Amerikai Magyar Szó, 1965. július-december (14-19. évfolyam, 26-52. szám)
1965-12-30 / 52. szám
2 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, December 30, 1965 í SZÉLJEGYZETEK |f i I _____________________________________L* Furcsa dolog, hogy a Vietnamból érkező jelentések pontosan hozzák a harctereken megolvasott Vietcong-katonák holttestének a számát: itt 391, ott 624, amott 916 holttestet számoltak össze az amerikai könyvelők. Ugyanakkor a mi csapataink veszteségei következetesen “mérsékeltek.” Hogy van az, hogy a mi katonáink holttestét nem lehet pontosan megszámolni, holott az közelebbről érdekli az amerikai anyákat? Furcsa dolog. .. • • • Joseph Alsop újságíró benfenres értesülés alapján irta, hogy a tízszer tonnányi bombát, amelyet repülőink havonta Vietnamra ledobnak, rövidesen 40 e:er tonnára fogjuk emelni, hogy ezáltal a dzsungelokban és a mocsarakban lehetetlenné tegyék az ellenséges csapatok rejtőzését. Azt nem említette, hogy ez egyben négyszerany- nyi falunak az elpusztítását és négyszer annyi ártatlan férfinek, nőnek és gyermeknek a megölését is jelenti. Alsopnál ez nem számit (McNamará- rál és Johnson elnöknél sem), mert hiszen "csak" vietnami parasztokról van szó. • • • Az amerikai Kongresszus gyáván és lelkiisme- retienüi lemondott legszentebb jogáról és kötelességéről: a hadüzenet jogáról, amikor szabadkezet adott Johnson elnöknek hogy ahol szükségesnek látja, felhasználhatja ifjaink legjavát, az amerikai hadsereget saját érdekeink megvédésére. Ezt a súlyos hibát próbálja némiképpen helyrehozni a képviselők egy kis csoportja. Robert Kastenmeier (Wis.), Benjamin Rosenthal, Wm. F. Ryan és Jos. V. Resnick (N.Y.), Wm. Broomfield és Charles G. Diggs (Mich.) és még egynéhányan nyiit megbeszéléseket folytatnak kerületeikben a vietnami kérdésről. Kastenmeier ezenkívül egy 160 oldalas jelentést adott ki, amely beszámol a Madisonban (Wis.) elnöklete alatt rendezett kihallgatásokról. A résztvevők közt voltak: a Wisconsini Egyetem “End the War in Vietnam” bizottsága; a Young Americans for Freedom; a wisconsini tudósok, mérnökök és orvosok; a Világháború Katonai Szövetsége; az American Legion; a Madison DuBois Club és Wm. Appleman Williams tanár. Ezek a kihallgatások és százezrek tüntetése talán felébreszti a Kongresszus mélyen alvó lelkiismeretét. • • • Los Angeles uj megyei szépművészeti múzeumának az igazgatóját, dr. Richard Brown-t lemondásra kényszeritették, mert volt bátorsága szembeszállni a muzeutn leggazdagabb és ezért legbefolyásosabb patrónusával, Howard Ahmanson-nal, aki a világ legnagyobb takarékpénztárának, a Home Savings & Loan Association-nek és az Ahmanson Bank-nak a dúsgazdag tulajdonosa. Dr. Brown "bűne" az volt, hogy nem volt hajlandó sem Ahmanson kedvenc építészét, sem kedvenc tervezőjét alkalmazni és ami megbocsáthatatlan: nem volt hajlandó a múzeumban elhelyezni Ahmanson kétes értékű festményeit. A megyei muzeum most uj igazgatót keres. Tehetség nem fontos. A fő, hogy gerinctelen legyen és ellenvetés nélkül alázatosan szolgálja a milliomos patrónusckat. És mit szói mindehhez Les Angeles két és félmillió lakosa? Semmit nem szel, mert 90 százaléka gerinctelen és alázatos újságokat olvas és igy tájékozatlan. • • • Eric Bentley, a Columbia Egyetem drámai irodalom tanára hosszú cikket irt a The Nation dec. 13 iki számába, amelyben rámutatott arra. hogy téves az amerikai hivatalos köröknek az a feltevése, hegy “kommunizmus alatt élni rosszabb sors a halálnál.” Ezzel a tévedéssel szemben Bentley tanár hangsúlyozta, hogy Magyarországon manapság kellemesebb az élet, mint hajdanában volt és a kelet-európaiak meggyőződése, hogy “ha a Kelet rossz, akkor a Nyugat rosszabb.” Sőt: “Sok kelet-európai az utóbbi években sokkal jobb véleménnyel van a saját kormányáról, mint Amerikáról.” Akik az utóbbi években Kelet-Európába látogattak. készséggel aláírják Bentley tanár helyes megállapításait. Csak az amerikai magyar fasiszták és l-piaik folytatják a rágalmazást szülőföldünk ellen. A MAGYAR SZÓ ELŐFIZETŐJE EGY JOBB VILÁG ÉPÍTŐJE! Keyserling támogatja a közlekedési munkásokat NEW YORK. — Leon Keyserling, Truman elnök volt gazdasági tanácsadója, támadást intézett azok ellen, akik azt állítják, hogy a newyorki közlekedési munkások követelései túlzottak. Keyserling, aki jelenleg a Transport Workers Union gazdasági tanácsadója, rámutatott arra, hogy néhány kategóriában dolgozók bére alacsonyabb, mint más városokban hasonló kategóriában dolgozóké. “Tény az is — mondotta Keyserling — hogy az utolsó 10 esztendőben a közieke dési munkások béremelkedése nem érte el az átlag 3.5 százalékot, melyet a szövetségi kormány, mint iránymutatót tűzött ki az ország munkásai részére.” A varos újságai és a közlekedési hivatal vezetői úgy szeretnék beállítani a TWU elnökét Michael J. Quillt, mint aki veszedelmesen emberevő, veszélyezteti a 15 centes viteldijat és akit a Condon- Wadlin törvénnyel kell korlátok között tartani. A közlekedési hivatal vezetői szerint, ha a munkások követeléseit teljesítenék, a viteldijat negyvenöt centre kellene fölemelni. Quill erre azt válaszolja, hogy New York lakossága jogos DÍJMENTES utazásra, éppen úgy, mint díjmentes rendőri, szemét kodekiaiasi es egyeu KOzoszoigai- tatásokra. Vnagos, hogy a város közlekedési problémáját nem lehet megoldani megfelelő állami és szövetségi támogatás nélkül. Tárgyalások folynak a munkások és a közlekedési hivatal megbízottjai között uj szerződés megkötésére. A jelenlegi szerződés december 31-én jár le. iü^észi kiáliiiás New Yorkban Akik kedvelői a grafikus művészetnek, azok nem mulaszthatják el azt az érdekes kiállitást, amely a napokban New Yorkban látható a Celebrity Artists Studios-ban, 35 West 56th Street címen. A haladó szellemű művész, Alfred Kuno Sherman müvei láthatók a galériában minden nap délelőtt 10 órától este 7 óráig. Lapunk szerkesztősége megtekintette a kiállitást és azt rendkívül érdekesnek találta. A jövő heti lapszámunkban hosszabban fogjuk ismertetni a művészt és munkáit. Mivel azonban a kiállítás csak e hét végéig van nyitva, nem mulaszthatjuk el, hogy olvasóink figyelmét fel ne hívjuk arra. Szervezkednek a tanítók RAHWAY, N. J. — A város több mint száz elemi iskolai tanítója elhatározta, hogy megalakítja az American Federation of Teachers helyi csoportját. A tanítók James McKeont választották ideiglenes elnöküknek, aki kijelentette, minden jel arra mutat, hogy nagyon rövid időn belül a város tanítóinak nagy százaléka csatlakozik a szervezethez. Vége a “szegénység elleni” harcnak? (Folytatás az első oldalról) beígért népjóléti juttatások megnyirbálásával teremthetik elő. A további adóleszállitások helyett pedig előbb-utóbb az adók felemelésére lehet számítani. Az állam jövedelme előreláthatólag 105 milliárd dollár lesz. Ha a költekezés nem haladja túl a 110 milliárd dollárt, meglehet, hogy az elnök nem tartja szükségesnek az adók emelését. Annyi bizonyos már most, hogy a kongresszus által megszavazott és a népjóléti intézmények által kérelmezett összegeket nem fogják teljes egészükben kiutalni. Többek között a kongresszus által nemrég jóváhagyott felsőbb iskoláztatási segélyprogram részére nem adják meg az előirt 800 millió dollárt. A szívbaj, rák és szélhüdés kezelésére és tanulmányozására a behirdetett egészségügyi központok felépítését egyelőre elhalasztják. A nyomorvidékek segélyezésére a közmunkák és az ipari kölcsönök létesítését sokkal lassúbb tempóban hajtják végre, mint azt a kongresszus előírta, csak éppen hogy nem függesztik fel a programot. Ugyanez áll a mezőgazdasági fejlesztés kiutalásaira is. A nyomorenyhitő akció vezetője, az Office of Economic Opportunity feje Sargent Shriver, a MRS. CASSIE ORR Valapraiso, Indianában törvényes eljárást indított meg az elnök ellen, azon a címen, hogy “LBJ megszegte az Alkotmányt azáltal, hogy Mrs. Orr 21 éves fiát november 4-én besorozta.” program kiterjesztésére 1 milliárd dollárral több kiutalást kért, de tudtára adták, hogy ezt nem kaphatja meg. A költségvetésben más téren is csökkentik a kiadásokat. Például a kevésbé fontosnak tartott tervezett űrbéli kísérleteket is visz- szavonják, vagy elhalasztják. Johnson elnök meg most is határozottan kijelentette, hogy nem áldozza fel a “Nagyszerű Társadalom'’ programját, de minden előrelátható jel szerint ez üres szólam marad. Az uj költségvetésben 60 milliárd dollárt kitevő hadi kiutalásra lehet számítani, ez 5 vagy b milliárd dollárral több, mint amennyi a jelen év hadi költségei lesznek. A valamennyire leiemeit népjóléti Kiutalások, azonkívül az egyre nagyobb ai- íam-adósságok 500 millió dohán Kitevő Kamata,-— a leiemeit kamatlábak révén — mind hozzájárul a költségvetés minden eddiginél nagyobb emeléséhez. A legfontosabb tényező benne, minden egyeo rovásai a, a naooius Konenezes marau. Ä Slate Beparimenf volt tagja elítéli Hesiosi beszámolóját A State Department kémszolgálati kutatásának volt speciaiista|a, Charles W. Tair, a N. Y. Times- hoz ii r levélben válaszon James Kestonnak, Kosy- g.n szovjet rr.iniszTeremckrvei tartóit interjú beszámolójára. Nem kell külön megjegyzés riozzá, ezert teijes egészében leközöljük. “Az önök december 8-i vezércikke, ‘View from the Kremlin’ és James Reston megjegyzései Kosygin miniszterelnökkel vaio inteijujai oi, oiyan nézetet árul el, amely legalább oiyan ierauett, le- egy&zerusiiett es oneiéguu, mint ami.yennek Ko- sygint leírja. “Mr. Reston például fölpanaszolja, hogy Mr. Kosygin nem az e.ején kezei Vietnam történetét, de aztán ő maga is a történet közepén kezdi el az ötvenes évek végén, amikor a kommunisták újból katonai aktivitást kezdtek. “Sokkal becsületesebb lenne avval kezdeni, hogy az Egyesült Államok, a Genfi Egyezmény megkötése után, 1954-ben kötelezte magát Vietnam választások utján való egyesítésére az ENSZ felügyelete alatt, de később telbátoritotta Diem- et, hogy visszakozzon a választások elől. Az ország kettéválasztása és a katonai beavatkozás mellett foglalt állást, holott pont ezeknek a megszüntetésére kötötték a megegyezést Géniben. “Nem kell Kosygin miniszterelnök szemével tekinteni a dolgokat, hogy tudomásul vegyük, a háború kitörésének felelőssége egyedül minket terhel. Amint George Kahin professzor és George Lewis mondta a Bulletin of Atomic Scientists 1965 júniusi számában: “ ‘Amikor a hatalomért való katonai küzdelem megszűnik, azon feltétel alatt, hogy a politikai szintérre helyezik át a küzdelmet, elvárhatja-e az a fél, amelyik megszegi az előre kikötött feltételeket, hogy ne induljon meg újból a katonai küzdelem?’ “Ami pedig Németországot illeti, valóban elhiszik önök, hogy akármiféle orosz kormány majd csendesen beleegyezik abba, hogy a németek nuk- leáris fegyverekhez jussanak? Lehet, hogy mi elhisszük a saját propagandánkat Németország újra felfegyverzéséről, lehet, hogy elég őrültek vagyunk ahhoz, hogy feltételezzük, hogy ezt összeegyeztethetjük az egységesítés politikájával. “De az orosz állam, amely két katasztrofális német támadást átszenvedett ebben az évszázadban, tudja, hogy a jelenlegi nyugatnémet állam még mindig számot tart az Oder-Neisse vonalon túli területekre. Azonkívül, ők már biztosan évek óta - tudták azt, ami csak mostanában jutott tudomásunkra, hogy a mi katonáink képezték ki a német katonaságot a nukleáris fegyverek használatában és bármely percben készek vagyunk a bombákat is rendelkezésükre bocsátani. Csodálom, hogy meglepi önt Mr. Kosygin felindultsága és aggodalma. “De Gaulle generális sokkal közelebb jár a valósághoz ebben a kérdésben, amikor ragaszkodik ahhoz, hogy ismerjék el az Oder-Neisse vonalat Németország határának és hogy semmilyen körülmények között ne juthasson Németország nukleáris fegyverekhez. “Ugyanabban a lapszámban, amelyben önök letagadják az orosz miniszterelnök békevágyát, kinyomtatják a mi külügyminiszterünk önelégült és ferdített álláspontját a vietnami békéről, amely nevetség tárgyává teszi ‘feltétel nélküli’ tárgyalásokra vonatkozó kijelentéseinket. Éppúgy, mint 1954-ben, szép szavainkkal 1965-ben is el akarjuk takarni makacs, egyoldalú álláspontunkat, amely csak egyféleképpen akar békét Vietnamban: kettéosztással és az Egyesült Államok katonai ellenőrzésével. A hiba Washingtonban van és nem Moszkvában.”
