Amerikai Magyar Szó, 1965. január-június (14. évfolyam, 1-25. szám)
1965-01-07 / 1. szám
Thursday, January 7, 1965 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Munkás és szakszervezeti hírek ' 1 •; \_______________________________ Sztrájkban az I.T.&.T. 2500 munkása Már szeptember 9-e óta sztrájkol az International Telephone Telegraph Federal Laboratories 2,500 munkása Nutley, N. J.-ben. A munkások az International Union of Electrical, Radio and Machine Workers szervezet három lokáljához tartoznak. A szerződés a munkások és a munkáltatók közt szept. 9-én járt le, s miután nem jött létre egyezmény uj szerződésre, a munkások kénytelenek voltak sztrájkba lépni. A sztrájkot főleg az idézte elő, hogy a munkáltató úgy akarja a szerződés rangidősségi jogra vonatkozó szakaszát megfogalmazni, hogy az lehetővé tegye az idősebb munkások elbocsátását. Változtatást kíván eszközölni a szerződés azon pontjában is, amely a munkások nyugdiját, betegsegélyét és kórházi biztosítását illeti. A szerződés ilyen megváltoztatása hátrányos lenne a munkásokra. Jerry Leopaldi, az IUE szervezet 447-es lokáljának elnöke azzal vádolja az üzem vezetőségét, hogy nem adott hü képet a helyzetről az anyaszervezetnek, az International, Telephone & Telegraph Co.-nak. Leopaldi levelet intézett Harold S. Gennen-hez, az ITT elnökéhez és kérte, hogy személyesen vegye kezébe a sztrájk megoldására irányuló tárgyalásokat. Magasabb fizetést követelnek a newyorki tanítók Kétezer tanító tüntetett a Board of Education épülete előtt Brooklynban és igy adtak kifejezést elégedetlenségüknek a Board által ajánlott fizetés- emeléssel szemben. A Board 20 millió dollárt irányzott elő a tanítók fizetésemelésére, ami azt jelenti, hogy a tanítók a következő két év folyamán csak 180 dollár évi fizetésemelésben részesülnének. Tiltakozik a szakszervezet Albert Shanker, a tanítók szakszervezetének elnöke tiltakozott az ellen a “módszer” ellen, ahogy a fizetésemelést a szervezet tudomására adták, és a fizetésemelés elégtelensége ellen is. A United Federation of Teachers képviseli a 44,000 newyorki általános iskolai tanítót. A szervezet képviselőinek Calvin E. Gross, a Tanügyi Felügyelőség képviselője egy gyűlésen “tudomására adta”, hogy a költségvetés értelmében a tanítók húsz millió dollár fizetésemelésre számíthatnak a következő két év folyamán. Gross ezen nyilatkozata nagy íölháborodást keltett a tanítók soraiban, akik jelenleg $5,300 minimum és $9,500 maximum fizetést kapnak. A maximumot 14 éven belül érik el. A tanítók szakszervezetének követelése, hogy a minimumot $6,000 és a maximumot $12,000 dollárra emeljék. Tiz évi munkateljesítmény után akarják a maximumot elérni. Ha nem teljesitik követeléseiket, akkor az uj tanév kezdetén, szeptemberben, sztrájkba lépnek. Lázadnak a rakodómunkások az uj kollektív szerződés ellen Több ezer rakodómunkás állt sztrájkban New York, Brooklyn, Newark és a többi Atlanti-tengeri kikötőben az országos vezetőség óhaja és akarata ellenére az év utolsó hetében. A munkások tiltakoztak az uj kollektiv szerződés azon pontja ellen, amely felhatalmazza a szállító cégeket arra, hogy a rakodó munkacsoport létszámát húszról tizenhétre csökkentse. Thomas W. Gleason, a rakodómunkások szak- szervezetének elnöke minden lehetőt elkövet, hogy meggyőzze a szervezet tagságát arról, hogy az uj szerződés “a legjobb, amelyet a szervezet valaha is képes volt kiharcolni.” Gleason szerint a négy éves szerződés 80 cent órabértöbbletet jelent a munkásoknak. Ebből 36 centet az órabér emelésére fordítanak, úgyhogy a jelenlegi $3.26-os órabér négy év múltán $3.62- re fog emelkedni; a többi a nyugdíj felemelésére megy, mely havi száz dolláról 175 dollárra fog emelkedni. Gleason minden igyekezete ellenére nagyfokú az elégedetlenség a tagság között. Az uj szerződés elleni harc élén a 2,000 tagból álló 791-es és a 8.000 tagból álló 1814-es lokál áll. Noha a kollektiv szerződés a szakszervezet és a szállító cégek közt már több mint egy hete végétért, a rakodómunkások országos vezetői csak jan. 8-án terjesztik a szerződést a 60,000 főnyi tagság elé ratifikálásra. A közbeeső időt minden bizonnyal a tagság “meg- gvurására” akarják fordítani. A “Scripio” sztrájk és előzményei Lapzártakor érkezett zavaros és meg nem erősített hir szerint dr. King és a Southern Christian Leadership Conference megállapodásra jutott a Scripto céggel a panaszokat illetőleg, amelynek következtében beszüntették a Scripto gyártmányok bojkottálására szóló terveket. A Scripto gyár tollat, ceruzát és cigaretta-gyújtót készít Atlanta, Ga.-ban. Munkásai sztrájkban állnak uj kollektiv szerződés megszegéséért. A gyár munkásainak többsége (több mint 700), néger nőmunkásokból áll. Fizetésük $1.25—$1.35 órán- kint. A munkáltató négy centes órabérjavitást ajánlott a szakképzetlen néger munkásoknak és 8 centes órabérjavitást a fehér szakképzett munkásoknak. Az International Chemical Workers Union, mely a munkásokat képviseli, elutasította a munkáltatók ajánlatát. Az unió nemcsak magasabb bért követel, de azt is, hogy a munkáltató szüntesse be a néger munkások elleni megkülönböztetést; helyezze a néger munkásokat nagyobb szaktudást igénylő munkába; adjon egyenlő bért az egyenlő munkateljesítményért és az elsőbbségi jogot (seniority rights) mindenkire alkalmazza. Bojkottáljuk a Scripto gyártmányokat Rév. Martin Luther King, a négerek jogaiért harcoló kiváló egyéniség, aki nemrég tért vissza Osló- ból, megjelent a sztrájkolok egyik gyűlésén és ígérte, hogy az egyenjogúságért harcoló mozgalom minden erejével támogatni fogja a Scripto munkások jogos követelésejt s fölhívja az ország népét a Scripto gyártmányok bojkottálására. Dr. King fölhívta a munkásmozgalom vezetőit arra, hogy sorakoztassák fel a szakszervezeteket a Scripto-sztrájk megnyerésére, mert ezzel nemcsak a négerek jogaiért folyó harcot, de a munkásmozgalom legelemibb érdekeit is szolgálják. Ugyancsak támogatást Ígért John Lewis, a Student Nonviolent Coordinating Committee elnöke is. Lewis levelet irt John Boutin-nak, aki mint a washingtoni kormány alkalmazottja — a tollak, ceruzák, stb. vásárlását intézi. Lewis arra kérte Boutint, hogy a kormány függessze fel további vásárlásait Scripto-tól, amig a sztrájk be nem fejeződik. Azok, akik e nemes és fontos harcot támogatni óhajtják, adományaikat a következő címre küldhetik: Chemical Workers Union, Local 702, Carnegie Building, Atlanta, Ga. A SZÉNBÁNYÁSZOK HELYZETÉRŐL Igaz-e, hogy az amerikai szénbányász kapja a legmagasabb bért — világszerte, s ezért az ő életszínvonala a legmagasabb? A válasz erre a kérdésre: igaz. Igaz-e, hogy az amerikai szénbányászok helyzete a legrosszabb világszerte? A válasz erre a kérdésre: igaz. Az első pillantásra az olvasó azt hinné, hogy aki ezt irta, annak valami baja van. Hogy lehet e két, egymással ellentétes állítást alátámasztani? A válasz egyszerű. Ha a dolgozó bányászokról beszélünk, akkor magas életszínvonalról tárgyalunk. De ha a bányászok általános helyzetét tekintjük, egészen más képet kapunk. Egyetlen számadat megvilágítja a helyzetet. 1947-ben az amerikai szénbányaipar 419,182 bányászt foglalkoztatott. 1963-ban az alkalmazott bányászok száma 143,800-ra csökkent. 16 esztendő alatt a bányászok létszáma 275,382-vel csökkent. Más szóval az automatizálás, a bányászat gépesítésé következtében 275,382 bányász vesztette el munkáját. A munkanélkülivé vált bányászok nagyon kis százaléka volt képes más iparban elhelyezkedni. Nagy többségük ma sem dolgozik. Ők és családjuk teszik ki a segélyre szorulók nagy százalékát Ohio, Kentucky, West Virginia, Pennsylvania államokban. A bányászok problémáját nem csak az automatizálás képezi. Az ország vasutai évente százmillió tonna szenet használtak. Ma a vasutakat olaj hajtja. Vagy egy másik példa: magánházak fűtésére 1950-ben 84,422,000 tonna szenet használtak. 1963-ban ez 23,548,000 tonnára csökkent. Csak a villanygyártó üzemek emelték a szénfogyasztást. Ezek 1950-ben 88,262,000 tonna szenet használtak, 1963-ban szénfogyasztásuk 209,038,000 tonnára emelkedett. Ez azonban ideiglenes helyzet. Itt is nagy változás észlelhető. Az atomvillanyerő gyártása rohamosan tért hódit. Az amerikai kormány évente több mint egy és fél BILLIÓ dollárt költ kutatásra, hogyan lehet az atomerőt felhasználni. Az áram- fejlesztő vállalatok egyik atomüzemet a másik után állítják fel. Amig tehát az elmúlt években az áram- fejlesztő üzemek egyre több és több tonna szenet használtak, az évek múltával éppen az ellenkezője lesz igaz. $4.46 egy tonna szén Említettük, hogy az amerikai dolgozó bányász “magas” bért kap. Az átlagbér naponta 25 dollár. A tény azonban az, hogy a gépesítés következtében a bányabáró ma kevesebbet fizet egy tonna szén kitermeléséért, mint 1948-ban, amikor a bányászok bére sokkal alacsonyabb volt. Hogy ismét a számok beszéljenek: 1948-ban egy tonna szén bányá- szása $4.99-be került, ma csak $4.46-ba. Ez az oka annak, hogy az amerikai szén megállja a helyét a nemzetközi piacon. Ha még megemlítjük azt, hogy 1964 első tiz hónapjában 200 bányász vesztette el életét bányaszerencsétlenség következtében, akkor láthatjuk, hogy az amerikai bányászok helyzete nem oly rózsás, mint azt a bányabárók szeretnék elhitetni. “A karácsonyi szellem” Monfviiio, Oosin.-ban Nem tudjuk, olvasóink hallottak-e valaha Mont- ville-ről. Kis város ez Connecticutban, lakosainak száma 10,000. Lényegében nem különbözik a sok ezer hasonló várostól országszerte. Közepén tér, innen indul ki a fő utca és ott találjuk az A&P supermarketot, a katolikus és református templomokat, három banképületet, fodrászüzleteket, a városházát, a rendőrkapitányságot, a börtönt — és a sörözőket. Több kis üzem is van itt, amelyekben a város lakói munkálkodnak. Az egyik kis üzem Robertson Paper Box Company néven működik. Ez a gyár 270 munkást foglalkoztat. A munkások a United Mine Workers, 977-es lokáljához tartoznak. A munkáltató és a munkások közt fennálló kollektiv szerződés október 14-én járt le. A két fél nem tudott megegyezésre jutni az uj szerződés pontjaiban. A munkások kénytelenek voltak sztrájkba lépni. A sztrájk már tizenegy hete folyik. A munkások minimum órabére $1.63 a maximum $2.75 volt. A munkáltató egy és fél százalék bérjavitást ajánlott. A munkások ezt az “ajánlatot” nem fogadhatták el, sőt sértésnek minősítették és teljes egységben folytatták a küzdelmet. Ugyanakkor azonban a sztrájkolok családjai nyomorba jutottak, mert hiszen az éh-bérekből nem tudtak egy centet sem megtakarítani, amig munkában voltak, a sztrájk kezdetétől a sztrájkolok egy része segélyre szorult. Amint a harc kihúzódott, egyre többen voltak kénytelenek a városi, megyei és az országos segélyhivatalokhoz folyamodni, hogy gyermekeiket elláthassák a legszükségesebb élelemmel. A sztrájkolok nyomora oly méreteket öltött, hogy a város katolikus és református papjai is fölfigyeltek — hiszen a sztrájkolok többsége templomjáró és istenfélő. S igy a város három református és egy katolikus papja bizottságot alkotva felkereste a gyár tulajdonosát és arra kérte, hogy a "karácsonyi szellemben" kezdje újra a tárgyalást a munkások képviselőjéval és addig ne hagyják azt abba, amig megegyezés nem jön létre. A papok jóhiszemű kérelme — süket fülekre talált. A munkáltató nem volt hajlandó kérésüknek eleget tenni. A sztrájk folyik. A sztrájkolok gyermekei, még most is por-tejet isznak; nincs karácsonyfá-' juk; nem kapnak karácsonyi ajándékot; talán meleg ruhájuk sincs, amit fölvehetnének, ha templomba akarnak menni. íme egy kis mozaik: egy munkáltató nem habozik, hogy mit válasszon: a. karácsonyi szellemet, vagy profitot. «WWWWVWUVWVWWWWWWWIAIVWWWWWVtA'' » u* A dunántúli református egyházkerület rendkívüli közgyűlésén iktatta tisztébe uj püspökét, dr. Bakos Lajos balatonarácsi lelkipásztort. A püspök*: szentelési istentiszteletet dr. Bartha Tibor tiszántúli püspök végezte. , *i3t
