Amerikai Magyar Szó, 1965. július-december (14-19. évfolyam, 26-52. szám)
1965-07-01 / 26. szám
li SZÉLJEGYZETEK [I •’ELMULASZTOTT ALKALOM” Erdődy Lillyt Magyar-Amerikában mindenki ismeri. Nemrégen érkezett vissza magyarországi látogatásából és mint a Népszavában megjelent cikkéből kitűnik, minden ajtó megnyílt előtte odaát. Kodály Zoltán, Illyés Gyula és talán még sokan mások behódoltak színészi képességeinek. Bár örülünk. hogy most már végre “rab-Magyarországról” és annak társadalmi és kulturális életéről szépeket ir és talán rádió-óráján is jókat mond, mégis fel kell tennünk a kérdést: mennyire őszinte és menynyire szinészies a jelenlegi “tárgyilagossága”? Cikkében megemlíti azt is. hogy van “Magyarság” nevű hetilap Californiában és hogy van két magyarnyelvű napilap itt az Egyesült Államokban. Le nem tartotta érdemesnek megjegyezni, hogy van Amerikában egy igazi magyar hetilap is, meg egy női lap, melyben valamikor ő is irt és amely lapok kiálltak Magyarország mellett már akkor, amikor Ő, meg ezek a fentnevezett intézmények iücsköt-bogarat Írtak szülőhazánkról. Ha őszinte lett volna, akkor ezt is érdemesnek tartotta volna megjegyezni, egy kis önkritikával párositvá. • • • Massachusetts állam börtönében a női foglyok zászlókat varrnak. Most az állam zászlaját készítetnék el és adták át a hatóságoknak. Mint köztudomású, Massachusetts zászlajának közepét egy indián-fej díszíti. A jóravaló asszonyok ezt úgy oldották meg, hogy a börtön volt igazgatójának képmását dolgozták bele a zászlóba. A sajtó arról ad hirt, hogy a hatóságok elvörösödtek, amikor ezt észrevették. Akárhányszor arról jelentenek Washingtonban, hogy nem emelik a katonaság létszámát, mindig biztosra vehetjük, hogy ennek pontosan az ellenkezője történik. Ezt Írja a New York Times május 28-án egyik vezércikkében. Szerkesztőségünk már évtizedek óta pontosan azt írja. hogy mindig az: ellenkezőjét kell érteni annak, amit hivatalos helyeken mondanak. Örülünk annak, hogy ezt végre a New York Times is felfedezte. • • • A saigoni kormány jelentést adott ki a napokban, hogy az árak 4.1%-kal emelkedtek. Az ottani megfigyelők azt az észrevételt tették, hogy ennek oka "spekuláció, a nagy áradások következtében a talaj efvizesedése és a Vietcong elleni harc." Ha ez igy van, akkor szeretnénk a következőket tanácsolni: fejezzék be a gyilkos háborút, tegyék lehetetlenné a spekulációt és építsenek vízmüveket, amelyekkel az áradásokat el lehet kerülni. • A tábornok téved. A sajtó azt jelenti, hogy Clark tábornok úgy nyilatkozott, miszerint Észak-Vietna- rhot az fogja a tárgyalóasztalhoz vinni, ha jó erősen bombázzuk őket. A véresszáju tábornoknak nem elegendő, amit eddig tettünk és arra biztatja a 'kormányunkat, hogy még jobban bombázza azt a 'szerencsétlen országot, melyet gyalogos katonai haderővel lehetetlen legyőzni. Tehát csak a vietnami nép teljes kiirtásával érhetjük el célunkat? Újabb “béke”-beszédet mondott Johnson elnök San Franciscóban, az Egyesült Nemzetek alapításának 25. évfordulója alkalmából a szervezet ott tartott ünnepi ülésén. “Felhívom a világ nemzeteinek ezen összejövetelét arra — mondta az elnök a nála már szokásos ünnepélyes hanghordozásával, melyet a “béke”- beszédek elmondására tart fenn —, hogy használják fel befolyásukat, egyenkint és összefogva és hozzák a tárgyalóasztalhoz azokat, akik elszánták magukat háború viselésére." Komoly, ünnepélyes arckifejezéssel mondta az elnök e szavakat. Nem mosolygott. Hogyne lenne komoly! Itt van ő, a világ leghatalmasabb államának feje, aki mindent elkövet, hogy béke legyen, de “azok” háborút viselnek! Nem mosolygott annak ellenére, hogy csaknem azokban az órákban, amikor az elnök “azokat” (értsd Vietnam) vádolta háborúzással, az ő utasítására az amerikai légiflotta Kina közvetlen közelé- .ben hatolt be Észak-Vietnam légiterébe, bombázva, pusztítva amerre elrepült. Első Ízben repültek át Észak-Vietnam fővárosa, Hanoi fölött is. Az elnök álláspontja az, hogy mi mindent elkövetünk a béke érdekében: éjjel-nappal bombázzuk "azokat", csak hogy tárgyalásra késztessük őket. Hát lehet békeszándékunkat ennél hatásosabb, félre nem érthetőbb módon kifejezni? Tekintve azonban. hogy ellenfeleink nem hajlandók velünk tárgyalásba bocsátkozni annak ellenére, hogy mi szüntelenül bombázzuk őket, igy nincs más hátra. mint mások közbenjárását kérni a béke érdekében. Ezért fordult az elnök az Egyesült Nemzetekhez. Ezért adta az elnök áldását csatlósa, Wilson angol miniszterelnök halvaszületett “békemissziójához” is. Az elnök elszenteskedő és lényegében tartalmatlan beszédét a New York Times “elmulasztott alkalomnak” minősítette, tele “nemes, de elcsépelt frázisokkal.” “A lagymatag taps — irta a Times —. amellyel a beszéd idevonatkozó részeit az ünnepi gyűlés fogadta, bizonyítéka az elnöki nyilatkozat ürességének.” De nem volt lagymatag a tapsvihar, amellyel a delegátusok másnap Fedorenko szovjet delegátus hozzászólását fogadták. Fedorenko az Egyesült Nemzetek szabályai megsértésével vádolta Amerikát a vietnami háborúval és a dominikai intervencióval kapcsolatban. Különösen zugó volt a tapsvihar, amidőn Fedorenko a dominikai beavatkozással kapcsolatban elitélte “egy kis latin-amerikai állam felségjogainak sárbataposását.” Stevenson amerikai delegátus sajnálatának adott kifejezést azért, hogy Fedorenko “megtámadta az én országomat, amely jelenleg véd egy kis országot a támadástól!” Az amerikai közélet józanabb elemei, melyeknek a N. Y. Times az egyik legbefolyásosabb szócsöve, a hét elején diszkréten javasolták az elnöknek — a N. Y. Times vezércikkén keresztül —, hogy ragadja meg az alkalmat és szüntesse be a bombázásokat legalább az Egyesült Nemzetek alapítása 20. évfordulóját jelző ünnepségek hetére, ezzel ecsetelve az Egyesült Államok komoly békeszándékát. Megtette ezt Johnson elnök? Nem ő! Nem a mi nagy békebarát elnökünk! Nem az Ezsajás prófétát oly nagy előszeretettel idéző nagy bibliakutató! Pont az ellenkezőjét tette !Mint fentebb említettük. pontosan az évforduló napján küldte vietnami légiflottánkat Kina határáig! Pontosan az évforduló előtti héten küldte a Guam szigetén állomásozó stratégiai bombázó-flottánkat Dél-Vietnam bombázására. Meglepő-e ilyen körülmények között, hogy a N. Y. Times hasábjain olyan leöél. mint az alanti láthatott napvilágot a hét folyamán az elnök katonai és politikai tanácsadóiról: “Miért tételezze fel bárki is, hogy ésszerű, vagy egyáltalán lehetséges ilyen embereknek közbenjárásával tárgyalásba bocsátkozni. Az ilyeneknek legjobb volna elmegyógyintézetekben lenni éjjel-nappali őrizet alatt. “. . . úgy látszik, hogy azok,, akik jelenleg irányítják külpolitikánkat, annak kimutatására tökélték el magukat, hogy mily megalázó élmény lehet amerikai polgárnak lenni.” E levelet a Willamstown, Mass.-i Williams College politikai tanszékének egyik tanára. Jerome B. King irta. Mi nem egyezünk meg Mr. King konklúzióival, bár a kiindulópontjait elfogadjuk. Amerikai polgárnak lenni megalázó élmény, de a történe- s kihívása. A történelem az Myezte minden idők egyik legnagyobb politikai felelősségét arra nézve, hogy észretéritse a végzetesen rossz tanácsadók befolyása alá jutott kormányunkat és annak fejét. Az amerikai nép igen fontos rétegei, köztük nemzetünk reménysége, a fiatalság értelme és lelkiismerete legméltóbb képviselői, a tanárok, az egyház tagjai, művészek, írók teljesen szivvel-lélekkel vállalják e nagy felelősséget. Szégyenkezés helyett segítsük őket konkrét lépésekkel jómagunk tiltakozásával az elnökhöz, szenátorainkhoz, képviselőinkhez. Figyelő HIT IMIM AZ ÚJSÁGÍRÓK? Érdekes riportot olvastunk a napokban egy tv- programról, melyben a dominikai beavatkozást vitatták. David Susskind “Open End” programján egy csoport tiszteletben álló és felelősségteljes újságíró jelent meg, akik Santo Domingóban voltak a legkritikusabb napokban, az Egyesült Államok beavatkozását megelőzően és azt követően. Érdekes megfigyelni ezeknek az újságíróknak a véleményét és hozzászólását. Szó esett a program keretében arról a nagy hirt vert listáról, ami állítólag kommunisták nevét tartalmazta, akiknek célja lett volna a dominikai helyzetből egy “másik Kubát” csinálni. Dán Kurzman, a Washington Posttól: Amikor az amerikai riporterek bizonyitékokat kértek az amerikai követségtől arra vonatkozólag, hogy kommunisták akarják átvenni a hatalmat, végre beleegyeztek, hogy átadják a teljes listát, ami szerintük bizonyítéknak számit. Tad Szüle, a N. Y. Times-tól közbeszólt: Nem, nem egyeztek bele, ránk erőszakolták. Kurzman: O.K. Először egy listát adtak 53 megrögzött kommunistáról, később adtak egy 13 oldalas tanulmányt. John Barnes a Newsweek magazine-íói: Amit az Egyesült Államokban már szétosztottak, mielőtt nekünk adták volna. Kurzman: Valószinüleg azért, hogy ne csekkol- hassuk le. S azután kezdtük vizsgáígatni, én magam lecsekkoltam a listán találhatókból egypárat. Rájöttem, hogy a három úgynevezett kommunista közül, akiket állítólag a Caamano-kormány pozícióba helyezett, az egyik megátalkodott reakciós, a másik egy tengerésztiszt, aki szintén konzervatív, a harmadik. . . Tad Szüle itt közbeszólt: Az egyik 10 éves... Kurzman: No, ne túlozzunk, 15 éves volt és soha nem viselt hivatalt. Ilyen bizonyítékot adtak nekünk. A program további részében Tad Szüle a következőket mondta el: “A csapatok partraszallása utáni héten a State Department egyik megbízottja nagy csoport újságíróval találkozott, úgy gondolom, hogy mi, akik itt vagyunk, mind megjelentünk ott, s azt mondta, hogy információja, elsőrendű információja van arról, hogy Caamano, a felkelők vezére, az előző napon öt kiváló kommunistával találkozott, akiket nem nevezett meg, s hogy ő ((Caamano) egyezséget kötött velük, mely szerint, ha a Caamano-forrada- lom győz, az öt kommunista kulcspozíciót kap a kormányban, ha vészit, akkor oltalom-levéllel elhagyhatja az országot. Néhány nappal később visz- szamentünk Bennett nagykövethez, gondolom, elég sokan és kértük, adjon néhány részletet, hogy csekkolhassuk. S a követségen azt mondták, eléggé szégyenkezve, hogy ugylátszik, rosszul informáltak bennünket az állítólagos gyűlésről Caamano és az öt főkommunista között. Erről azután többet nem esett szó.” Szüle továbbá elmondta, hogy a riportereknek egyik nap ezt mondták, másik nap valami mást, s közben megfeledkeztek arról, hogy mit mondtak előző nap. Amikor érdeklődtek, akkor azt mondták: tudják, kérem, mikor ilyen zűrzavaros a helyzet, akkor könnyen kapunk rossz információt. ,g __ _ -ti-ál im.t ,i í£ful ,?6bra»dT _________________________________________AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD_____________________Thursday, July 1, 1965 ; Hogyan növeltük katonai érőnkéi | I Vietnamban? t,. v l • I960, május 5. 350 civilt katonákkal he- $ • íyettes'itettek. • 1961. május 13. Dzsungel-háborura külön- J S legesen kiképzett száz harcost küldött Ken- • | nedv Vietnamba. « 5 1962. feburár 9. Ekkor még csak 685 kato• fiai tanácsadóról beszélt a kormány, de teljes. • szálltuk elérte a kb. 4,000 t. • 1963. január 26. 12,000 amerikai katonát • vallottak be hivatalosan. j* Í964 december 24. A Pentagon bejelentet• te, hogy kb. 20,000 amerikai katona szolgál • Dél-Vietnamban. fc • 1965. március 6. Az amerikai tengerész• gyalogság két zászlóalja érkezett Vietnamba, • közel 27,000-re emelve az ottani amerikai • haderőt. • 1965. junius 7. Az amerikai közegek beje• lentették, hogy a katonaság száma meghaladJ ja az 50,000-et Dél-Vietnamban. « Baffler Lajos és Faukovifs István :: ! | mindennemű festési munkát vállal New York- I j ban és közvetlen környékén. ji 1 Telefon: TA 2-3117, vagy SW 5-90111 j I MWtfWVWWWW/WWWWWWWWtfWWWWWW» \
