Amerikai Magyar Szó, 1965. július-december (14-19. évfolyam, 26-52. szám)
1965-09-02 / 35. szám
12 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, September 2, 1965 mi Történik*2 ühözübán Comenius-kiállitás a Sárospataki Kollégiumban Magyarország kulturális életének évszázadokon át egyik fellegvára volt a Perényi Péter által 1531- ben alapitott sárospataki kollégium. Az egykori kollégiumi épületek közül már csak a Berna sor maradt fenn, amelyet több mint kétszáz évvel ezelőtt Bern város adományából létesítettek. Termeiben az iskola fennmaradt emléktárgyait és a volt pataki diákok ajándékait gyűjtötték össze. Az iskolamuzeumban jelenleg mintegy 15,000 tárgyat őriznek. A pataki kollégiumban tanitott hajdan Comenius Ámos János a korszakalkotó jelentőségű pedagógus, aki 1650-ben Lórántffy Zsuzsanna fejedelemasszony kérésére az iskola nevelésügyi igazgatója lett. Négy évi munkásságával a pataki iskolát az akkor elképzelhető legmagasabb színvonalra emelte. írásaiban és előadásaiban mindenkor a szemléltetés fontosságát, a tudományok, elsősorban a természet-tudományok tanításának jelentőségét hangoztatta. Az iskolamuzeum vezetősége most elhatározta, hogy méltó emléket állít Comenius Ámos Jánosnak. Erdélyi és alföldi népi kultúra összefonódása az erdöháti falvakban Az Erdőhát Magyarország legkeletibb sarkában fekszik, azon a tájon, ahol a Tisza átlépi a magyar határt. Az Alföld, Erdély és Kárpát-Ukrajna találkozik itt. A szabályozás előtt mellette terült el az Ecsedi láp. Távoli vidék. Még ma is csak tiz—tizenkét órányi utazással érhető el Budapestről, a legközelebbi nagyváros, Nyíregyháza is 80 kilométernyire van tőle. Talán ez az oka, hogy kevesen ismerik, sajátos kultúrája, néprajza “fehér foltot” jelentett hosszú ideig a kutatásban is. Móricz Zsigmond volt az első, aki foglalkozott vele néprajzi szempontból: 1908-ban Szatmár megye monográfiájában 18 oldalas tanulmányban irta le az itteni emberek életét, a népszokásokat, a házakat, a munkaeszközöket. Ezután újra elfelejtették s csak az ötvenes években jelent meg néhány tanulmány és jelentés a vidékről. Három éve indult el Kispaládra és Botpaládra a Néprajzi Muzeum három munkatársa: Molnár Mária, Morvái Judit és Bolgár Lajos, s útjaik eredményeként ezer tárggyal, filmfelvételekkel, fényképekkel tértek vissza és ezzel a muzeum gyűjteményét gyarapították. Filmre vették a régi épületeket, amelyek magas szalma- vagy zsindelytetejükkel, kandallószerü konyhatüzhelyeikkel két népi kultúra — az alföldi és az erdélyi — összefonódásának eredményei. A tárgyak között találunk két teljes szobabútort. Egyiket a múlt század közepén faragták, a jellegzetes alacsony asztal, az egy darabból faragott székek, a láda még háziké- szitmény, a másik 1900 körül készült, s jórészt már asztalos munka. Vásároltak a gyűjtők múlt századi gazdasági és házi eszközöket: ekét, gereblyét, agyagedényeket, sőt egy XVIII. századi — szarvasagancsból készült, karcolt díszítésű — lőpor-szarut is. Jártak a kutatók a szomszédos községekben, Ti- szabecsen, Tarpán és Tukodon, ahol a helyi háziipari szövetkezet egy idős tagja régen nem használt gyékényholmikat, vödröt, edényeket, hombárt, gyermekbölcsőt' font számukra a vidék hagyományos anyagából, az Ecsedi láp gyékényéből. A gyűjtés befejezése után az anyag feldolgozása folyik. Ennek nyomán rövidesen el fog tűnni a magyar néprajzi térképről ez a “fehér folt” is. Szarvasmarha-tenyésztés A müemlékfelügyelőség irányításával az őszi hónapokban rendbehozzák a Berna sort, jövőre pedig a megszépült épület termeiben uj kiállítást nyitnak, amely bemutatja: hogyan érvényesült Comenius tanítása Sárospatakon. Ebből az alkalomból a múzeumban Comenius-emlékszobát rendeznek be. Az emlékszobában — amely hűen tükrözi majd I. Rákóczi György korát — helyezik el Comenius Pakaton irt több hires müvét, közöttük a “Sshola Ludus”-t és az “Orbis Pictus”-t, valamint hajdani kortársaínak igy Tolnai Dali János professzornak és Megyesi Pálnak a Rákóczi-udvar papjának irodalmi alkotásait, amelyeket Patakon nyomtattak ki. A további termekben láthatók lesznek azok a szemléltető eszközök, amelyeket Come- niuá tanítási módjának hasznosítására a Hollandiá- -featt^és-Németországban járt professzorok vásároltak a pataki iskolának. így — többek között — kiállítják a világon egyedülálló mécs világitásu vetítő gépet: az úgynevezett Laterna Magicát, az 1700-as évekből származó mikroszkópokat és légszivattyút, amelyekkel hajdan II. Rákóczi Ferenc is kísérletezett. A nagy pedagógus emlékére — aki református püspök is volt — az egyik termet régi egyházmü- vészeti emléktárgyakkal rendezik be. így többek között bemutatják majd Lórántffy Zsuzsanna sajátkezűig himzettt urasztal térítőjét, Rákóczi Zsigmond ezüst keresztelőtálát, az 1500-as évekből származó sodronyzománcos kelyheket és egy 1810-ből való parasztok által kézzel faragott barokk stilü szószék koronáját — amelyet Cserépfalu község ajándékozott a múzeumnak. Comenius Magyarországon fellelhető emléktárgyainak gyűjtését már megkezdték. A tervek szerint az emlékszobában felállítják az országban levő egyetlen szobrát is, amelyet Vay Miklós, volt pataki diák korabeli festmények alapján 1860-ban készített. Tartalék munkahelyeket helyeztek üzembe Rudabányán Az egykor Száraz völgynek nevezett rudabányai vidéken április eleje óta 347 milliméter csapadék hullott. A szinte naponta ismétlődő záporok és zivatarok hatására a hegyekből lezúduló viz gyakran elöntötte az ércbánya külszíni munkahelyeit és emiatt sokszor órákig szünetelt a vasércszállitás. A nehézségeket tetézte a junius eleji bányaomlás, amikor a Gagarin-akna tömegtermelésre alkalmas kamrafejtésében mintegy 15,000 köbméter föld beszakadt. A vasérc minőségének javítására a bánya vezetői ;az elmúlt hetekben több műszáki'intézkedést vezettek be. A Gagarin-aknában meggyorsították a tönkrement biztosítóberendezések helyreállítását és a beomlott aknából újra megkezdték a jó minőségű pátérc szállítását. Ezenkívül a föld alatt négy olyan tartalék munkahelyet helyeztek üzembe, amelyeknek lefejtését csak a jövő évre tervezték. Ezekből naponta már mintegy 200 tonna 22— 23 százalékos vastartalmúi ércet szállítanak a du- sitómübe. A magyar szarvasmarha-tenyésztést az elmúlt évtizedekben nem annyira a számszerű fejlődés, mint inkább a minőségi javulás jellemezte. A statisztikai adatok szerint a magyar szarvasmarhaállomány az 1935. évi 1,911,000-ről 1938-ig 1,882,- 000-re csökkent, majd 1965-ig 1,964,000-re nőtt. Ugyanezen idő alatt a tehén-létszám bizonyos csökkenése volt tapasztalható: az 1935. évi 961,000-res állomány 1963-ig 777,000-re apadt, majd a legutóbbi két év alatt elérte a 798,000-ret. Az egész szarvasmarha-állománynak 12.8%-át tartják jelenleg az állami szektor gazdaságaiban, 41.5%-át pedig a termelőszövetkezetek közös telepein, tehát 35.7 százalékot tesz ki a háztáji gazdaságok és az egyéni gazdák kezén lévő állomány. A tenyésztés ellenőrzése Néhány jellemző adat a minőségi fejlesztésre: Az egy tehénre jutó évi tejtermelés országos átlagban 1938-ban 1,586 kiló volt, 1964-ben pedig már 2,340 kiló. Ugyanezt a “felfutást” tanúsítják az állami törzskönyvezési feljegyzések. 1953/54-ben az egész évi ellenőrzés alatt tartott 76,571 tehén átlagos tejhozama 2,76T kilogramm volt, 3.8 százalékos tejzsir-tartalommal. A legutóbbi esztendőben már 88,148 tehenet tartottak éves ellenőrzés alatt, s az egy tehénre jutó évi termelés elérte a 3,280 kilogrammot, a tejzsir-tartalom átlaga 3.84 százalékra nőtt. Egyébként a termelési ellenőrzés alatt álló tehénlétszám a tiz év előtti 127,945-ről 146,- 715-re bővült. Jelenleg az állami gazdaságok tehénállományának 88 százalékát, a termelőszövetkezetek közös állományának 18.8 százalékát ellenőrzik rendszeresen. A legutóbbi egy év alatt kiépítették az állattenyésztési felügyelők rendszerét: minden 10—12 termelőszövetkezetre jut egy jól képzett állattenyésztési felügyelő, aki a tenyésztés legfontosabb kérdéseiben állandó eligazítást ad a közös gazdaságoknak. Ők adnak tanácsot a tenyésztési ellenőrzés bevezetésére is. 1965 tavaszán a termelőszövetkezetek közös tehénállományának már 75.8 százalékára terjedt ki a tenyésztési ellenőrzés, év végére pedig valószínűleg már az egész állományt ellenőrzésbe vonják. Fél évig tartó járvány A javuló állategészségügyi ellátást, elhelyezést, illetve gondozást bizonyítja az a tény, hogy a száz tehénre évente jutó borjuszaporulat az 1938. évi 73-ról 76-ra nőtt. A tehénállomány kb. 80%-ára kiterjesztett mesterséges termékenyítés és az ivadékvizsgálat — a legjobb tülajdonságokat örökítő apaállatok minden eddiginél szélesebbkörü alkalmazása, illetve utódaik tömeges tenyésztésbe állítása révén -— évről-évre javul a szarvasmarha-ál- lomárty? minőségé" "niásrészt csökken a különböző állatbetegségek, elsősorban a brucellózis fertőzési veszélye. Az állategészségügyi helyzet állandó és gyors- ütemü javulása ellenére néha “beüt” még egy-egy járvány, amelynek megfékezése nagy gond. és erősen igénybeveszi nemcsak az állatorvosi apparátust, hanem az állami közigazgatási szerveket is. Ilyen volt a legutóbb kereken fél éyig tartó száj- és körömfájás járvány, amelynek első “hulláma’’-. januártól márciusig szokatlan gyorsasággal terjedt, viszont a tavasz folyamán és a nyár elején a második hullám már csak egészen szórványosan okozott megbetegedést a Duna-Tisza közén, a keleti országrészek több vidékén és néhány helyen a Dunántúlon. A járvány kezdetén főleg a szarvas- marhák fertőződtek ,később azonban átterjedt a fertőzés a sertésállomány egy részére is. Országszerte 2,600 állatorvos vette fel a harcot a járvánnyal, s azt gyakorlatilag junius végére sikerült teljes mértékben leküzdeni. Ilyen országos méretű járvány utoljára 1938-ban volt. Ezt a legutóbbit a Magyarországon már többször előfordult O-tipusu virus okozta, s főleg szokatlan gyors terjedésével lepte még az állatorvosokat. Az állategészségügyi és közigazgatási appara^ tus gyors intézkedéseinek köszönhető, hogy csupán az állatállománynak néhány százalékát érintette, s nagyobb kárt sem a szarvasmarha-, sem a sertésállományban nem okozott. Mivel viszonylag nagy területeket huzamosabb ideig kellett zárlat alatt tartani, a hosszantartó járvány több vidéken sokáig akadályozta a normális életmenetet, a termelést és bizonyos kieséseket is okozott. Korszerű módszerek A szarvasmarha-tenyésztés, tartás korszerűsítése a legutóbbi nyolc évben — a közös termelőszövetkezeti farmok tömeges kialakulásával párhuzamosan — észrevehetően meggyorsult. Elsősorban az istállók megépítésében, mind teljesebb gépesítésében tapasztalható nagy előrelépés. Az önitatók, a csillés takarmány és alom szállítás stb. megszervezésén kívül a gépi fejés és az itatásos borjuneve- lés bevezetése volt napirenden. Jelenleg az állami gazdasági tehenészetek 60 százalékában fejnek gép pel, termelőszövetkezeti farmokon viszont lassabban terjed a gépi fejés. Az itatásos borjunevelés főleg az utóbbi négy évben vált népszerűvé. Most a komplett telepek kiépítése jelenti a legfontosabb továbblépést: rendszerint 300—600 tehenet összpontosítanak egy-egy speciális telepen. A tehénistállókon kívül megtalálhatók itt az összes kiszolgáló helyiségek, épületek: a központi tejház, a központi takarmányos, az ellető istálló, az elkülönítő, a borjunevelő istállók, stb. Az istállók többsége úgynevezett középetető-utas: traktor végig áthajthat az istálló közepén, behordja a takarmányt, a kaparó-szalagok pedig lehúzzák a trágyát. A komplett telepek létesítését három éve kezdték, és a tervek szerint ez év végére 76 állami gazdaságban és 26 termelőszövetkezetben több mint száz komplett tehenészeti telep működik. A fajtakérdésről““......UW'W“‘Í*S1 *vs •* A magyar szarvasmarha-állománynak kereken 92 százaléka tartozik a kitűnő tulajdonságokkal rendelkező magyar-tarka fajtához. A magyar-tarka jellegzetesen kettős hasznosítású: kiváló husminő- séget ad, átlagos tejtermelő képessége pedig eléri a 3,500 kilogrammot, 3.8—3.9 százalék tejzsirral. Számos olyan állami gazdaság és termelőszövetkezeti tehenészet van, ahol éveken át tartják az 5,000 kilogramm körüli évi átlagos szintet. A ma- (Folytatás a 13-ik. oldalon)
