Amerikai Magyar Szó, 1965. január-június (14. évfolyam, 1-25. szám)

1965-05-20 / 20. szám

II _ ^ . ^ ---------AMERIKAI MAGYAR SZÓn=r~HUNGAR4ÁN WORD Thursdayr^May 20, 1965 Munkás és szakszervezeti hírek ft * >__________________________________________a_________ Emelkedik a profit, csökken a munkaegység értéke WASHINGTON, D. C. — Az iparbárók az év első három hónapjában — az egész évi számadás alapján — 36 milliárd dollár profitot halmoztak fel, vagyis 13%-kal többet, mint a múlt évben és 27%-kal többet, mint két évvel ezelőtt. A társula­tok vezetői és a részvénytulajdonosok nagy meg­elégedéssel beszélnek a gazdasági helyzetről. Ugyanakkor a termelékenység egyre növekszik, ami viszont a munkaegység költségét csökkenti. Ez azt jelenti, hogy a munkások egyre kevesebbet keresnek munkabérben és a munkáltatók a ter­melt érték egyre nagyobb részét harácsolják el profitként. Ha ez az irányzat továbbra is ilyen mederben fog folyni, akkor csak idő kérdése, mikor áll be ismét a gazdasági válság. A SIU-ra szavaznak a sofőrök CHICAGO, 111. — A nemrég lezajlott választás folyamán 3,081 taxisofőr a Seafarers International Unionra szavazott, a Teamster’s Union csak 1,612 szavazatot kapott. A város minden szakszervezete állást foglalt az egyik, vagy a másik szakszervezet mellett, nagy fontosságot tulajdonítva a választásnak. Sokan a Teamster’s Union veszteségét annak tu­lajdonítják, hogy Joseph Glimco, a szervezet helyi vezetője büntetett előéletű. Meany jóváhagyja LBJ háborús lépéseit WASHINGTON, D. C. — Johnson elnök minden előzetes bejelentés nélkül betoppant az AFL-CIO épületmunkásainak konferenciájára és ott a 4,500 épitőmunkás előtt köszönetét mondott azért, hogy a szervezett munkások támogatják az adminisztrá­ció lépéseit Dél-Vietnamban és a Dominikai Köz­társaságban. A tény az, hogy noha George Meany, az AFL- CIO elnöke száz százalékban Johnson mögött áll, a szakszervezetek tagjai egyre nyíltabban ellenzik Johnson önkényes és a harmadik világháborúhoz vezető politikáját. Végétért a Korvette sztrájk NEW YORK, N. Y. — Az E. J. Korvette áruház 13 üzletében dolgozó 3,000 alkalmazott sztrájkja győzelemmel ért véget. Az uj szerződés értelmében az alkalmazottak azonnal heti 3 dolláros béremelést kapnak; 1966 februárjában $2-vel, 1967 februárjában $3-al eme­lik fizetésüket. 1966 áprilisában a munkaidőt heti 48 és 44 órá­ról 40 órára csökkentik. Az uj bérskála SÍ.40-től $3.12-ig terjed. Tovább tart a sztrájk MILWAUKEE, Wis. — Az Outboard Marine Corp. 900 munkása már második hónapja sztrájkol és az eddigi tárgyalások az acélmunkások szakszer­vezetének vezetőivel nem hoztak eredményt. A motorhiány következtében a társulat Waukegan, Ill.-ban lévő üzeme 940 munkást bocsátott el. Béremelés) kapnak a férfiszabók NEW YORK, N. Y. — Az ország 700 üzemében dolgozó 125,000 férfiszabó nevében az Amalga­mated Clothing Workers Union uj, három évre szó­ló szerződést irt alá, melynek értelmében a munká­sok 30 centes órabérjavitást kapnak. Ebből 12 és fél cent béremelésre megy ez év júniusában, öt centes órabérnek megfelelő össze­_jPHHli I i ~ in».. RÉTESHÁZ és CUKRÁSZDA g 1437 Third Avenue, New York, N. Y. s (A El-ik Street sarkán) — Telefon: LE 5-8484 ? Mignonok, születésnapi torták, lakodalmi, Bar- g Mitzvah-torták. — Postán szállítunk az ország 5 minden részébe. — Este 7.30-ig nyitva 8 (vvvmwswvwvwvwmAwvmvwwW get a munkáltatók a munkások betegségbiztosítási alapjára fizetnek be, 1966 junius 1-én pedig 2 és fél centes emelést kapnak a mellékjuttatásokra. 1967 jun. 1-én a munkabért ismét óránkénti 10 centtel emelik. A férfiszabók jelenlegi átlagos óra­bére $2.34. Uj szénvájó gépet állítanak munkába PITTSBURGH, Pa. — A Joy Manufacturing Co. uj szén váj ó-gépet mutat be a szénbánya-tulajdono­soknak, itt tartott konvenciójukon. Az uj vájó gép 40 bányász munkáját lesz képes elvégezni. A gép feltalálója szerint, amint a vájó gépet tökéletesítik, nem lesz többé szükség arra, hogy bányászok le­menjenek a bányába. Rövidebb munkaidőt követelnek ALBANY, N. Y. — 14,000 épitőmunkás sztrájk­ba lépett, követelve munkaidejük napi 8 óráról 7 órára való leszállítását, bércsökkentés nélkül. Sztrájkolnak az acélmunkások PITTSBURGH, Pa. A munkások sztrájkba lép­tek azokban az üzemekben, melyeknek tulajdono­sai nem írták alá az ideiglenes szerződést és nem voltak hajlandók 11 és fél centes órabérjavitást nyújtani. Ennek következtében Warren, O.-ban, Buffalo, N. Y.-ban és Harvey, Ill.-ban 3,500 acél­munkás hagyta abba munkáját. »WMWMIWWUVVMWVWWWft/WVWAAW/WVVW ELLENTMONDÁS, EGY HÁTRALÉKOS ELŐFIZETŐI II. Kétségkívül, a munkások felháborodása a bérle­nyomó U.S. vállalatok ellen, nagyban hozzájárult a forradalom megérlelődéséhez, amely a legújabb U.S. partraszállás előtt megdöntötte a militarista klikket. Habár nem az óriástőkések egyike, a South Puerto Rican Sugar Co. az egyik legfontosabb vál­lalat a rendkívül nagy haszonra dolgozó cukor­vállalatok között, amelyek szerves kapcsolatban állnak wall-street-i családok kezében levő hajózási és bank-érdekeltségekkel. Mindezek felett a külö­nösen agresszív Rockefeller-érdekeltségek rendel­keznek. A vállalat elnöke, G.D. Debevoise azelőtt a J.P. Morgan & Co. cég tagja volt. (Nem tudom, hogy rokona-e vagy sem E.W. Debevoise-nak, aki veze­tője a Rockefeller család jogi ügyeit intéző válla­latnak.) Az igazgatóság tagjai között vannak: Al­fred W. Barth, a Chase Manhattan Bank tengeren­túli osztályainak vezetője, Edward M. Carey, Rocke fellerék Commonwealth Oil Refining Co. (Puerto Ricoban) igazgatója és James A. Moffett 2nd, a Standard Oil jövendőbeli örököse és a Rockefeller család tulajdonában levő Corn Products Corp. nyugalmazott elnöke. A Standard Oil másik örö­köse, F. R. Pratt, a részvényvásárlási bizottság el­nöke. A jogügyi képviselettel megbízott cég feje Dewey, volt newyorki kormányzó, aki egész életében Rockefelleréi politikai kiszolgálója volt. Természetesen, a Chase Manhattan bonyolítja le a pénzügyeket és az intézi az osztalék-fizetése­ket. A South Puerto Rico vállalat nemrégen még kizárólagosan az American Sugar Refining Co.- nak szállította az áruját, de ez év januártól kezdő­dően árujának 70 százalékát a Corn Products egyik leányvállalata veszi meg. A South Puerto Rico cég 1960-ban megerősítette a Dominikai Köztársaság­ban levő vállalatát, amikor bevette alelnöknek John W. Tatem Jr.-t, aki ügyvezető igazgatója egy nagy dominikai cukorfeldolgozó és szállító válla­latnak. Ebben az évben, 20 millió dollár készpénz és részvények fejében, tulajdonába kerül a kubai menekült Garcia y Diaz család birtoka, a Florida cukorültetvény és finomító. Amikor 1960-ban a kubai cukorkvótát szétosz­tották, ebből nagy rész jutott a Dominikai Köztár­Emelkedik a sztrájkok száma WASHINGTON, D. C. — ötmillió munkanap ve­szett el sztrájkok miatt ez év első három hónapjá­ban, jelentette a Munkaügyi Hivatal. Összesen 940 sztrájk volt folyamatban e három hónapban, me­lyekben 432,000 munkás vett részt. % munkáltatók nyugdija ­fizetésük egyharmada A munkások nyugdija ­bérük egyhetede Nyugdíjba lépett Gwilym Price, a Wee^nghouse Electric Corporation igazgatója még hozzá $45,093 évi nyugdíjjal, ami fizetésének 33 százalékát te­szi ki. A társulat munkásai, amikor 21 évi szolgálat után nyugdíjba lépnek, átlagban 816 dollár évi nyugdíjban részesülnek. Ez évi keresetük egyhete- dének felel meg. Ha a munkások is évi keresetük egyharmadát kapnák nyugdíjként, akkor $l,900-ra volnának jogosultak. Ez nem sok, de jóval több a jelenlegi $816-nál. D. C. Burnham, a társulat jelenlegi igazgatója a múlt évben $248,000 fizetést kapott. Ez majdnem 5 ezer dollárt tesz ki hetenként. Amikor 25 évi szolgálat után Burnham nyugdíjba lép, $57,104-t fog kapni évenként. A társulat a nyugdíjalapon lévő összeget befek­tette. A múlt évben az alap a kifizetett nyugdijak után 10 millió dollárral emelkedett, aminek követ­keztében a társulat egyre kevesebbet fizet be az alapra. 1961-ben 22 millió dollárral járult a cég a nyugdíjalaphoz, a következő évben ezt az össze­get $18,675,000-re szállította le, 1964-ben pedig 11 millió dollárra. E számok bizonyítják, hogy a munkások is megkaphatnák bérük egyharmadát nyugdíjként. saságra. Mivel a South Puerto Rico cég a domini­kai kvóta 32.33 százalékát kapta meg — amelynél még többet is árusít —, nagy hasznot húzott a vi­lág-árakon felüli U.S. szubvenciós árakból, ami a fogyasztók zsebéből került ki. A cég haszna min­den évben emelkedett, különösen az 1961-es jóter- mésü évben, Trujillo utolsó évében és 1964-ben a Bosch-kormány megdöntése után. De a közbeeső években is növekedett a haszon, amikor a vállalat az emelkedő munkaköltségekről panaszkodott. A cég haszna 1959-ben 1.8 millió dollárról 1961- ben 3.7 millió és 1964-ben 8.1 millió dollárra emel­kedett. Ez a tiszta haszon a dominikai kormány­nak fizetett 4 millió dolláros, a puerto-rico-i kor­mánynak fizetett 1 millió dolláros adók levonása után. A U.S.-nek semmi adót sem fizetett, semmi­vel sem járult hozzá azokhoz a sok tízmillió dollá­ros költekezésekhez, amelyekkel a U.S. megvédi a vállalat “jogait” a dominikai nép könyörtelen kiszipolyozására. Mi, adófizetők, amellett, hogy megfizetjük a cukorvállalatoknak a kormány által szubvencionált felfújt árakat, még mi fizetjük az ő érdekükben a Pentagon és a State Department által végzett kalandorjátékokat is. A leközölt számadatok még nem foglalják ma­gukban az igazgatósági tagoknak a cukor-részvény tőzsdemanipulációin keresett nagy haszonrészese­déseit. Nagyjából ugyanezek vonatkoznak a bauxit- termelésre is a Dominikai Köztársaságban. A bauxit munkások és a dominikai kormány együtt­véve, saját bauxit-ércük nyersrudjainak értékéből kb 3%-ot kapnak s a feldolgozott termékekből alig 1 százalékot. Természetesen, nem a haszonlehetőség volt az egyedüli ok a partraszállásra. Ilyen esetekben mindig fennáll a gazdasági, katonai és politikai tényezők kombinációja. A Pentagon, az ország délkeleti részén, Sabana de la Mar-nál, kormányozható távlöveg-kisérő állo­mást tart fenn; a jelen behatolás azt az igyekeze­tei is szolgálja, hogy további bázisokkal kiterjesz- sze karib-tengeri hálózatát. Azonkívül, az erőszak és hatalom fitogtatásával, a U.S. imperialistái meg akarják felemlíteni a latin-amerikai országok és más világrészek népeit, nehogy merjenek ellen­állni annak a világhódító kampánynak, amelyet a Johnson-kormány ilyen leplezetlen erőszakosság­gal életre keltett. Victor Perlő: U.S. vállalatok parancsolják a dominikai partraszállást

Next

/
Oldalképek
Tartalom