Amerikai Magyar Szó, 1965. január-június (14. évfolyam, 1-25. szám)
1965-05-13 / 19. szám
Thursday, May 13, 1965 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD auoGyan én -Cátom... 2_ iryoL^EHN Ember legyen, aki megérti Egy nappal elutazásunk előtt az amerikai újságkiadók szövetsége a newyorki Waldorf-Astoria szállodában kezdte meg 79-ik konvencióját. Az uj- ságfejedelmek az előző napon interjúkat osztogattak, aminek eredményét a New York Times az első oldalon erről irt jelentésének cimében és alcímében igy foglalta össze: A KIADÓK ÁZSIA KÉRDÉSÉBEN TÁMOGATÁST TALÁLNAK. Jelentik, hogy a legtöbb ember a vietnami kérdésben Johnsont támogatja. Mi egyszerű polgárok azt látjuk, hogy országfők, diplomaták, szenátoraink tekintélyes része, tudósok, lelkészek, irók, művészek, tanárok, diákok és a hozzánk hasonló egyszerű polgárok milliói aggodalommal nézik Johnson eltévelyedését és kérik, követelik, tanácsolják, hogy a vietnami véres és veszedelmes kalandnak vessen véget, mielőtt nagyobb baj lesz belőle. Ezért érthető, hogy kiváncsiak voltunk: mire alapítják az újságkiadók véleményüket, amire a befolyásos New York Times cikkének címét és alcímét alapította? Mindjárt a cikk elején olvastuk, hogy a látogató kiadók szerint “a kommunista tevékenység Dél- Vietnamban és a szovjet és a kínai kommunisták további beavatkozásának a lehetősége árnyékot vet az országra abban az időben, amikor az üzleti viszonyok jók, egyre jobbak lesznek és a gazdasági látóhatár felett alig vannak felhők.” Tovább olvassuk az idézeteket, amelyeket az olvasók elé terjesztünk összefoglalva, de szóról-szóra, úgy ahogyan a Times a kiadókat egymásután megszólaltatta. A columbiai (S.C.) The State kiadója, J. M. Blalock szerint “a legtöbb ember arra kiváncsi, hogy tulajdonképpen miért vagyunk Vietnamban? A legtöbb ember szívesen látná, hogy kivonuljunk onnan, anélkül, hogy a méltóságunknak ártana, (... “without losing face”) de az elnök mögött állnak.” R. W. Callahan, az annistoni (Ala.) The Star al- elnöke szerint “az embereket zavarja, hogy a szovjetek vietnami szándékainak komolyságát nem képesek felbecsülni... Én nem vagyok a Dulles- féle meredekpolitika bámulója — mondta —, de nem látom a kivonulásunk módját.” D. J. Hayhow, a hillsdale-i (Mich.) Daily News kiadójának a helyettese szerint “az ő vidékén a vietnami vélemények megoszlanak” és hozzáfűzte: “Személyesen inkább a kemény, mint a puha politika hive vagyok, de kissé megijeszt, ha a következményekre gondolok.” P. D. Adler, a davenporti (LA) Times Democrat kiadója szerint “az emberek aggódnak, mert a hazatérő katonák elmondják, hogy a háború meddig fog tartani... Olyan ez, mint a harc az indiánok ellen volt. Amitől húzódoznak, az a nyerés vagy a vesztés reménytelensége.” G. W. Healy, a new-orleansi (La.) Times-Picayune főszerkesztője szerint “az emberek a háborút nagyon zavarosnak látják”, és hozzáfűzte, hogy “a szülők, akik elvesztették a fiukat, nem tudják megérteni: hogyan ölték meg a fiukat, amikor nem vagyunk háborúban?” H. B. Patterson, little-rocki (Ark.) Gazette kiadója szerint “az embereket természetesen aggasztja a háború fokozásának állandó lehetősége, de az én érzésem, hogy az emberek általában rokonszenveznek a kormány lépésével.” megjelent-------ILLÉS BÉLA hires könyve, a KÁRPÁTI RAPSZÓDIA angolul! Mindazok, akik olvasták ezt a kitűnő regényt, most gyermekeik, vagy unokáik kezébe adhatják Angol cime: CARPATHIAN RHAPSODY, a budapesti Corvina kiadásában Angolra fordította: GRACE BLAIR GARDOS A gyönyörű kiadású, vászonkötéses könyv két kötetének ára: $4-00, valamint 25e postaköltség Megrendelhető a Magyar Szó kiadóhivatalában i . ---------------------------------------9 És végül: P. A. Schrader, a Toledo Blade kiadója szerint “az emberek nem értik, hogy mi megy végbe és az ut hová vezet?” Ember legyen, aki ezekből az idézetekből olyan fenenagy “támogatást” tud kiolvasni, amilyet a Times szerint a kiadók találtak az olvasóik "körében. Én inkább azt látom, hogy ennyi idézet elegendő annak a bizonyítására, hogy olyan nagy és tekintélyes újság is, mint a New York Times mennyire igyekszik hamis fejcimekkel félrevezetni a tájékozatlan és befolyásolható olvasót, — különösen akkor, ha az ilyen olvasó megelégszik az első oldali fejcimek elolvasásával, mielőtt gyorsan kedvenc sport-oldalaira lapozna. Mert nem kell tudós lapkiadónak lenni annak a megállapításához, hogy a fenti idézetek csak nagyon kényszeredett “támogatást” adnak Johnson elnöknek, mert hiszen a kiadók a saját szavaikkal bizonyítják, hogy a legtöbb ember “aggódik”, a legtöbben “nem értik, hogy mi megy végbe” és “húzódoznak.” Könnyű megérteni, hogy az emberek nagy tömegét “aggasztja a háború fokozásának a lehetősége.” Akik a fejcimeken kívül a híreket is olvassák, ennek a hírnek az elolvasása után becsületesebbnek találták volna, ha a Times az idézett cim és alcím helyett például inkább ezt használta volna. "A KIADÓK AZ OLVASÓK AGGODALMÁRÓL SZÁMOLNAK BE. "Jelentik, hogy a legtöbb embert aggasztja a vietnami háború és a fokozás lehetősége" Ezzel a fejeimmel a Times nem lett volna rész- renajló és megtévesztő. Viszont igy azt a hivatását sem teljesítette volna, hogy Johnson külpolitikájának kérdésében félrevezesse az olvasókat. : APRÓSÁGOK : 1 ► Kovács Erzsi rovata < A gyermekjátékok a régi jó időkben, az úgynevezett “normális” időkben miből álltak? A kislányoknak babákat vettek, babakocsit, a fiuknak hintalovat, labdát. Persze aztán az első háború idején, meg utána, már katonákat kaptak a fiuk. Szépen szalutáló, vagy marsoló katonákat. Időről-időre változtak a játékok, de az utóbbi években már olyan veszedelmes játékokat találtak ki a szemfüles játékgyárosok, hogy sok esetben a szülők tiltakoztak a veszedelmes játékok ellen. Kezdték a cowboy revolverekkel és már láttunk 2 vagy 3 éves kisgyerekeket az utcán egymásra “lövöldözni” és játékból valamelyik mindig a földre esett, vagyis “meghalt.” Gyönyörű játék gyermekeknek! Aztán jöttek az úgynevezett nevelő játékok. Megtanította olvasni vagy számolni a gyermekeket és aztán lassan sok-sok minden egyébre is kezdte tanítani, hogy ha felnő, ne legyen neki újdonság semmi. Nehéz volna felsorolni azt a sok veszedelmes játékot, amivel a gyermekek agyát mérgezik. Nem is akarok itt csak kettőt emliteni. Az egyik a Monopólium. Ezzel a játékkal házakat és földeket, sőt nagyvállalatokat is lehetett nyerni. Ügyes gyerek milliomos lett pár óra alatt. Ha felnőtt, természetesnek tartotta, hogy ügyes húzásokkal most már igaziból vagyont szerezzen magának a mások kárára. Haragudtam is erre a Monopólium játékra, még a nevét sem szerettem. Most aztán az unokáim egy egészen uj játékot kaptak, ez is “nevelő” játék. Hogy mire neveli őket, azt hamar meg lehet látni. Nagyon szép díszes dobozban van, nagy térkép van hozzá, amin a világ minden országa meg van rajzolva, mindegyiknek más színe van. Aztán vannak hozzá apró kis kockák, kártyák, amikre szintén egy-egy országot rajzoltak. A játék abból áll, hogy elosztják a kártyákat annyifelé, ahányan vannak és elosztják a kis kockákat, amik mind egy- egy armyt vagyis mondjuk egy-egy katonai ezredet jelentenek. Aztán vannak tüzérek, gyalogosok, ágyuk. A játszó gyermekeknek az a feladata, hogy elkaparintsanak egy-egy országot és a végcél: meghó- ditani a világot. Ennél aljasabb, gyalázatosabb “játékot” még nem találtak ki. Hát mire akarják nevelni a gyermekeket? Hitler jelszavával tanítják őket földrajzra? Ma egy ország, holnap az egész világ! A játékhoz van utasítás is, egy kis füzet. Ebben benne vannak a játék szabályai. Hogyan kell körülvenni egy-egy országot, előbb a kicsiket, aztán a nagyokat; hogyan kell az ellenséggel elbánni és végül, hogyan kell megsemmisíteni minden ellenállást, hogy a világ az övé legyen. A játék neve: “RISK”. Nem tudom a pontos magyar fordítását, talán reszkirozás közelíti meg a legjobban. Mit reszkíroz meg egy gyermek vele? Talán csak a jövőjét, a tisztességes gondolkodását és azt, hogy más országok népét ne tekintse magához méltónak, melyet ha ügyesen játszik, legyőzhet, letiporhat. Ideje volna, ha a szülők és különösen a nagyszülők jól megnéznék, milyen játékot vesznek a gyermekeknek és tiltakoznának nemcsak az árusítása, de a veszedelmes játékok gyártása ellen is. MwvvwvvwwwwvwmuinivuiAivwvwwvwiMwnnMi KIOLVASTAD A LAPOT? ADD TOVÁBB! MÁS IS TANULHAT BELŐLE! A GOMBA Itt a tavasz! Ez abból is tudható, hogy megkezdődtek a gombaismereti tanfolyamok, amint arról számos napilap a nagyközönségnek beszámolt. És mert úgy gondolom, hogy a gombaismeret fölöttébb hasznos dolog (gondoljunk csak kórházi ágyak korlátozott számára), szerény képességeimhez mérten magam is igyekszem hozzájárulni egy kurta kis történet elmondásával a gombaismeret tárgykörének széles körű ismertetéséhez. A történet valódi importholmi, Csehszlovákiából származik, ahol a történeteknek is, a gombáknak is nagy kedvelői élnek. Szóval dél van, ebédnél ül a család és természetesen gombát esznek. Gombapörköltet. Fenséges eledel, mindenki bőven fogyaszt belőle. Hanem a gonmba mérges volt! Ezt akkor kezdték gyanítani, amikor a család kedvence, a fekete foltokkal tarkított fehér cirmos fájdalmas miáko- lásba kezdett és hátulsó lábaival néha rugkapált. A család ijedelmét csak fokozta, hogy a fekete foltokkal ékített, fehér cirmos később leroskadt, aztán a hátára feküdt és égnek meredő lábaival úgy csinált, mintha gyalogolna. Elsőként a családanya rémült meg. — Jaj, istenem! — mondta. — Csak nem volt mérges a gomba? — És ránézett a cirmosra, aki éppen akkor egy keserveset nyávintott. Az asszony agyában felrémlett a macskatányér, amit még ebéd előtt megrakott gombapörkölttel, s amit a cirmos igen nagy élvezettel el is fogyasztott. — Jaj istenem! — mondta megint.— Csak nem volt mérges a gomba? Ott szedtük, ahol máskor szoktuk, a Berounkat partján... A cimos talpraállt, de néhány lépés után megint leroskodt. Ekkor sápadt el a családapa. — Jaj, istenem — mondta. — Émelyeg a gyomrom . .. Nézd csak. . . nézd... — és a fekete foltokkal tarkított fehér macskára mutatott, aki a hátára fekve, megint gyalogolni kezdett lábaival a levegőben. A sápadtság a nagyobbik gyereken is mutatkozott már. — Jaj — mondta. — Szédülök. Jaj, de melegem van! A cirmos lábra állt, odatántorgott a háziasszony elé. Miákolt egyet fájdalmában, aztán leroskadt. Ekkor sápadt el a kisebbik gyerek. — Jaj! — mondta. — Fáj a hasam. — És rámeredt apjára, anyjára, a sápadt bátyra és a cirmosra, aki látnivalóan szenvedett. Egy órával később mind a négyüket beszállították a kórházba. Azonnali gyomormosás, de minthogy a mérgezésnek különösebb tünetei nem mutatkoztak, rövidesen hazaengedték őket. A történtek után két nappal a családfő egy korsó pilseni sör mellett már jókedvűen mesélte nekem a történetet. — No és a macska? — kérdeztem mindezek után a barátomtól. — Róla egy szóval sem tett említést... — Óh, a macska! — sóhajtott nagyot csehszlovák kollégám. — Mire hazaértünk, megkölyked- zett... (söptei) Az idei Handel ünnepi játékokat junius 12 és 16 között rendezik meg az NDK-beli Halléban. p" Selye János, a vüághirü magyar származású professzor ismét Budapestre látogatott. Május 4- én a Tudományos Akadémián tartott előadást Plu- ricausalis betegségek címmel. 09 A Michelangelo, az olasz kereskedelmi flotta uj, 43 ezer tonnás hajója elindult Genovából első útjára. A hajó az Ansaldo Hajógyárban készült.
