Amerikai Magyar Szó, 1965. július-december (14-19. évfolyam, 26-52. szám)
1965-09-30 / 39. szám
Thursday, September 30, 1965 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD J ERDÉLYBEN JÁRTAM Látogatás Marosvásárhelyen v. Szombat-vasárnap, két fárasztó nap és egy éjjeli alvás után hétfőn reggel fél hétkor értem jött Kovács András kolléga, az én szives kisérőm és alig tiz perc múlva már a repülőtéren voltunk. Repülőgép igénybe vételére határoztam el magamat, mert a Kolozsvár és Marosvásárhely közötti kerülő vonalon csak lassú vonatok futnak. Sem a Habsburg, sem az azt követő érák nem tartották szükségesnek a két város közötti vasútvonal modernizálását és még ma is fél napig tart, amig a vicinális bedöcög egyik vagy másik városba. Ahogyan ez a két város terjed, fejlődik, oly mértékben válik szükségessé, hogy gyors vasúti közlekedés jöjjön létre a két gócpont között. A repülés mindössze 25 percet vesz igénybe és ez az időmegtaka- ritás számomra nagyon fontos volt. Kollégám szerint az itt használt gyártmányú, 24 személyes repülőgépek nagyon biztosak és szerencsétlenség ezen a vonalon még soha nem történt. Ezt valószinüleg megnyugtatásomra mondta, én viszont az ő megnyugtatására kijelentettem, hogy minden aggodalom nélkül ülők be a kis repülőgépbe, tudom, hogy baj nélkül érkezünk a Magyar Autonóm Tartomány székhelyére, Marosvásárhelyre. Mialatt két-három azonos repülőgép érkezését és indulását figyeltük, Kovács kolléga két nőt üdvözölt magyarul. Ennek ott semmi fontosságot nem tulajdonitottam, de előnyömre vált, amikor 25 percnyi repülés után Marosvásárhelyre érkeztünk. Maga a repülés esemény nélküli volt. Lankás, dombos, szines tájak felett vitt a nyugodt kis repülőgép és mert aránylag alacsonyan repült, úgyszólván mindent megfigyelhettem, ami alattunk történt. Egymásután bukkantak fel és tűntek el a szines kis erdélyi falvak. A mezőkön serényen folyt a munka, az utakon autók, teherautók és lovas-szekerek váltakoztak. Itt még több gabona várt aratásra, mint a magyarországi területeken, bár itt kevesebb volt az esőzés, viszont magasabban feküdtek a földek. Rövidesen feltűnt a nagyváros, a 80 ezer lakosú Marosvásárhely és egy-kettőre már földön is voltunk. A légi utazás majdnem túl rövid volt! A repülőtéren városba készülő autóbusz várt az utasokra. A viteldij egy lej volt, csak azt szerettem volna tudni, hogy hová visz engem ez az autóbusz. Itt vettem hasznát annak, hogy a két nő, akiket kollégám a repülőtéren üdvözölt, szintén az autóbusz felé igyekezett. Bemutatkoztam és utba- igazitást kértem: hogyan juthatok a VÖRÖS ZÁSZLÓ napilap szerkesztőségébe? A válaszuk ez volt. “Mi is oda tartunk.” így egy problémával kevesebb lett és együtt mentünk a napilap szerkesztőségi helyiségeibe. Megfigyeltem, hogy az autóbusz a Szabadság utón és az Ifjúság utcáján át vitt a város központjába, ahol a napilap szerkesztősége is volt. A 25 ezer példányban, immár 19-ik éve megjelenő újságnak 23 ezer előfizetője van, kétezer példány az újság- standokon fogy el. A Román Munkás Párt Maros- Magyar Autonóm Tartományi Bizottsága és a Tartományi Néptanács lapja, Incze Gábor főszerkesztő szerkesztésében. Amikor a szerkesztőségbe érkeztünk, Incze kolléga még nem volt benn, de rövidesen megérkezett és megint csak azt hallottam, tudott Erdélybe érkezésemről, csak azt nem tudta, hogy mikor érkezem Marosvásárhelyre. Megmagyaráztam meglepetésszerü érkezésem okát és utána működésbe lépett az újság két női alkalmazottja, hogy számomra találkozókat készítsen elő. Az én kívánságom mindössze az volt, hogy üzemekbe vigyenek, amire Kolozsváron szombaton és vasárnapon nem volt alkalom. A két nő gyors és komoly eredményeket ért el. Órákon belül so/-------------------------------------------V, ÚJBÓL KAPHATÓ Magyar-Angol és Angol-Magyar Országit László féle zsebszótár Ára kötetenként $2.50 és 25 cent postaköltség Rendelje meg még ma a Magyar Szó kiadóhivatalában 130 E. 16th St., New York, N. Y. 10003 \______________________r kát láttam, számos érdekes emberrel beszéltem, információkat gyűjtöttem. Rövidre fogva közlöm ezeket olvasóimmal. Marosvásárhelyen azelőtt nem voltak magyar nyelvű kiadványok. Jelenleg a VÖRÖS ZÁSZLÓ napilapon kívül, magyar nyelven itt jelenik meg az IGAZ SZÓ irodalmi havi folyóirat; az UJ ÉLET havonta kétszer megjelenő kulturális és társadalmi folyóirat. Ugyancsak működésben van az írószövetség fiókja. A helyi román színháznak magyar tagozata tart előadásokat. Azelőtt nem volt, most van Pedagógiai Főiskola, ahol magyar tanárokat képeznek ki, hogy legyen állandó utánpótlás a magyar főiskolákban, egyetemen. Soha nem volt és most van Bolyai Farkas és János szobor. Alig 5—6 évvel ezelőtt állítottak szobrot Körösi Csorna Sándornak, aki a nagyenyedi kollégium tanulója volt és onnan indult 1821-ben világkörüli útjára. Ö készítette a tibeti-angol első szótárt és nyelvtant és a Román Népi Köztársaság ezzel a nagy magyarral szembeni megbecsülésének adott kifejezést szobra felállításával. Megnéztük a Népi Alkotások Házát, ahol a vezetőnk Bandi Dezső volt és a Teleki Könyvtárat, amelynek felbecsülhetetlen értékű könyveit Gróf Teleki Sámuel csaknem 23 éven át gyűjtötte. A könyvtár 1802-ben nyílt meg a Teleki grófok egyik kastélyában. A 40 ezer könyv között 81 “uni- cum” van, — olyan könyvek, amelyek sehol másutt nem találhatók. Ezen kívül még sok régiség teszi értékessé a könyvtárat és az a körülmény, hogy világhírű irók müvei teljes példányszámban, hiánytalanul és kitűnő állapotban vannak meg a valóban hét lakat alatt őrzött pormentes, tiszta helyiségekben. Az orvostudományi és gyógyszerészeti egyetemen Csőgör Lajos rektor nagy szívességgel fogadott bennünket. Külön köszönetét mondtam azért, hogy ő is szabadsága megszakításával jött az egyetemi épületbe, amikor hallotta, hogy mi hozott engem Erdélybe. . . A két világháború előtt itt nem volt magyar egyetem, a második világháború után Marosvásárhelyen nyílt meg a két fakultás, mert Kolozsváron nem volt rá hely. A különböző fakultások 1948 óta önálló intézetek lettek az egész országban. A marosvásárhelyi “Orvostudományi és Gyógyszerészeti Intézet” kétnyelvű. A felvételi vizsgák is két nyelven történnek, a tanuló kívánságához képest. Van egy román és egy magyar dékán, úgyszintén egy-egy román és magyar pro-rektor. A jelek arra mutatnak, hogy ennél az intézetnél is megszívlelték Lenin intését: “Az iskola ne válasz- szón el nemzetiségeket.” Nyilvánvaló, hogy az állandó érintkezés a hallgatók között, mint egyebütt, úgy itt is összehozza és barátságot szül a két nemzetiség között. Marosvásárhelyen működik a Román Akadémia Kutató Bázisa, orvostudományi és történelmi szakosztályokkal; a “Szentgyörgyi István” Magyar Színi Akadémia és a nívós Bábszínház. A székely művészeti jellegű, kiváló szépségű Kultúrpalotában (amelyet számunkra és kedvemért ezen a napon kinyitottak) a Népi Ének és Tánc Együttes szórakoztatja a közönséget. . . A jövés-menés közben nem kerülte el figyelmemet, hogy ennek a valóban magyar jellegű városnak utcaneveit szintén kétnyelvű táblák jelzik: Kossuth Lajos utca, Bolyai utca, Vörösmarty utca, a már említett Ifjúsági utca és Szabadság ut, stb. Az üzletek felírásai, cégtáblái is kétnyelvüek: Bonboane—Cukorka; Far macié— Gyógyszertár; Galanterie—Divatáru; Alimentara— Élelmiszer; Magazinul—Áruház; — és igy tovább: Távbeszélő, Dohányárudák. Amikor a kirakatokban paprikás szalonnát, barack- és szilvapálinkát láttam, úgy éreztem: most már kétség sem fér hozzá, magyar földön járok. . . Ebéd közben érdeklődtem az átlagos fizetések iránt, amelyek itt is 1,000—1,300 között váltakoznak, amihez prémiumok és juttatások járulnak. A magyar katolikus és református templomokat itt is kormánysegélyekkel restaurálták, vagy jelenleg restaurálják. Ebéd után újra találkoztam szives kísérőmmel, Incze Gábor kollégával. Elhozta magával a feleségét, aki szintén újságíró és Izsák István kollégát, aki a STEANA ROZIÉ (Vörös Csillag) román nyelvű napilap munkatársa. Ez a székely származású kolléga arról ismert, hogy a vele dolgozó románok között ő beszél a legjobban — románul. Az anyanyelvét azért nem felejtette el! Négyesben a hírneves Szováta fürdőhelyet látogattuk meg, ahol a “Medve-tó” legszebb részét régente elzárva tartották, mert ott a királyi család tagjai élvezték a viz gyógyitó. üdítő hatását. Ma az egész tó és az egész festői fekvésű fürdő a dolgozók rendelkezésére áll, de szívesen keresik fel külföldi turisták is. Ottlétünk alkalmával éppen egy nagy csoport szegedi és hódmezővásárhelyi turista volt jelen. Egy részükkel az est folyamán a Transilvánia szállodában találkoztam és beszélgettem. A Szováta és Marosvásárhely közötti ut Makk- íalván keresztül vezet. Ez a kis falu arról nevezetes, hogy itt született a magyar parasztlázadás tragikus véget ért nagy vezére, Dózsa György. Ezt a tényt márványtábla örökíti meg annak a háznak a falán, ahol Dózsa György először napvilágot látott. Szovátáról már naplemente után érkeztünk visz- sza. Elköszöntem utitársaimtól és megállapodtunk abban, hogy korán reggel találkozunk és a nagy “Augusztus 23” (Románia felszabadulásának napja) bútorgyárban teszünk látogatást. A téren való rövid séta után elkértem a szobám Jtulcsát és beszédbe elegyedtem a szálloda segédportásával. Amit megtudtam, bizonyára érdekelni fogja olvasóimat és fontos része lett annak a tanulmányútnak, amelyre vállalkoztam. A segédportásnak három gyermeke van, két leánya és egy fia. Mind a három orvostanhallgató; egy, három és négy éve járnak egyetemre. Az egyik 400, egy másik 200 lej ösztöndíjat kap havonta. Magyar származású ember, a felesége is az. A három gyerek beszél magyarul; románul is, de gyengébben. Néhány év előtt kis házat épített, amely elég ahhoz, hogy elférjenek benne. Van porszívója, automata vasalója és kis motorkerékpárja. A felesége is dolgozik: gyermekotthonban géppel végzi a mosást. Megkérdeztem elégedett-e állásával, helyzetével? Nyugodtan, érezhető őszinteséggel válaszolt. Gondtalan és elégedett, mert az állása biztos, amig becsületesen végzi a munkáját. Nincs olyan rohanás, mint nyugaton. “A nép — mondta — talán nem olyan ambiciózus, de rendes, derék nép.” Aki rendesen elvégzi a dolgát, attól nem kérdezik, hogy milyen nemzetiségű, nyugodtan hagyják dolgozni. A beszélgetés végén a főportás is a pult mögé érkezett és minden kérdezés nélkül, önként mondta el a következőket: A napokban érkezett vissza Pestről. A város nagyon szép, de neki úgy tűnt, hogy utolsó látogatása óta visszafejlődés történt. Ezt annak tulajdonítja, hogy “sok a lazsálás” és csodálja, hogy ilyesmit eltűrnek... Erdélyben ilyemi nincs, legalább is nem feltűnően észlelhető mértékben. (Úgy mellesleg megtudtam azt is, hogy a két portás nem tagja a Román Munkás Pártnak, de ez a körülmény az állásukban soha semmi zavart nem okozott.) Későbbi beszélgetésem folyamán Erdélyben azt tapasztaltam, hogy az erdélyiek magyarországi testvéreik felől tudják, hogy jól esznek, szabadon beszélnek és — keveset dolgoznak. Nyilvánvaló, hogy “Hírünk a Nagyvilágban” terjed, egyre terjed. .. Az “Augusztus 23” bútorgyárban tett látogatásomról lapunk jövő heti számában lesz szó. .»SSSísSsSSftSSSRSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS» u* Uj magyar gabona a búza és a rozs keresztezéséből. A Duna-Tisza közi Mezőgazdasági Kísérleti Intézetben nemesitett uj gabona, a búza és a rozs keresztezéséből származó triticálé, az idén került először nagyüzemi termesztésre az egyik alföldi mezőgazdasági szövetkezetben. A gazdaság harminc holdas tábláról takarította be a triticálét, amelynek kalászaiból holdanként több mint 15 métermázsa szemet pergettek ki a kombájnok. ÄiSSSS$iSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSfeSSSSSSS3SSSS\j| “PORSZEM | A BIHARBAN” \ Rácz László külmunkatársunk kitűnő' könyve '% | 193 oldal, szép kötésben I Ára $2.00 Megrendelhető ® | a MAGYAR SZÓ kiadóhivatalában | $ Magyar Szó Kiadóhivatala | 130 East 16th Street Á % New York, N. Y. 10003 Kérem küldjék meg Rácz László PORSZEM j® ban. Mellékelek érte: $...............................-t. « % a L Név:........................................................................ ■fi A VIHARBAN c. könyvét ............... példány- * ® Cim: ........................................................................... jj| * Város:........................................Állam:............. h
