson intézkedéseinek céljaival, de aggódnak a módszerek fölött. Az amerikai imperializmus a századforduló óta mííid enkör nagy előszeretettel használt humanista, idealista jelszavakat profitharácsoló politikája leplezésére. “Tegyük a világot biztossá a demokrácia számára”, hangoztatta Wilson elnök az első világháború idején. Később nyíltan beismerte, hogy az amerikai beavatkozás fő oka és célja az amerikai befektetések, az ántántnak nyújtott kölcsönök biztosítása volt. Johnson elnök ugyan még szintén használ idealista frázisokat, mint például azt, hogy csak Vietnam “meghívására” veszünk részt az ottani háborúban, célunk Dél Vietnam “szabadságának” védelme, Észak Vietnamot csak azért bombázzuk, hogy minél nagyobb és gyorsabb legyen a "béke”. De ezek a jelszavak már annyira átlátszók, hogy szerte a világon egyre kevesebb a hatásuk és egyre nyilvánvalóbban bontakozik ki Amerika szerepe, mint a brutális katonai agresszoré. És ez az, ami aggasztja az amerikai nagytőke egy részét. Ezek képviseletében a NY Times az elmúlt napok folyamán vezércikksorozatot közölt a “nemzeti felszabaditó háborúkéról. Miként Ady Endre a fent idézett “Történelmi lecke a fiuknak” c. versében a munkásgyermekeknek magyarázta meg a felszabaditó háborúk okát és lényegét, úgy a NY Times e cikksorozatban a Wall Street gazdag fiúinak ad leckét erről, arra oktatva őket, hogyan kell kezelni és leszerelni ezeket okosan, a “többet ésszel, mint erővel” módszerével. A Times beismeri, hogy “egyes latinamerikai és ázsiai országokban vannak jogos okok a forradalomra”. Ilyen esetekben, oktatja a Times szerkesztő bácsija a gazdag wall streeti fiukat (és azok ügynökeit a külügyminisztériumban és a Pentagonban) célunk az legyen, hogy e forradalmakat békés csatornákba irányítsuk, mint ahogy az Alliance for Progress teszi, vagy ahogy az Egyesült Államok segítette ily irányba a bolíviai forradalmat. Az Alliance for Progress-ról köztudomású, hogy az a párszáz millió dollár, amit a Wall Street ebbe az intézetbe fektetett, túlnyomó részben a délamerikai belföldi nagytőkések és nagybirtokosok zsebébe vándorolt. Az éhező, nyomorgó délamerikai munkások, parasztok vajmi keveset láttak vagy élveztek abból. De még szégyenletesebb a Times hivatkozása bolíviai szerepünkre. Köztudomású, hogy a bolíviai bányászok tűrhetetlen kizsákmányolásuk enyhítésére ez év elején országos sztrájkba léptek. A bolíviai kormány, amerikai katonai és pénzügyi segítséggel ostromállapottal felelt a bányászok harcára a szakszervezet vezérét száműzte az országból, fegyveres ellenálláshoz folyamodó sztrájkoló munkásokat az amerikaiaktól kapott bombázógépek és tankok segítségével levert. Több ezer munkást kizárattak a bányászszakszervezetből, akik most egyszerűen az éhenhalással néznek szembe. És ezt idézi a Times, mint a forradalmaknak, a nemzeti felszabaditó háborúknak “békés mederbe" való vezetése mintaképét, mint az Egyesült Államok “segítő” szerepét. Müy nevetségesen hatnak ezekután a Times eme megállapításai: “Bizonyos körökben hiányzott BÁLINT IMRE: UTOLSÓ ELNÖKÜNK L. B Johnson a szereposztásban azt kapta, hogy az Egyesült Államok legnagyobb elnökét játsza, a világbéke apostolát, a nagy társadalom, (The Great Society) megalkotóját. Hogy játszotta ezt a szerepet? ★ ÁLMODTAM. A washingtoni Fehér Ház vendége voltam, mert Johnsonra szavaztam. Pont akkor léptem az elnök szobájába amikor az megnyomta azt a bizonyos gombot, azt a bolondgombot, ami nem is csak egy egyszerű gomb, hanem olyan mint a versenyautóknál az a fogantyú, amelynek csak a tetején van a gomb, ami a kocsi sebességét egyesbe vagy a gyors kettesbe, vagy a neküramo- dott hármasba rúgja. Recsegett, meg ropogott minden, őrült összeütközésnek kell jönnie és ezért ki akartam ugrani az ablakon és ahogy ugrottam egy villámlásba botlottam, amely nem felülről jött lefelé, hanem alulról felfelé. Űrrepülő ruha és kapszula nélkül repültem fel az űrbe és úgy, amint voltam.. . voltam. Az ür rettenetesen forgalmas volt. Úgy nézett ki, hogy a föld minden embere-állatja ott imbolygóit, lebegett, repült felfelé, Szent Péter kapuja irányába. Az a tisztesség ért, —mert hiszen együtt hagytuk el a földet, — hogy hőn szeretett elnökünk mellett repülhettem. Innen egészen jól lehetett látni, ahogy a füst, a gázok és a gőzök, eltűntek, hogy sem növényi, sem állati élet nem maradt a földön. Minden megszenesedett és megkövesedett. A tengerek kiszáradtak, mert az oxigénből hélium lett és a nitrogénból buratium. (Ez egy uj elem, még nincs a szótárban és nem is lesz). A hegyek magasabbak és a völgyek mélyebbek lettek és a völgyek feneke (a volt tengerfenék) fehér volt a döglött halaktól és kagylóktól. Mellettünk repült Rusk külügyminiszterünk és McNamara hadügyünk. Odakiáltottam nekik, hogy rémes, mit csináltak. Milliárd éveki« nem lesz a földön se külügy, sem hadügy. Elnök sem. Johnson volt az utolsó. Szent Péter és az irodája csak úgy győzték lebonyolítani ezt az óriási forgalmat hogy komputerekkel, meg hazugság-felderitő i'ÍJe Detector) gépekkel dolgoztak. Mire a lelkek a főnök elé kerültek. az már mindent tudott róluk, felőlük, meg miattuk. Egy zupás-angyal csak éppen belenézett a komputer és a hazugságokat felderítő gépek jelentésébe és intett a manipuláns angyalok valamelyikének, aki csak végignézett egyet a pasason vagy a pasasnőn, és máris odadobott neki egy passzoló szárnyat és lepedőt. Ellenben azok. akik a pokolra lettek Ítélve, egy-egy hátbarugást kaptak csak a katonai-rendőr angyaloktól. Amíg a szárnyas esetek vígan repültek be a kanun a mennyországba, addig a szárnyatlanok lefelé, csakis csak lefelé bukdácsoltak a pokol irányába. Véletlenül (ily véletlenek is csak álomban lehetségesek) együtt álltam Szent Péter előtt L. B. Johnsonnal és mert életemben csak kevés legyet ütöttem agyon, menten megkaptam a szárnvakat. Ugyanakkor hallom ám, hogy elnökünk vitatkozik Szent Péterrel. Annyit már kivettem, hogy elnökünk a pokolba lett küldve, amit ő nem kedvel és ezen folyik a vita. “Nemcsak a szárnyakat akarom, hanem lmvete- lem, hogy szentté nyilvánítsatok” — I°v bűzéit nagyon helyesen és erélyesen az elnökünk. Azért volt elnök, mert erélyes volt. “Nem lehet” — mondta Péter — “Mert nincs annyi papunk a mennnyországban, hogy egv kvo- rumot összeszedjünk.” “Én mentettem meg a világot az istentelen vörösöktől. (Better dead than red.) És nézz le a földre, mily békesség honol ott. Nincs e^v fűszál, ami megremeg élet ami nyöghet, örök béke. Adjátok nekem legalább a béke Nobel-dijat!” A zupásangyal mégegyszer belenézett az elnöannak a megértése, hogy a népek, a tömegek, a szegények, a kisemmizettek el vannak szánva arra, hogy társadalmi igazságban részesüljenek, hogy ebbeli törekvésükben nem lehet őket megakadályozni és hajlandók minden utat megkísérelni ennek bányába.” Bizony, bizony, kedves NY Times, nem lehet a népeket megakadályozni szabadságuk, boldogságuk kivívásában. Johnson a B-52 bombázóival, tengerészgyalogságával, nem fogja őket megakadályozni. Ezt immár önök is látják, de a becsületes kiút helyett önök “bolíviai” megoldást, az “Alliance for Progress”-féle trükköket ajánlják. Kedves Times, ezek sem fognak használni. Ismételjük az önök szavait: "A népek el vannak szánva jussuk kivivására." künkről szóló jelentésbe és valamit súgott Szent Péternek, aki most már türelmetlenül mutatta az elnöknek, hogy mehet a pokolba. “Fellebbezek! Magához az Úristenhez. Én egy texasi gyerek vagyok. Csökönyös. Ha én egyszer ne- kibicsakszom magam, akkor mint a csacsi, nem mozdulok.” De egy MP angyal máris érzékeny részén billentette meg elnökünket, merthogy fenntartotta a forgalmat. E szégyen és gyalázat természetesen az egész Egyesült Államokat érintette. Elnökünk tehát szó nélkül inga-himba, bukdácsolt lefelé, csakis csak lefelé. Mint jó és hü amerikai, én azonnal mellérepül- tem, — már rajtam voltak a szárnyak — és mellette, felette és alatta manővereztem és igy segítettem neki a kormányzásban, mert amint mindenki tudja, az űrben csak bukdácsol az ember, mert nincs sem levegő sem mágnesség és ez nem. álom, hanem valóság, amit a televízión láthattunk. “Talán mégse kellett volna azzal az izével, gombbal játszani”, — kiáltom az elnöknek. “Nini itt zuhan alattunk az egész Pentagon. Ha sietünk, utolérhetjük őket és velük folytathatod az utat. Különben is, már kezd meleg lenni. Mégis birizgálja a csőrömet, hogy kerülhettél Te, utolsó elnökünk a pokolba. Miért?” “Semmi ok nem lehet rá, csak egy: az hogy kutyámat egyszer-kétszer a fülénél fogva émeltem fel.” Buta álom ugye? Nem csoda, hogy hókán ébredtem és a reggelinél a lágytojást a kávémba öntöttem. VERIK A DOBOT! Szegény Lindsay! Ő ugyanis most New York polgármesteri állására pályázik. Lindsay ur az úgynevezett newyorki “Silk Stocking” kerület, vagyis előkelő negyed országgyűlési képviselője. Screvane ur, aki ugyanerre az állásra pályázik, most azt követeli New York kormányzójától, Mr. Rockefellertől, mondja meg az igazat: tényleg felajánlott Lindsaynak 500.000 dollárt? S mivel a kormányzó ur mélyen hallgat. Screvane azt követeli, hogy a State Investigation Commission nézzen bele az ügybe. Bennünket igazán nem érdekel, hogy az összeg, ami szükséges, hogy valaki New York polgármestere lehessen, honnan származik. A tőkések mindig megtalálják a módját annak, hogy a pénzt oda juttassák, ahol arra “szükség” van. Persze Screvane ur nagy port csap fel — még ha kissé mesterséges is a porfelhő — igy alkalmat adva az újságíróknak, hogy valamiről Írjanak. Mert hát írni csak kell! Különösen, amikor takargatni akarják, hogy New York városában van még néhány más pályázó is a polgármesteri állásra. Még fajvédő is akad közöttük. Van azután egy Ryan nevezetei egyén, aki jelenleg Washingtonban képviseli a newyorki lakosságot és nagyon népszerű a szegényebb rétegek között, mivel mindig tisztességesen képviseli érdekeiket és a béke mellett szólal fel. Róla viszont a sajtó csak itt-ott emlékszik meg, mert hát Wall Street őt nem látná szívesen, mint New York polgármesterét. Verik a dobot! Csak Screvane-nek, vagy Lind- savnek sikerüljön! j.wwwvwvvvvmwwwvwwwwvwxxx« J RÉTESHÁZ és CUKRÁSZDA % 1437 Third Avenue, New York, N. Y. * (A 81-ik Street sarkán) — Telefon: LE 5-8484 £ 5 Mignonok, születésnapi torták, lakodalmi, Bar- n * Mitzvah-torták. — Postán szállítunk az ország 3 5 minden részébe. — Este 7.30-ig nyitva
