Amerikai Magyar Szó, 1965. január-június (14. évfolyam, 1-25. szám)
1965-02-11 / 6. szám
8 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, February 11, 1965 Az ebben a rovatban kifejtett nezetek nem szuKsegszeruen azonosak a szerkesztoseg álláspontjával. WWW<Wln«AIWW»/WWUWWWWMWe\»WWWlW«Ww,»«WVWl/WWllM«M»«WWWVWWWWWWl«W*WyW<< Gondolatok az elnök beszédéről CULVER CITY, Cal. — 1965 jan. 4-én a 89. kongresszus megnyitása alkalmával a hagyományokhoz hiven elnökünk elmondta beszédét. 45 perccel beszéde után mély lélegzetet vettem és azt kérdeztem magamtól: álmodom-e, vagy ébren vagyok? Ébren, még pedig egy uj társadalomban, az előre jelzett “nagy” társadalomban. Az elnök beszéde szakértelemmel volt összeállítva és annak kellő magyarázatát a szerkesztőségre és a külmun- katársakra bizom. Én csupán egyszerű olvasó vagyak és csak egyszerűen kívánok hozzászólni a tárgyhoz. A nyomortanyák lakóinak szégyenteljes helyzete régen elhanyagolt bűn és már régen megérett a változtatásra. Azt sem kell 33 évig figyelni, mielőtt meglátnánk, hogy a dolgozók többségének ajtaja előtt ott bujkál a bizonytalanság mumusa, az orvosok, gyógyszertárak, a kórházak garázdálkodása, ami szégyenére válna még a gengsztereknek is. Felmerül a kérdés, hogy ha az Egyesült Államok munkaadói kisajátították maguknak azt a jogot, hogy ők lássák el a társadalmat munkával, még pedig az általuk olyan sokat hangoztatott emberi méltóság keretein belül, akkor ki a bűnös a jelenlegi leromlott helyzetért? A tetemrehivás előtt cselekedniük kell. Akár demokrata, akár republikánus a munkáltató a bünperben partnerek és kelet felé nézve, látják a kézírást a falon. De dicséretére váljon szavazó polgártársainknak, a Birch Society helyett a “Great Society”-t választották. Az Egyesült Államok szervezetlen munkásaira hárul az a feladat, hogy nézzenek utána, miszerint a “nagy” társadalom tervének minden pontját haladéktalanul teljesítsék az illetékes kormányközegek. Ne legyünk elfásultak, mert akkor a “nagy” tái’sadalom csak álom marad. A gyorsan száguldó események lidércnyomása alatt a külpolitikai helyzet is változott, kivéve a mi kis “piszkos” háborúnkat Vietnamban. A külpiacokat elhanyagoltuk attól félve, hogy baby alligátort nevelnénk. Ehelyett inkább hosszú hidegháborút folytatunk, amely nagy étvággyal fogyasztja dollárjainkat, akár csak egy lángfaló szörnyeteg. .. Nem is szólva a csatlósainkra pazarolt milliárdokról, amit beléjük pumpálunk, mint a feneketlen hordókba. Az ilyen gazdálkodást még a mi tejjel-mézzel megáldott hazánk sem bírhatja sokáig. . . L.B.J. megsimogatta az orosz medvét, sőt a vendégszoba ajtaját is kinyitotta előtte. S miért ne? Ez a medve nem lopja el a mézet, ez mézet hoz. Vagyis a szükség törvényt bont. A kis “piszkos” háborúban elesett fiaink hozzátartozói, valamint a haladó szellemű és józan gondolkodású embereknek követelniök kell kormányunktól, hogy “kiki a maga háza előtt seperjen.” Frank Miklós Talán otthon meggyógyulna a lába.. CHICAGO, 111. — A naptárt megkaptam, nagyon sok jó olvasnivaló van benne. Csak azok a rövid Írások, melyek a hónapok alá vannak Írva megérik az árát. Abból megtudjuk, hogy mennyi magyar van Amerikában magas pozíciókban. Sok közü lük mégis kiváncsi arra, mi van Magyarországon és hazalátogat a szülőföldre megnézni, hogy miként építik az országot testvéreink. Én is szeretnék még egyszer a Rábában fürödni, de hát nagyon messze van. Ezek a rossz lábaim talán meg is gyógyulnának abban a szép magyar folyóban. John Kovách Helyreigazítja a cikket Nyárádiról NEW YORK, N. Y. — Engedjék meg, hogy E.H. Neuwaldnak válaszoljak dr. Nyárádi Miklósra vonatkozóan, nem azért, mert Nyárádit védeni akarnám, ez távol áll tőlem. De Nyárádi, aki nevét-hi- tét változtatta, sohasem volt a nyilasok pénzügyminisztere, hanem a Nemzeti Bank jogtanácsosa volt, sőt Mindszenty jó barátja. 1947 feb. 21-én érkezett New Yorkba, inkognitóban, hogy a sok ezer magyar ló és az eltűnt aranyok visszaszerzését intézze. No ki másokkal tárgyalt Nyárádi a St. Regis Hotelben, mint a disszidált mágnásokkal, köztük Weiss Manfréddal (ha jól emlékszem, valaki a Magyar Szótól is meginterjuolta). 1947 március 15-én dr. Takaró akkori templomában tartott dicsőséges beszédet, melyet mindenki meghatva hallgatott, csak pártfogója, aki vele jött Washingtonból, nem. Négy heti ittléte alatt egy kedves, jó ember által ajánlva, Rákosi kinevezte őt és innen úgy tért vissza Magyarországba, mint pénzügyminiszter. Az újonnan felszabadult ország magához ölelte és emelte. 3 hónapog volt Oroszországban. Csodálom, hogy E.H.N. nem emlékszik könyvére, amit ő úgy nevezett, hogy 90 napom Oroszországban. Én nem olvastam a könyvet személyes okok miatt, előttem semmi tekintélye nincsen. Az a kis honorárium, amit kaphatott, nem hiszem, hogy megérte volna. Mary Abjanich Levelezni szeretnének Los Angelesből Ruhig munkástársak küldték be az alábbi kedves levelet, azzal a kéréssel, hogy közöljük, hátha akad valaki, aki hajlandó felvenni a levelezést e kedves fiatalokkal. Kedves Béla Bácsi! Elnézését kérjük, hogy levelünkkel zaklatjuk, de ritkán akad ilyen alkalom, hogy egy messze idegenbe szakadt magyarnak levelet Írhatunk. Már a vásáron beszéltünk magának egy keveset az életünkről és láttuk, hogy érdekli, habár nem volt min meglepődnie, mert nem mondtunk merőben újat. Akkor kértük a címét és most szeretnénk megragadni az alkalmat és elmondani, hogyan telnek napjaink. Iskolába, a Villamos Energia Ipari Technikumba járok, fél hétkor kelek, mert az iskola a város túlsó végén van és reggel elég nehéz a közlekedés. Tanítás után benn maradok, az iskolában ebédelek, majd hazajövök tanulni, 5 óra felé végzek. Ezután —fificii ■ » ■ f¥Tirnii ■ ■■»íififTfTBTTTTii-rr i ni ■ li'Mr» ajF GENCSI MARGIT ÍRÁSAI A naptárról, az írókról és a lapról Sok elismerő és dicsérő szó hangzott már el az 1965-ös Magyar Naptárról. Sok kedves olvasónk fejezte ki szavakkal, anyagiakkal, valamint a naptár terjesztésével a Magyar Szó és a Magyar Naptár fáradhatatlan munkásainak azt a szivet-lelket melegítő jóleső érzést, amelyet annyira megérdemelnek és ami biztatást és erőt ad a további munkához. Megérdemlik az elismerést; nagy és jó munkát végeztek. A naptár tele van változatos, érdekes és tanulságos olvasnivalóval, képekkel, amelyek önmagukért beszélnek. Mindenki találhat benne olyan olvasnivalót, amilyet szeret, mintha csak ilyen célból lenne összeválogatva. Bőséges szórakoztató és sok értékes, tanulságos olvasnivaló van benne, amiért érdemes otthoni rokonaink részére is megrendelni, nekik is sok élvezetet szerezhetünk aránylag kevés pénzért. Csodálkozom, hogy még mindig lehet belőle kapni. Én is küldettem három példányt magyarországi rokonaimnak, akik azt írták, hogy sok írás van benne, amely bővíti ismeretüket és ezeket nem is elég egyszer átolvasni. Ennyit sem kellett volna írnom a naptárról, hiszen amint fentebb említettem, ezeket már sokan elmondták előttem. És aki olvasta Neuwald kül- munkatárs cikkét: “Az 1965-ös naptárról”, ahogyan ő ismertette annak tartalmát — az biztosan felébresztette olvasóink érdeklődését. Én csupán arra szeretném ismételten felhívni azok figyelmét, akik még nem rendelték meg, hogy siessenek beszerezni. Amikor én is sietek kifejezni elismerésemet a naptár és a Magyar Szó nehezen dolgozó munkatársai iránt, (akik sohasem fáradtak és akiknek a munka sohasem sok), eszembe jut Neuwald munkástársnak egy másik cikke (azt hiszem ő irta), “így irtok ti”, amelyben azt mondja, hogy szerencsések a Magyar Szó külső munkatársai, mert a lap olvasói elolvassák cikkeiket. De ez a meghatározás téves. Szerintem éppen olyan szerencsés a Magyar Szó, hogy olyan kitűnő külső munkatársai vannak, akiknek az írásait érdeklődéssel olvassák. Pl. Rev. Gross kb. 15—20 év előtti Írásaiból még mindig van gyűjteményemben egy pár cikk. (Valajöhet a szórakozás, sport, tv. Hétköznap a legfőbb szórakozásom a gitár, amit az Egyesült Államokban hoztak divatba, de most Budapesten szintén minden utcában vannak gitárosok, főként magamfor- ma fiuk. Az esték többnyire tv-nézéssel telnek. Mostanában sokat javult a Magyar Televízió műsora és egyre többet ülünk a képernyő előtt. Szerdán és pénteken edzésre járok, az FTC-ben (Fradi) kézilabdázóm. Szombat-vasárnap táncolni járunk, vagy nagy tanhelyiségekbe, vagy otthon rendezünk ösz- szejövetelt, amit itt házi bulinak hívnak. Pesten most nagy Beatles-hóbort van, lemezt tőlük azonban nem lehet kapni és igy csak a Tinedzser-parti (ezt nem tudom, hogy kell Írni) műsorában hallgatjuk őket. Pár szót a pesti divatról, mert a nőkről csak annyit tudok Írni, hogy szeretnek csinosan öltözködni. Nagy divat itt a farmernadrág, a bőr lumberjack és a kockás ing. Ezt azonban csak maszekoknál, vagy az Ikkában lehet kapni. Nagyon kérjük Írjon az ottani életről, szórakozásról és mindenről. És lenne még egy kérésünk: ha módjában áll, adja oda címünket valamelyik magunkfajta fiatal ismerősének, vagy rokonának, s ha a nekik érkező leveleket lenne szives lefordítani. Sokat gondolunk magára és várjuk levelét. Tóth Gábor és Petőcz Tibor Budapest X. kér. Erdőssi u. 43. I. ép. I. em. 109 Hungary KANADA. — Itt küldöm a naptár árát, nagyon meg vagyok vele elégedve, a jelenlegi helyzetnek megfelelő írások vannak benne. Egy éve múlt, hogy a jobb kezem megsérült, csaknem elvesztettem két ujjamat, de ha elolvasok egy-egy Írást a naptárból, máris jobban érzem magam, ügy a szerkesztőségnek, mint a kül- és belső munkatársaknak jó egészséget kívánok, hogy még sok ilyen jó naptárt készíthessenek. J. Soboslay TATABÁNYA. — Boldog újévet kívánunk és további jó munkát a lap szerkesztőségének, hogy még nagyon sokáig küldhessék kedves újságjukat. Sajnos beteg voltam azért késtem a jó kívánságok elküldésével. Török János és mások íj ■ ■■ n ■ i »TíTíííTi »Tri mmminimnii mmm »■ ndt mit csak kell gyűjteni!) Az E. H. Neuwald kifogyhatatlan és mindig érdekes anyagforrását ezerszer megcsodáltam. És amilyen figyelemmel “Figyelő” analizálta a Kennedy elnök meggyilkolása ügyében folyó tojástáncszerü nyomozást: “Az ügy még nincs befejezve” c. írásában jobban egy detektív sem írhatta volna meg észrevételeit, s ez vonatkozik többi cikkeire is. Eörsi Béla beszélő számai is mindig hasznos dolgokat mondanak és éppen úgy Bódog András cikkei, bár utóbbiaknak nagy — de könnyen jóvátehető hibái vannak: nagyon ritkán jelennek meg. És éppen úgy megérdemli az elismerést Paál Máthé is. (Reméljük, hogy Bálint Imre is visszajön nemsokára.) Most pedig mily kitűnő erőkkel gazdagodott a Magyar Szó!... Rácz László változatos és mindig érdekes cikkei, Lusztig Imre széleskörű ismeretekről tanúskodó Írásai, úgyszintén a Durovecz Andrásé is! És ott vannak a Kaliforniában felhalmozott szellemi erők, a kanadaiak és a Miamiban rejtőző munkástársak is, akik Írásaikkal szintén segítenek színesebbé, változatosabbá tenni a lapot. A Magyar Szó nemcsak “híreket közlő újság”.- A Magyar Szó gazdag “Magazin”. Nemcsak hírül adja a megtörtént eseményeket, hanem ismerteti az okokat és az okok forrásait, amit nem mendemondákból kapkod össze, hanem alaposabb ismeret után tárja az olvasók elé. Ugyanakkor tartalmas: közöl hireket úgy a “volt” magyar területekről, mint szeretett régi hazánk rohamos fejlődéséről, a nép jólétének állandó emelkedéséről és a külföldi eseményekről is. Igen, még azért is szerencsés a Magyar Szó, hogy nem egy milliomos részvénytársaság tartja kezében és diktálja, mit szabad és mit nem szabad a “szabad ország szabad polgárainak” megtudni a boszorkánykonyha titkaiból. A MAGYAR SZÓ KÖZÖS TULAJDON, AZ ÍRÓKÉ ÉPPÚGY, MINT AZ OLVASÓKÉ, nagy közösségé, amelyben a lap külső és belső munkatársai és olvasói kiegészítik egymást, megértve, hogy mindegyikre egyformán szükség van. Mindegyik a maga módja, tehetsége és lehetősége szerint járul annak fenntartásához. A Magyar Szó már nem is lehet jobb és tartalomban gazdagabb. Csak sajnálni lehet azokat az egyéneket, akikhez a lap valamely okból nem juthat el, habár gondolkodásuk ilyen szellemi táplálékra vágyik. És az összmunka ilyen nagyszerű sikeréért egyformán felelős a nagy hozzáértéssel és kitartással dolgozó szerkesztőség és a kitűnő külső munkatársak.
