Amerikai Magyar Szó, 1965. július-december (14-19. évfolyam, 26-52. szám)
1965-09-30 / 39. szám
'hursday, September 30, 1965 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 7 ?ácz László I NYUGATNÉMET VÁLASZTÁSOK, SMC HUHÖ SEMMIÉRT Röviddel ezelőtt, szeptember 19-én zajlottak le parlamenti választások Nyugat-Németországban. ,'öbb mint 31 millió szavazat eredményeként, meg- naradt a régi egyensúlyi helyzet. Az eddigi kor- nányon lévő keresztény-demokrata párt — Er- íarddal mint miniszterelnökkel az élén — megtar- otta viszcnyiagos többségét, az ellenzékként fel- épő szocdem párttal szemben, mely minden erő- eszités ellenére továbbra is kisebbségben maradt. A választások eredménye a “német csoda” habjában előrelátható volt. Nyugat-Németországban — az Egyesült Államok eme virágzó gyarmatában — több mint egy évtized óta nagyszerű gazdasági ’ellendiilés mutatkozik. A második világháború atán az Egyesült Államok milliárdokat, modern gépi felszereléseket, sőt egész gyárakat fektetett óe az amugyis technikailag élenjáró nyugatnémet iparba. A viszonylagos olcsó munkaerővel termelt német áru kivitele elé ilyenmódon semmi akadály nem hárult a külföldi piacokon. Ez az oka, hogy hosszú évek óta Nyugat-Németországban nincs munkanélküliség. Sőt, százezernyi tanulatlan spa- nyol-görög-olasz éhező talált itt -jól-rosszul fizetett munkalehetőséget. A nyugatnémet tanult ipari munkás ennélfogva — egyelőre — viszonylagos nyugalomban él. Módjában áll — részletre — autót, háztartási gépeket: porszívót, hűtőszekrényt beszerezni. A “rend és békét” papoló szocdem vezetők, szakszervezeti boncok éppen ezzel az érvvel dolgozták meg a régebben forradalmi gondolkodású ipari munkástömegeiket. Azt hirdetik, hogy országukban szent a béke a tőkések és a munkástábor között. Hogy náluk már megszűnt az osztályharc. Hogy Nyugat-Németországra nem érvényesek a tudományos marxizmus megállapításai. Ezekkel a hazug jelszavakkal kábították tömegeiket a most lezajlott parlamenti választási harc során is. De ugyanezeket a jelszavakat már régóta hangoztatták a nyugatnémet és gyarmati gazdáik: a Egyesült Államok vezető körei is. Külpolitikai programpontjaik tekintetében sem volt különbség a választási harcban a két párt között-. Ugyanazt a rejtett háborús célkitűzést hangoztatta a szociáldemokrata elnökjelölt, a demagóg nyu- getberlini főpolgármester Brandt, mint Erhard; azt, hogy Nyugat-Németországnak mindenképpen részesednie kell az atomfegyverek birtoklásában. (Az úgynevezett multilateral, több-nemzeti vezetés formájában.) Ezért nem volt csodálatos, hogy a választótábor a régi vezetésnél maradt. Hiába volt a szocdem fogadkozás, hogy pártjuk ellene van a nagyüzemek nacionalizálásának, az anti-militariz- mus és anti-klerikálizmus minden fajtájának. Még- csak az sem használt, hogy a demagóg szocdem elnökjelölt Brandt — mint külföldi szemes riporterek jelentéséből -olvastam — a választási harc idején kicseréltette Mercedes-Benz autójának piros üléseit a megnyugtatóbb sötétkék színnel. A lefolyt nyugatnémet választás nem volt más lényegében, mint sok hűhó semmiért. Kopott hazafias szólamok, fogadkozások mindkét elnökjelölt részéről. De mindenképpen alázatos hajbókolás a “legfőbb kegyur”, a washingtoni diplomácia és ezen keresztül az amerikai imperializmus felé. Sokkal belevilágitóbb volt a nyugatnémet erőviszonyokba, mint ez az értéktelen locsogó választási korteskedés, az a sajtóvita, mely közvetlenül a választások előtt könyv formájában “Plädoyer” címen jelent meg. (A hamburgi Rowohlt kiadónál.) A könyvben különböző polgári irók-ujságirók szóltak hozzá tárgyilagosan országuk gazdasági-politikai és erkölcsi problémáihoz. A sok közül ehelyütt csupán a világhírhez jutott Rolf Hochhuth iró adataira fogok részletesebben rátérni. Mindjárt elöljáróban hangsúlyozom, l^ogy Hochhuth polgári liberális, de erősen anti-kommunista beállitottsá- gu iró. így nem tehető fel róla, hogy túlzó balol- aaliságból kritizálná országa mai helyzetét. Hozzátartozik ennek az írónak igazságszeretetéhez, hogy évekkel ezelőtt a “Helytartó” cimen irt egy könyvet. Ebben megcáfolhatatlan adatokkal igazolta, hogy a Vatikán, illetve XII. Piusz pápa a német nácik faj- és emberirtó tömeggyilkosságaival szemben nem lépett fel eréllyel. Ezért bűnpártolással vádolta Krisztus “helytartóját”. Könyvét — bár leszeliditve — színdarabbá is átdolgozták, mely, mint tudom, még ma is szerepel az Egyesült Államok színpadain “Deputy” cimen. (Lapunk annakidején foglalkozott Hochhuth eme könyvével.) Hochhuth egész Írása: vádirat a nyugatnémet kormánypolitika és úgynevezett ellenzéke: a szociáldemokrata pártvezetőség hazug, osztálybékét hirdető, a német munkástömegeket álomba ringató propagandája ellen. (Meg kell jegyeznem, hogy Nyugat-Németországban a kommunista pártot törvényenkivül helyezték és csak föld alatt folytathat korlátozott agitációt.) Hochhuth lényegében arra mutat rá, hogy Nyugat-Németországban a mám- mut-vállalatok karöltve a gyarmati kizsákmányoló amerikai trösztökkel uralják az egész termelést és a belpolitikát. Erre vonatkozólag csak egy állítását idézem itten. Amikor egy nagy német petroleum vállalkozás — szabadulni akarván az Egyesült Államok egyik olajtrösztjének életveszélyes nyomásától — arra akart hivatkozni, hogy az ilyen kényszertársulást az Egyesült Államok antitröszt-tör- vénye tiltja, a német kormánybank elnöke felvilágosította, hogy hagyjon föl az ilyen illúziókkal. “Ha a U.S. kartellhivatal fel is bontaná a nehezményezett szerződést — mondotta — 24 órával később az olajtröszt boss-ja jelentkezne Johnson elnöknél. További huszonnégy óra leforgásával az Egy. Államok bonni követe: McGhee azonnal tiltakozna Erhardtnál. Nem telne bele 24 óra és Erhardt máris bukott elnökké válna.” Arra a kiagyalt propagandára, hogy a “német csoda” hazájában paradicsomi állapotok uralkodnának, ahol a “farkas együtt tanyázik békésen a báránnyal” Hochhuth megcáfolhatatlan statisztikára hivatkozik. Eszerint ma 76 százaléka a nyugatnémet összlakosságnak oly kevés jövedelemmel rendelkezik, mely még adó alá sem eshet. Mint Írja: “Az, hogy a hatalmon levők évek óta tervszerűen hirdetik, hogy országunk osztálynélkülivé vált, ez a narkotizálás könnyen érthető. De hogy ezt a munkások el is hiszik, csak azért, mert részletre hűtőszekrényt vásárolhatnak, jellemtelenség. .. Ezt az osztályharcról való lemondást gyermekeik nem fogják majd megbocsátani nekik.” Ma még bőségesen van munkaalkalom, de mi lesz, ha beáll a munkanélküliség, automáció vagy más okból? — kérdezi Hochhuth. Akkor a megszeliditett tömegek radikális eszközökhöz kénytelenek majd folyamodni, de ekkor már osztályharcukat nehezebb viszonyok között kell megvivniok. Évek hosszú során az Egyesült Államok tőkései zsoldjában álló írók és tudósok, éppen a “német csodára” való hivatkozással azt hirdették, hogy vé?e a tudományos marxizmusnak. Hogy a háború befejezése óta a tőkés termelés átalakult un. “népi kapitalizmussá.” Hogy nincs már értéktöbblet, nincs kizsákmányolás; a dolgozók kart-karba öltve munkálkodnak együtt gyárosokkal és nagytőkésekkel. Ragadjunk ki megint csak egy példát Hochhuth írásából. Megemlíti, hogy az amerikai kézben lévő Opel-müvek Nyugat-Németországban az 1961% üzleti évben bevallottan 500 millió márka tiszta jövedelmet mutattak ki, pontosan a felét egymilli- árd márkás alaptőkéjüknek. Az összes készkiadásokat levonva, ez annyit jelent, hogy a gyár amerikai urai — a hétezernyi összmunkásságot számításba véve — minden egyes munkás után kereken hétezer márkát dugtak zsebre, mint értéktöbbletet Hogy mi is az értéktöbblet, arra nézve idézem itten a nagy szocialista tanítómester: Engels Frigyes könnyen megérthető magyarázatát, melyet egyik müve előszavában közölt. “A munkás eladja munkaerejét a tőkésnek napszámbérért. Néhány órai munkával máris ledolgozta a bér egyen- értékét. De a szerződés szerint még pár órát dolgoznia kell, hogy leteljék a napszám. Az ilymó- don kifejtett többmunka képezi az értéktöbbletet (Mehrwert), amely a tőkésnek egy fillérjébe sem került és amelyet ő vág zsebre.” Milliárd dollárokra rúg Nyugat-Németországban ez az eltulajdonított értéktöbblet évente. Akarva, nem akarva Hochhuth bizonyítja azt is, hogy a marxizmus alapvető tudományos tételei sziklaszilárdan megállanak mindmáig, annak ellenére, hogy kapitalista és szociáldemokrata részről halottnak nyilvánították azokat. A marxizmus egyik alaptétele, hogy a tőke mindkevesebb kézben összpontosul (a tőke koncentrációja), hogy a tőkéstermelés mind hatalmasabb mammut-vállala- tokba tömörül, felfalva a kis- és középipari vállalkozásokat, hogy ez a folyamat minden hazug állítás ellenére Nyugat-Németországban is fennáll. Fel sorolom itten Hochhuth következő adatait: “Ösz- szesen nyolc óriási vállalat ellenőrzi évek óta négyötöd részét a német nyersvas-termelésnek, háromnegyed részét az acélgyártásnak, egyharmadát a szénbányáknak.” A háborús bűnös Krupp üzemében 94 ezer, a hasonlóképpen volt náci Siemensmüvekben ma 150 ezer munkást foglalkoztat. Négy mammut vállalat uralja az egész nyugatnémet elektromos ipart, három az egész autógyártást. Szem- melláthatóbb bizonyítékra nincs szükség a tekintetben, hogy az állítólagos osztálynélküli Nyugat- Németországban a nagytőke ma hatalmasabb, mint akár Hitler idejében. A gazdagok még gazdagabbak, a szegények még jogtalanabbakká lettek, a meglevő jó üzleti konjunktúra ellenére. Sem a kereszténydemokrata Erhardt, sem a demagóg szocdem Brandt, nem mutatta meg a kiutat ebből a zsákutcából. Ezért annyira jelentőségnélküli a nemzetközi munkásmozgalom szemszögéből nézve, a most lefolyt nyugatnémet parlamenti választások mérlege... A tengerfenék biztosabb, mint az ür M. Scott Carpenter, aki 1962-ben földkörüli űrhajózással szerzett világhírt, augusztus 12 óta a Csendes-óceán felszíne alatt 205 láb mélységben él, mint a U.S. tengerészet 45 napos tengeralatti kísérleti laboratóriumának részvevője. A kaliforniai La Jolla közelében állomásozó és a laboratóriumhoz tartozó Berkone hajón újságíróknak interjút adott, amit a tenger mélyében levő laboratóriumból zárt tv-leadásban közvetítettek. A riporterek legelőször arra voltak kiváncsiak, hogy mit tekint veszélyesebbnek, az űrutazást, vagy a tengerfenék zárt légkörében való életet? Carpenter úgy nyilatkozott, hogy habár a tenger- alatti élet is veszedelmekkel jár, az űrutazás mégis sokkal veszedelmesebb. Azt is mondotta, hogy az űrbéli látványok felülmúlnak minden egyebet. “Sokkal elragad óbbak és gyönyörűségesebbek voltak, amiket az űrben láttam. A naplemente ottani látványa leirhatatlanul szép. De a tengerfenék fényeinek és életének a látványa is megkapó és más dolgok is érdekesek, amik csak a tenger mélyén léteznek, az űrben nem”, mondotta. Az újságírók a televízión szemmel követhették az interjút adó Carpentert és a laboratórium ablakai előtt elhaladó mélytengeri halakat. Amerikai és olasz kommunisták tanácskozása Az olasz parlament két tagja, Giuliano Pajetta és Luigi Conte szenátorok — az olasz kommunista párt vezetői — és az amerikai kommunista párt szószólója, Gus Hall, New Yorkban folytatott megbeszéléseikről közös nyilatkozatot adtak ki, melynek részleteit itt közöljük: “A megbeszélések sokféle tárgyra kiterjedtek. A legfőbb helyet a világbéke és a nemzeti felszabadító mozgalmak érdekében a világ népei egyesítésének problémája foglalta el. Mindkét ország pártja osztozott abban a nézetben, hogy az egész világra nézve legfontosabb kérdés a vietnami háború felszámolása, az amerikai csapatoknak Vietnamból való kivonása. “A megbeszélések részvevői megegyeztek abban, hogy a nukleáris háború elleni és a békés egymás mellett élés, valamint a szocializmushoz vezető demokratikus haladás érdekében folytatott küzdelemnek elkerülhetetlen része a világ népeinek az imperializmus, a kolónializmus és a neokolonializmus ellen folytatott harca. “Az olasz kommunista párt küldöttsége élénk érdeklődését fejezte ki az amerikai munkásság helyzete és különösen a néger nép feltételek nélküli és teljes szabadságáért folytatott küzdelme iránt. “Az olasz kommunisták tisztelettel adóztak az Egyesült Államok kommunistáinak, az állandó zaklatás, bebörtönzés és üldözés nehézségei mellett kifejtett küzdelmeikért. Támogatásukat fejezték ki az amerikai párt iránt abban a küzdelemben, amelyet törvényes működéséhez való demokratikus jogáért folytat. “Az A.K.P. szószólói méltatták az O.K.P. küzdelmét a béke érdekében és azt az aktiv támogatást, amelyet a vietnami nép hősies felszabadító küzdelmének megadott. Elismerésüket fejezték ki az olasz pártnak a már elért eredményekért és az uj erőfeszítésekért a munkásegység megteremtése és a demokratikus erők bevonása érdekében Olaszországban, hogy olyan kormányt hozhassanak létre, amely a békés külpolitika, a nemzeti függetlenség, a nemzetközi barátság és az ország társadalmi haladásának érdekét tartja szem előtt.” A két párt nyilatkozata a további baráti együttműködés jegyében zárult. is* Az árvízkárosultak javára szeptember elejéig 145 millió forintnyi önkéntes adomány folyt be. *8 millió forintot már ki is fizettek az ingóságokban okozott veszteségek pótlására és a közeli napokban megkezdődik az ingatlanokban keletkezett károkért fizetendő segélyek kiosztása is.
