Amerikai Magyar Szó, 1965. január-június (14. évfolyam, 1-25. szám)
1965-01-07 / 1. szám
AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday,, January 7, 1965 6 ŐSZINTÉN SZÓLVA... Aggodalmaim vannak. Aggodalmaim vannak afelől, hogy úgy érzem, nagyon sokan vannak abban a hitben, hogy a néger nép egyenjogúsági küzdelme már idáig is jelentős vívmányokat ért el. Aggadalmaim vannak eziránt, mert ez a meglátás nem felel meg a valóságnak, és ennek a hamis meglátásnak káros következményei lehetnek; még pedig az, hogy egy ilyen hamis kép folytán a küzdelem ereje lelankad épp akkor, amikor legnagyobb erővel kell ütni a már meleg vasat. Akárcsak egy csatában, ha a parancsnok az ellenfél látszólagos visszavonulását győzelemnek véli és csapatait pihenőre rendeli. A későbbiekben néhány adattal fogom terhelni olvasóimat. Most csak még eiooD rá axarok mutatni, mik azok a körülmények, amelyek ezt a látszatot keltik. Kétségtelen ma már, ‘hogy az ország széliében és hosszában tudomásul 'vtutíK, hogy ez a küzdelem folyamatban van. Kétségtelen' az is, hogy a lakosság egy része, az elő- •itéletekkel terhelt és szűkkeblű érdekektől hajtott része, ezt a küzdelmet saját részére károsnak és veszedelmesnek tekinti és ezért azt érzelmeiben, vagy pedig tettekkel is ellenzi. Egy másik része már ráeszmélt, hogy ez a küzdelem jogos, hogy évszázadok igazságtalanságait és kegyetlenségeit akarja orvosolni de még nem jutott az erkölcsi fölháborodásnak arra a fokára, •hogy érzelmeit és meggyőződéseit cselekedetekben ■nyilvánítsa. Ez a réteg talán a lakosság többségét foglalja magában, több-kevesebb fokozati változattal. Végül láthatjuk a harmadik csoportot, amely már eljutott az erkölcsi fölháborodásnak arra a fokára, amelyen nem hajlandó tétlenül, tűrni ezt az igazságtalanságot és elszánta magát, hogy tesz valamit, akármit, amire képes, hogy ezt a küzdelmet győzelemre segitse s erkölcsi igazának tudatában, eimaradhatatlan győzelem hitében nyugodtan élvezhesse ennek az idáig elnyomott népnek őszinte barátságát. Összefoglalva tehát azt lehet mondani, hogy a küzdelem idáig elért eredménye alig több annál, hogy a nagy közvélemény előtt napirendre helyezte ennek az évszázados igazságtalanságnak a haladéktalanul való helyrehozását és annak elkerülhetetlenségét és szükségességét. És ez végtelenül fontos vívmány, ami nélkül tovább haladni alig lehet. Mit kell helyrehozni? De ez még nem tett egy falatot sem egy éhező •néger gyermek szájába, még nem juttatott munkát egy arra váró néger dolgozónak. Mert egy dolog az, hogy egy munkaadó kijelenti, hogy még sem helyes, ami a négerekkel történik és más dolog, hogy utasítást adjon munkavezetőjének, hogy ezentúl üzemében az üresedéseket arra megfelelő négerekkel töltse be és hogy azoknak előmenetelre is adjon alkalmat. Utóvégre is, emberöltők bűneit kell helyrehozni. No már most lássuk csak, mik a valóságos körülmények? A New York Times november 16-i és december 14-i számaiban egy-egy cikk jelent meg, amelyek fényt vetnek ezekre a körülményekre. Az egyik az 1960-as népszámlálás alapján, 68 kiszemelt városra vonatkozóan megállapítja, hogy a néger dolgozók 50-től 84 százalékig terjedő arányban csak alsórendü munkában vannak alkalmazva; ez a szám New York városban magában 63 százalék. A cikk idézi azt a megállapítást, hogy csak egy nagyszabású országos erőfeszítés lesz képes emelni a néger nép gazdasági színvonalát, mert az meghaladja a helyi erők képességét. Továbbá, a 68 városban a néger családok 15-től 62 százalékig terjedő számának a hivatalos körök által megállapított évi 3,000 dollár “szegénységi határinál kevesebb a keresete. Ez a szám New Yorkban 27 százalék, Los Angelesben, 23%, Pittsburghban 36%, Phoenixben 46% és Atlantában 49%, többek között. A kevésbé ipari városokban ezek a számok: New Orleans 51%, Memphis 57% és Little Rock íi MAGYAR SZÓ KIADÓHIVATALA 130 East 16th Street jl New York, N. Y. 10003 Tisztelt Kiadóhivatal! Látom, hogy EBBEN A HÓNAPBAN lejárt az előfizetésem. Itt mellékelek $ ......................4 I Cím: .................................................................. ||l Név: ................................................................. I Város:......................................Állam:............ 62%. A néger családok közepes jövedelme a legmagasabb volt Englewoodban: $5,686, és még csak 5 másik városban haladta meg az $5,000-t. New York város ebben a kimutatásban a 28-ik helyen áll, itt az évi közepes családi kereset $4,484. Ha számba vesszük, hogy a keresők zöme a közepesnél kevesebbet keres, hát hogyan lehet ilyen keresetből egy családnak tisztességes módon megélni? A másik cikk a négerek részére megnyitandó munkaalkalmakról és az erre irányuló tervekről szól. Nemcsak nagyon nehéz munkát találni a munkaképes néger dolgozók ezreinek, de felmerült az a panasz, hogy túl sokat olyan munkában helyeznek el, amelyek alacsonyrendüek, rövid ideig tartók, vagy pedig nem vezetnek semmire. Ugyanakkor, amikor ilyen nehéz munkát találni, a különböző segitőszervezetek vezetői tudják, hogy az azt keresők száma egyre nő. A harlemi Haryou- Act szervezet egyik vezetője úgy becsüli, hogy a város 16 éven felüli szinesbőrü lakossága 40%- ának jobb munkára van szüksége és kb. 10,000, 16 és 21 év közötti személynek segítségre van szüksége Közép-Harlemben. A különböző segítő tervek abból a felismerésből indulnak ki, hogy négerek kevesebbet keresnek és nehezebben találnak munkát. A közepes családi jövedelem Harlemben kb. $4,000, ami $2,100-al kevesebb, mint N.Y.-ban .Közép-Harlem férfi munkaerejének kétharmada alacsony rendű munkában van alkalmazva, mig a város összmunkaerejének csak egy harmada végez ilyen munkát. A 18—19 éves néger férfiaknak 41%-a dolgozik u.n. magasrendü munkában, mig a fehér férfiaknak 61-%a végez ilyen munkát. A helyzet több tanulmányozója kétségbe vonja a különböző tervek hasznosságát. A városi kormányzat egyik ilyen szókimondó megfigyelője azt mondja, hogy mindezek a tervek hiábavalók: felveszik ezeket a fiatalokat, felépitik reményeiket, aztán nem tudnak jobb munkát találni nekik, mint bus-boy, vagy raktári írnok, és mint ilyen csak arra jók, hogy az automatizálás kitegye őket a munkájukból. Egyik ilyen fiatal munkás ezeket mondja: Beiratkoztam egyik ilyen tanfolyamra. Kitanitot- tak, hogy jó nyomdász legyek. Jó tanuló voltam, tanítóim azt mondták elsőrangú munkás lett belőlem. Elvégeztem a tanfolyamot és most nem találok munkát. Kérdik tőle: hát most mit csinál? Semmit, válaszolja. A különböző tervek közül egyesek sikeresek voltak, mások csak kiábrándulást és nem lelkesedést értek el azok között, akiken segíteni volt a céljuk. A helyzetet jellemzi egy pályaválasztási tanácsadó, aki azt tanácsolja a néger fiataloknak, hogy a képességükön aluli cél után törekedjenek, mert csak ilyenek állnak majd a rendelkezésükre. Hát ezért vannak aggodalmaim, mert a valóságos, kézzelfogható eredmények idáig bizony nagyon soványak, alig lépték túl a “nesze semmi, fogd meg jól” határait. Még sokkal több küzdelemre van szükség, mire jelentős eredményt lehet felmutatni. nninuiHiinniHi n» írn itti ■ m mm ujj .Hl im rum m «■■■II ■■■■»■ un »w/# MTímmJB Rácz László: KUBA: SPAKVOL-AMERIKA ELHAKKA Január ötödikén ünnepelte Kuba — a szocialista világ testvéri részvételével — győztes forradalmának hatodik évfordulóját. Azt a csodát, hogy a félgyarmati elnyomást szenvedő spanyolamerikai országok közül elsőnek rázta le magáról az imperialista igát, ugyanakkor, amikor e földrész iparilag jóval fejlettebb országai: Argenti- ha, Venezuela, Brazília és Mexico, változatlanul az Egyesült Államok imperialistáinak “érdekkörébe” tartoznak. Nem volt könnyű a feladat és tengernyi az áldozat, mig sikerült Kubában a vé- reskezü Batista katonai diktatúráját megdönteni és annak utána az Egyesült Államok féktelen gyarmati kizsákmányolásának egyszer s mindenkorra végetvetni. Alig nyolc éve, hogy a Fidel Castro vezérlete alatt 82 fiatal diákból-munkásból toborozódott kis csoport, kiindulva a mexicoi Tuxpan kikötőből, hajójával fegyveres betörést szervezett a náluk ezerszer erősebb és az Egyesült Államok-támogat- ta kubai diktatúra ellen. A maroknyi vakmerő támadóból csak 11 jutott el élve a későbbi harcok színhelyére a nehezen megközelíthető Sierra Maestra hegycsoportba. Újkori forradalmi gerilla harcok segítségével, főként a környező szegény parasztok hősies támogatásával, a felkelő mozgalom innen terebélyesedett ki. Lassanként magához vonzotta a városok-gyárak mindeddig véresen elnyomott ipari munkásait. Csak rövid időbe telt, mig a forradalom, mint futótűz, íángbaboritotta az egész kis szigetországot. Az 1959. év elejére már teljes győzelemről számolhatott be. E rövid idő alatt a forradalom kezdeti vezérkara, élén Fidel Castroval, kibővült az addig föld alá szorított kubai kommunista párt vezetőségével. Maga a forradalom eszmei tartalma, célkitűzése is különböző fázisokon, fejlődési fokokon ment keresztül. Az eredetileg tervezett és nemzeti felszabadító mozgalomnak indult felkelés győzelme, véget vetett Batista katonai diktatúrájának. Ennek utána a nemzeti forradalom szélesebb ideológiai alaphoz jutott. Megszüntette az Egyesült Államok imperialista gyarmati politikájának összes lehetőségeit. Nacionalizálta: állami kezelésbe vette az eddig amerikai tőkés csoportok által bitorolt cukornád-ültetvényeket, ipari és kereskedelmi vállalatokat. A gyarmati elnyomás felszámolását további lépésként nyomon követte a földtulajdon biztosítása a nincstelen parasztság részére. Végezetül a termelési eszközök állami tulajdonba való vétele. Ezzel a lépéssel a kubai forradalom elérkezett a beteljesüléshez. Megkezdhette a szocializmus építését, amelynek győztes évfordulóját most ünnepelte. Hat év igen rövid ahhoz, hogy pontos mérleget vonhassunk az elért eredményekről. Annál is inkább, mert a kubai proletár-forradalom — akárcsak a többi szocializmust építő országokban •— építés közben elkerülhetetlenül hibákat, helytelen lépéseket is elkövet, melyeket állandóan javít és csiszol. De nem számítva azt a jelentős tényt, hogy Kuba ezen a földrészen győztes előharcosa lett az esedékes társadalmi forradalomnak, már ma is jelentős sikerekről számolhat be odahaza. Elsősorban a kulturális haladás: az oktatás, továbbá az országos egészségügy javítása terén. Ne felejtsük el azt sem, hogy ezt az épitőmunkát a lefolyt hat év során imperialista támadások, üldözések egész sorozata akadályozta. Az országból kimenekült ellenforradalmárok: “gusanok“ —■ férgek — különböző fegyveres betörései után, a washingtoni diplomácia egész Spanyol-Amerika lakáj-kormányait mozgósította a forradalmi Kuba ellen. Gazdasági s diplomáciai bojkottot szervezett a kis szigetország ellen. Parancsára — a mexicoi kormány kivételével — a többi tizennyolc spanyol-amerikai kormány megszakitotta Kubával a diplomáciai- és kereskedelmi kapcsolatot. De még igy is, a félgyarmati kizsákmányolásban szenvedő országok lakájai, a kubai győztes forradalomból bizonyos előnyöket húztak. Tagadhatatlan, hogy a tragikus végű Kennedy elgondolása: a Szövetség a Haladásért éppen a győztes kubai forradalom közvetlen következménye volt. Ezzel az akcióval az Egyesült Államok gyarmati kizsákmányolásának szeliditését óhajtják megvalósítani, természetesen anélkül, hogy magát a kiadós gyarmati elnyomást megszüntetnék. Hogy a kubai proletár-forradalom hat év elmúltával minden támadás és fordulat ellenére, életerős maradt, az a nagyszerű nemzetközi proletár-szolidaritásnak köszönhető. Kuba példája szemléltető bizonyítéka annak a megállapodásnak, mely az első világháborút közvetlenül követő évből származik, hogy “Gyarmati vagy fél-gyarmati elnyomást szenvedő országokban proletár forradalmak csak az esetben vezethetnek sikerhez, ha kellő támogatást kapnak olyan országoktól, melyekben már a proletariátus diktatúrája tartja kezében a hatalmat.” Valóban, a kubai dolgozók minden hősiessége hiábavaló lett volna, ha a Szovjetunió és az egész szocialista világ nem állt volna testvéri készséggel az elmúlt hat év során mögötte. Kuba mostani győzelmi ünnepe, egyidejűleg ünnepe ennek a nemzetközi szolidaritásnak is. A szocialista Kuba ezen a földrészen előharcosa rég esedékes anti-imperialista küzdelmeknek. Ezeket “gorillákkal” — véreskezü katonai diktatúrákkal — de a washingtoni diplomácia ravaszul kiagyalt alamizsna-taktikájával: a “Szövetség a Haladásért” akciójával sem lehet elkerülni. Magának Kubának a létezése éleszti-ébrentartja a kettős elnyomás alatt nyögő spanyol-amerikai dolgozók forradalmi erőfeszítéseit. Helytálló és megcáfolhatatlan Ernesto Guevara-nak — Kuba egyik forradalmi vezérének — az a megállapítása, amit az Egyesült Nemzetek legutóbbi tanácskozása alkalmából leszegezett: “Kuba: szabad és szuverén. Mentes minden köteléktől, külföldi tőke- befektetésektől és imperialista helytartóktól, akik politikáját irányítanák. Felemelt fővel beszélhet ezen a gyülekezeten és igazolja annak az elnevezésnek igaz voltát, amellyel megkeresztelték, mert valóban ő egyedül Amerikának szabad földje.”
