Amerikai Magyar Szó, 1965. január-június (14. évfolyam, 1-25. szám)
1965-04-29 / 17. szám
Thursday, April 29, 1965 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 13 Washington: a turisták Mekkája "LEATHERNECKS” Ha elődeiket keressük a történelemben, a római légiókkal, vagy a középkor nagy zsoldoshadseregeivel találunk rokon vonásokat. A Fleet Marine Forces, az amerikai tengerészgyalogság feladatait, céljait, és módszereit tekintve alig különbözik az egykori rosszhirü ármádiáktól. Ha korunk valamelyik krónikása a “jogutódokat” keresné, szinte bizonyos, hogy az amerikai tengerészgyalogság, a Fleet Marine Forces lenne a legalkalmasabb téma. Az Egyesült Államok a második világháború előtt is gyakran igénybe vette különleges “rendcsináló” feladatokra a tengerészgyalogságot. Hivatalos adatok szerint ez a speciális alakulat egyedül a latin-amerikai országokban harmincszor “vendégszerepeit.” Ha viszont az összes adatokat egybevetjük: az Egyesült Államok tengerészgyalogsága az utóbbi száz esztendő alatt a világ különböző részein több mint 250 katonai hadjáratot és “büntető expedíciót” hajtott végre. A közelmúlt legemlékezetesebb hadműveletei 1950-ben a koreai agresszió, 1958-ban a libanoni partraszállás, az Indonézia, majd a Kuba körüli összpontositás, jelenleg pedig a délkelet-ázsiai akció jelentős mértékben a tengerészgyalogság nevéhez fűződik. A Pentagon a tengerészgyalogságot a fegyveres erők keretében különleges szervezetnek tekinti. Létszám kétszázezer fő. A hadtesthez három hadosztály, három repülőezred és nagyszámú kiképző központ, számos igazgatási intézmény tartozik. Szervezeti szempontból a haditengerészeti erők kötelékében van. A legfőbb parancsnok a tengerészeti miniszter és a haditengerészeti erők vezérkari főnöke. Magvát az úgynevezett “flotta-erők” képezik, amelyeknek az a szerepe, hogy partra szálló hadműveleteket hajtsanak végre és “elsővonalbeli csapatként” vegyenek részt a különböző akciókban. A bölcső: Parris szigete A Fleet Marine Forces bölcsője a Dél-Karolina államban fekvő Beaufort városka. Ezzel szemben húzódik Parris szigete, s ott van jelenleg is a tengerészeti hadtest kiképzőtábora. Az 1861-es polgár- aáboruban itt szálltak partra az első tengerészek. A második világháború és a koreai hadjárat alatt a szigeten mintegy 350 ezer személyt képeztek ki. A diszegyenruha a régi uniformisra emlékeztet: bőr nyakfodor, amely a múltban gyakorlati célt szolgált, megnehezítette, hogy az ellenség kardjával sebet ejtsen. Ezért nevezik ma is a tengerészeket “leathernecks”-nek, azaz bőrtarkójuak- nak. Az Aussenpolitik szakirója, Eugene Hinterhoff őrnagy, a NATO megbízásából hosszabb utat tett az Egyesült Államokban, s tanulmányozta az amerikai haderő átszervezését, amit elsősorban McNamara és Taylor tábornok kezdeményezett. A három hadosztály közül egy az észak-karoli- aai Camp Lejeuneben, a másik' San Diegóban, a harmadik Okinava szigetén állomásozik. A negyedik hadosztálynak csak a törzse van meg, de tekintettel a sok tartalékosra, könnyen és gyorsan feltölthető teljes létszámra. iol a bevetéssel próbálkoznak A tengerészgyalogság tevékenysége szorosan .sszefügg a hadiflották rendszerével. Ezek közül az 1. amerikai flotta szorosabban vett működési területe a Csendes-óceán keleti térsége. A 2. flotta Atlanti-óceánon portyázik, a 6. a Földközi-ten- ren, s a 7. a Csendes-óceánon általában, vala- nint a délkelet-ázsiai tengeri térségben. Az emli- ;tek közül a 6. és 7. flotta állandó bevetésre kész ^apóiban van. Az 1. és 2. flotta létszámát csak .ükség esetén töltik fel teljesen, egyébként fő* app kiképzési célokat szolgál és a tartalék mag- .t képezi. Ez az úgynevezett “pool”, amelyből i szorosabban vett kombattáns flották esetenként iegészülnek. A harci készenlétben levő flotta- jgységeket korszerű repülőgép-anyahajó és ugy- levezett tengeri ellátó központok támogatják, u)gy függetleníthessék magukat a szárazföldi után tlási állomásoktól. A 6. és 7. flotta számbeli összetétele változik. Halában két-három repülőgép-anyahajó, két-há- am cirkáló, 20—30 romboló, kisérőhajók, fregat- bk, tengeralattjárók és olyan harci egységek tar- oznak hozzá, amelyek a tengerészgyalogság part- a szállítását szolgálják. A 6. flotta legutóbb négy ’olaris tengeralattjárót kapott, ezek vették át a Törökországból és Olaszországból visszavont ‘Thor’ rakéták szerepét. Ide tartozik, a 85 ezer tonnás atommaghpjtásu Enterprise repülőgép-anyahajó, nely 94 repülőgépet szállít. A 7. flottánál is a repülőgépanyahajók képezik a harci egység magvát. Ezek között van a Constellation és a Ticonderoga, amelyek a Forrestal-osz- tályhoz tartoznak. Ha globálisan szemléljük az Egyesült Államok flottájának elhelyezkedését a világtengereken, a következő képet nyerjük: Atlanti-óceánon és Földközi-tengeren hat repülőgép-anyahajó, hat segéd- repülőgép-anyahajó, hat cirkáló, 144 fregatt és romboló, 13 Polaris tengeralattjáró és 77 konvencionális tengeralattjáró tartózkodik. Csendes-óceánon 9 repülőgép-anyahajó, négy segédrepülőgép- anyahajó, nyolc cirkáló, 113 fregatt és romboló, végül 56 konvencionális tengeralattjáró. A Pentagon stratégiája szerint mindezeknek a tengerészeti egységeknek a legfőbb ütőereje: a tengerészgyalogság. Ezt az elgondolást lényegében Maxwell D. Taylor a koreai intervenció idején alakította ki. Akkor jelentést tett Ridgway tábornoknak, ebben leszögezte: “A koreai hadműveleteknél a speciális helyzet miatt úgyszólván valamennyi fegyvernem csődöt mondott. Leginkább a tengerészgyalogságra támaszkodhattunk.” Taylornak jelenleg is az a véleménye, s nyilván ennek a vonalvezetésnek a gyakorlati következménye, hogy jelenleg a délkelet-ázsiai térségben próbálkoznak a modern légió bevetésével. Az előzményekhez tartozik: közvetlenül a ton- kingi incidens után az Egyesült Államok haderőinek főparancsnoksága a 7. flotta erősítésére — melyeknek a támaszpontja San Diegóban van — 12 hadihajót és 11 cirkálót küldött. Később már útnak indult a “Ranger” száz harci repülőgéppel és 3,300 tengerészgyalogossal. Ezt támogatta a bombázóflotta. Ennek egységeit Dél-Vietnamban és Thaiföldön helyezték el. Az egész katonai apparátus nagyobbrészt külföldi bázisokra támaszkodik. Jelenleg a 7. flotta törzskara már Japánban, Yokosuka környékén székel és különböző “leányvállalatokat” létesítettek a japán szigeteken. így Sasebo, Kure. Maizuru és Ominato térségében. Az utánpótlás központja Luzon szigete, közel Manilához. A súlypont egyre inkább az indokinai térség irányába tolódik. Ezt igazolja: fontos bázist építenek ki a saigoni öbölben és több dél-vietnami kikötőben. Világos, hogy ilyen körülmények között a hivatalos magyarázkodás: “A 7. flotta egyetlen feladata az Egyesült Államok sértetlenségének védelme” — már szinte nevetségesnek hat. Az igazságot Stump admirális, az USA csendes-óceáni flottájának korábbi parancsnoka mondta ki: “A 7. flotta és a tengerészgyalogság képezi haderőnk idomított vérebét.” A légió és a "távol-keleti iv" A 7. flotta és a haditengerészeti egységekkel szorosan együttműködő tengerészgyalogság egyre élénkülő hadmozdulatait több ismert szakértő joggal hozza összefüggésbe az úgynevezett “távolkeleti iv” katonai elgondolással is. A félkör Japánból és Dél-Koreából kiindulva Indonézián, Malaysián és a Fülöp-szigeteken keresztül Ausztráliáig és Dél-Vietnamig húzódik. Ehhez kapcsolódik, hogy Ausztrália éppen amerikai nyomásra kiépíti katonai erejét. Indonézia persze már hézaggá vált és Malaysiával, valamint a Fülöp-szigetekkel kapcsolatban is sűrűsödnek a problémák. A másik szár nyon, az Indiai-óceán térségében szintén érezhető az agresszív vonalvezetés gyakorlati kihatása. A 7. amerikai flotta átcsoportosítása az Indiai-óceánra már egy sor el nem kötelezett ország semlegességét veszélyezteti. Ez a probléma még súlyosabb, ha tekintetbe vesszük: a flotta és a tengerészgyalogság mindig szárazföldi támpontokat is keres. Mert ez a modern légió elsősorban idegen országokban történő bevetésre épült. S. E. Megnyílt az ENSZ leszerelési bizottságának ülése U Thant ENSZ-főtitkár április 21-én megnyitotta a Szovjetunió kérésére összehívott 114 tagú leszerelési ENSZ-bizottság ülésszakát. Az ENSZ főtitkára beszédében hangoztatta, hogy a közgyűlés 19. ülésszaka nem foglalkozott a leszerelés problémakörével, ezért a most összeülő bizottságra különlegesen fontos feladat vár. A tagállamoknak kettőzött erőfeszítéssel arra kell törekedniük, hogy megszilárdulhasson a nemzetközi biztonság mivel — mint mondotta — “az atomfegyverkezési verseny ijesztő méreteket Évente több mint hétmillió turista látogatja meg az ország fővárosát. A tavasz, amikor a japán cseresznyefák rózsaszínű virága visszatükröződik a Jefferson Emlékmű előtt elterülő tavon, a legalkalmasabb évszak, de minden időben gyönyörű és rengeteg látnivalót nyújt Washington, D. C. A szövetséges kormány székvárosa, a Fehér Ház és a Capitol mellett, számos nemzeti emlékművet, múzeumot, képtárat és parkot mutat a bámuló idegeneknek. Nem mindig volt Washington az ország fővárosa. A forradalom lezajlása és az alkotmánynak 1788-ban történt elfogadása után, az 1789 március 4-én először összehívott kongresz- szus New Yorkban ült össze és itt avatták fel George Washingtont az ország első elnökévé. .— 1790-től 1800-ig Philadelphiában volt a székhely és a versengés, hogy hol legyen a főváros, azzal végződött, hogy 1790-ben a kongresszus elfogadta a tervet, hogy az a Potomac folyó partján legyen, Maryland és Virginia államok által felajánlott területen, amely területet District of Columbia-nak keresztelték el. Pierre L’Enfant, hírneves francia építész tervezte a várost, Washington elnök irányítása mellett. Ők jelölték ki a mérföld hosszú távolságot a Capitol és a White House között, amelyen a középületek olyan sokasága épült fel, amire sehol másutt a világon nincsen példa. L’Enfant építész jelölte ki a “Mail” helyét is, amely parkszalag a Capitoltól a Lincoln Emlékmü-ig és a Potomac folyóig terjed. A Mail közepén áll az 555 láb magasságú Washington Emlékoszlop. Hosszúkás, mesterséges tó tükrözi vissza Ábrahám Lincoln gyönyörű emlékszobrát. Washington első középülete a White House, amelynek John Adams volt az első lakója 1800- ban. Az angolok 1814-ben elfoglalták a várost és felégették a Fehér Ház épületét is megtorlásképpen, mert amerikai csapatok az angol középületeket zúzták össze Kanadában. Hamarosan ujrafel- épült azonban az “Executive Mansion”, fokozatosan villamos világítással, központi fűtéssel és felvonókkal ellátva, sőt újabb szárnyakkal is kibővítve. 1948-ban azonban megállapították, hogy a nagymultu palota roskadozóban van, amire a Kong resszus hatmillió dollárt szavazott meg a Fehér Ház tatarozására. A munkát 1952-ben befejezték és ma a rengeteg látogató nagyszerű termeket, kristály csillárokat és egykorú eredeti bútorzatot talál benne. A Capitol — a kongresszus székhelye — egy dombon áll, tetején, a világon mindenütt ismert dómmal. Ötszáz termében, ha a Kongresszus nem is ülésezik, hivatalok vannak, bizottságok dolgoznak az év minden szakában. A látogató figyelmét nem kerülheti el a fehér obeliszk, a Washington Emlékmű, az egész város legmagasabb építkezése. (Tizenkét emeletnél magasabb házat tilos építeni Washingtonban, nehogy a Capitol háttérbe szoruljon.) 898 lépcső vezet fel a csúcshoz, ahová a fiatalok gyalog, mások felvonóval jutnak el, hogy a várost, a Potomac folyót, Virginia és Maryland közeli területeit ilyen távlatból is láthassák. Más nevezetes helyek az Arlingtoni Nemzeti Temető, a Potomac túlsó partján, ahol többek között, az Ismeretlen Katona, Robert E. Lee, a déli államok volt elnöke és John F. Kennedy sírja is fekszik. A közeli Mount Vernonban a tömegek, George Washington egykori udvarházát és birtokát járják végig. Nevezetes a Washingtonhoz tartozó Georgetown városrész is, ahol 150 évnél is régibb magánpaloták és Londonra emlékeztető kicsiny, de igen finom üzletek állanak fenn. A legnevezetesebb épületek között vannak, a Nemzeti Levéltár, ahol a Függetlenségi Nyilatkozat eredeti példányát állították ki, a Kongresszusi Könyvtár, amelynek gyönyörű olvasótermeiben az Amerikában megjelent minden könyv olvasható, a Legfelsőbb Bíróság palotája, a Nemzeti Művészeti Képtár, a Smithsonian Institute, a Ford Színház (ahol Lincoln elnök életét oltotta ki a gyilkos golyó), stb., stb. Rengeteg még az érdekes és szép látnivalók száma és mindenki csak nyerhet vele, ha ezt a történelmi nevezetességű várost meglátogatja. ACNS öltött.” U Thant a delegátusok emlékezetébe idézte ezenkívül az atomfegyverek további elterjedésének problémáját, és az atomfegyvermentes övezetek megteremtésének szükségességét. A megnyitó után a küldöttek egyhangúlag Mohammed el Kunit, az Egyesült Arab Köztársaság ENSZ-küldöttét választották meg a bizottság elnökévé.
