Amerikai Magyar Szó, 1965. január-június (14. évfolyam, 1-25. szám)
1965-02-18 / 7. szám
4 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, February 18, 1965 “GYÁSZOS NAP VIETNAMBAN” A vietnami eseményekkel kapcsolatban az általános felháborodás csak lassan kezd kifejezésre jutni. A N. Y. Times február 11-i, fenti címen megjelent vizéreikke is azon józan hangok közé tartozik, amelyek a háború kiterjesztésében a bekövetkezendő tragédiát látják. Sürgeti, amig nem késő, a vietnami konfliktus békés megoldását. Habár nem értünk egyet mindenben a vezércikkel, mégis jónak látjuk teljes egészében leközölni: “Az ide-oda húzódó erőpróba tovább folytatódik Vietnamban; a háború terjed a veszedelem növekszik, a béke helyreállitása egyre inkább a háttérbe szorul. Egyetlen nap alatt — tegnap — számos amerikai meghalt, amikor egy katonai barrakot a Vietcong terroristák felrobbantottak, mialatt északon, a napok óta tartó éles harcokban a Vietcong gerillák megsemmisítették a dél-vietnami hadsereg öt szakaszát. Mindenki feszülten várja Washington reagálását az uj megtorló politikának megfelelően. “Ebben a helyzetben van valami ijesztően ‘normális’. Az események a görög tragédiának meg felelő kérlelhetetlenséggel következnek be. Igaza volt De Gaulle elnöknek — aki tegnap megismételte azt az ajánlatát, hogy az illetékesek hivjanak össze uiból egy genfi konferenciát és állapodjanak meg a békés kiegyezésben — amikor azt mondta, hogy a háborút nem lehet megnyerni, akármennyi légi vagy tengeri haderőt vet is be az Egyesült Álla mok, vagy ha Kina bármilyen megtorlást is alkalmaz. Külföldi állam nem nyerhet ott háborút; sem Kina, sem Amerika. “Washington nyilván abban reménykedik, hogy ha Észak-Vietnamot eléggé megfenyegetik, vagy megbüntetik, akkor hajlandó lesz beleegyezni egy Korea-féle fegyverszünetbe; akkor az Egyesült Államok erős helyzetből tárgyalhatja meg a békefeltételeket, vagy az ország ellenőrzött semlegesi- tését. Ennek a megtorlási politikának az a legnagyobb gyöngesége, hogy habár a Vietcong erők valóban Észak-Vietnamból kapnak utasítást, tanácsot, bizonyos felszerelést és valamennyi katonaságot, a háború mégis Dél-Vietnamban folyik. Tegnap is ott érte a halál az amerikaiakat és ott győzték le az amerikai kiképzésű és amerikai felszerelésű vietnami csapatokat. “A Vietcong-erők Dél-Vietnamban laknak és ott harcolnak, a vietnamiaktól elfogott amerikai fegyverekkel. A parasztok részben segítik őket, részben elfogadják jelenlétüket, részben kényszer alatt a szolgálatukba állnak. A gerillák, azelőtt a franciák ellen Vietminh néven, jelenleg Vietcong néven. de már két évtized óta harcolnak. Szívósak, meggyőződésesek, fanatikusak és jól kiképzettek. Lehet, hogy nem győznek, de semmi esetre sem vesztenek. Közben, minden múló nappal, a háború kiterjedése egyre nyilvánvalóbb lesz. “Ezért van különös jelentősége De Gaulle elnök újból javasolt ajánlatának a tizennégy országból álló genfi konferencia összehívására, amelyben ‘Délkelet-Ázsiában minden külföldi beavatkozás megszüntetésére szolgáló nemzetközi egyezményt.’ kötnének. De Gaulle ajánlatának legfontosabb tényezője — ami az Egyesült Államok számára a legnagyobb akadályt képezi — hogy a világ azon területén semmiféle konferenciát nem lehet összehívni, semmiféle egyezményt nem lehet megkötni Kommunista Kina részvétele nélkül. Akár tetszik nekünk, akár nem — és bizony nem tetszik — Kommunista Kina is érdekelt fél; persze az Egyesült Államok is jól tudja, hogy nem bombázhatja Eszak-Vietnamot Kommunista Kina tudomásul vétele nélkül. “Lehet, hogy még van választás a kettő között: tárgyalni, vagy harcolni. Ha mindenki tulsokáig vár, nem lesz többé alkalom a tárgyalásra.” J----------------------------------------------V ÚJBÓL KAPHATÓ Magyar-Angol és Angol-Magyar Qrszágh László féle zsebszótár Ára kötetenként $2.50 és 25 cent postaköltség Rendelje meg még ma a Magyar Szó kiadóhivatalában 130 E. 16th St„ New York, N. Y. 10003 K______________________r RIPORT A DÉL-VIETNAMI NÉPI HADSEREGRŐL A National Guardian hetilap tudósitója, Wilfred G. Burchett már másodízben látogatott el a dél-vietnami Nemzeti Felszabadító Front területére. Sorozatos cikkekben számol be ottani tapasztalatairól és a legelső beszámoló a "Guardian" február 6-i számában jelent meg. Ezt a rendkívüli s az Egyesült Államokban egyedülálló jelentést alant kivonatosan közöljük. A november vége és január második fele közötti időszakban újból meglátogattam a dél-vietnami Nemzeti Felszabadító Front egyes területeit. Sok szempontból ez a látogatás még sokkal izgalmasabb volt, mint az első. Hamarosan kiderült, hogy a saigoni U.S. parancsnokság tudomást szerzett a kíséretemet képező kis csoport jelenlétéről és ennek megfelelő terveket dolgozott ki. Kis csoportunkban néhány dél-vietnami fényképész is volt, azonkívül Madelaine Riffaud francia írónő. Nyomban másnap, kora reggeli 4 órakor, 4 repülőgép jött és megbombázta azt a kis erdőcskét, ahol az éjjel táboroztunk. Az első sorozat tőlünk kb. 300 yardnyi távolságra csapott le, ami elősegítette, hogy annál gyorsabban csúsztunk le a már gondosan előre elkészített lövészárokba. (Épp akkor kezdtem felvevő-szalagra rögzíteni egy madár éjjeli énekét, igy az egész bombázás, a repülők közeledésétől távozásukig, mind a szalagra került.) Evvel megkezdődött az egy hétig tartó, halállal szembenéző bujócskázás. Másnap a Commando Ranger-eknek két platoonja, 4 amerikai tanácsadó vezetésével, csapdát állított fel nekünk. Nem sejtették, hogy mialatt ők mireánk leskelődtek, azalatt őket a Felszabadító Front őrjárata szemmel tartotta. Jól mulattak a Ranger-ek körültekintő elővigyázatosságán. így megmenekültünk a csapdából, de a Rangerek jómagam és Mme. Riffaud jelenlétének köszönhették az életüket. Azok, akik felelősek voltak a mi biztonságunkért, nem akarták a helikopterek leszállását kiprovokálni. Minden alkalommal, amikor U.S. személyzet a harctéren elesik, a helikopterek megjelennek. Néhány nap múlva egy bomba darabokra zúzta azt az asztalt, amelynél nemrég vacsoráztunk és az egész környék bombatámadás alá került. Hihetetlenül hangzik, de a valóság az, hogy annak a vidéknek a parancsnoka, ahol éppen tartózkodtunk, néhány órával korábban tudomást szerzett a készülő támadásról és bennünket messze onnan, mély földalatti óvóhelyen biztonságba helyeztetett Még azon a héten M-113 tankokkal, hadirepülőkkel, helikopterekkel és a folyami hajók segítségével nagyméretű támadás alá vették azt a vidéket, amelyen keresztülhaladtunk. Erre a masszív támadásra az egyedüli okot a mi kis csoportunk jelenléte szolgáltatta. Az egyik ilyen bombázás alatt történt, hogy Thep Hong dél-vietnami fényképész a legmerészebb tettet hajtotta végre, amelyet 25 éves riporteri karrierem alatt valaha is tapasztaltam, pedig ebben sok volt a háborús tudósítás. Kikapta kezemből a mozi-felvevő gépet, kimászott a lövészárokból, hogy minél közelebb juthasson a felrobbanó bombákhoz. Nekem még azt sem engedték meg. hogy szemmel kövessem. Engem és Madelaine Riffaud-ot lenyomtak a lövészárok fenekére, fö- lénk a Felszabadító Hadsereg katonái hajoltak, akik. mint később megtudtuk, megfogadták, hogy ha kell, saját testükkel védenek meg bennünket a golyók elől. Később Thep Hong visszabujt a lövészárokba; úgy ő, mint a mozigép földdel volt borítva. Ezekkel a szavakkal nyújtotta át nekem: “Egy ajándék önnek.” A lecsapó bombákat 30— 50 yard távolságból vette filmre, mialatt azok köröskörül lecsaptak és átszaladt egy nyílt tisztáson, hogy egy lelőtt helikoptert is filmre vegyen. Ezeket mind megörökítette számomra az én filmemen; még az égő helikopter sorszáma is látható. A bombázás után biztonságba vonultunk és onnan hallgattuk a környékbeli területek bombázásának moraját. Minden nap meghozta a maga eseményét és gyakran, kis híján múlt, hogy megmenekültünk. Mégis, valahogy a dzsungel csodálatos, zöld védelme, néha a földalatti menedék és kiséretünk tagjainak higgadt nvn<*alTna. a biztonság kellemes érzetét keltette bennünk Közben találkoztunk kimagasló egyénekkel is. Egyike ezeknek Huynh Minh, a Bien Hoa repülőtér elleni fantasztikus méretű támadás parancsnoka, egy másik a Binh Gia környéki, egy hónapig tartó kampány egyik vezetője. Találkoztunk Vinh Cuu- val, a saigoni hadsereg volt hadnagyával, aki Bao Dai volt császár unokatestvére. 1964 áprilisában otthagyta a saigoni hadsereget és feleségével, valamint 13 gyermekével átment a felszabadított területre, mert mint mondotta, tisztességes jövőt akar biztosítani gyermekeinek. Meglátogattam fegyvergyárakat, a központi laboratóriumot, ahol szérumokat és mindenféle gyógyszereket gyártanak, a legnagyobb leleményes séget megkívánó körülmények között. Láttam földalatti nyomdákat és filmstúdiókat, a népfront rádióállomását, sőt még egy, a dzsungelban felállított balettiskolát is. Ezekről az interjúkról és látogatásokról a következő cikkekben fogok beszámolni. Amióta visszatértem, sokan kérdezték: “Miből állt az élelem Vietnamban?” Az alaptétel persze rizs volt és amikor a csapatok közt voltam, velük együtt én is sózott halat ettem. A húst kizárólagosan a hadsereg vadászcsapatai szolgáltatták, amelynek jóvoltából őz, vaddisznó, sündisznó, majom, vadmacska és erdei patkány húsát ettük. (Elefánt ezúttal nem volt, ugylátszik megunták a háborút és kivándoroltak Kambodzsába.) Az erdei patkányok húsos állatok. Húsúknak ugyanolyan ize van, mint a nyulhusnak. Az egyik helyen abból a célból termesztik, hogy táplálékul szolgáljon a boa constrictoroknak (óriáskígyóknak), amelyeket pompás ételként kedvelnek és a zsírjából gyógyszereket készítenek. Vietnami tartózkodásaim alatt egyszer sem voltam beteg. Lehet, hogy ez a szabad ég alatti életmódnak, lehet, hogy az ottani diétának, de meglehet, hogy a Felszabadító Hadsereg megelőző egészségügyi intézkedésének köszönhető. A népi csapatok győzelme Kongóban Kongó északkeleti részén, közel Bafwasende városhoz, a népi csapatok csapdába ejtettek egy fehér zsoldosok által vezetett kormánycsapatot, amint Paulis felé közeledett, hogy ott más csapatokkal egyesülve döntő csapást mérjen a népi erőkre. A kormánycsapatokat nagy veszteség érte a támadás következtében. Az összecsapás mind a kongói, mind a zsoldos legénység közül sok áldozatot követelt, azonkívül a hadoszlop 40 hadi jármüvéből 15 elpusztult. A 600 kongói katonából, valamint francia, belga és más európai zsoldosokból álló hadoszlop éppen a Lindi folyón gázolt át, amikor a rajtaütés történt. A harcban az oszlop kettészakadt és egyik fele a folyó déli oldalán rekedt, másik fele keresztülharcolta magát Bafwasende városig, ahol egy másik népi csapattal találta magát szemben. A hadoszlop parancsnoka eltűnt a harcokban. A jelentésből kitűnt, hogy a parancsnok nem volt más, mint Siegfried Müller őrnagy Hitler hadseregének volt náci tisztje, aki most is viselte a vaskereszt náci kitüntetést. 10—20 százalékos áremelést hajtottak végre Brazíliában. A többi között drágább lett a rizs, a zöldség és a burgonya. 90,000 hektár földet osztott szét az indonéz kormány Jáva szigetén a föld nélküli parasztok között. Bankrablási rekord. Los Angeles történetében az eddigi legnagyobb bankrablást hajtotta végre két fegyveres rabló; több mint 85 ezer dollár készpénzt raboltak el a város egyik bankjából. iJS3SS3SJS3KS3S36SS3SSÖSS3SX%SÍ3SSÍJÖOSSSS36SÍ3ÍSÖÖÍSÍJSJÍ3SXJÍSÍ^í \ KUBAI ELLENFORRADALMÁROK \ > Miamiban szavazócskát játszottak és 46 ezer 4 I közül állítólag 45 ezren ama vágyuknak ad- tak kifejezést, hogy meg kell alakítani a 5 száműzött kubai kormányt. Szavazati jogot elővigyázatból csak azok S •J kaptak, akik a kormány megalakításának hi- a 4 vei. Ami azt jelenti, hogy a demokrácia és a s / szabadság nagy országának egyik déli álla- 4 / mában a szavazás pontosan olyan volt. mint 4 / egykoron Kubában — Batista diktátorsága J idején. £ Carlos Prio Socarras, az egykori kubai el- S * nők, aki a száműzött kubai kormányalakítás $ £ mozgalmát elindította, az ellenforradalmárok J / többi vezérének az összehívását tervezi, hogy 4 > azokkal megalakítsa a száműzött kormányt, 8 $ Az eshetőség megvan arra, hogy ha Socarras- 8 / bél kubai elnök többé nem is lesz, legalább £ £ Miami kubai elnökévé választják. Ami nem 5 4 sokkal több a semminél. jS
