Amerikai Magyar Szó, 1965. január-június (14. évfolyam, 1-25. szám)
1965-01-21 / 3. szám
Thursday, January 21, 1965 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD E. H. Neuwald: A HALANDZSA MESTERE Dr. Nyáradi Miklós egykori pénzügyminiszter a U.S.-t akarja megmenteni Az Egyesült Államok a világ leggazdagabb és legerősebb országa, az amerikai nép a legnagyobb jövedelmű, legjobban élő népe a világnak, mégis havonta legalább négyszer — hetenkint átlag egyszer —, meg kell menteni. Miért és mitől kell megmenteni? Eltaláltad, nyájas olvasó: a “vörös” veszedelemtől, a dicstelen McCarthy-korszak e kopott hagyatékától kell megmenteni az országot, a “kommunizmustól”, amelyet a washingtoni szövetségi kormány igyekszik a nyakunkba sózni, kell megmenteni a mi rendszerünket, amely a nagyrabecsült és mélyen tisztelt szabad versenyen alapszik. És ha már elkezdtem a találós kérdéseket, folytatom ezzel: HOL mentették meg legújabban országunkat, népünket, gyermekeinket és szabad versenyünket? Erre a kérdésre nehéz lenne válaszolni, ha nem gondolt volna rám lapunk régi perrisi olvasója és hive, Bustya Károly, aki elküldte a hemeti News- Advertiser december 16-i számának egy oldalát, amelyből megtudtam és az olvasóval közölhetem, hogy Hemet, kaliforniai városkában mentették meg december 11-én, abban a helységben, amelynek a legutóbbi népszámlálás adatai szerint 5,416 lakosa van, beleszámítva az épeszüeket s a féleszü- eket is. Newr York, Chicago, Los Angeles és a többi milliós nagyváros szégyelhetí magát, hogy egy ilyen falunak is beillő kis város kénytelen példát mutatni arra, hogy hogyan kell hazát menteni. Hátra van még egy fogas kérdés: KI az, aki a mentőakciót elindította? KI az, akinek a jelen és utókor hálás lehet, amiért meghiúsította a “vörös” igyekezetét, hogy a szövetségi kormány “biztonságával” helyettesítse a legnagyobb amerikai értéket: a szabad versenyt? Kénytelen vagyok megválaszolni ezt a kérdést, mert ha olvasóink száz évig élnének (amit szívből kívánunk és remélünk), akkor sem találnák ki, hogy ezt a mentőakciót a nyilasok egykori pénzügyminisztere, dr. Nyáradi Miklós indította hóditó útjára,akinek a nép-boldogitásban (majdnem bo- londitást Írtam), nagy gyakorlata van. Meg kell azt is mondanom, hogy Hemet faluban a szabad versenyt féltő száz percentes amerikai honhazaffyak gondos előrelátással már régebben megalakították a Szabad Verseny Forum (SzVF) cégér alatt működő pucerájt, amelynek égisze alatt előadásokat tartanak minden rendes helyről régen kikopott szónokok, mint pl. a szóban forgó dr. Nyáradi. Ezzel a szülőföldjéről az irháját méltán féltő gondossággal meglógott és immár amerikai honVAN-E OLYAN MAGYAR. i aki elfelejtette volna az óhazai kajszi barack, a császárkörte, a kormos alma, a badacsonyi és tokaji szőlő, vagy a valódi magyar rozskenyér izét? Aligha! Aki emlékszik az édesanyjára, az anyai kézre, amely gyermekkori betegségek idején a lázas homlokot simogatta, — az élete végéig emlékezni fog szülőföldjére, a magyar föld édes, különös sajátosságaira. MINDENKI emlékszik arra. Azok elsősorban, akik a visszaemlékezések bizonyítékául minden alkalmat felhasználnak, hogy a szülőföldhöz való ragaszkodásuknak, a magyar nép iránt érzett szeretetüknek bizonyitékát adják. De emlékeznek azok is, akik a magukba fojtott, a hamis büszkeség miatt eltitkolt érzelmeknek a szülőföld rágalmazásával, a vezetők elleni uszítással és ami magyar, mindennek lekicsinylésével adnak kifejezést. Sőt: minél mélyebb az emlékezés, minél fájóbb az elszakadás, annál dühösebb, annál féktelenebb a rágalmazás, az uszítás. Ne haragudjunk rájuk, sajnáljuk őket! Sajnáljuk őket, mert a valóságok felismerése a saját hibáik beismerését jelentené és ehhez számukra sem gerinc, sem jellem nem adatott. Ezért rágalmaznak, ezért uszítanak, bár minden ocsmány szó, amelyet szülőföldjük ellen kimondanak, vagy leírnak — őket kínozza a legfájóbban. Sajnáljuk őket! hazaffyvá vedlett Nyáradival jó kiadós szónokot fogott a hemeti SzVF, mert im, egyetlen egy nap folyamán emigyen szerepelt: D. e. 10 és 11.30 között a San Jacinto High Schoolban beszélt; löncs időben a Sobota Hot Springs szállodában; délután a Hemet High Schoolban és este az Elks Club helyiségében rontotta a levegőt. “Amikor az úristen megteremtette az embert, készakarva ellenséges világba helyezte őt és ésszel is ellátta, de ha biztonságot kap alkalom helyett, akkor meghal a szabadság szikrája...” így dörgött dr. Nyáradi az Elk Club disztingvált hallgatósága előtt és a jelenlevők oly feszült érdeklődéssel hallgatták ezt a halandzsát, mintha értették volna, hogy a szónok mit akar mondani, holott ő maga sem tudhatta. “Nem akarok gyülöletkampányt indítani — folytatta az egykori pénzügy —, hanem felismerni annak a szükségét, hogy hazánkat és annak népét jobban kell szeretnünk és az amerikai életmódot jobban kell becsülnünk. Hiszen a magyar közmondás is azt mondja: Dolgozz, mintha örökké élnél, de imádkozz, mintha holnap meghalnál.” Ez örökbecsű aranymondásokkal kapcsolatban dr. Nyáradi figyelmeztette hallgatóit, kik mint alma a fán, úgy csüngtek ajkain, hogy kövessék tanácsait, mert ha nem, akkor “gyermekeink és unokáink a magyar gyermekek sorsára jutnak és különben is nincs kizárva, hogy Kruscsev hat lábbal a föld alatt van golyóval a fejében és ha az amerikai kormány nem változtatja kül- és belpolitikáját, akkor mi lesz a szabadsággal, amelyet gazdasági szabad* ságra és szabad versenyre építettünk, mert Svédországban a kormány mindent átvett aminek következtében ott van a legtöbb iszákos és öngyilkos...” Nehogy az olvasó azzal gyanúsítson, hogy irás közben hirtelen megzavarodtam, gyorsan meg kell mondanom, hogy a fenti zagyvaságokat nem én, a mindennapi átlag polgár mondja, hanem Nyáradi Miklós, aki “dr.” és aki pénzügyminiszter volt, mielőtt meglógott és amerikai hanzaffyvá lépett elő. Ő mondta ezeket a saját szájával az Elk Clubban, Hemet faluban, a SzVF égisze alatt, amelynek tagjai azért rendeznek előadásokat meghívott szónokokkal, hogy New York, Chicago és Los Angeles mulasztásait pótolják és időnkint megmentsék a honhazát a “vörös” veszedelemtől és a szabad versenyt a Washingtonban összeesküvő szövetségi kormány “biztonságától.” A san-jacintoi polgármesternek, aki jelen volt és a SzVF többi korifeusának nem kell washingtoni “biztonság”, mert ők valamennyien biztonságban ülnek az Elk Clubban és jólétben sínylődnek kitünően jövedelmező hivatalaikban és rendelőikben. Az a körülmény, hogy Amerika lakosságának egyötöde nyomorog és koplal, a gyermekek és unokák milliói éheznek és fáznak, azzal a SzVP jóltáplált tagjai Hemetben nem törődnek, mert a* nem az ő, hanem Johnson elnök gondja, ő a szegénység ellen behirdetett hadjárat fővezére. A szegényekkel és az éhezőkkel dr. Nyáradi volt pénzügy és jelenlegi halandzsa-nagymester sem törődik, mert őt nem az éhesek gondja, hanem a szabad verseny és Amerika megmentése vitte He- metbe. A falu előkelőségeit, akik minden jövedék met és vagyont a kezükben tartanak, havonta egy szer kielégíti a fentiekhez hasonló halandzsa amellyel ismételten megmentik az országot, a népet, a gyermekeket és az unokákat a “vörös” veszedelemtől. Mit is mondott dr. Nyáradi: hogy amikor az úristen megteremtette az embert, “ésszel is ellátta”? Lehet. De ha már ellátta, miért nem a józan minőségből adott neki? ÚJBÓL KIROBBANTAK A TÜNTETÉSEK OÉL-VIETNAMBAN A kormány megerősítésére fordított minden igyekezet ellenére, Dél-Vietnam két legnagyobb városában újból kirobbantak a demonstrációk. Az Észak-Vietnam-i határhoz közelfekvő Hűé városban, egyetemi hallgatók és buddhisták két ezer főnyi tömege a rádióállomás előtt tüntetett és követelte Tran Van Huong elnök elmozdítását. A Saigontól északra fekvő Dalat-ban is óriási kormányellenes diáktüntetések voltak. A rendőrség és katonaság barrikádokat állított fel, de nem tudták megfékezni az elkeseredett diáktömegeket, amelyek két állami high school és egy buddhista iskola növendékeiből állottak. A rendőrség a tüntetők közé lőtt és négy diák megsebesült. A saigoni kormány jelentése szerint, a kormánycsapatok bekerítették a népi erők egy csapatát és nagyszámú fegyvert és muníciót kerítettek kézre. Binh Gia-tól délre, állítólag a népi hadsereg két zászlóaljának támadását is visszaverték, mindezeket súlyos emberáldozat árán. Közben tovább folynak a kormány megerősítésére irányuló kísérletek. Tran Van Huong elnök a puccsal kísérletező generálisok közül hármat magas kabinet-pozícióba nevezett ki. . . Amerikai repülők támadása Január 13-án amerikai repülők Laosz és Észak- Vietnam területén bombázták a Pathet Lao és a dél-vietnami népi erők állítólagos municiószállitó útvonalait. Laosz keleti részén egy hidat elpusztítottak. A Pentagon és a Laosz határához közeli Danang-ban levő amerikai katonai bázis parancsnoksága a legnagyobb titokban tartotta ezt az akciót. A kormány kénytelen volt azonban bejelenteni két amerikai repülőgép lelövését Laosz felett, de a légitámadásról nem nyilatkoztak Washingtonban. A danangi hadibázis személyzete a légitámadással kapcsolatban a legszigorúbb titoktartásra kapott utasítást. A tisztek semmilyen hivatalos nyilatkozatot nem adtak ki. A sajtó képviselői csak a személyzettel folytatott privát beszélgetésekből tudtak következtetni az eseményekre. A N. Y. Times szerint az egyik amerikai tiszt elmondta: “Szerdán reggel a jet-ek vagy 20 percig egymásután indultak. Kb. 30 jet indult”, mondotta. Akik látták a repülők visszatérését, elmondták, hogy egyesek sérült állapotban tértek vissza. Azt is látták, amint egy tengerészeti helikopter egy jet-bom- bázó megrongált alkatrészét szállította vissza. A Pathet Lao népi haderőknek pontos, radarral felszerelt légi elhárító ágyúik vannak. A Pathet Lao, a laoszi haloldali, népi erők hadseregének rádiója azt jelentette, hogy január 13- án, szerdán nem két, hanem négy amerikai repülőt lőttek le. Washingtonban a honvédelmi minisztérium ragaszkodott előbbi bejelentéséhez, mely szerint csak két repülő veszett el Laosz felett. A London Sunday Times jan. 10-i száma idézte a dél-vietnami légierők parancsnoka, Nguyen Cao Cy generálisnak e kijelentését: “Nekünk négy, vagy öt Hitler kellene itt Vietnamban.” Úgy látszik ez az a “szabadság”, amelynek védelmében az amerikai katonák ott állomásoznak és amelyért vérüket hullatják. Maga a dél-vietnami kormány is csak egyre nagyobb nehézséggel tud legénységet toborozni saját hadseregében. A londoni lap azt is jelentette, hogy a zsoldosok megszervezésére és felszerelésére a U.S. naponta 1 millió 500 ezer dollárt költ Dél-Vietnamban. Fényképekkel bizonyítja, hogy “... a katonák, amerikaiak által fizetett cambodiai zsoldosok. Amerikai egyenruhákat és csizmákat viselnek, amerikai teherkocsikban ülnek és amerikai fegyvereik vannak.” (Lásd korábbi cikkünket a “Tüntető Buddha” a 6-ik oldalon.) Milliós szovjet városok. A Szovjetunióban jelenleg nyolc millión felüli lakosú város van. Moszkva vezet — 6.4 millióval —, a többi milliós város Le- ningrád, Kijev, Baku, Gorkij, Taskent, Harkov és Novoszibirszk. NEM KELL CSOMAGOLNI! MÉM KELL VÁMOT FIZETNI! I A legrövidebb időn belül segithe- < [ ti rokonait IKKA-csomagokkal! * y Felveszünk rendelést gyógyszerekre. A “Kultúra" * j t megrázott]a. — Magyar könyvek. — Saját köny- < veit Magyarországból kihozhatja általunk < , KÉRJEN ÁRJEGYZÉKET 4 j JOSEPH BROWNFIELD : ' 15 PiflirK Row New York 38, N.Y• , * Mindennemű biztosítás. Hajó- és repülőjegyek ► Telefon: BA 7-1166-7- -------^ ^ A A, A A Al
