Amerikai Magyar Szó, 1965. július-december (14-19. évfolyam, 26-52. szám)

1965-07-01 / 26. szám

Thursday, July 1, 1965 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD NÖVEKVŐ KONGRESSZUSI NYUGTALANSÁG VIETNAM MIATT latos a kormánynak ezt az alkalmat ürügyként (excuse) felhasználni vietnami háborús szerepünk felszámolására." Miként arról már beszámoltunk, dél-vietnami ,<szövetségesünk”-nek megint uj “kormánya” van: a délvietnami tábornokok uj klikkje, amely egy Ky nevű alakot tett meg “miniszterelnöknek.” Ez a 35 éves karakter még középiskolai tanulmányait sem tudta befejezni, arra azonban jónak bizonyult, hogy kormányunk 1950-ben idehozassa Ameriká­ba és különleges tiszti kiképzésben részesítse. Ky tábornok a bohócnak, gengszternek, katoná­nak és züllött politikusnak olyan kombinációja, amelyhez hasonlót külpolitikánk eddig még soha­sem halászott ki a nemzetközi alvilág posványáiból. Pedig halászni ugyancsak halásznak. Ez az alak lila nyaksált visel katonai zubbonya fölött és li­lára festette a repülőgépet, amelyet kormányoz. Elválva első feleségétől, tavaly egy repülőtársaság női alkalmazottját vette feleségül. Hogy elbűvölje mátkáját, légiskvadronját veszélyesen alacsony légtérben vezette át Saigon fölött és utána bomba­támadásra indult a gerillák után. Első tette kor- mányrajutása után az volt, hogy bejelentette, mi­szerint tárgyalás nélkül a város főterén fog agyon­lövetni minden “árdrágítót” és a rendszer minden ellenségét. Az ádrágitókra való hivatkozás csak porhintés volt. A lépés nem volt más, mint fenye­getés a nép ellen és az első nyilvános kivégzést az ellenállási mozgalom egyik tagja felett hajttatta végre. Az ellenállási mozgalom, a Vietcong nem hagyta válasz nélkül a gengsztertábornok terrorkisérle- tét: megtorlásként kivégeztek egy amerikai kato­nát, Harold G. Bennet-et, aki december 29 óta fog­lyuk, volt. A Vietcong ezen tulmenőleg bejelentette, hogy halálraitélték Maxwell Taylort, kormányunk viet­nami katonai politikájának egyik főintézőjét, Alexis Johnson saigoni követünket, Westmoreland tábornokot, vietnami haderőink főparancsnokát és a két délvietnami kormányfőt: Thieut és Ky tábor­nokot. “Szerintünk — hangzik a Vietcong erre vonat­kozó rádióbejelentése — az összes amerikai ag- resszorok, Johnson elnöktől, az amerikai expedi- ciós hadsereg minden egyes tagjáig, megérdemlik a halálos Ítéletet. Mert ezek azok, akik megbecste- Jenitették nővéreinket, drága honfitársaink ezreit . kirabolták, bebörtönözték, elevenen felkoncolták májukat kihasították. Úgy az élők, mint a halottak bosszúért kiáltanak. Jogunk és kötelességünk, hogy az agresszorokkal és bábuikkal megfizettes­sük bűneiket. Mi megtesszük azt, amit Ígérünk. Elég erőnk van hozzá.” A Vietcong bosszuesküje nem maradt üres szó. Ugyanaznap robbanás volt Saigonban: egy éjjeli mulatóhely-vendéglő hajón bomba robbant, 41 ember, köztük 12 amerikai katona és négy ameri­kai polgári személy meghalt, 79 megsebesült. A bomba: az amerikai Claymore készítményhez ha­sonló akna, amely robbanás után fél hüvelyk nagy­ságú fémszilánkokat lövöldöz minden irányba. Taylor tábornok kijelentette, hogy “ez a felhá­borító tett csak fokozni fogja a vietnami és az amerikai elhatározást, hogy ellenálljanak és le­verjék a kommunista terrorista mozgalmat.” Nem minden amerikai közéleti vezető jutott ha­sonló konklúzióra. A legújabb saigoni fejlemények, a terrorcselekmények éppúgy, mint a gengszter- tábornok felelőtlen intézkedései (Ky megszakítot­ta a diplomáciai kapcsolatot Franciaországgal) Mansfield szenátort, a demokrata párt szenátusi vezérét a következő nyilatkozatra késztették: “Legfőbb ideje kihangsúlyozni, hogy az ígéret, amelyet évekkel ezelőtt Vietnamnak tettünk, a vietnami népnek tett Ígéret volt, speciálisan Diem elnöknek, akinek kormánya az egyetlen, amely a vietnami néptől valamely választási támogatást ka­pott, ellentétben az azóta egymást követő kor­mányparádékkal.” A N. Y. Times washingtoni tudósítója, Max Frankel, Mansfield nagyjelentőségű nyilatkozatá­val kapcsolatban rámutat a növekvő nyugtalan­ságra a kongresszus tagjai között: Több képviselő kérdésessé kezdi tenni, hogy vietnami Ígéreteinket érdemes-e betartani, ha egy­szer kezd nyilvánvalóvá válni, hogy ama nemzet vezetői egymás közti marakodással töltik idejüket és vagy nem érdekli őket vagy képtelenek a nép támogatását megnyerni. Church idahoi szenátor a múlt héten feltette a kérdést: "Szándékában áll kormányunknak min­den rothadt zsarnokságot megvédeni?" Más szenátorok és képviselők Mr. Frankel érde­kes megállapítása szerint már azt kezdik pedzeni, hogy “tekintve a saigoni káoszt, nem volna-e aján­New York West Side-i olvasóink figyelmébe! Lapunkat most már a New York West Side-on is meg lehet vásárolni a következő címeken: F. Cohan Newsstand, 2589 Broadway, a 97- és 98-ik utcák között, a Sloan's Supermarket mellett. Newsstand, Broadway és 145 St. északnyugati sarkán. A. Tachna, Cigar és Stationery Store, 2795 Broadway, közel a 108. utcához. Himmelfarb Cigars, 3431 Broadway és 140. ut­cánál. Kérjük olvasóinkat, hogy hivják fel erre bará­taik és ismerőseik figyelmét. ANTHONY QUIN - AZ ÖTÉVES LÁZADÓ A kilencvenöt fokos hőség mint megbénító zub-nagy lelkesedéssel lobogtatott a tüntetési menet- bony ereszkedett le Jackson, Mississippire. A hő- ben. ség bénító hatását csak növelte a sürü pára. Nehéz volt lélegzeni és minden testi mozgás csak növel­te a kényelmetlenséget. Ilyen időben legjobb jó, hűvös helyre menekülni frissítő itallal a kézben és mozdulatlanul várni a naplementét, ami talán csökkenteni fogja egy pár fokkal a hőséget. Hőség ide, hőség oda, több száz férfi, nő és gyermek megtöltötte az Első Baptista templom nagytermét. A Szabad Demokrata Párt (Freedom Demokcratic Party) szónokai néhány szóból álló be­szédben rámutattak, miért szükséges tüntetni, fel­vonulni az állami képviselőház elé. A jelenlévők­nek nem kellett hosszú magyarázat. Ők tudják, sa­ját mindennapi tapasztalataikból megtanulták, hogy csak saját erejük latbavetése révén képesek kiharcolni az alkotmányban szentesített, de a fe­hérek által állandóan megszegett jogaikat. Megindult a menet. A verejték folyt a tüntetők arcáról. Az emberek inge átázott, mintha eső verte volna. A tüntetők nagy része néger volt, de volt köztük több mint száz fehér, akik az ország minden részéből idejöttek, segíteni embertársaiknak em­beri jogaik kivívásában. Tették ezt abban a tudat­ban, hogy a fehér lakosság nem lesz teljesen sza­bad addig, amig a négerek jogait eltiporják. Nem ez volt az első tüntetés. Volt felvonulás tegnap is. Vagy jobban mondva, lett volna, ha a rendőrség megengedte volna. Azzal a kifogással, hogy a tüntetőknek nem volt engedélyük, betiltot­ták a tüntetést — és a tüntetők százait bebörtö­nözték. Ez volt tegnap. És tegnapelőtt. S az előző nap. Mindez nem kedvetlenítette el a felvonulókat. Tudták, hogy ismét letartóztatás elé néznek, hogy ismét börtönbe vetik őket, hogy ismét rendőrbot eshet a fejükre, — de ott voltak a sorban, mene­teltek és énekelték a “We shall not be moved” c. dalt. (Minket nem lehet eltántorítani.) Ezúttal a rendőrség nem állította meg a mene­tet. A tüntetők egyre közelebb értek céljukhoz: az állami képviselőházhoz. Elfeledkeztek a hőségről, gondjaikról, bánataikról. Úgy vélték, nagy győze­lem küszöbén állnak, mert kiharcolták maguknak legalább azt, hogy panaszaikat a törvényhozók elé tárhassák. Az öröm korainak bizonyult. Alig ért a menet eleje a képviselőház lépcsőjéhez, a rendőrkapitány tölcsért emelt a szájához és odakiáltott: “E tüntetés törvényellenes. Felszólítalak benne­teket, hogy azonnal oszoljatok széjjel, menjetek haza. Egy percet adok erre. Mindazokat, akik en­nek nem tesznek eleget letartóztatom.” A tüntetők százai közül egy sem mozdult. Min­den másodperc elteltével feszültebbé vált az at­moszféra. A rendőrpribékek bottal a kézben vár­ták a parancsot a támadásra. Megérkeztek a rend­őrkocsik és a szemetes kocsik. A tüntető férfiak, nők és gyermekek állták helyüket, nyugodtan, fé­lelem nélkül, magabiztosan, mint akik tudják, hogy az igazság, az emberi méltóság az ő oldalu­kon van. Eltelt a perc és a rendőrkapitány kimondta az ítéletet: Mindenkit letartóztatok. És megkezdődött század börtönbe vetése. Itt kell megjegyeznem, hogy Mrs. Quin (a Sza­bad Demokrata Párt egyik vezetője), öt éves fia, Anthony, aki a tüntetők között volt, amikor a me­net a képviselőházhoz ért, elfáradt, otthagyta édes­anyját és leült a képviselőház sok lépcsőjének első fokára, a kis amerikai zászlóval a kezében, melyet Mikor a rendőrök beterelték a tüntetők száza­it a rendőr- és személyszállító kocsikba — nagy megelégedéssel és vigyorral az arcukon tekintet­tek egymásra; “megmutattuk ismét ki az ur” — volt az arcukra írva. Mikor már nagy győzelemérzettel távozni akar­tak a helyszínről, akkor Huey Krohn, a kormány­zó rendőrsofőrje meglátta az öt éves Anthonyt. Krohn Anthonyhoz rohant és ráorditott: “Add ide azt a zászlót”. Anthony csak ránézett az óriás emberre — és szorosabbra fogta kis kezé­ben a zászlót. Krohn fölháborodott a gyermek ma­gatartásán. íme, itt ez az öt éves gyermek, aki nem hajlandó rendeletét villámgyorsan végrehaj­tani. Milyen világ lesz itt, amikor négerek azt hi­szik, hogy egy fokon állnak a fehérekkel? Milyen világ ez, amikor egy öt éves néger gyermek szem­be száll a törvény képviselőjével?? Krohn rendőr izmai és idegei a pattanásig fe­szültek. Mint egy veszett kutya, az öt éves gyer­mekre rohant. Karmait rátette a gyerek által tar­tott zászlóra és ki akarta azt csavarni kezéből. An­thony mindkét kezével megmarkolta a zászlót és amikor Krohn el akarta azt tőle venni, a zászló és Anthony a levegőbe emelkedett. Két hosszú perc telt el, mig a több mint kétszáz fontot nyomó, hat láb magas Krohn kitépte Anthony kezéből az ame­rikai zászlót — és letartóztatta és börtönbe ve­tette az öt éves gyermeket. így végződött a rendőrök, a törvény, a fehér íensőbbségiek “győzelme” Jackson, Mississippi­ben, az Ur 1965. évében. • 9 • • e A Vietcong jelentése öl hét hadműveleteiről A “Felszabadítás” hírszolgálati iroda jelentése szerint a május 1-től junius 5-ig terjedő időszak­ban a Dél-vietnami Felszabaditási Front igen nagy harci sikereket ért el Dél-Vietnam középső részén. A Felszabaditási Front harcoló egységei harckép­telenné tették az ellenség 5,436 tisztjét és közkato­náját, közöttük 327 amerikai katonát. A hazafias erők lelőttek 10, megrongáltak 18 ellenséges re­pülőgépet, felrobbantottak 6 katonai vasúti sze­relvényt és körülbelül 30 hidat. Közös közleményt adtak ki Kairóban azokról a tárgyalásokról, amelyeket a Dél-vietnami Nemzeti Felszabaditási Front küldöttsége és az EAK kor­mánypártjának vezetői folytattak. A Felszabaditási Front delegációja junius 12 és 22 között az Arab Szocialista Unió meghívására tartózkodott Kairó­ban. A norvég miniszterelnök nyilatkozata Einar Gerhardsen norvég miniszterelnök Var­sóban nyilatkozott a lengyel rádiónak és televízió­nak. A két nép barátságáról beszélve, a miniszter- elnök megemlékezett azokról a harcokról, ame­lyeket a második világháború folyamán a közös ellenség ellen vívtak. — A norvég külpolitika legfontosabb célja mondta Gerhardsen — a béke megvédése. E tekin­tetben különös fontosságot tulajdonítunk az ENSZ- nek. — A jelenlegi világhelyzettel foglalkozva megállapította, hogy a kelet—nyugati kapcsolatok­ban az utóbbi években javulás következett be, a vietnami válság azonban veszélyezteti az egész vi­lág békéjét. A vietnami kérdést nem lehet katonai eszközökkel megoldani — tette hozzá.-,ií me» i ,ai v _3_ A/WGRIKAI ^ w Published every week by Hungarian Word, Inc. 130 East 16th Street, New- York, N. Y. 10003. Telephone: AL 4-0391 Ent. as 2nd Class Matter Dec. 31, 1952 under the Act of March 2, 1879, to the P.O. of New York, N.Y. Előfizetési árak: New York városban, az Egyesült Államokban és Kanadában egy évre $10.00, félévre $5.50. Minden más külföldi ország- 84 ba egy évre 12 dollár, félévre $6.50.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom