Amerikai Magyar Szó, 1965. január-június (14. évfolyam, 1-25. szám)
1965-01-21 / 3. szám
8 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, January 21, 1965 At eODen a rovatban kil ejtett nézetett nem szUKsegszciueii azonosait a szent esz tőség anasponijavai. >»yiS«>b«VtfiAft/WVWVIAM)WWWW)>WWWWW>"~<»n/WWWWIWIWW>AIUWWWWMWWl>>WWW«<>* NAPTÁRUNKRÓL CALIFORNIA. — A naptárral meg vagyok elégedve, csak a cimét nem tartom helyesnek: Amerikai Magyar Naptár lett volna a helyesebb szerintem, mert hiszen Magyarországról is kapunk naptárakat, amelyeken ugyanaz a cim szerepel. De mivel ezt itt szerkesztették és főleg amerikai magyarok részére írták, így ez a cim lett volna a helyesebb. Sajnos, hogy hiányzanak a külmunkatársak cikkei, mint Bálint, Morandini dr., habár megértettem, hogy ez miért történt. Bacsó J. C'+'~9 YONKERS, N.Y. — A naptárt én is megkaptam, nagyon meg vagyok vele elégedve. Lapunk olvasóinak számításba kell venniök, hogy nemhogy emelkedne az olvasótábor hétről hétre, hanem fogy, amit újakkal nagyon nehéz pótolni. Itt Yon- kersen éppen a napokban hozta le a helybeli lap a nemzetiségek kimutatását: több mint 900 magyart mutat ki és mégis azt látjuk, hogy a yonkersi magyar egyletek, klubok a megsemmisülés felé haladnak. De ezt lehet mondani az egyházakra is, Ha már olyan betegsegélyző egylet, mint a Yonkersi Magyar Betegsegélyző Egylet, be kellett, hogy szüntesse a működését, akkor tényleg baj van.- Boldog, békés újévet kívánok a szerkesztőségnek és a külmunkatársaknak, valamint az olvasótábornak. Öreg Bojtos KANADA. — A naptár nagyon jó és megfelel a mai idők szellemének, mint haladó irodalmi kiadás. Történelmi, politikai, gazdasági cikkei a különböző íróinktól és művészektől — úgy érzem — a legtöbb olvasót kielégíthetik. Joe Babies e-f-s MIAMI, Fia. — Megkaptam a naptárt és mint mindenkor, most is nagyon meg vagyunk vele elégedve, csak egy hibája van: a kimaradt Írások nincsenek benne. S ha benne volnának, akkor több papír, több munka lett volna és a naptár ára is több lett volna, mivel jelenlegi terjedelme is 168 oldal. Ez nagyon olcsó a mostani áráért és bízunk benne, hogy a kimaradt jó Írásokat a lapban úgy is fogjuk olvasni és várjuk is, mert az egész Írógárda megérdemli, hogy Írásaikat az olvasótábor szeretettel olvassa. Mivel az én tarisznyám mindig üres, most csak két dollárt küldök a naptárért. Egy öreg olvasó C'KS MIAMI, Fia. — A naptárról csak annyit, hogy j.obb nem is lehetne, s akik ebben is hibát találnak, azok már a kákán is csomót keresnek és rossz vizen eveznek. Sok szerencsét az uj évben. M. Gajdos KANADA. — A naptárt mi is megkaptuk, a feleségem már majdnem mindent elolvasott belőle, mert úgy mondja, hogy nem tud tőle nyugodni, amig nem végez vele. Mert minden kifogástalan, jó, ami benne van. Én még csak lapozgatom, nézegetem és egyszer csak azon veszem majd észre magamat, hogy már én is mindent elolvastam belőle. Köszönet jár minden egyes írónak, hogy ilyen szép és tanulságos dolgokat írtak. Szakács Dezső és Rose PASSAIC, N. J. — Itt küldök 5 dollárt a naptárért, amely nagyon szép és drága munka. Csak mindig igy maradjon. Margaret Ando KANADA. — A naptárt nagyon szeretjük, a lapot is és ameddig csak bírjuk, mindig előfizetünk reá. Boldog újévet, régi olvasójuk: M. C. BUFFALO, NY. — Itt küldöm a naptárért az öt dollárt. A naptárt élvezettel olvasom, sok-sok tanulnivaló van benne. Köszönet a sok fáradozásért és a sok jó olvasmányért. Huczel Gizella Élni csak kell! WALLACEBURG, Ont. — Már jól elmaradtam a lapom rendezésével, dehát nem az én hibámból, hanem társadalmi rendszerünk jóvoltából történik ez igy. Mindig megelőznek a mindennapi — heti-havi- évi kiadásokkal. Ezeket rögtön rendezni kell, mert ha nem, akkor baj van. Minisztereink nem sokat törődnek azzal, hogy miből is tudja a munkás azt a sok kiadást fedezni; az a munkás, aki csak 3—4, vagy 5 hónapot dolgozik kinn a farmon egy dolláros órabérért, 8 órát. Élni kell, ha már megvagyunk! Más munkára meg már olyan öregek, mint mi, nem kellenek. Se ilyen, se olyan segély nincs, mert úgy van, hogy munkára öregek vagyunk, társadalmi segélyre meg fiatalok. L. F. K. Ámít nem olvas el a naptárból MICHIGAN. — A naptárt megkaptam, nagyjából át is olvastam és mondhatom, hogy nagyon jó. Van benne viszont olyan írás is, ami engem nem érdekel és azt el sem olvastam, s nem is olvasom el, de mások esetleg szeretik (a sportról). Amikor a fiam a televízión a futballt nézi, akkor én egy másik szobába megyek. Persze nem minden sporttal vagyok igy, pl. a korcsolyázást, a gimnasztikát nagyon kedvelem. Boldog újévet kívánok a szerkesztőségnek és a külmunkatársaknak, s köszönöm, hogy minden héten megkaphatom a Magyar Szót, melyre büszke lehet mindenki, aki elolvassa; ugyan csak a minden évben megjelenő naptárra (a sportrovattal) he-he-he. J. Zsurzsa “Ne hagyjanak egyedül . . Bakos Gedeon Perrisből irta a következő sorokat: “Köszönettel nyugtázom Neuwald munkástárs nak becses megemlékezését a hozzám intézett levélben. . . Sok, sok harcot álltunk együtt az emberiség jobb, boldogabb jövőjéért... Úgyszintén megboldogult feleségem is, aki mindig mellettem állt, ha csüggedtem, mindig bátorított ... Ezek után csak azt kérem munkástársaimtól, hogy ne hagyjanak a pusztában egyedül barangolni. . .” Bakos nemrégen veszítette el a feleségét és egyedül maradt. Az ő sorsa azonos sok idős bajtársunk sorsával: az élet rendje a halál, amely innen a férjet, onnan a feleséget szakítja el és az özvegyek egyedül maradnak. Ez az egyedüllét akkor fájdalmas igazán, ha az egyedül maradiakról az élők megfeledkeznek és “a pusztában egyedül hagyják barangolni őket...” Bakos munkástárs néhány rövid mondata élesen világit rá erre a veszedelemre. Az élők, akik még mozogni tudunk; akik még nem szorultunk mások támogatására; akik nincsenek egyedül, — ne feledkezzünk meg azokról, akik elvesztették élettársaikat. Az ittmaradottakat “ne hagyjuk a pusztában egyedül barangolni.” Ott nyújtsunk vigaszt, akkor viselkedjünk társas lényekhez méltóan, ahol és amikor a legnagyobb a szükség. Miért vágyom vissza Magyarországra? LOS ANGELES, Cal. — Már régebben meg akartam írni a lapban, hogy milyen jól éreztem magam az elmúlt nyáron Magyarországon az ott töltött 4 hónap alatt. 1959-ben is voltam ott, de most egészen mást láttam. Budapest szép, tiszta, virágos, sok szépen rendezett parkja van. A járókelők jól öltözötten, kedélyesen, barátságosan járnak az utcákon. De nemcsak Budapesten, hanem amint a Világszövetség jóvoltából láttam, más városokban, falvakban is. A többi külföldi látogatóval együtt ugyanis engem is elvittek sok helyre. Legfeltűnőbb volt a dunántúli falvakban látni, hogy már nincsenek szalmafedeles házak. A tavalyi négy hónapos kellemes otthoni tartózkodásomat nem tudom elfelejteni és nagyon szeretnék én is azok között lenni, akik az idén elmennek, hogy együtt ünnepeljék a magyar néppel a felszabadulás 20. évfordulóját. Egyben kívánok békés, boldog újévet a magyar népnek és a Magyar Szó olvasóinak. A Magyarok Világszövetségének különösen köszönöm, hogy olyan sokkal hozzájárultak ahhoz, hogy jól éreztem magam Magyarországon és igy ismét vissza kívánkozom oda. Yanovski Pauline Szabadságol vagy pénzt! NEW YORK, N. Y. — 1956 végén sok amerikai kormányhivatalnok és vállalati tisztviselő utazott az osztrák menekült-táborokba, magyar mérnököket, orvosokat stb. szerződtetni az U.S.-ba, ahol a felső oktatás nem produkált kellő számú jól képzett szakembert. Ezek aztán itt úgy nyilatkoztak, hogy a szabadságvágy hozta át őket, vagy ezt mondták róluk az újságok és a rádiók. Hasonló arányú volt a szakemberek vándorlása Kelet-Né- metországból Nyugatra, ahol a bonni kormány megmondta, már csak azzal is tönkreteszi Kelet- Németországot, hogy szakember-hiányt okoz ott. Ezeknek átcsábítása volt egyik oka a berlini fal megépítésének. Nem tudni, hogy képzelték a menekült szabadsághősök a szabad kutatást Nyugaton; talán, hogy bérelnek egy bolthelyiséget a Broadwayn vagy a Piccadillyn, ott azután azt és úgy kutatják, amit akarnak. A valóság mint tudjuk más, de újabban nő a gyanú, talán nem is ezt keresték a szabad világban. Egyre több cikk szól ugyanis arról, hogy Angliában, Németországban, újabban Izraelben is sűrűsödnek a panaszok, növekszik a felháborodás, hogy orvosok, mérnökök, biológusok, vegyészek stb., miután az állam segítségével, a közösség pénzén elvégezték iskoláikat és esetleg már gyakorlatot is szereztek valamely kutatóban, főiskolán vagy vállalatnál, átköltöznek Amerikába. Nem ugyan szabadságszeretetből, mert azt már mégsem mondhatják, hogy az U.S.-ben több a szabadság, mint Angliában, hanem a pénzszeretetből, magasabb fizetés reményében. Ez Izraelben is arra készteti a fiatal tudósokat és doktorokat, hogy ahelyett, hogy 2,000 évi diaszpóra után lelkesen segítsenek építeni a zsidóság nemzeti otthonát, átköltözzenek az Unióba. Persze, si duo faciunt idem, non est idem (ha ketten csinálják ugyanazt, az nem ugyanaz): az izraeli sajtó most már nem ünnepli a vándormadarakat, mint szabadsághősöket, hanem szemükre veti, hogy miután egy orvos kiképzése 33,000 dollárjába került Izrael államának, most úgy hálálják ezt meg, hogy csapot-papot mindent felejtve mennek a dollárok hivó szavára. Az angol, német stb. lapok sem lelkesednek már azért, hogy az ellenségre vészes csapást mértek szakembereik kiszippantása révén, hanem szövetségeshez nem méltó magatartással vádolják az U.S.-t és csúf hálátlansággal a hazáthagyókat. Ha a szegény magyar állam támogatását felejtik el, ez hősiesség, szabadságszeretet; a gazdag német államot otthagyni hálátlanság és csúf anyagiasság. Emigráns WMWWJWWIVWVWWWWMWWWWVWVWWlW Öt éves cigánytolmácsról adtak hirt a minap a magyar napilapok. A Baranya megyei Ócsárdon az idén uj óvoda nyílt. Az óvodások között 12 cigánygyerek is van, akik még nem beszélnek más nyelven. Ez sok nehézséget okozott, a probléma azonban az 5 éves Kiss Rozika beiratkozásával megoldódott, mivel a cigánytelep közelében lakik és jól beszél magyarul. Közreműködésével az óvónénik most “óvodai szótárt” készítenek. NÉGY TEEN-AGER““ Arizonában sört lopott, ami arra mutat, hogy a tízparancsolat lopásra vonatkozó cikkelyét magukra nézve nem ismerték el kötelezőnek. Ez nagy baj és mert a lopás Goldwater államában is bűn, az bünhődést vont maga után. A négy fiú, akik közül a legidősebb 18, kettő 16—16 és egy 15 éves volt, börtönbe került. Gondoskodás történt arról, hogy a négy fiút az arizonai téli éjszakák hidege ne gyötörje: a börtön gázkályháját illő módon begyújtották. Sajnálatos körülmény, hogy arról már nem történt gondoskodás, hogy a fűtőtest hibamentes legyen. Az éjszaka folyamán gázömlés történt és a négy fiút reggel holtan találták. Biztosan segítségért kiabáltak szegények, amig eszméletnél voltak, de a börtön éjjelenkint őrizet nélkül marad, segélykiáltásuk elveszett az arizonai pusztában... Tudomásul kell vennünk, hogy a sör-lopásért valóságos gázkamrába helyezték és kivégezték a négy fiatal bűnözőt. Valljuk be: ez a megérdemeltnél súlyosabb büntetés volt. Most már azt is jó lenne tudni, hogy a felnőttek, akik a bírósági tárgyalás és döntés nélküli kivégzésért felelősek, megkapják-e megérdemelt büntetésüket. Mert halált okozó hanyagság is bűn. Nagyobb, mint a sör-lopás. P
