Amerikai Magyar Szó, 1965. január-június (14. évfolyam, 1-25. szám)

1965-02-18 / 7. szám

Thursday, February 18, 1965

AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD-2.

A tüntetések

(Folytatás az első oldalról)

KUALA LUMPUR, Malaysia fővárosában, szocialisták és más baloldali szervezetek vezetésével több ezren tüntettek a vietnami kérdés békés megoldásáért.

RÓMA. MILÁNÓ, NÁPOLY és sok más olasz városban a munkások, parasztok és intellektuelek százezrei követelték az amerikai haderők részvételével és irányításával folytatott háború azonnali megszüntetését.

LONDONBAN több mint 1,000 főből álló tömeg tüntetett az Egyesült Államok követsége előtt “El a kezekkel Vietnamtól” és “Yankee gyilkosok, menjetek haza!” jelszavakkal. Ötven angol munkáspárti képviselő kérvényezte, hogy az angol kormány érvényesítse befolyását a vietnami kérdés békés megoldása érdekében.

PEKING. NANKING, SHANGHAI és Kina többi városaiban a nép milliói tüntettek és kijelentették, hogy testvéri szolidaritást vállalnak Vietnam hős szabadságharcosaival. A kinai népkormány tiltakozott az amerikai kormány számos provokációja ellen és köztudomásra hozta, hogy a Szovjetunió és a többi szocialista országok vezetőivel együtt megteszi a kellő lépéseket Észak-Vietnam önállóságának és területi épségének megvédésére.

MOSZKVÁBAN több ezer egyetemi hallgató tüntetett az amerikai követség előtt. A szovjet kormány feje, Kosygin miniszterelnök Pekingben, Hanoiban és Pyongyangban — Kina, Észak-Vietnam és Észak-Korea fővárosaiban — tartott beszédeiben kijelentette, hogy a dél-vietnami események segítettek áthidalni a Kina és a Szovjetunió közt felmerült nézeteltéréseket. Kijelentette, hogy a szocialista államok egysége megerősödött az amerikai kormány háborús törekvéseivel szemben.

SAN-FRANCISCO-ban a Berkeley egyetem több mint kétezer hallgatója, számos munkás és békét követelő polgár tüntetett a Szövetségi Épület előtt. Követelték a dél-vietnami hadműveletek azonnali megszüntetését.

SEATTLE, Wash.-ban és PORTLAND, Ore.-ban a Women’s Strike for Peace, a néger, ifjúmunkás és a Young Democrats szervezetek vezetése alatt nagy tüntetés zajlott le. A tüntetők azon véleményüknek aktak kifejezést, hogy Dél-Vietnam népének joga van oly rendszer alatt élni, amilyen rendszert az ország többsége jónak lát. Követelték a béke helyreállitását és a háború azonnali beszüntetését.

NAHA, Okinawában a néppárt delegációja az Egyesült Államok adminisztrációs hivatalánál tiltakozott az észak-vietnami bombázások ellen. Kihallgatást követeltek az amerikai parancsnokság vezetőjével.

WASHINGTON, D. C.-ben James Reston, a New York Times politikai szakértője napról-napra arra kéri Írásaiban a Johnson-kormányt, hogy a háború kiterjesztése helyett — amely révén egyre mélyebben belesüllyedünk a háború mocsarába — térjen át a kérdés DIPLOMÁCIAI megoldására.

George Gallup, az amerikai közvéleménykutató vállalatok legelismertebb vezetője kijelentette, hogy az átlag amerikai polgár kívánja a vietnami kérdés békés megoldását.

U Thant a békéért

U Thant, az Egyesült Nemzetek főtitkára arra hívta fel a világ nagyhatalmait, hogy azonnal szüntessenek be minden további hadműveletet és a vietnami problémát egy uj nemzetközi konferencián oldják meg.

De Gaulle a békés megegyezésért

De Gaulle, Franciaország elnöke kijelentette, hogy a vietnami problémát nem lehet fegyverrel elintézni. Azt a megoldást ajánlotta, hogy a tizennégy érdekelt ország, Kínát beleértve, tárgyalja meg a problémát és az összes hatalmak részére elfogadható egyezményt dolgozzon ki.

A pápa a békéért

VI. Pál pápa Rómában nyilatkozott a vietnami helyzetről és arra kérte a nagyhatalmakat, hogy a háború helyett békés megoldást keressenek.

Tiitóparanccsal verték le a rakodómunkások sztrájkját

Miután a rakparti munkások még Johnson elnök többszöri kérésére sem voltak hajlandók a munkát ismét felvenni még azokban a kikötőkben sem, ahol egyezmény jött létre, mindaddig, amig az összes kikötőkben nem jön létre, megegyezés, a szállító cégek a bírósághoz folyamodtak. Sidney

Johnson kiterjeszti a dél-vietnami háborút

(Folytatás az első oldalról)

fel és irányítja. Azzal szemben hajtja végre ezt a Johnson-kormány, hogy az egész világ tudja, hogy a Vietkong haderőinek nagy része az amerikaiaktól zsákmányolt AMERIKAI hadifelszerelésekkel folytatja szabadságharcát.

A Johnson-kormány legújabb elgondolása az, hogy több katonai rendőr-haderőt küld Dél-Viet- namba, abban a hiszemben, hogy e haderők majd megvédik az amerikai hadiszállásokat.

A Johnson-kormány nem egységes

Nagy vita folyik a kormány tagjai és a kormány tanácsadói közt a délvetnami problémával kapcsolatban. Vannak, akik a háború kiterjesztését sürgetik, abban a hiszemben, hogy Kina és a Szovjetunió úgysem fognak ténylegesen beavatkozni. A

Miért követi Johnson inkább a “héják”-at, (hawks), mint a “galambok”-at? (doves). Miért száll szembe az amerikai közönség 81 százalékának nézetével és a felelősségteljesebb sajtó véleményével ?

Miért másítja meg a békés külpolitikára tett kampány-ígéreteit és követi Goldwater-t? Miért támaszkodik kizárólagosan republikánus véleményekre a számottevő demokrata politikusok részben nyílt, részben ki nem mondott ellenvetésével szemben?

Azért, mert a legagresszivabb pénzügyi érdekeltségek befolyása alá került. Személyes felel- lősség terheli ezért, mert szabad választása volt. Választása volt több ut között, min! előtte sok más elnöknek, mivel a béketábor úgy belföldön, mint külföldön megerősödött.

Mégis fontos annak a megállapítása, hogy melyek azok az erők, amelyekre hallgatott Észak Vietnam megtámadását illetőleg és milyen előző példára támaszkodott, amikor tanácsukat követte. Johnson előtt mindkét demokrata elnök hasonló agressziós lépéshez folyamodott és mindkettőnek legfontosabb támogatói republikánusok voltak.

Egy 1965-ben megirt, de ki nem adott kéziratom ban kimutattam, hogy a magas pénzügyi körök legbefolyásosabb képviselői, támogatásukat a republikánus pártra koncentrálják és a kevésbé befolyásos pénzügyi érdekeltségek támogatják a demokrata pártot. A kéziratban igy folytattam:

“A demokrata pártot támogató kevésbé befolyásos érdekeltségek részesülhetnek ugyan bizonyos előnyökben, de nem nekik jut a politikai befolyás oroszlánrésze. . . úgy a demokrata, mint a republikánus kormányokban a legnagyobb hatalom rendszerint a leghatalmasabb Wall Street-i érdekeltségek kezébe kerül. A legfontosabb politikai határozatok az ő érdekeiket szolgálják és a kormány-akciókból eredő haszon javarészét ők élvezik.

“Mi az oka ennek a nagy különbségnek, amely fennáll a demokratákat támogató erők hatalma s a demokrata kormányok befolyása között ?.. . Alapjában... ez az ellentmondás a gazdasági életben létező valóságos helyzetet tükrözi vissza.

Sugarman, szövetségi biró tiltóparancsot rendelt el, melynek értelmében arra utasította a rakodó- munkásokat, hogy minden kikötőben, ahol egyezmény van a szállítók és a szakszervezet között, a munkások térjenek vissza a munkába öt napra. Az öt nap folyamán a bíróság dönteni fog, hogy a tiltóparancsot meghosszabbitsák-e, vagy sem.

A Szövetségi Munkás Bizottság (National Labor Relations Board) támogatta a szállító cégek kérvényét a tiltóparancs kibocsátására.

E°v ideig ugylátszott, hogy a munkások megtagadják a tiltóoarancsot, tovább fo'vfaíják a harret ér ezrei segítik a miamii és <ra'v->-+on5 íoká'o- 1 at hr - v a tagság réizére megfele’ő egyezmény jöbön ’é-re.

Thomas G'eason. a rakparti munkások «Tervezetének elnöke azonban fe’hivta a fa^ábot, hogy térjen vissza a munkába és igy a 32 napm tartó sztrájk, ideiglenesen, végétért az ö-szes Atlantitengeri és Gulf-öböli kikötőkben, Miamit és Gal- vestont kivéve.

kormányon belül és kívül azonban egyre többen nyekre vezethet, mint amire számítanak. Ezen vannak, akik azt hangoztatják, hogy a háború ki- terjesztése veszélyes játék, melyet ha hamarosan nem korlátoznak, sokkal súlyosabb következmé- erők a háború felszámolását ajánlják és egy nemzetközi konferencia összehívásán dolgoznak.

Minden egyes amerikai polgár, aki szivén viseli a saját szeretteinek jólétét, kell, hogy síkra szálljon a béke megteremtése érdekében saját képessége szerint, hogy a BÉKE javára billentse a mai történelmi események mérlegét. Ebből a szempontból rendkívül fontos — és ez mindenkinek módjában áll —, hogy a béke barátai folytonosan levélben, sürgönyben fejezzék ki tiltakozásukat a vietnami eseményekkel kapcsolatban. Ezek elsősorban az elnökhöz szóljanak; azonkívül a képviselők és a szenátorok vannak abban a helyzetben, hogy felemeljék szavukat a béke érdekében. A New York állambeliek okvetlen Írjanak Robert

F. Kennedy és Jacob K. Javíts szenátoroknak, U.S. Senate Office Bldg., Washington, D. C. címen.

A kisebb kapitalisták bizonyos üzemek, vagy ipar ágak felett rendelkeznek, de végeredményben a Wall Street-i bankok és biztositó társaságok sokoldalú befolyásától függenek.. . ezért célkitűzéseiket is olyan korlátok között állítják fel, amelyek ebbe beleillenek és amelyek módot adnak, hogy a Wall Street hatalmi körén belül terjeszkedhessenek. Meg sem kísérlik, hogy kétségbe vonják a leghatalmasabb körök katonai és külpolitikai állásfoglalását, habár meglehet, hogy saját háborús érdekeik elenyészőek, vagy nemlétezőek.”

Ez a kézirat a Truman és Roosevelt kormányokból eredő példákat tartalmazza. Kennedy és Johnson Rockefeller emberét, Dean Rusk-ot nevezte ki külügyminiszternek, Ford emberét Mc Namara-t honvédelmi miniszternek és a bostoni csoport imperialistáját Bundy-t a legmagasabb külpolitikai tanácsadónak. Johnson Taylor generálist, Rockefeller emberét nevezte ki Indokina helytartójának. Kennedy agressziót követett el Kuba és Vietnam ellen és most Johnson intézett támadást Laosz és Észak Vietnam ellen.

Ilymódon a “héják” nem csupán a militaristákból, a birchistákból, a fegyvergyárosokból állnak. A NY Times jelenti: “Az utóbbi két hétben. . . a nagy nemzetközi olajrészvényekben nagy kínálat állt be” miután “az árak estek... különösen Európában, és mert ezen cégek magasabb részvény-járadékot kénytelenek fizetni.” (2. 11.).

Az Ázsiában, Afrikában és Latinamerikában végbemenő nemzeti felszabadító mozgalmak alapjában megrázzák az olajbárók mérhetetlen birodalmát, meggyengitik monopolista árszabásaikat és arra kényszerítik őket, hogy az államosítás elkerülése céljából engedményeket tegyenek a termelő országoknak.

A US nagyvállalatok külföldi befektetései között a legnagyobb haszonnövekedés a távolkeleten és Afrikában történt, mert ott a befektetők az Egyesült Államok katonai erejére támaszkodnak.

Nem szolgál ez mentségül a Johnson kormány számára, csupán megmutatja, kik a béke ellenségei. Amikor az amerikai nép tisztában lesz avval, hogy milyen kapzsi monopol érdekek húzódnak meg az agressziós cselekedetek mögött, akkor többen állnak majd készen az ilyen lépések visz- szavonására. A kéziratban megjegyeztem, hogy a legfelsőbb pénzügyi oligarchiának a demokrata pártra gyakorolt befolyása “megteremti a lehetőséget, hogy bizonyos körülmények között más osztály-erők nyomást gyakorolhassanak a demokrata kormányra és megtörjék a legfelsőbb osztályok monopóliumát. Ez bizonyos fokig bekövetkezett a New Deal idején.”

Ma joDP lehetőségek állnak nyitva. A demokrata párt kisebb kapitalistái közül sokan nemcsak kevésbé gondolnak a kiterjeszkedésre, hanem határozottan félnek a termonukleáris háború veszélyétől. A néger népmozgalom a munkásság követeléseivel egyetemben, a belföldi problémák megoldását hozza előtérbe. Az amerikai békemozgalom erősebb, mint valaha és a nemzetközi nyomás az amerikai agresszió ellen egyre nagyobb erővel nyilvánul meg.

A békéért való küzdelem egyúttal monopóliumok el’eni küzdelem is — amelyet meg lehet nyerni.

Victor Perlő:

A VIETNAMI AGRESSZIÓ HÁTTERE