Amerikai Magyar Szó, 1965. július-december (14-19. évfolyam, 26-52. szám)
1965-09-16 / 37. szám
2 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, September 16, 1965 Adenauer nyilatkozata Erhard mellett Adenauer, a CDU elnöke nyilatkozatot adott, amelyben leszögezi, hogy telejesen egyetért Er- hardt külpolitikájával, különösen üdvözli Erhard- nak azt a legutóbbi kijelentését, hogy a kancellár a nyugatnemet—francia együttműködésben az “európai egység fontos alapját’’ látja, Adenauer hangsúlyozta, hogy Erhard következetesen folytatja az ő külponukai vonalát. Bonni politikai körökben ezzel kapcsolatban megjegyzik, a nyilatkozat megtételére a CDU-ve- zetöség azért beszélte rá Adenauert, mert a kérész tenyuemokrata választási stratégáknak gondokat okozott, hogy a választási kampány során ismét szemmel láthatóan kiújultak az ellentétek Adenauer és Erhard között, s attól tartottak, hogy ez csorbítja majd a kereszténydemokrata vá lasziási esélyeiket. A nyilatkozat azt a célt szolgálja, hogy a közvélemény előtt helyreállítsa a CDU-vezetők közötti egyetértés látszatát. Szociáldemokrata körökben azonban már most is hangoztatják, hogy ez az “egyetértés” nem fogja túlélni a választások napját. Erhardt közben folytatja választási körútját. Több gyűlésen heves tüntetésekre került sor a kancenar ellen. Például Göttingenben a diákok füttykoncerttel fogadták a gyűlésen megjelenő kancellárt és tiltakoztak Erhardnak az Írókat és értelmiségieket becsmérlő kijelentései ellen. Münchenben hétfőn ugyancsak nagy tumultusra került sor Erhard választási gyűlésén, amikor a kancellár a szociáldemokratákát támadta. Willy Brandt atomtitkokat követel az USA-tól Ludwig Erhardt kereszténydemokrata pártja és Willy Brandt, Nyugai.-Berlin polgármesterének -szociáldemokrata pártja úgyszólván fej fej mellett küzd egymással a bonni választási kampányban. Választási fogásként a polgármester kijelentette, hogy ha megválasztják kancellárnak, akkor kérni fogja az Egyesült Államokat, avassa be a bonni kormányt az atomfegyver-készítés titkaiba. Ezt avval indokolta meg, hogy ha Nyugat-Német- ország nincs az atomfegyverek birtokában, akkor nem képes versenyt tartani a többi iparilag fejlett országokkal. Érvelése szerint Bonn csupán békés célokra használná fel az atomtudományt, névszerint főleg orvosi és vegyi-ipari célokra. Ismeretes azonban, hogy a termelés végső stádiumáig a nukleáris anyagok feldolgozása teljesen azonos, úgy a bombagyártásnál, mint a békéscélu atomreaktorok előállításánál. Amikor a bonni kormány 1955- ben a NATO-hoz csatlakozott, az egyezmény megtiltotta, hogy Nyugat-Németország nukleáris fegyvereket gyártson, de azt nem, hogy ilyen fegyvereket beszerezzen. Miután a nemzetközi tiltakozás mindeddig megakadályozta, hogy Bonn atomfegyverekhez jusson, most Willy Brandt magával az atomtitok megszerzésével kecsegtet. Anglia német rakéta-csapatokat képez ki A szovjet külügyminisztérium nyilatkozatot küldött az angol kormányhoz, amelyben azt a vádat emeli, hogy Anglia Nyugat-Németország militaristáinak kezére játszik azzal, hogy német rakétacsapatokat segít kiképezni. A nyilatkozat kifejti, hogy Anglia saját területén nukleáris rakéták kezelésére oktatja ki a nyugatnémet katonaságot és hogy Angliának “teljes felelősséget kell vállalnia az ebből eredő súlyos következményekért.” A szovjet okirat megerősitve látta a szovjet kormány korábbi véleményét, hogy Anglia egyre nagyobb mértékben hajlandó kielégíteni Nyugat-Németország nukleáris fegyverekre vonatkozó követeléseit. Lassan halad a dominikai ideiglenes kormány megalakítása A dominikai fővárosból érkezett jelentések szerint lassan alakulóban van Hector Garcia Godoy kormánya. Az ideiglenes kormány vezetését vállaló Godov magának tartja fenn a külügy- és had- ügyminiszteri tárcát. A kormányalakítás nehézsége nyilván abban keresendő, hogy az ideiglenes kormány vezetőjének tekintetbe kell vennie az egymással szemben álló csoportok érdekeit, s egyben meg kell szilárdítania a központi hatalmat. Erre a törekvésre vall a katonai rádiók adásának betiltása. Jelentések szerint a lefegyverzés folyamata lassú. Noha a barikádokat már eltávolították Santo Domingo utcáiról, a szögesdrót sövények még mindig ott láthatók, a katonaság még nem tért vissza a laktanyákba, és a fegyveres csoportok sem szolgáltatták még be lőfegyvereiket. Jelentések szerint az a helyzet, hogy a város o V»o1/VMq1 WyitcaH illái íplAnt.PV ttiPOÚ ATY1PIvek felszólitják az alkotmányos erőket, ne szolgáltassák be fegyverekiet, maradjanak éberek, mert a jobboldal csak arra vár, hogy rátámadjon a fegyvertelenekre. Nem tartották meg a baloldali népgyülést A dominikai baloldali pártok vasárnap szept. 12-ére tervezett nagygyűlését nem tartották meg. A reakciós Wessin Y Wessin militaristái és a behatoló imperialista US csapatok ellen április vége óta egységes frontban küzdő baloldali pártok között különbségek merültek fel a nagygyűlés célkitűzését illetően. A gyűlésre való ieinivás arra kérte a népfront harcosait, hogy segítsenek falvaikba visszakisérni a leszerelő népkatonaság tagjait. Az Egységes Imperialista-ellenes Front kijelentette, hogy a gyűlést eredetileg azon célból hívták össze, hogy követeljék az US csapatok azonnali kivonulását Santo Domingoból és nem a leszerelő népkatonaság elbúcsúztatására és haza- kisérésére. A népkatonaság tagjainak biztonságát továbbra is veszélyeztetettnek tartják és nem bíznak az OAS védnöksége alatt felállított ideiglenes kormány által Ígért garanciákban. Meghalt Albert Schweitzer orvos, békeharcos, SO éves korában Lambarene-ban, az általa alapított kórházban, ahol hosszú éveket töltött, 90 éves korában meghalt a világhirü Albert Schweitzer orvos, zenész, vallási és világi filozófus és utóbbi éveiben a nemzetközi békemozgalom egyik kimagasló támogatója. Életének nagy részét az azelőtti afrikai francia gyarmaton, a jelenlegi Gabon-ban töltötte, ahol a tropikus dzsungelben, a legnehezebb körülmények között gyógyította a betegeket, ott alapított kórházat és munkás életének utóbbi éveiben hosz- szu ideig onnan el sem távozott. Szeptember 4-én bekövetkezett halálát előrehaladott korától eredő agyszélhüdés" idézte elő. Dr. Schweitzer számos kitüntetése mellett 1952-ben a Nobel-békedijat is elnyerte. Elhunytét nemcsak Afrikában, hanem az egész világon gyászolják és számos ország kor mányfői elismeréssel méltatták e rendkívüli, önfeláldozó embert. Albert Schweitzer 1875-ben, az akkor újonnan Németországhoz csatolt, volt francia Elzász-Lotha- ringiában született és a közeli Günsbach faluban nőtt fel, ahova később, még afrikai tartózkodása idején is időnként visszatért pihenni. Zenei tehetsége korán jelentkezett, 8 éves korában már a templomi orgonán koncertezett és felnőtt korában jeles orgonamüvész lett. A zene mellett a vallás- filozófia érdekelte, olyan életszemlélet után kutatott, mely magas etikai elgondolásainak megfelelt. Egyéni életszemléletet dolgozott ki magának, mely arra késztette, hogy legjobban rászoruló embertársain segítsen, Afrika legelmaradottabb részén, primitiv körülmények között, ahol 1913-ban megalapította kórházát. A betegek Afrika messzi fal- vaiból is odaözönlöttek. Rengeteg nehézséggel kellett megküzdenie, néha világköruton orgonahangversenyt is adott, hogy kórházának a szükséges anyagiakat előteremtse. A Nobel-dijjal kapott pénz összeget is a kórháznak adományozta. A sok nehézség ellenére a kórház fejlődött, nagyobbodott és dr. Schweitzer halála idején 350 ágyas, több mint 70 épületből álló intézménnyé vált, a 200 személyes leprás-telep mellett. Lambarene, az Ogooue folyó mentén, ahol a kórház épült, az Egyenlítőtől néhány mérföldre, a párás dzsungel kellős közepén fekszik. Ott van a világon a legrosszabb kiima, tikkasztóan forró nappalokkal, nyirkos éjjelekkel és óriási felhőszakadásokkal. Az ottani lakosság soraiban gyakoriak a tipikus tropikus betegségek, mint a lepra, a vérhas, az elefántkor, a sárgaság és az állatok által okozott sebek. Dr. Schweitzer mindezeket a betegeket a legnagyobb odaadással kezelte. Kórházát az ottani primitiv szokásoknak megfelelően rendezte be és vezette, amiért hivatásos orvosi körökben kritizálták, de talán igy érte el azt, hogy a lakosság bizalommal fordult hozzá segítségért. Dr. Schweitzer az elsők között volt a nyugati világ tudósai közül, akik követelték az atomfegyverek beszüntetését. Minden igyekezetével támogatta a Szovjetunió által kezdeményezett teljes és általános leszerelést. A világszerte kibontakozó békemozgalomnak halála napjáig egyik leglelkesebb hive volt. Számos béke-felszólitásával latba vetette világhirü tekintélyét az embeiiség béke- ohajának megteremtése mellett. Az ifjúsági vezetők a legjobb tanulók Az American Psychological Association évi gyűlésén Chicagóban, egy csoport pszichológus és szociológus öt évi tanulmányról adott jelentést, melyből kitűnik, hogy az egyetemi ifjúsági mozgalmak vezetői, a különböző tiltakozó mozgalmak szószólói a legsikeresebb egyetemi hallgatókból állnak, akik “a jövő szellemi világ nukleuszát képezik.” A tudósok Berkeleyben, a University of California keretében működő Center for the Study of Higher Education tagjaiként végezték a tanulmányt, melynek folyamán kihallgattak és tanulmányozás aiá vettek 5 ezer növendéket 8 különböző egyetemről, közöttük a U. of C. növendékeit is. A pszichológusok vezetője, dr. Ralph Heist elutasította azokat az állításokat, amelyek a Berkeley-i szoiasszabadsági mozgalommal kapcsolatban a sajtóban megjelentek, hogy a kitöréseket külső agitátorok rendezték. Szerinte az ilyen nézetek abból a feltételezésből indultak ki, hogy a diákok maguk nem képesek ilyen céltudatos megmozdulást megszervezni. “Tanulmányaink bizonyítják, hogy igenis képesek”, mondotta. Az alaposan végzett statisztikai tanulmányokból kitűnik, hogy az ifjúsági vezetőket nem “éretlen lázadási ösztönök” vezérelték, hanem “társadalmi problémák orvoslására irányuló célkitűzések:” Dr. Heist kifejtette, hogy ezek az egyetemi ifjúsági vezetők sokkal komolyabban veszik a tanulást, mint a diákok többsége és inkább hajlandók a kitaposott ut helyett uj utakat keresni. “Ezek nemcsak nem beatnik-ek, hevesvérű agitátorok, vagy idvülről jött bérencek, hanem a legjobb, legkomolyabb tanulók közé tartoznak”, mondotta. A Berkeley-i tanulmányok például azt mutatták, a letartóztatott diákok 69 százaléka a “szellemi nivó” megállapítására felállított skálának a legmagasabb fokozataiba sorozható, mig az átlag diákságból csak 13—31 százalék tartozik ebbe a kategóriába. U Thant Indiával tárgyal Az ENSZ vezértitkára U Thant vasárnap Bom- bayból New Delhibe érkezett és ott azonnal tárgyalásokba bocsátkozott előbb Radhakrisnan elnökkel, majd később Shastri miniszterelnökkel az India és Pakisztán közötti határháboru megszüntetéséről. Diplomáciai körökben kevés reményt fűztek a tárgyalások sikeréhez, mert a fegyverszünethez a két ország egymástól teljesen elütő feltételeket szabott. Megbízatásának első lépéseként Mr. Thant előzőleg Zulfikar Ali Bhutto pakisztáni külügyminiszterrel tárgyalt Rawalpindiben. India avval indokolja meg a határok mentén történő beavatkozását, hogy a pakisztáni haderők állítólag nagyszámban szűrődtek be Kashmir indiai területére. Ennek jövőbeni megakadályozását tartja India előfeltételnek a fegyverszüneti tárgyalásokhoz. Pakisztán viszont azon álláspontjához ragaszkodik, hogy úgy az indiai, mint a pakisztáni hadsereg vonuljon ki a vitás Kashmir területről és a fegyverszünet megkötése után 3 hónappal népszavazás döntse el a terület hovatartozását. India állhatatosan ellene van a népszavazásnak, mert a kashmiri lakosság minden valószinüség szerint a Pakisztánhoz való csatlakozást választaná. A csapatvisszavonásokat is ellenzi, mert állítólag az indiai csapatok ottléte garantálja a két ország között 1949-ben felállított demarkációs vonal biztonságát. Bus Hall nyilt levelet irt Johnsonhoz Gus Hall, a Kommunista Párt főtitkára, a nemrégiben lezajlott Los Angeles-i eseményekkel kapcsolatban nyilt levélben fordult Johnson elnökhöz. Ebben a többi között a következőket irta: ‘Minden nyomortanya és minden gettó az amerikai városokban és a déli körzetekben kitörésre kész, füstölgő vulkán.” “Ami Lo$ Angelesben történt, nem faji zendülés. Kirobbanása volt ez a nép régóta fokozódó felháborodásának a kibírhatatlan életkörülmények, a rendőrség durvasága, a tömeges munka- nélküliség, a megállapított bérminimumnál jóval alacsonyabb kereset és megalázás miatt. “Elnök ur, ön csaknem két éve átfogó hadjáratot ígért a szegénység ellen. De a szegénység elleni harcra és a közmunkákra mindössze néhány milliárd dollárt irányoztak elő, mig évente ötven milliárd dollárt fordítanak arra, hogy emberek legyilkolására alkalmassá tegyék haderőnket, önök csak most jelentették be, évi kilencmilliárd dollárral csökkentik az ország belső szükségleteire fordítandó kiadásokat, hogy finanszírozhassák a semmiben sem bűnös vietnamiak meggyilkolását. Ily módon hazánkban a szegénység elleni széles körű hadjáratot felcserélték egy átfogó háborúval, amely a partjainktól nyolcezer mérföldre élő nép ellen folyik” — Írja Gus Hall. ELLENTMONDÁS: EGY HÁTRALÉKOS ELŐFIZETŐI
