Amerikai Magyar Szó, 1965. július-december (14-19. évfolyam, 26-52. szám)
1965-09-23 / 38. szám
Thursday, September 23, 1965 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 7 INDIA, PAKISZTÁN ÉS A KASMIRI KÉRDÉS Történelmi tények és adatok utat a pakisztániak előtt, 1953 augusztusában ezért leváltották, bebörtönözték, s csak 1963 novemberében bocsátották szabadon. Ekkor a három állam, India, Pakisztán és Kasmír konföderációját ajánlotta. A kasmiri kérdés egy idős a független India és Pakisztán születésével, s azóta újabb szövődményei keletkeztek, most pedig háborús konfliktusba sodorta a két országot. Alább csupán az ügy történetének főbb mozzanatait elevenítjük fel, hogy megkönnyítsük a tájékozódást a legfrissebb eseményekben. Az angol gyarmattartók az indiai császárságot az “Oszd meg és uralkodj!” elv alapján kormányozták. A megosztásnak egyik legfontosabb módszere mindig is a hindu és a muzulmán vallási közösségek szembeállitása volt. Angol kormánytisztviselők bátoritották a Muzulmán Ligát, amely valláspolitikai alapon állott az egységes India függetlenségéért harcoló Nemzeti Kongresszus Párttal és más haladó erőkkel szemben. De ugyancsak a vallási fanatizmust kihasználva és szitva a hindu lakosságot is nemegyszer belehajszolták a muzulmánok üldözésébe, sőt gyilkolásába. Mikor az angolok a második világháború után nem tudtak többé ellenállni az indiai függetlenségi mozgalomnak, még egy utolsó “Oszd meg és uralkodj!” mesterfogást alkalmaztak. 1947-ben válaszút elé állították a függetlenségi mozgalom vezetőerejét: vagy beleegyeznek az indiai császárságnak vallási alapon való kettészakadásába, vagy nincs függetlenség. A nyomás annál is inkább nagy volt a függetlenségi harc vezetőire, mert 1946 szeptembere óta rendkívül súlyos összetűzések sorozatára került sor a hinduk és a muzulmánok között. Ezeknek a villongásoknak félmillió—egymillió ember esett áldozatul. (Az öldöklésnek csak Gandhi tragikus meggyilkolása vetett véget, a függetlenség elnyerése, vagyis India kettéosztása után.) A vallási háború következménye egyébként a modern idők legnagyobb népvándorlása lett, 15—20 millió ember menekült egyik országrészből a másikba. A kettéosztás A kettéosztás elveit az India utolsó alkirályáról elnevezett Mountbatten-terv irta elő. Ez a terv nem volt tekintettel a lakosság nemzeti, nyelvi összetételére, gazdasági adottságokra, de még elemi földrajzi tényezőkre sem. Egyetlen szempont a vallási megoszlás, illetve pontosabban: a muzulmán mozgalomnak az a követelése volt, hogy külön államot alkosson a mohamedán közösségnek. Ennek köszönheti PAKISZTÁN azt a páratlan sajátosságát, hogy földrajzilag két olyan részből áll (Nyugat- és Kelet-Pakisztán), amelyeket egymástól 1500 kilométeres indiai terület választ el. Nem érdemtelen utalni arra, miképpen jött létre a Pakisztán megteremtéséért indított mozgalom, illetve honnan származik az uj államnak a neve. Cambridge-ben 1933-ban egy muzulmán diák, Choudhri Rahmat Ali formálta ki a Pakistan szót, Pandzsab, Afgánia, Kasmír, Irán, Szidnh, Tukharistan, Afganisztán és Beludzsisz- tán kezdőbetűiből, illetve végszótagjaiból. A Most vagy soha cimü röpiratában használta először a Pakistan szót. Magyarul különben azt jelenti: a tiszták országa. A Muzulmán Liga már 1940-ben hivatalos programjában célul tűzte ki Pakisztán muzulmán állam létrehozását. Pakisztánnak (két része együttesen 934 ezer négyzetkilométer) összetartó “cementje” a vallás, bár a 101 millió lakosból mintegy 10 millió nem mohamedán, hanem hindu. S hogy milyen furcsa, bonyolult helyzet teremtődött Pakisztán létrehozásával, arra két példa: A Pakisztánban létező mohamedánizmusnak is több, egymástól rendkivül távoli válfaja van. A szunniták és egy másik csoport — mindkettő mohamedán! — 1953-ban Lahoreban valóságos háborút vívtak egymással. A szunniták azt követelték, a másik szektát ne is tekintsék mohamedánnak. Keleten, ahol tizmillió hindu él, pedig az a helyzet, hogy mig a vallás a lakosságot elválasztja, a nemzetiségi és a nyelvi hovatartozás összekapcsolja a hindukat és a muzulmánokat. India — Pakisztán vallási állam felépítésével ellentétben — világi államként alakult meg. Tizennégy nagy és sok kisebb nemzetiség lakik a 3 millió 272 ezer négyzetkilométernyi területen. A 472 millió lakos ennek megfelelően sokféle nyelvet beszél és több vallást követ. Érdemleges megjegyezni, hogy egy fél Pakisztánra való muzulmán, 50 millió mohamedán él töb- bé-kevésbé tömbökben az Indiai Köztársaságban. Viszont más, nem muzulmán vallásu népi-nemzeti csoportok néprajzilag azonosak vagy rokonok a pakisztáni lakosság bizonyos részével. Az indiai állam a függetlenség kivivása óta küzd a soknemzetiségű, -kultúrájú, -vallásu lakosság állami egységbe ötvözéséért. Indiában—nem utolsósorban a gyarmati uralom káros örökségeképpen — ellentétekre, vallási villongásokra került sor, amelyekről nemegyszer esett szó a nemzetközi sajtóban. (Legutóbb például a hindi vagy angol államnyelv körüli vita.) Háború Kasmír miatt Hogyan keletkezett a kasmiri kérdés? A Mountbatten-terv értelmében az indiai császárságot alkotó 560 kisebb-nagyobb fejedelemségnek 1947-ben, három héttel a hatalom átadása előtt döntenie kellett: Pakisztánhoz vagy Indiához csatlakozik-e vagy pedig független marad. A határidőig három állam: Janagadh, Haiderabad és Kasmír ingadozott. Kasmír maharadzsája a függetlenség felé hajlott, s egyaránt jó viszonyt akart fenntartani Indiával és Pakisztánnal. (A maharadzsa egyébként hindu volt, a lakosságnak 70—80 százaléka pedig mohamedán.) A másik két fejedelemségtől — amelyek végül az Indiai Köztársasághoz csatlakoztak — eltérően Kasmírnak földrajzi fekvésénél fogva rendkívüli stratégiai jelentősége van Közép-Ázsiában. A Muzulmán Liga politikusai, mint a pakisztáni koncepció is utal rá, vallási alapon igényt tartottak Kasmírra. A maharadzsa határozatlansága provokálta őket. Pakisztán területéről pathan törzsi harcosok támadtak Kasmírra 1947 aug. 22-én. Egyes források szerint a pathanok azért hatoltak be Kasmírba, hogy támogassák a Punch tartományban kitört parasztfelkelést, amely a feudális maharadzsa uralma ellen robbant ki. De azt ezek a források is leghatározottabban állítják, hogy ebben a parasztmozgalomban semmiféle vallásos meggondolásnak nem volt szerepe — ez szociális megmozdulás volt. Az is érdekes egyébként, hogy a muzulmán támadók, nem ismervén a Kasmírban használatos nyelveket és népviseletet, fatális tévedést követtek el: muzulmánokat támadtak meg, s a lakosság pánikszerűen menekült a hegyekbe. A kasmiri maharadzsa ebben a szorult helyzetben, népi követelésre, Indiához fordult katonai védelemért. Nehru indiai miniszterelnök — bár származását tekintve kasmiri pandit volt — közölte: az indiai csapatok nem hajlandók idegen földön harcolni, és csak a fejedelemségnek az Indiai Köztársasághoz való csatlakozása esetén nyújtanak katonai támogatást Kasmírnak. Ezt követően határozta el Kasmír fejedelemség Indiához való csatlakozását. 1947. október 27-én légi utón indiai katonaság érkezett Kasmírba, és harcba szállt a pakisztáni behatoló erőkkel. Ezt követően indultak meg a pakisztáni reguláris alakulatok is, és háború robbant ki Kasmírért. Miután az angolok gyarmati uralma, majd praktikái elvetették az ellentétek magvát, nagyon jellemzően, a csapatok főparancsnokai mindkét oldalon angol tisztek voltak. Ők vezényelték a pakisztáni, illetve indiai támadásokat. . A másfél évig tartó harcok során Kismir területének egynegyed része pakisztáni ellenőrzés alá került. ENSZ-határozat és további vita India 1947 decemberében az ENSZ elé terjesztette a kasmiri kérdést. Hosszú vita és huzavona után 1949 januárjában az ENSZ közbenjárására fegyverszünet jött létre, s megállapodtak a tüz- szüneti vonalban, amelynek hosszúsága 800 kilométer. A harcok elcsitultak. A felek megegyeztek, hogy Kasmir demilitarizálása után lakossága népszavazással dönt hovatartozásáról. A pakisztániak azonban nem vonták vissza csapataikat az általuk elfoglalt kasmiri területről. Az indiaiak sem demilitarizálták Kasmir másik részét. Az Indiához tartozó részen Abdullah sejk alakított kormányt. Pártja, a Nemzeti Konferencia Párt, 1938 óta együttműködött az Indiai Kongresszus Párttal. Mivel a több évi, sok tárgyalás után is kilátástalan volt a vita rendezése, 1953-ban a kasmiri lakosság körében agitáció kezdődött az Indiával való szorosabb kapcsolatokért. A választott kasmiri parlament 1954-ben be is jelentette: az Indiához történt csatlakozás megmásíthatatlan. Abdullah sejk, miniszterelnök egyébként ellenezte Kasmir integrációját Indiával. Önállósodási törekvéseket fejezett ki, az indiai csapatok kivonását követelte, s ez megnyitotta volna az 1963-ban sor került a kínai—pakisztáni ideiglenes határegyezményre. Ezt az egyezményt Ali Bhutto pakisztáni külügyminiszter pekingi látogatása alkalmából kötötték. A Kínai Népköztársaság Kasmir északi, Tibettfel határos részén határ- kiigazitást tart szükségesnek; ez mintegy 12 ezer négyzetkilométer területet érint. India azonnal tiltakozott a kínai—pakisztáni megállapodás ellen, mondván: Kasmir indiai terület, a kérdés vitatott, Pakisztánnak nincsen joga határkiigazitásba belemenni. A tüzzszüneti vonal mentén többször kiújultak a csatározások a pakisztáni és indiai erők között. 1947-től 12 jelentősebb összecsapásra került sor. A két állam vezetői sokszor próbálkoztak tárgyaló- asztal mellett a vita megoldása érdekében. Ezek nem jártak eredménnyel. Ez évben súlyosbította a helyzetet, hogy Kasmírnak a Pakisztán által ellenőrzött részében katonákat képeztek ki azzal a céllal, hogy áthatoljanak a tüzsszüneti vonalon. (A New Statesman a gerillák számát százezerre becsüli.) Májusban és júniusban nagyobb arányú beszivárgás történt pakisztáni részről. Augusztus végén kirobbantak az összetűzések. A pakisztáni területen működő kasmiri rádióadó bejelentette a “forradalmi tanács” megalakulását. Augusztus 25-én indiai csapatok átlépték a fegyverszüneti vonalat, szeptember 1-én pedig pakisztáni csapatok törtek be az Indiához tartozó kasmiri területre. Szeptember 6-án az indiai hadügyminiszter közölte, indiai csapatok átlépték Nyugat- Pakisztán határát. Ezt azzal indokolta, hogy igy kívánják megakadályozni Pakisztán India ellen tervezett támadását. Hadüzenet nélkül, de valójában háború folyik az indiai szubkontinens két nagy állama között. Miért nem került sor népszavazásra? Sok szó esik a kasmiri kérdés kapcsán a népszavazásról, amelyet 1949-ben az ENSZ-határozat irt elő, s amellyel annak idején az érdekelt felek egyetértettek. India időközben megváltoztatta álláspontját: ellenzi a népszavazást. Indokai a következők: 1. Kasmir a függetlenség elnyerése után a Mountbatten- terv követelményeinek megfelelően az Indiai Köztársasághoz csatlakozott; 2. Kasmir 1'954-ben megerősítette ezt az államjogi státusát; 3. a népszavazás feltétele lett volna a demilitarizálás, amelyre pakisztáni részről nem került sor. Természetesen latba esik az is, hogy India mint világi jellegű állam, valamint már csak a területén lakó, mintegy 50 millió mohamedán vallásu tömeg létéből eredően integritása elleni lépésnek tekinti, ha a kasmiri kérdésben az ország hovatartozásáról a vallás, a muzulmánság döntene. G-KS A kismiri kérdést — ezt az újra és újra lángot vető parazsat — a gyarmatosítók hagyták örökségül az egykori angol birtok, az indiai császárság utódállamainak. Csaknem két évtized alatt száz- és százezrek pusztultak el a felekezeti és nemzetiségi ellentétek áldozataiként. A most kirobbant konfliktus egyaránt tragikus következményekkel fenyegeti mindkét érdekelt felet. Az események előzményei azt tanúsítják, hogy a kismiri kérdést fegyveres utón lehetetlen végérvényesen megoldani. Sem Indiának, sem Pakisztánnak nem érdeke a háború: csakis a józan tárgyalások hozhatnak megnyugvást a világnak ebben a zaklatott részében. M. S. Sztrájkban a kanadai favágók CHICOUTIMI, Que. — A Price Bros. and Co. 1,200 favágó alkalmazottja sztrájkba lépett. A munkások követelik a heti 54 órás munkaidő 50- re való leszállítását és 50 centes órabér-ja vitást. A munkáltató 10-12 centes javítást ajánlott, amit a munkások elvetettek. A jelenlegi fizetés $1.25 és $1.80 között van. | \ \ RÉTESHÁZ és CUKRÁSZDA \ 1437 Third Avenue, New York, N. Y. 3 (A 81-ik Street sarkán) — Telefon: LE 5-8484 * 3 Mignonok, születésnapi torták, lakodalmi, Bar- 5 5 Mitzvah-torták. — Postán szállítunk az ország $ minden részébe. — Este 7.30-ig nyitva j
