Amerikai Magyar Szó, 1965. július-december (14-19. évfolyam, 26-52. szám)
1965-09-02 / 35. szám
Thursday, September 2, 1965 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 13 Az ebben a rovatban kifejtett nézetek nem szükségszerűen azonosak a szerkesztőség álláspontjával. ■ ■ ■•■■■■ ■■■ wrwrw^-wn *• ■ mmm-wmm-m’mmm wm rr» ■ ■ nTIfTW ■ ■ » ■ rmren »!■■ !■!■■■■ ■■ gR.H W^CM Kissé késve született... DUQUESNE, Pa. — Én is jelentkezem, ha kicsit késve is, mert nekem is elküldték Rácz László könyvét, mint bonuszt. De a szerkesztőség a könyv hátsó lapjára odabiggyesztette, hogy ára $2.00. Igaz, hogy nem vonják kérdőre azokat sem, akik küldenek érte valamit, mivel a Magyar Szó hűséges előfizetői úgysem kivánják e kis könyvet egészen ingyen, sőt valamelyik olvasó még ötszörös árat is beküld érte, r.-.ert az ilyen olvasónak még sokkal többet is megér. Én Magyarország területén voltam 1918—19- és a 20-as években és egy kis részben láttam, amiről a könyv is említést tesz. De nem arról a vidékről való vagyok, mint Rácz László és én csak öt falusi elemivel rendelkezem. Az iró a könyvet fivérének, Bélának dedikálta, de milyen sokan haltak meg a forradalomért és hol van ma azoknak az emléke? Én úgy gondolom, hogy az ő emlékük az öntudatos emberek szivében él. Nekünk, élőknek kell gondolnunk azokra, akik mindenüket odaadták a forradalomért. Rácz László és fivére nem adták oda mindenüket, de mégis, mint ügyvédek, forradalmárok voltak és különösen Rácz László sok fizikai és szellemi szenvedésen ment át abban az időben. A könyvet jónak találom, csak az a kifogásom, hogy miért nem nyomtatták ki ezt a könyvet már vagy 10—15 évvel ezelőtt? Mert sok jó munkáslap olvasó meghalt a 10—15 év óta. A könyv kissé későn érkezett, illetve született meg. Rev. Gross bevezetése jól ecseteli Rácz Lászlót. Én is beküldőm a könyv árát. Szarka János Problémák az ideológiai függöny körül Sok kritika hangzik el mostanában különösen a -jobboldalról, az iskolákban található úgynevezett ideológiai függöny körül. Erre vonatkozólag Cali- forniában tanárok és szülők egy csoportja összejött és közös megértéssel nyilatkozatot bocsátott ki sok ezer példányban, mely a következőket mondja: Mi, tanítók, tanárok úgy érezzük, hogy a tanulóknak az iskolában joguk van logikus, tiszta magyarázatot kapni mindarra, amit az iskolán kiviil hallanak, vagy olvasnak. Ez a tiszta magyarázat félreérthetetlenül az igazi demokratikus értelemben vett haladást kell, hogy szolgálja. Az igazi demokrácia nem tűr félelmet bármilyen uj ideától. A legalkalmasabb hely az ideákkal való megismerkedésre az iskola. Tanítóink hivatottak arra, hogy hozzáértéssel, konstruktiv szellemben megmagyarázzák a dolgokat a tanulóknak. Ne várjuk azt, hogy a magyarázat olyan helyről jöjjön, amely sok esetben a legszebb ideát, elvet, vagy felfogást elferdített vagy rosszakaratú formában adja át a járatlan fiataloknak. Oda kell hatni, hogy gondolkodásunk lépést tartson a haladás fejlődésével. Az igazi szabadságot csak úgy tudjuk kellőképpen értékelni, ha figyelmesen tanulmányozzuk mindazt, ami körülöttünk a haladás szempontjából történik. Csak tiszSzarvasmarha-tenyésztés (Folytatás a 12-ik oldalról) gyar-tarka fajtából került ki a tejelő világrekorder tehén, a 17. számú Dáma, amelynek egy évi tejhozama 19,664 kilogramm volt, évi tejzsir-hozama pedig 695.5 kilogramm. A Dáma legnagyobb napi tejtermése elérte a 70.1 kilogrammot. Ezt a teljesítményt meg sem közelítették sehol a világon. A tejminőség rekordját pedig valószínűleg az ugyancsak magyar-tarka 26-os Auguszta tartja mindmáig, amelynek évi legnagyobb tejhozama 12Á07 kg. volt, a teje 6.04 százaléknyi zsírt tartalmazott s az egy évben termelt 767.5 kilogramm tejzsir meghaladta az állat testsúlyát. A hereeghalmi Állami Gazdaság állományából öregedett ki nemrégiben a 83-as számú Bárány: 32 éves koráig “dolgozott”, 26 tejelési laktáció átlagában 3.981 kg, 4.2 százalék zsirtartalmu tejet adott. Az úgynevezett élettelje- sitménve egyedülálló. Ez idő szerint 610 olyan tehenet tartanak nyilván Magyarországon, amelyek eddigi tejtermelése 25,000—72.000 kilogramm között volt. tán látó, felvilágosult emberek lehetnek igazi értelemben boldogok; csak azok tudják megérteni az igazi szabadságot és az embereket. Meg kell ismertetnünk fiataljainkkal az utat, amely lelkesíti őket uj ideák felfedezésére, amely ut az emberiség teljes felszabadulása felé vezet. Még soha sem volt az emberiség történetében olyan fontos a fiatalokat gondolkodásra, kritikai tárgyilagosságra nevelni, mint a jelenlegi időszakban. A különféle pártokat, egyesületeket, szervezeteket, melyek bizonyos haladó célokért létesültek, legyenek azok helyi, állami, nemzeti, vagy nemzetközi jellegűek, ismertetni kell az iskolákban is. Sajnos, érthetetlen okokból, bizonyos emberek tartózkodnak minden vitás kérdéstől. Viszont, ha minden ember egyformán gondolkodna a mi demokratikus országunkban, akkor senki se volna gondolkodásra kényszerítve. Az emberek tanulmányozása bizonyos célok, küzdelmek érdekében gondolkodásra kényszeríti a fiatal tanulót, megerősíti egyéni gondolkodását, megtanulja mások véleményét tiszteletben tartani. Alkalma nyílik felismerni saját képességeit, fejleszteni tehetségét, megerősíteni hitét, bizalmát a haladás javára. Megszilárdul a jelleme, ellenálló képessége abban az Lányban, hogy meg tudja különböztetni a valóságot a hazugságtól és meg tudja azt védeni anélkül, hogy fájdalmat vagy gondot okozzon sajátmagának. Végül óvatos lesz másokkal szemben, hogy méltatlanul ne ítéljen el senkit, s hogy ami a legértékesebb az emberben, az a bizonyos önmegbecsülés, kárt ne szenvedjen. Schubert, Elsinore, Cal. A “Porszemről”, melyet a vihar sodort Késve, azaz utánrendelésre kaptam meg Rácz munkástársunk könyvét, és ámbár több részletet már ismertem, de olyannyira tanulságosnak találtam az egész könyvet, hogy mint iskolai tankönyvet is használhatnánk a munkásmozgalomban, valamint az osztályharc viszontagságai közötti esetekben. Kevés embernek van oly rendíthetetlen kitartása, olyan sok szenvedés s üldöztetés után. Ez a könyv, mint több levelező megírta, hasonló kitartásra, a forradalom sikerébe vetett bizalomra serkentheti még a hozzánk hasonló öregeket is; amely ügynek ilyen harcosai, tanítói vannak, az csak győzhet. Nekem különösen tetszik azon részlet, melyet — habár fájdalmasan is —, de nyíltan megirt a magyarországi tévedésekről, úgy a munkásmozgalomban, mint az 1919-es forradalom idején. Akik itt voltunk azon időkben, csak hálával tartozhatunk ezen könyvért, melyből még sok újabb dolgot is megtudhatunk, pedig mindnyájan nagyon figyeltük, tanulmányoztuk az akkori eseményeket. Visi Dr. Bognár József a “Porszemről” Dr. Bognár József, a Magyarok Világszövetségének elnöke, a következőket irta a “Porszem a viharban” c. könyvről: A munka áttanulmányozása nagyon hasznos és tanulságos volt számomra. Valóban, olyan ember élettörténetét sikerült megismernem, ki József Attila kifejezésével élve, “forgószélben állt a helyén”, azaz egy drámai gyorsasággal változó világban hűségesen tudta követni saját ifjúságának legszebb ideáljait. Teljesen egyetértek a Bevezetés szerzőjének, Gross A. Lászlónak véleményével, hogy a szerző nem “porszem”, hanem kőszirt volt a viharban.. . Szeresd felebarátodat... WINDSOR, Canada. — Megkaptam a nekem küldött könyvet, igazán nem gondoltam volna, hogy engem is megtiszteltek vele, hiszen az újságot is csak pár hónapja járatom. Igen, igen köszönöm és itt küldök érte öt dollárt. Szinte megfizethetetlen ez a könyv, melyet fájó szívvel, meghatódva olvastam. mert nem valami vadregényes kacsalábon forgó tündérkastélyhoz vitt, de nem ám! Szeretném tudni, hogy hol lesz azoknak megfizetve a sok szenvedés, akik egész életüket arra áldozták, vagy pocsékolták, hogy másoknak jobblétet és szabad- +orprvltsenek. Az a sok millió mártír, akiket kegyetlenül megkinoztak, megöltek. Mit is mondott Jézus? Szeresd felebarátodat, mint tenmaga- dat. Ezek a mártírok ennél is többet tettek, s hol van az a szabadság? Talán sohasem jön el, mert ami van is látszólag, annyi mint a porszem a viharban, de mennyi benne a visszaélés. Talán minden jól van megalkotva, csak az emberiség nem. Nem is hazudott a röszkei kovács. . . Sajnálom, hogy Rácz László nem jelezte könyvében, hogy hová lett Számuelly Tibor és a fivére, Béla? Fogadja őszinte elismerésemet. Egy munkásnő Ellensúlyozzuk a hamis híreket TRENTON, N. J. — Úgyszólván egy emberöltő, 51 év óta voltam távol attól az országtól, melyben születtem és már szinte tűrhetetlenné kezdett válni a vágy, hogy ismét láthassam. Junius hónapot ott töltöttem, de három hét nagyon kevés idő ahhoz, hogy az ember analizáljon egy uj politikai és gazdasági rendszert. Legjobban a szövetkezeti gazdálkodás érdekelt. Sajnos a nagy árvizek és a mindennapi esőzések miatt a mezei munkákat nem tudták akkoriban elvégezni, igy a szövetkezeti tagokkal alkalmam volt elbeszélgetni. Mindegyiknek volt valamilyen panasza, a legtöbb arról panaszkodott, hogy sok a munka', kevés a fizetés, lehetetlen belőle megélni. Az egyik vasárnap urnapi körmenet volt a faluban, minden ház ki volt díszítve, még ideiglenes oltárt is emeltek az istentiszteletre és onnét prédikált a pap. Amit itt láttam, az teljesen megcáfolja azokat a panaszokat, melyek szerint a kereset nem elég a megélhetéshez. Ezen az ünnepen az egész falu résztvett és bizony nem láttam egy mezítlábast sem, mint az én gyermekkoromban, sőt mindegyiken jóállásu vasalt ruha, fényes, divatos cipő volt, különösen a fiatalság volt jól öltözve, a nők a legújabb hajviselettel. A falu, amely egy utcából állt, néhány év alatt négy utcára fejlődött. Szép, takaros, piroscserép- teíős házak, minden házban villany, rádió, villanyvasaló, sőt még hűtőszekrény is, volt, hol televíziót is láttam. Van szép kulturház, művelődési otthon, minden héten tudományos előadást és mozielőadást tartanak. Fejlődést láttam minden téren. A pap, aki azelőtt csak Isten szolgája volt, most már a híveket is szolgálja. Itt van egy eset. Egyik szövetkezeti tag a heti piacon két malacot vett téli hizlalásra, de nem volt fogatja, amin hazavihette volna. Várt, hátha jön valaki a faluból és hazaviszi a malacokat. Véletlenül arra vetődött a falu plébánosa az autójával és ajánlkozott, hogy ő hazaszállítja a malacokat. Berakták a malacokat az autó podgyásztartójába és indultak hazafelé. De a malackák sehogyan sem élvezték az autózást, irtózatos zsivajt csaptak egész utón. Ottlétem alatt az idő kezdett szárazabb lenni, igy mindenki a mezőn foglalatoskodott, én pedig bejártam a közeli falvakat. Szombathelyen is sokszor voltam, vonaton utaztam, melyek állandóan zsúfoltak. Magyarországon az utazás rendkívül olcsó. Pl. Pestről Szombathelyre 8 órai utazás 46 forintba kerül, vagyis átszámítva 2 dollárba. A vonaton mindjárt felismerik, ha valaki amerikai. Nem tudom, hogy direkt szitják-e ezt a propagandát, de mindenfelé elterjedt a hir Amerikáról, hogy itt mindenki gazdag, mindenkinek palotája, autója, takarékbetétje van, vagyis itt mindenki gondtalanul él. De amikor elmondtam, hogy a ház, az autó nem az övé, hanem a banké és ha jön a munkanélküliség, vagy betegség, s nem tudja törleszteni az adósságát, akkor elúszik a ház, az autó, a takarékbetét, ha van és kezdheti az ember élőiről. Azok az öntudatos munkástársak, akik a jövőben látogatásra kívánnak menni az óhazába, ne élvezni menjenek oda, hanem ha alkalom adódik, próbálják ellensúlyozni a hamis propagandát, mert ezek az illúziók elkedvetlenítik az ország dolgozóit. Azért nekem is jutott egy kis élvezet. Elmentem megnézni a magyar tengert, a Balatont, hajóztam is rajta, fürödtem benne, voltam Hévizén és egy másik uj gyógyfürdőn. Meg kell még említenem, hogy a falun óriási a különbség a fiatalság és az öregek között a műveltséget illetően. A fiatalok tele vannak tudásvágy- gyal, jobb módjuk is van iskolába járni, mint régen, az öregek pedig megmaradtak a régi rendszerből reájuk maradt elmaradottságban. Ebből kivetkőzni talán lehetetlen. Lehetséges azonban, hogy ők is tanulnak majd abból, amit maguk körül látnak. John Szalay KIOLVASTAD A LAPOV? ADD TOVAD3! MÁS IS TANULHAT BELŐLE!