Amerikai Magyar Szó, 1965. január-június (14. évfolyam, 1-25. szám)

1965-04-29 / 17. szám

14 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, April 29, 1965 ÖRÖK ÉS VÁLTOZÓ MAGYAR MÁJUS A “meg nem engedhető” felvonulás napja t★★★★*★★★★★★*★★★★***★★★★★★******★★★***★★• Gróf Szapáry, magyar királyi belügyminiszter határozott hangú levelet irt á “tekintetes urak­nak”, a megyék főispánjainak. Az 1890 áprilisá­ban kelt irat (233 szám/res. — megtalálható a le­véltárban) tájékoztatja a címzettet az 1899-es pá­rizsi “nemzetközi munkás congressus” — azaz a II. Internacionálé alakuló kongresszusa határozatá­ról május elseje nemzetközi megünneplése tárgyá­ban. S szigorúan közli: . . tudatom tekintetes uraságoddal, hogy a munkásoknak sem folyó évi első május napján, sem ezentúl; semminemű körmenetek, felvonu­lások és ilyféle utczai tüntetések a hatóság fő­nökének személyes felelőssége alatt meg nem engedhető" — Írja Szapáry gróf és április 22-én közli, hogy "a cs. és kir. katonai hatóság részé­ről megtétettek az intézkedések." Hetvenöt évvel ezelőtt történt ez, de akkor és azóta minden május elsején felzengett magyar föl­dön is a májusi dal s egyetlen olyan munkásün­nep sem volt, amikor a “meg nem engedhető” tüntetés ne mutatta volna: él, küzd, harcol a ma­gyar munkásosztály. Különböző körülmények kö­zött, változó tartalommal és megnyilvánulásokkal újra és újra ismétlődő volt azóta a május elsejei ünnep... Változó és örök, örök és változó — nem ellent­mondás ez, hiszen ha változott is a követelések, a harci jelszavak sora a hetvenöt év alatt, örök volt, maradt, örök és örök marad május elsejének tar­talma magyar földön is: a munkások nemzetközi szolidaritásának seregszemléje ez. IBárczy kapitány közbelépett Milyen volt az első? “A május elsejére előkészített munkásünnep méltóságteljesen megtartatott; a munkásgyülés nagyszerűen végbement, és most a meglepetés és bámulás benyomása alatt áll mindenki, ki a meg­történt dolgoknak tanúja volt. Nagyszerű a mun­kások higgadt, komoly és önérzetes magatartása és minden, még a legmerészebb várakozást is fe lülmulta, — irta a Népszava 1890-ben. A Pesti Hírlap hozzátette: “. . Két ponton koncentrálódott különösen a rendőrség intézkedése, az osztrák— magyar államvasutaknál és a magyar államvasutak központi pályaháza előtt. Amott az óbudai hajó­gyár munkásai, a pipakészitők csoportjai, az óbu­dai tímárok, a Ganz-gyár s a Milacher és Wagner- gyárbeli munkások vonultak el a legpéldásabb rendben, bár az óbudai hajógyári munkásoknak némi összetűzésük volt a rendőrséggel. Mikor ugyanis az osztrák államvasut indóházáig jutottak, itt Bárczy kapitány közbelépett, mert a munkások a megállapodás ellenére ama feliratos táblákat, amelyeken a “8 órai munka, 8 órai üdülés és 8 órai alvás” volt olvasható, magasan tartva vitték, miért is a kapitány elszedte tőlük azokat.” Az 1894-es vörös zászló Hetven éve, 1894-ben, “...a népligetben moz­galmas világ volt. Gyönyörű látványt nyújtott az egyes szakmák és gyárak munkásainak felvonulá­sa. Nagy számban jöttek a vas- és fémmunkások, asztalosok, épitőmunkások és szabók. A Danubius- gyár munkásai saját zenekarukkal jelentek meg. Délután 3 órakor kb. 16,000 ember volt a népli­getben. Az asztalosok és szabók újonnan készült vörös zászlóikat tűzték ki a ligetben és ezek alá csoportosultak, de Saly rendőrkapitány ebben is veszedelmet látott és megparancsolta, hogy a zász­lókat vonják be. . .” Nyíregyházától Győrig Ötven évvel ezelőtt, néhány hónappal az 1914- es világháború kitörése előtt az egész ország ün­nepe^. “Szolnok... Délelőtt 8 órakor már forra­dalmi daloktól volt hangos a Munkásotthon helyi­sége ahonnan 10 órakor indult el a tüntető me­net a Gorova- és Szapáry utcán át a népgyülés szinhe’yére, az Otthon-kávéház tágas kerthelyisé­gébe... A szónok hatalmas, forradalmi eszmék­től áthatott beszéd keretében ismertette május el­sejének fontosságát és jelentőségét a munkásság­ra nézve... ...Nyíregyháza munkássága már a kora dél­előtti órákban sürü csoportokban vonult fel a gyű­lés színhelyére, a Hatzel-térre... A népgyülés után megindult a hatalmas, gyönyörű, Nyíregyhá­zán ritkán látott embertömeg a város főutcáira tüntetni... . . . Győr. Büszke önérzettel tartottak seregszem­lét. Nem volt meleg, napsugaras idő, de melegség, forradalmi tűz sugárzott a munkástekintetekből. .. Sürü tömegekben gyülekezett a munkásság a Pe- tőfi-téren. 14 szakma vonult fel egymás után saját jelzőtáblája alatt. A többi szakmák közben foglal­tak helyet. A tömeg végigvonult a város utcáin, mindenütt a közönség szeretetével találkozott és a nézőközönség is a menethez csatlakozott. A vá­ros végén levő Komlókertben az igy fölszaporo­dott résztvevők jelenlétében folyt le a népgvü- lés... ” Ezrek a Vérmezőn Az első szabad magyar májuson 1919-ben “...fe­lejthetetlen képet nyújtott a Vérmező. A proletár- ság láncainak lehullása, a dolgozó nép uralmának eljötté talán legjobban itt nyert külső kifejezést, demonstrativ megnyilatkozást! Mert az, hojgy a föl­szabadult elnyomottak itt ünnepelhették a világ proletárjainak pirosló ünnepét, itt, a történelmi szomorúságok, vértanuságok és megaláztatások boldogtalan emlékű véres mezején — ez maga hangosan kiáltó demonstráció. Hová vértanuk vére szivárgott le, ahová csak sóhaja szállt századokon át a népnek, mely zordon emléket lehelt, melyre csak a bakó társaságában léphetett a nép fia, me­lyen később a szoldateszka pöffeszkedett, melyen a szuronyok hatalmán ülők gőgösködtek ünnepi megjelenéseken s melynek bánatos szomorú sző­nyegén egy fűszálat sem érinthetett büntetlenül a proletár gyermeke, ott ma proletárok ezrei je­lennek meg, áhitatosan emelt arccal, fedetlen fő­vel és szavuk harsonázva zengte a proletárszabad­ság indulóját. Ez mély és felejthetetlen szimbólum: ez az ünnepség itt mély és pirosló bélyeg a törté­nelem szégyenteljes arcán, az örök jel és emlék, hogy a milliók felébredtek” — irta a Vörös Új­ság. Negyven évvel ezelőtt, 1924-ben újra tilos volt a május—Szapáry gróf bársonyszékében Rakovsz- ky belügyminiszter ült. A rendelet (13,445/1924/ VII. rés.) szövege azonban a régihez hasonló: “.. .Május hó elsején és az azt megelőző három napon oly gyűlések, összejövetelek, ünnepélyek stb. amelyek — ha burkoltan is — a magyar nem­zeti állameszmével ellenkező internacionále meg­ünneplését vagy annak előkészítését célozzák — vagy általában politikai jellegűek —, nem engedé­lyezhetek. A vörös színekkel, jelvényekkel, a Marseillaise- zel, s más hasonló dalokkal tüntetők ellen a 1111/ 1922.-res számú itteni rendelet alapján kell eljár­ni, s ily jellegű felvonulásokat stb. a legerélyesebb karhatalmi intézkedésekkel kell megakadályozni. Május elsejét megelőzőleg razziák tartandók a köz- és állambiztonsági okokból gyanús egyének kézrekeritése céljából...” Bányász-május, 1944 Most húsz éve, 1944-ben dúlt a háború. De má­jus elseje akkor is harcra hivott. Az 1944 májusi “Csendőrségi összesitő jelentés” igy számol be erről: “Május 1-én a Vasasi Thoman aknán 302 fő bányászból 111, a mecsekszabolcsi Szent István aknán 229 főből 93, Ferenc József aknán 171-ből 10 és Pécs bányatelepen 254 főből százhetven fő ment csak a bányákba dolgozni. — Kom­lón május 1-én a reggeli műszakról 25 munkás maradt el. ...Az elmaradt munkások május 1-ét ünnepelték.” Szabad ünnep Tizenkilenc éve szabad a május magyar föl­dön. A régi jelszavak — a 8—8—8, nyolc óra mun­ka, 8 óra alvás, 8 órai szórakozás, a szabadságjogo­kat, több kenyeret követelő májusi feliratok — helyére a mi napjaink harci jelszavai léptek. A nemzetközi munkásosztály ma a béke, a szocializ­mus győzelméért küzd — szerte a földön, ezért szólnak a dalok, jelszavak a nagy májusi menet­ben. Aki ott halad majd valamelyik ma«var város v^Ty köz°é'T iinneni menetében, vasv a kénernyőn figyeli a fővárosi ünnep szines forgatagát — az idei móűis elsejét, gondoljon egy pillanatra a teg­napi májusokra is ; harcuk, tüntetéseik is segítet­tek. hogy örökre szabad legyen a tavaszi munkás­ünnep. AUSZTRÁLIA mind több angol bevándorlót vonz. Tavaly összesen 65 ezren vándoroltak ki a rohamosan feilödő Ausztráliába, január óta pe­dig mintegy 25 ezren. IN MEMÓRIÁM Munczi József, 1962 április 28, Cleveland, O. Tóth Alex, 1962 április 28, Carolina, W. Va. Laitsch György, 1957 április 28, New York, N. Y. Leitner Aurél, 1957 április 28, Los Angeles, Cal. Badics Sándor, 1956 április 28, Los Angeles, Cal. Horváth László, 1958 április 25, Philadelphia, Pa. Orosz Albert, 1957 április 29, Linden, N. J. Szalóky Pál, 1954 április 30, Philipsburg, Pa. Mészáros János, 1955 április 30, Alpha, N. J. Szabó Józsefné, 1954 május 1, Los Angeles, Cal. Bachner Miksa, 1963 május 2, Miami, Fia. Liebl Rudolfné, 1953 május 2, Trenton, N. J. Fedor Pál, 1957 május 2, Desert Hot Springs, Cal. Szalóky Frank, 1953 május 3, Huntington, N. J. Bálint Ignátz Szomorúan tudatjuk, hogy lapunk hűséges olvasója, építője, támogatója, Bálint Ignátz 1965 április 11-én hosszú gyengélkedés után Philadelphia, Pa.-ban 84 eves korában elhunyt. 1913-ban jött Amerikába Pécsről, s tagja volt a philadelphia-i Munkás Dalárdának. Résztvett minden munkás megmozdulásban. Éveken át lapkezelője volt a magyar munkás sajtónak és amikor csak tehette, dolgozott érdekében. Mivel családja nem volt, igy a ravatalnál régi jóbarátai, ismerősei vettek tőle búcsút. A Kessler temetkezési vállalatnál volt felravatalozva. A barátok és ismerősök nevében Rosenthal munkás - társ beszélt úgy a ravatalnál, mint a temetőben. Kí­vánsága szerint tetemét elhamvasztották. Emlékét a légi philadelphiai munkások megőrzik. Tudósitó Holty Antal Megdöbbenéssel és sajnálattal vettük hírül lapunk hűséges olvasójának és építőjének, Holty Antalnak elhunytét. Holty munkástárs Berwick, Pa.-ban lakott (1426 2nd Ave.) és a napokban elhunyt. Vasúti munkás volt, évekkel ezelőtt ment nyugdíj­ba. öntudatos munkás volt egész életében és erős tá­masza a magyar munkás sajtónak kelet-Pennsylva- niában. Sajtónk sorsa, építése mindig szívügye volt, támogatta azt állandóan és másokat is támogatásra buzdított, óriási veszteséget jelent elhunyta az egész amerikai magyarságnak, őszinte részvétünket küldjük gyengélkedő feleségének, Marynek és Holty munkás­társunk emlékét mindig megőrizzük. Nagy János Newyorki olvasótáborunk egy hűséges, odaadó mua- kástársat veszített el a Yorkville-ben jól ismert Nagy János elhuny tavai. Nagy munkástárs 69 éves korában, 1965 április 21- én a Metropolitan Hospitalban hirtelen elhunyt. Év­tizedeken át aktivan dolgozott a munkás sajtó érde­kében, akik ismerték, szerették és becsülték odaadó, becsületes és egyenes jellemét. Amig csak egészsége teljesen le nem romlott, mindig árusítója, terjesztői* volt a munkás sajtónak és sok jó barátra, tisztelőre tett szert. Kaliforniában élő hozzátartozói kívánságá­ra New Yorkban elhamvasztották és porait Kalifor­niába szállították. Nagy János munkástársunk emléke mindig velünk marad. A\VV\VVV\\S\V\\\\VV4\VV\\NV\V4\Ji\^V\V MEGKEZDŐDTEK az előkészületek az NDK- beli Wartburg vára fennállása 900. évfordulójá­nak megünneplésére. Az évfordulós ünnepséget 1967-ben tartják. MEGJELENT-------­az a könyv, amelyet mindenkinek el kell olvasni! MEGJELENT az a könyv, amelyet gyermekeink, unokáink kezébe kell adnunk! MEGJELENT az a könyv, melyet angolul beszélő ismerőseinknek is ajánlhatunk! WILFRED G. BURCHETT rendkívül érdekes könyve: “VIETNAM, INSIDE STORY OF THE GUERILLA WAR” (Burchett vietnami cikkeit a Magyar Szó közölte j néhány héttel ezelőtt) 256 oldalon, rendkívül érdekes fényképekkel és térképekkel ÁRA: $4.95 Megrendelhető a Magyar Szó kiadóhivatalában |

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom