Amerikai Magyar Szó, 1965. július-december (14-19. évfolyam, 26-52. szám)
1965-09-02 / 35. szám
Thursday, September 2, 1965 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORB 11 E. H. Neuwald: Erdélyben jártam i. A dolog úgy kezdődött, hogy hetekkel ezelőtt Los Angelesből elküldték nekem az Amerikai Magyar Szövetség dél-kaliforniai kerületének apellá- cióját dr. Ion Gheorghe Maurerhez, a Román Népi Köztársaság minisztertanácsa elnökéhez. Az apel- láció aláíróival “Nem tűrnek és követelnek” cimü, lapunk julius 29-i számában megjelent cikkben foglalkoztam, amelyben őszintén beismertem, hogy “nem ismerem az erdélyi magyarság helyzetét”, mert “nem utaztam (egyelőre) Romániába személyes tapasztalatokért.” A zárójelben leirt szó: (egyelőre) azt a titkos óhajt fejezte ki, hogy egyszer talán mégis módom lesz arra, hogy Erdélybe látogassak, megnézzem Közép-Európa egyik legszebb vidékét s első kézből eredő értesítéseket szerezzek arról, hogyan él, hogyan dolgozik, hogyan szórakozik az erdélyi magyarság. Ennél a pontnál érkezett lapunk szerkesztőjének levele, aki nagyon helyesen ama véleményének adott kifejezést, hogy “az AMSz röpiratára... az igazi válasz az lenne, ha Erdélybe mehetnél és ott meginterjuolnál magyar Írókat, tudósokat, parasztokat, munkásokat a helyzetükre vonatkozólag.” A levéllel együtt bemutató levelet küldött a budapesti román nagykövetséghez, amelyet én 24 órán belül ^rra használtam fel, hogy érintkezésbe léptem a sajtó attaséval és tőle alkalmat kértem a levél átadására és tartalmának megbeszélésére. A találkozás megtörtént, a sajtó attaséval egy órás megbeszélést folytattam az erdélyi magyarság helyzetéről és szándékomról, hogy az Amerikai Magyar Szó megbízásából és annak képviseletében Erdélybe látogassak, ott magyarokkal beszéljek és személyes tapasztalatokat szerezzek arról, hogyan élnek, milyen iskolázási lehetőségeik vannak, milyen a helyzetük román területen. Megmondottam, hogy a tervezett látogatáson szerzett tapasztalataimat a Magyar Szóban, a haladó szellemű amerikai magyarok hetilapjában megjelent cikkekben szán- dékszunk az amerikai magyarság elé tárni. A sajtó attasé kijelentette, hogy semmi nem áll egy erdélyi látogatás útjában, mert vízumot mindenkinek adnak és én is kaphatok, sőt kaphattam volna a követség segítsége nélkül is. Én ezt tudtam, de a cél érdekében fontosnak tartottam, hogy megmondjam és a követség tudjon arról, hogy miért és kinek a képviseletében megyek Erdélybe. Pár napon belül a sajtó attasé személyesen mutatott be a budapesti román konzulnak, aminek következtében a szokásos turista vizűm helyett hivatalos (official) vizumot kaptam, amely feljogosított arra, hogy Románia területén bárhová szabadon látogassak és ott annyi időt töltsék el, amennyire küldetésem teljesítése érdekében szükségem van. Egyben felajánlották, hogy ha tudatom velük, mely városokba látogatok és azokba mikor érkezem, gondoskodni fognak arról, hogy szállodai szobám legyen, valaki az állomásokon várjon rám és ott tartózkodásom ideje alatt mindenben segítségemre legyen. Budapesten azokban a körökben, ahol megfordulunk, az általános vélemény az volt, hogy az állomásokon nem azért fog rám valaki várni, hogy “segítségemre legyen”, hanem azért, hogy megfigyelés alatt tartsanak, tudomást szerezzenek arról, hogy kikkel beszélek és ellenőrizzék minden lépésemet. Én ennek ellenére teljesítettem a román követségi sajtó attasé kérését és pontos menetrendet bocsátottam rendelkezésére, hogy me- *¥¥***♦*¥**+**¥*¥*¥*+*¥*•¥•*+*¥****¥***+*¥• FORDULJON BIZALOMMAL JOSEPH BROWNFIELD CÉGHEZ AZ IKKA ÉS IBUSZ KÉPVISELETE Repülő- és hajójegyek, mindenféle utazási ügyek és biztosítások Tudományos és szépirodalmi könyvek, szótárak, hanglemezek magyarországi beszerzői Kérjen árjegyzéket! Uj cim: 1484 THIRD AVENUE New York, N. Y. 10028 — Te!.: LE 5-6490 lyik vonattal, illetve repülővel fogok Brassó, Marosvásárhely, Kolozsvár és Nagyvárad városokba érkezni. Budapestről augusztus 13-án, pénteken (tehát “szerencsés” napon) indultam a Balt-Orient Ex- presszel, amely Bukaresten át Szófiába megy. Brassóig hálókocsi jegyet is vettem és a sajtó attasé tudta, hogy a vonat szombaton reggel 9 óra 04 perckor érkezik Brassóba. Nincs kétségem, hogy ott kényelmes szállodai szoba és a vonatnál udvarias megbízott várt rám. A román hivatalos körök udvariasságát és előzékenységét köszönettel kellett volna igénybe vennem. Röstelem bevallani, hogy az udvariasságot és előzékenységet én rut hálátlansággal viszonoztam és hajnali 3 óra 23 perckor leléptem a vonatról — Kolozsváron. Rendes körülmények között nem vagyok hálátlan ember, azért e viselkedésemnek magyarázatát kell adnom e sorok Írásakor, amikor még nem állt módomban, hogy a román követség sajtó attaséjának elnézését kérjem illetlen és hálátlan viselkedésemért. A magyarázat röviden ez: ha én igénybe vettem volna a román hivatalos körök szívességét, akkor azok előtt, akiknek meggyőződésük, hogy aki reám a vonatnál várt és a szállodába kisért, nem segíteni, hanem megfigyelni akart —, azok előtt soha nem tisztázhattam volna magamat a vád, vagy a gyanú alól, hogy engem a román kormány megbízottja “vezetett”, hogy én csak azt láthattam, amit megmutattak és azokkal beszélhettem, akiket ilyen beszélgetésre előkészítettek. Az ellenségeink és mindazok, akiknek egyéni érdekük a nemzetiségek közötti gyűlölet szitása, azt mondták volna, hogy ilyen “ellenőrzés” alatt szerzett tapasztalatok érvénytelenek, sőt: határozottan károsak az erdélyi magyarság szempontjából. Nem fontos, hogy mi az én egyéni véleményem erről a felfogásról. A tény az, hogy én az ügy érdekében vállaltam a hálátlan szerepét és a vonatról Kolozsváron léptem le, ahol senki nem várt, ahol senki nem tudott érkezésemről, ahol szállodai szobám sem volt —, mialatt Brassóban a 9.04-es vonatnál vártak rám és készen álltak, hogy szállodába kisérjenek és bármiben segítségemre legyenek, ha én azt úgy kívánom. így hát hajnali fél négykor én, a hálátlan, álmos idegen, ott álltam a kolozsvári vasútállomás előtt és taxira vártam. Álmos voltam, mert a hálókocsi ágyát nem használtam, felöltözve ültem Kolozsvárig, mert először a magyar, azután a román tisztviselők jöttek útlevél, valuta és csomag vizsgálatra. Majd egy szállodában alszom reggelig —, gondoltam a hideg hajnali órában és rendületlenül vártam taxira. A taxik hosszú időközökben jöttek és ahogyan jöttek, úgy el is fogták őket, akik eléjük szaladtak, nehogy mások — például én —, elfogjam őket. A hosszú várakozásnak mégis az lett a vége, hogy kaptam taxit és az elhelyezkedés után megkérdeztem: Beszél magyarul? A taxisofőr úgy nézett rám, mintha Bécsben, vagy Münchenben azt kérdeztem volna: Beszél németül? És elkezdődött a párbeszéd: “Hogyne kérem, hiszen magyar vagyok.” “Beszél románul is?” “Beszélek, mert arra szükség van, de nem olyan jól, mint az anyanyelvemen.” “Hát ha igy megértjük egymást, vigyen a város legjobb szállodájába.” “Elviszem az urat a Continentalba, de szobát nem fog kapni, mert sok az idegen, akik lefoglalnak minden szobát a városban.” “Ha nincs is szoba, csak vigyen a Continentalba.” A szálloda nincs túl messze az állomástól, a rövid időt mindjárt felhasználtam egy kis tájékozódásra: jól keresnek-e a sofőrök? Nem emelik-e ki őket a taxiból, hogy a helyükbe románokat tegyenek? Nem baj-e, ha az ember az utcán, szállodában, vendéglőben, akárhol magyarul beszél? Mindenre egyenes választ kaptam... A kereset elég jó, rendesen megélhet belőle az ember. Aki elvégzi a dolgát, azt hagyják nyugodtan dolgozni, akár magyar, akár román, akár német az illető. Magyarul mindenki nyugodtan beszélhet akárhol, utcán, vendéglőben, szállodában. Sőt — mondta a taxi-sofőr —, úgyszólván minden üzletben, vagy bankban vannak magyarul beszélő alkalmazottak. így értünk a szálloda elé. Megkértem, hogy jöjjön be velem, mert nincsen román pénzem, kölcsönkérek annyit, amennyiből őt kifizethetem. A szálloda előcsarnokában sötét volt, de az ajtónyitásra felébredt és előjött a hivatalnok, aki addig a pult mögötti kis szobában aludt. Gyorsan kiderült, hogy szoba tényleg nincsen és délelőttig nem is lesz. Egy dollár biztosíték ellenében kaptam 18 lej-t, abból tizet a sofőrnek adtam, aki barátságos kézszoritással búcsúzott tőlem. A hivatalnoktól engedélyt kaptam, hogy az előcsarnok egyik foteljában ülve várjam meg a reggelt és igy elhelyezkedve vártam a napfelkeltét, hogy a Nemzeti Bankban majd román pénzt vásároljak, megreggelizzek és nekünduljak a városnak, ahol e napig soha nem voltam. Rövidesen elkezdődött a takarítónők és más dolgozók érkezése és az azzal járó ajtócsapkodás. Alvásról szó sem lehetett, de a gondolkozást semmi nem zavarta. Átgondoltam az éjszaka eseményeit: beszélgetésemet az okleveles közgazdásszal, aki Pestről Székelyföldre volt útban, hogy ottani rokonait meglátogassa. Megállapodásunkat, hogy visz- szaérkezésünk után találkozunk és kicseréljük megfigyeléseinket .Gondoltam a magyar vámvizsgálóra, aki megkérdezte, hogy messze Kaliforniából mi hozott oda? Amikor megmondtam, hogy az erdélyi magyarok sorsa érdekel, intett, hogy “csak az igazat Erdélyről!” és utána rögtön megkérdezte, hogy “van-e Kennedy féldolláros?” Gondoltam a román vámvizsgálóra, aki csak románul beszélt, én csak angolul beszéltem és igy nagyszerűen megértettük egymást. Az útlevél román ellenőrzőjére, aki már hajlandó volt magyarul beszélni és megkérdezte, hagy “van-e ‘filler’ a golyóstollába?” Becsukott szemem elé idéződött a csomagokkal rohanó tömeg, amely éjfél után megostromolta a vonatot Nagyváradnál, de legfeljebb állóhelyet kaphatott, mert az ülőhelyek már a nyugati pályaudvaron elfogytak. . . Nem tagadom: akármilyen “kényelmes” volt is az elfoglalt szállodai fotel, némi irigységgel gondoltam a brassói szállodában számomra lefoglalt szoba sokkal kényelmesebb ágyára és a fürdőszobára, amelynek hiányát még az ágynál is erősebben éreztem. A jövés-menés és az ajtók csapkodása már a nyugodt gondolkozást is zavarta és a nem alvással és kényelmetlenséggel járó nyugtalanságot azzal igyekeztem csititani, hogy elvégre is nem aludni jöttem Kolozsvárra, hanem azért, hogy lapunk olvasóinak igaz képet szerezzek és nyújtsak az erdélyi magyarok életéről. (Folytatjuk) CLEVELANDI ÜZLETI KALAUZ * Lapodat segíted, ha hirdetőinket támogatod! • flphoit’c Clniuare TERMELŐK ÉS ELADÓK — űr Dan & r lowers Teief0n: 721-1500. i 11529 BUCKEYE ROAD, CLEVELAND, OHIO • Virágok minden alkalomra • Qltírlan I «iiHilvii BOROSS LÁSZLÓ, tulajdoné« oitiiiey Laünnry Teiefon: wa 1-9466. — 12907 UNION AVENUE, CLEVELAND, OHIO Ruhák, öltönyök, stb. tisztítása különleges eljárással saját üzemünkben. AL VAS Shell Service íö'Sa“ Delco Batteries — Firestone Tires — Brake Service — Tune ups. — Galgany Confectionery ®,"a( otlo*^** Az Amerikai Magyar Szó és a Nők Világa is kapható, valamint magyar és amerikai könyvek, magazinok, újságok, cukorka és cigaretta. Jakab-Tolh & Co. gyászolók kényelmére.—12014 és 11713 Buckeye Road, Cleveland, O. Tel.: CE 1-0384—LO 1-7524 és WA 1-4421 Louis A. Bodnar & Son SI“?'“"“ 3929 LORAIN AVENUE, CLEVELAND, O. — Telefon: MElrose 1-3075. — A west-sidei magyarság és munkásság elismert temetkezési intézete. — Jutányos árak Éjjel-nappal mentőszolgálat. Buckeye Jewelers *li“ 11611 BUCiUaíE ROAD — CLEVELAND, OHIO Lorain Heights Hardware 11410 LORAIN AVENUE, CLEVELAND, OHIO Festékek, vlllanyfelszerelési cikkek és építkezési vasáruk raktára. RICZ0 FUNERAL HOMES, INC. ~~ Steven Lukács engedélyezett temetkezési váll?lko*é, balzsamozó. — Két kápolna: 12519 Buckeye Road él 17504 Harvard Ave. — Telefon: LO 1-2530.
