Amerikai Magyar Szó, 1965. július-december (14-19. évfolyam, 26-52. szám)

1965-09-30 / 39. szám

8

AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD

Thursday, September 30, 1965

Az ebben a rovatban kifejtett nézetek nem szükségszerűen azonosak a szerkesztőség álláspontjával.

—pqj-«i jí ■ ■ ■ ■ i«irnm ■■■■■■■■■■■■ iimia ■ ■ i ■ ■ n ■ * nu,« hlib ■»íihii iiaum« ■mh«bbiu.*hiib»ibii«

A MINISZTERELNÖKÖT MEGLEPETÉS ÉRTE

VANCOUVER, B. C. — A “Vancouver Sun” közlése szerint Lester Pearson szövetségi miniszterelnököt nagy meglepetés érte, amikor a békéért tüntetők egy csoportja a nyilt utcán feltartóztatta. Akik ismerik Pearson ur politikai pályafutását, azok meglepetéssel olvashatják ezeket a sorokat, hogy őt, aki békedijat nyert, hogyan érhette meglepetés, amikor őszinte, nem Washingtonból irányított harcos békecsoporttal találta magát szemben.

De rátérek a tárgyra: Vancouverben aug. 21-én nyilt meg a Pacific National Exhibition és az ünnepélyes megnyitón Pearson is jelen volt. Mivel érkezését jó előre behirdették, csak természetes, hogy a helyi aktiv békebizottság ezt az alkalmat kedvezőnek találta arra, hogy békeóhaját a miniszterelnök tudomására adja.

Az egyetemisták jól megszervezték a tüntetést és a kiállitás megnyitását megelőző órákban a város szivén át rendezett diszmenetet vették célba, melynek első szakaszában Pearson gépkocsija haladt. Amikor a parádézok hangos zeneszó és bohócok vezetése mellett a Hasting Streeten keleti irányba haladva a 100-as blockba értek, a megszervezett békeharcosok, mintegy titkos jeladásra, kiléptek az utca két oldalát zsúfolásig megtöltő tömeg közül és az úttest aszfaltburkolatára ültek, feküdtek, úgyhogy Pearson rendőrkisérettel körülvett kocsija kénytelen volt megállni.

A bizottság, élén egy fiatal egyetemista leánynyal, akinek kezében háboruellenes tiltakozó levél volt, Pearson felé haladt, de amint várni lehetett, a rendőrség feltartóztatta és először a leányt vonta kérdőre. Ezt a CKNW helyszini adással azonnal továbbította. A leány bátor hangon válaszolt és nyomatékosan kihangsúlyozta, hogy ő, Miss Anne Jamieson elmúlt 21 éves, tehát nagykorú és joga van meggyőződését szabadon nyilvánítani; ő békében kíván élni és ezt, mint közkivánságot, a minisz terelnök tudomására kívánják adni. Mit tartalmaz a levél? -— kérdezte a rendőrtiszt. “Hogy Kanada ne adjon támogatást a vietnami háborúhoz”! Ezután Miss Jamiesont is be tuszkolták társai közé a rendőrkocsiba. 30 tüntetőt vitt be a rendőrség, a többit lehordták, vagy lehajtották az útról, hogy a diszfeivonulás tovább haladhasson.

S közben ilyen plakátokat láthatunk: Miért égetjük fel, kínozzuk, gyilkoljuk a vietnami népet? és egy irgalomért esedező, fájdalmas arcú vietnami kisleány fényképét. Milyen szív fityeg vajon felebaráti szeretetet prédikáló egyének keblében, ha embertársaik szenvedései sem késztetik őket szánalomra? Itt csak a békebizottságok bátor kiállását lehet az emberiség megmentőjének tekinteni és hisszük, hogy a vancouveri egyetemisták bátor fellépése a béke érdekében országszerte visszhangra talál.

A. V.

KÉRDÉS ÉS FELELET

DÉL-KALIFORNIA. — A Magyar Szó aug. 26-i számában cikk jelent meg “Ezrek nem ismerik jogaikat a társadalombiztosítással kapcsolatban” címen Lusztig Imre tollából. A cikk azt írja, hogy betegségi és rokkantsági segély bármilyen korú alkalmazottnak, vagy önálló embernek jár, aki a társadalombiztosítási törvény hatáskörébe.tartozik és betegség vagy baleset éri, még pedig éppen olyan összegben, mintha 65 éves lenne és nyugdijat húzna. A betegség vagy baleset első hat hónapjában a biztosított állami betegsegélyre jogos, miután a betegség vagy baleset miatt még ezután is munka- képtelen, a szövetségi társadalombiztosítás veszi át a támogatását mindaddig, amig munkaképessé válik.

Ez igen jó felvilágosítás, de sok kívánni valót hagy maga után, amit kérdés-felelet formájában lehetne a legjobban tisztázni. Mert amikor ilyen ügyekben elmegy az egyén a Welfare, vagy a Social Security irodába, ott kérdéseket tesznek fel. Megkérdezik pl. a 65 éves kort meghaladó egyéntől ,hogy mennyi nyugdijat kap a Social Security - tól, kap-e még máshonnét nyugdijat, vagy aki

nincs Social Securityn, mennyi nyugdijat kap az államtól, azután saját házában lakik-e, és van-e rá mortgage-a, van-e bankbetétje? Szóval feltételekhez kötik és bizony találnak olyat is, akit elutasítanak. Én ugyan még nem mentem keresztül ezeken az eljárásokon, de úgy gondolom, nem mondják csak úgy egyszerűen: nesze, itt van a pénz. Én még eddig nem kaptam sem a Welfare-től, sem a Social Security-tól betegsegélyt, mert nem tudtam és nem kértem, pedig már többször voltam beteg, operáltak is. De megfizette a Blue Cross és a cég, ahol dolgoztam. Azt nem tudom, hogy ezek mellett jogos lettem volna-e máshonnan is kérni, de ezek azok a kérdések, amelyekre Lusztig munkástárstól választ várok.

Hol és mikor jelentkezzen a beteg a betegsegélyért, vagy rokkant segélyért, ha olyan szükség áll elő és az illető a társadalombiztosítási törvény hatáskörébe tartozik?

Taylor Szabó József

SZERKESZTŐI MEGJEGYZÉS: Ha valamelyik olvasónk betegség, vagy baleset miatt munkaképtelen és nehézségbe ütközik, hogy jogos biztosítását megkapja a Social Security hivatalból, kérjük, hogy az lépjen velünk összeköttetésbe és mi próbálunk segítségére lenni.

Itt csak megismételjük, hogy minden munkás, aki Szövetségi Társadalombiztosítás hatáskörébe tartozik és ha betegség, vagy baleset miatt több mint hat hónapig munkaképtelen, jogos szövetségi biztosításra, tekintet nélkül arra, hogy saját házában lakik-e, vagy sem, tekintet nélkül arra, hogy van-e pénze a bankban, vagy sem.

Nem szabad a Welfare-t, a közsegélyt összetéveszteni a szövetségi társadalombiztosítással.

Megírjuk azt is, h<fgy a szövetségi biztosítást kollektáló egyén, a biztosítási összegen felül kereshet heti egy-két napi munkával olyan összeget, amely egyenlő azon összeg ötödével, amit akkor keresett, amikor egészséges volt és teljes heti munkát végzett.

L. I.

KANADA. — Én is megkaptam a nagyon értékes “Porszem a viharban” c. könyvet. Nagyon sok ember a saját bőrén tapasztalta a mindenre képes rendszer bűneit. Szegény férjem szavait idézve, csak akkor kap lendületet a haladás, ha minél több értelmiség sorakozik fel mellette, mert itt nagytudásu furfanggal áll szemben az emberiség és erre csak nagytudásu emberek tudnak igazi kiutat találni. Köszönöm úgy a kiadónak, mint a szerzőnek, hogy elolvashattam ezt a könyvet és itt küldök érte öt dollárt. Ugyanezt az összeget küldöm el az itteni Munkásnak is, mert mind a két lap a való igazat próbálja átadni az olvasóinak.

Elizabeth Berta

CHICAGO, 111. — Megkaptam a “Porszem a viharban” c. könyvet, amit nagyon szeretek. Olvasása közben azon vettem észre magam, hogy a 40 —45 évvel ezelőtti múlt lebeg a szemeim előtt és olyan fiatalnak is érzem magamat, de csak lelkileg. Azután pedig úgy fellázad bennem minden, és fáj, hogy tehetetlen vagyok. A könyv annyira lekötötte figyelmemet, hogy félszemmel mindig a hátralevő lapokat számláltam és szinte irtóztam attól, hogy rövidesen a végére érek. Köszönöm a sorsnak, hogy segített elérni azt az időt, hogy elolvashattam ezt a könyvet, mert ennek olvasása után szinte szeretnék még 100 évig élni.

Aki ezt a könyvet irta, tiszteletet érdemel, mert leleplezte a Horthy-banda gazságait és legalább a jövő nemzedéknek is alkalma lesz megtudni, hogy milyen gyilkos banda uralta valamikor Magyarországot. Sok szerencsét kívánok az írónak és kedves feleségének, valamint mindazoknak, akik hozzájárultak a könyv összeállításához.

Joseph Vlad

★

BRIDGEPORT, Conn. — A “Porszem a viharban” c. könyvet nagyon lebilincselőnek találtam. Amikor olvasni kezdtem, úgy tűnt, mintha regényt olvasnék, de végül az ember ráébred, hogy megtörtént, valódi eseményekről van szó. Üdvözlöm ezt a halált megvető harcost, Rácz Lászlót, akinek ügyvéd létére nem kellett volna ezen a kálvárián átesnie. Hü maradt elveihez, ment a tövises utón a proletárokkal együtt. Nagyon értékelem a könyvet és elküldöm Buenos Airesben élő öcsémnek.

Wm. O. Kovács

Tanúnak jelentkezem

MIAMI, Fia. — Április első két hetében gyakran voltam együtt Magyarországon Rácz Lászlóval és

k. feleségével; tanuimányucon is voltunk együtt és órákhosszat beszélgettünk nemcsak a magyar- országi helyzetről, az ott látottakról, hanem a régi mozgalomról, emberekről is. Ez nem meglepő, mert hiszen több mint félévszázada haladunk egy vonalon és utoljára vagy negyven éve találkoztam vele valahol Szlovákiában. így volt miről beszélgetni. Csak egy dologról nem szóltunk: a ma már nagyon ismert könyvéről, mert ez a kedves házaspár szerénységből meg sem említette azt. Engem pedig nagyon bántott az odahaza megjelent önéletrajzok alacsony nívója, nem csekély történelemha- misitása és az, hogy ugylátszott, személyi hiúság vezette hóikat. Úgyhogy joggal féltem az ilyen írásokról való beszélgetéstől.

Most tisztelettel bocsánatot kérek Rácz Lászlótól, hogy gondolatban feltételeztem, miszerint ő is beleesik a “személyi kultusz” betegségébe. Ezt már hetekkel ezelőtt meg kellett volna írnom, de súlyos betegségem gátolt ebben. Ezen rövid hozzászólásomat is megszakításokkal tudtam csak megírni. De meg kellett Írnom, már csak azért is, mert a valóság az, hogy én magam is egy “porszem” vagyok, akit sokezer sorstársammal együtt a nagy vihar szerte-széjjel sodort a nagyvilágba.

A magyar munkásmozgalom legdicsőbb tettéről, a magyar tanácsköztársaságról és annak vezetőiről nemcsak a Horthy sajtó, de az egész nemzetközi jobboldali mozgalom is rágalmakat terjesztett. Ami a legmeglepőbb, hogy amikor 25 év után a magyar nép felszabadult, nem történt meg a magyar tanácsköztársaság méltó ismertetése és a vihar által szétszórt “porszemek” hazahívása. Nagyon helyesen irta meg a mai Magyarország legkeményebb katonája és legkiválóbb államférfia, a most nyugalomba vonult Münnich Ferenc volt miniszterelnök, egy könyv előszavában 1958-ban:

“Sajnos nem követtük Kun Béla útmutatását, nem igyekeztünk tanulni proletárforradalmunk nagyszerű tetteiből. A felszabadulás után ahelyett, hogy feltártuk és az egész néppel megismertettük volna a Magyar Tanácsköztársaság igazi történetét, -elhallgattuk, sőt sokáig türtiik, hogy egy és más okból rágalmazzák a magyar proletáriátusnak, az egész magyar nép történelmének egyik legdicsőségesebb fejezetét, rágalmazzák proletárforradalmunk hőseit, háttérbe szorítsák, nem egyszer üldözzék a dicsőséges harc veteránjait. Ez a mulasztás rettenetesen megbosszulta magát 1956 őszén.”

Itt van ennek a nagyszerű könyvnek az értéke, amely a fenti szempontból nem “életrajz”, hanem nagyon értékes történelmi dokumentum a ’18—19- es forradalmak történelmének megírásához, amely — ha elkésve is — folyamatban van. Ennek a történetírásnak nagy nehézségei vannak. Az egyik, hogy Horthyék a legtöbb dokumentumot megsemmisítették, a másik, hogy az abban részvevők száma nagyon megfogyott, különösen a vezető gárda pusztult el és ma már alig található.

A könyv hibája csak az, hogy nem 4—500 oldalas. De ez a mü nincs bevégezve, mert azok, akik írják a tanácsköztársaság történelmét, megkeresik, ha eddig már meg nem keresték, Rácz Lászlót.

K. E.

CLEVELAND, O. — A “Porszem a viharban” könyv minden sora megfelel a valóságnak. Én mint gyermek kerültem innen haza, 1914 elején mentünk Magyarországra, 1914-ben vissza akartunk jönni, de kitört a háború és igy csak 1924- ben jöttem vissza. Nagyon sok viszontagságon mentem keresztül, sok rosszat láttam, igy hiszem, hogy a könyv a valóságot Írja. Üdvözlöm Íróját, Rácz Lászlót, s a szerkesztőséget.

A. Doszpoly

POMONA, Cal. — Én is, mint sok más elvhü olvasó, hálás köszönetemet kívánom kifejezni a “Porszem a viharban” c. könyv kiadásáért és kiküldéséért. Fáradozásuk minden pillanata sommásan megtérült a könyv kiadásával. Azokról az időkről ez a könyv nagy hiányt töltött be. Mindig éreztem, hogy a mártírokon kívül vannak, élnek még egyének, akik példás, önfeláldozó elvhüséggel kitartottak, de hallgatnak. Ideje volna, ha mások is megszólalnának.

Rácz László sokkal több volt a viharban, mint porszem. Szembeszállt az orkánnal, sebzetten is küzdött, tudással, mélységes meggyőződéssel a vihar ellen. Szerény véleményem szerint a könyv, mint irodalmi mü is elsőrendű. Ajánlatos lenne, ha az iskolákban kötelező olvasmánnyá tennék az illetékesek, ez talán hozzájárulna ahhoz, hogy világosabban lássák a mát. Kívánok Rácz Lászlónak és hűséges hitvesének még sok-sok dolgos évet, egészséggel. Bencze József