Amerikai Magyar Szó, 1965. július-december (14-19. évfolyam, 26-52. szám)
1965-12-30 / 52. szám
Thursday, December 30, 1965 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 1 Irta: LUSZTIG IMRE Uj szellem, uj hangulat, újra éledés és rohamos, nélyenszántó változások szemtanúi vagyunk. Rip Van Winkle a mese szerint 20 évi alvás dán ébredt fel. Ha bárki itt az Egyesült Államokban csupán tiz évi alvás után ébredne fel és körül- ekintene, nem ismerne rá a gazdasági, politikai is társadalmi helyzetre. Tiz évvel ezelőtt a mccarthyzmus súlyos és sóiét felhője bontotta a láthatárt. Minden liberális megmozdulást, mint kommunista összeesküvést, :sirájában elfojtottak. A “vörösfalás” mérge meg- oénitotta a nemzet minden rétegét. Ritkaság volt, lia valaki felemelte szavát a hatalmon lévők bármilyen cselekedete ellen. Temetői csendesség uralkodott az egyetemeken Senki nem mondott véleményt semmiről. A tudósok a könyvekbe temetkeztek, és nem törődtek azzal, milyen vétkeket követnek el a politikusok az emberiség ellen. Az irók sok mindenről Írtak, csak arról nem, ami az EMBER jelenét és jövőjét érintette. Papok, tiszteletesek és rabbik szószékről prédikáltak Isten akaratáról, de szemet hunytak és nem látták milliók éhezését, nyomorát, kizsákmányolását, a néger nép ellen elkövetett bűnöket. Képviselők és szenátorok gerinctelenül bólintották fejüket, beadták derekukat és szabad utat engedtek a monopolistáknak a munkás- és népellenes törvények beiktatására. Ma mindez a múlté. Mindez ma mint lidércnyomás él tudatunkban. Ma mindenki protestál, tüntet, demonstrál, felszólal, követel, tiltakozik. Ki hallott olyasmit, hogy egy katolikus egyetem tanárai akadémiai szabadságot követeljenek? És amikor az egyetem reakciós, maradi, szektás vezetősége elbocsát húsz tanárt, hogy megfélemlítse a tanári kar többi tagjait, a tanári kar sztrájkba lép és a sztrájkolok támogatására felsorakozik az American Federation of Teachers és a New York Ne adjanak atomfegyvereket' Nyugat-Németországnak A Committee to Combat Nazism and Anti- Semitism, Ludwig Erhard nyugatnémet kancellár washingtoni látogatása alkalmából sürgönyt küldött Johnson elnökhöz, amelyben kifejtette: "... a N. Y. Committee to Combat Nazism and Anti-Semitism 200 szervezet képviseletében felhívja önt, elnök ur, félreérthetetlenül adja értésére dr. Erhardnak, hogy Nyugat- Németország semmilyen formában, közvetve, vagy közvetlenül, nem kaphat nukleáris fegyvereket. "Bizottságunk az amerikai zsidók, szlávok, szervezett munkások és mások sok tízezreinek nevében beszél, akik saját tapasztalataikból ismerik Hitler Németországának a közelmúltban lepergettt borzalmas történelmét és kijelentik, megcáfolhatatlan adatok bizonyítják, hogy Nyugat-Németország egyáltalán nem törölte ki a múltjából eredő szégyenfoltot, ellenkezőleg, ezen hagyományt kívánja ezentúl is fenntartani. "A nukleáris fegyvereknek — bármilyen ürügy alatt is — a teljes hatalmukba visszaállított, hírhedt német generálisok kezébe juttatása a legnagyobb veszélyt hozná a világ békéjére. "Megcáfolhatatlan bizonyítékok igazolják, j hogy a német hadvezetőrégben most is ugyan azok a militaristák parancsolnak, akik a második világháború alatt Hitler brutális hódításait és népirtó bűneit keresztülvitték. Ezek nem változtak meg. Mi több, a német hadvezetőségnek még ma is olyan a mentalitása, amely két világháborút meqinditott. Ha a nukleáris fegyverek birtokába jutnak, vagy ha ezek rendelkezésükre állnak, lehet számítani arra, hogy idővel újból megkísérlik megvalósítani világhóditó célkitűzéseiket. "..A világ figyelemmel kiséri az ön tárgyalásait dr. Erharddal és a nyugatnémet kormánnyal és hiszünk abban, hogy az amerikai s minden más nép kívánságát fejezzük ki, amikor igy szólunk önhöz: Ne adjon nukleáris fegyvereket Nyugat-Németország hadvezetőségének!" Central Trade and Labor Council egymillió tagjával. Ki hallott olyasmit, hogy az állami rendőrök pi- ketvonalat állítsanak fel s gazdasági követeléseiket ezzel alátámasszák? Ki hitte volna még csupán pár évvel ezelőtt, hogy a néger nép síkra száll gazdasági, politikai és emberi jogainak kiküzdéséért? Az ország déli, északi, keleti és nyugati városaiban, falvaiban a néger nép százezrei tömegtüntetésekkel, felvonulásokkal, bojkottal egyenlőséget követelnek MOST. Ezt a népmozgalmat támogatja a katolikus, református és a zsidó egyház minden felelős tagja, az egyetemek számtalan hallgatója és a szakszervezeti mozgalom lényeges része. A néger nép e mozgalma átalakítja a nemzet politikai életét és lefekteti a népi demokrácia alapköveit. De a legfontosabb, leglélekemelőbb, az amerikai történelemben eddig páratlan élményt nyújt számunkra, hogy a nép minden rétege mozgásba lendül és egyre nagyobb elhatározással, egyre hangosabban kiáltja: BÉKÉT AKARUNK! Vonják visz- sza hadainkat Dél-Vietnamból! Tartsuk be a genfi szerződést! Szüntessük be Észak-Vietnam bombázását! Harcoljunk a nyomor ellen — nem a népek ellen! Ezeket a jelszavakat kiáltják az asszonyok százezrei, az egyetemi hallgatók és tanárok tízezrei, az ország ifjainak egyre növekvő tábora. Népmozgalom van vajúdóban. Népmozgalom, mely félreérthetetlenül követeli, hogy a Johnson- kormány teljesítse az 1964es választások folyamán tett Ígéretét, vessen véget a vietnami háborúnak! E népmozgalom oly méreteket ölt, hogy képviselők és szenátorok egyre nagyobb számban kénytelenek e mozgalom akaratát visszhangozni a törvényhozó testületben. Minden változik, méghozzá rohamosan. És mindenki változik. E változott helyzet kihatott az amerikai magyarságra is. Magyar-Amerika ultrareakciósai még mindig száz százalékban támogatják a Johnson-adminisztráció háborús politikáját. Magyar-Amerika fasiszta elemei még mindig krokodilkönnyeket hullatnak “szenvedő, nyomorban lévő magyar testvéreink sorsa” fölött. De az amerikai magyar tömegek szeme egyre jobban kinyilik és látják, kik képviselik érdekeiket. Az amerikai magyarok egyre nagyobb számban látják, hogy a béke megteremtése a saját érdeküket és az egész emberiség érdekét szolgálja. Az amerikai magyarok egyre nagyobb számban látják, hogy a szocialista óhaza, a magyar népi demokrácia szebb és jobb életet teremt magyar testvéreink számára. Az amerikai magyarok soraiban végbemenő változás észlelhető abban is, hogy sok, sok év után, ez évben, a múlttól eltérően .ahelyett, hogy vesztenénk olvasókat, uj előfizetők csatlakoznak a régi, hü meggyőződéséhez ragaszkodó olvasótáborhoz! Az utolsó négy hónap folyamán több előfizetőt szereztünk, mint bármely más négy hónapban az elmúlt 15 esztendőben! Uj előfizetőt kaptunk Floridából, Pennsylvaniából, Illinoisból, Ohioból, Kaliforniából, New Jer- seyből, New Yorkból és Michiganből. Az uj előfizetők száma 51. Ez nem nagy szám, de emelkedést jelent. E szám csak akkor válik fontossá, ha azt a következtetést vonjuk le belőle, hogy itt áll számunkra a LEHETŐSÉG uj előfizetőket szerezni lapunk, az Amerikai Magyar Szó számára! Az amerikai magyarok nagy százaléka még nem tud az Amerikai Magyar Szó létezéséről. A lapunk olvasóinak feladata, hogy az amerikai magyarok ezreinek kezébe adja az Amerikai Magyar Szó példányszámait, és ezáltal lehetővé tegye, hogy ezen ezrek is megismerkedjenek lapunk tartalmával. Hisszük és tudjuk, hogy az amerikai magyarok többsége az Amerikai Magyar Szó olvasása révén arra az elhatározásra jut, hogy ez a lap az, amely érdekeit szolgálja és amelynek hasábjain sok érdekes témáról olvashat. A lehetőségek itt állnak számunkra és csak rajtunk múlik, hogy mit hoz a jövő. Sokan küldtek be uj olvasókat. Még többen be- küldték ismerőseik, rokonaik, szomszédaik nevét és címét. Jelenleg minden héten több száz mutatványpéldányt küldünk szerte az országban és hisz- szük, hogy ezáltal a közeljövőben újabb magyar testvéreink csatlakoznak olvasótáborunkhoz. Kérjük olvasóinkat, hajtsák végre az Országos Lapkonferencia azon határozatát, hogy minden olvasó szerezzen egy uj előfizetőt. Kérjük olvasóinkat, küldjék be — ha eddig még nem tették — ismerőseik, rokonaik, szomszédjaik nevét és a kiadóhivatal elküldi részükre lapunk néhány példányszámát. Ami a lapkonferencia óta történt, az nagy bizalommal kell, hogy eltöltsön minden olvasónkat és arra kell, hogy serkentse, hogy ujult erővel, a béke és a közjóiét érdekében szerezzen egy uj előfizetőt az Amerikai Magyar Szó részére. A békefront hírei Az ország leghíresebb egyeteimeinek jogi professzorai aláírásaikkal ellátott, erőshangu levelet küldtek a Fehér Házba, amelyben felkérik Johnson elnököt “jelentse ki határozottan, hogy a besoro- zást törvényesen nem lehet, mint fegyvert felhasználni a kormány politikájával egyet nem értők elhallgattatására, a vita beszüntetésére olyan kérdésekben, amelyek az amerikai nép sorsára döntő befolyással vannak.” A levélben a professzorok elítélték Lewis B. Hershey altábornagy, a sorozóhivatal igazgatójának kijelentését, hogy a sorozóhivatalok előtt, a “törvénytelen” tüntetésekben résztvevő diákoktól megvonják a katonai felmentést. A professzorok kétségbe vonták az ilyen so- rozási ujraosztályozásnak a törvényességét. Ez a levél másolata volt egy korábbi levélnek, amely állítólag a Fehér Házban “elveszett” és melyre nem kaptak választ. A professzorok az eredeti levél másolatát ezúttal expressz légipostával küldték el. Ernest Gruening alaskai dem. szenátor bejelentette, hogy törvényjavaslatot szándékszik benyújtani, amely megszabja, hogy a kongresszus helybenhagyása nélkül a besorozott katonákat nem lehet Vietnamba küldeni. Ez nem vonatkozna azokra, akik önként jelentkeznek. A pacifistákat vád alá helyezték Négy pacifista fiatalembert vád alá helyeztek egy nemrégen hozott szövetségi törvény alapján. Háboruellenes népgyülésen mind a négyen elégették sorozási kártyájukat. A négy ifjú: Thomas Cornell volt tanitó, most a Catholic Peace Fellowship szervezetnél végez munkát, Marc P. Edelman asztalos, a War Resisters League pacifista szervezet dolgozója, Roy Lisker, aki önkéntes munkát végez a Catholic Worker Movement-nél és James E. Wilson, szintén a Catholic Worker és Fellowship for Reconciliation önkéntese. Velük együtt a 37 éves David McRey- nolds, a War Resisters League helyi titkára is elégette sorozókártyáját, de mivel túl van a katonaköteles koron, őt nem helyezték vád alá. Ha a fiatalokat elitélik, 5 évi börtönbüntetésnek és 10 ezer dollár pénzbírságnak néznek elébe. Angol kiválóságok elitélik a U.S.-t Angol professzorok, püspökök, irók és színészek teljes oldalas hirdetést tettek közzé a Times of London dec. 23-i számában, amelyben felhívást intéznek az Egyesült Államokhoz, hogy békés tárgyalásokkal vessen véget a vietnami háborúnak; mutassa meg a U.S. békeakaratát azzal, hogy abbahagyja Észak-Vietnam bombázását, ismerje el tárgyalófélnek a Nemzeti Felszabadító Frontot és fogadja el alapul az 1954-es Genfi Egyezményt. Az aláírók között Graham Greene iró, Benjamin Britten zeneszerző, Graham Sutherland szobrász, Sir Michael Redgrave színész és Woolwich püspökének nevei szerepelnek. UJ SZELEK FÚJNAK... A/YNGR1KAI , Published every week by Hungarian Word, Inc. 130 East 16th Street, New York, N. Y. 10003. Telephone: AL 4-0397 Ent. as 2nd Class Matter, Dec. 31, 1952 under the Act of March 2, 1879 to the P.O. of New York, N.Y. Előfizetési árak: New York városban, az Egyesült Államokban és Kanadában egy évre $10.000, félévre $5.50. Minden más külföldi ország- 84 be egy évre 12 dollár, félévre S6.50.
