Amerikai Magyar Szó, 1965. január-június (14. évfolyam, 1-25. szám)
1965-04-29 / 17. szám
10 AAÓERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, April 29, 1965 ! 1 Mi TórTÉMH+z Angolnák a Balatonban Hatmilliónál több importált angolna tenyész- ivadékot, köztük nagy számban úgynevezett üvegangolnát és pigmentált angolnát helyeztek el az elmúlt években a Balatonban. Az angolnák meghonosodtak, sőt fogásra érettek, s igy megkezdődhet halászatuk. Egyidejűleg az utánpótlásról is gondoskodtak: az idén újabb 700,000 forint értékű angolnaivadékot bocsájtanak a Balatonba. 280,006 uj televíziós készülék A magyar híradástechnikai ipar idén is jelentősen bővíti és fejleszti gyártását. Televízió-készülékekből a tervek szerint>280,000. rádióvevőből pedig 250,000 darabot készít. Híradástechnikai iparunk még ebben az évben kialakitja a tranzisztorokkal működő televiziótipusokat. Megkezdték a hordozható tranzisztoros teieviziók fejlesztését is, s a tervek szerint 1967-ben elkészül a prototípus, majd 1968-ban megkezdik a hordozható, tranzisztoros magyar televíziókészülékek sorozatgyártását. Európa legidősebb fűzfája Balatonlellén rejtőzik épületektől eltakarva földrészünk legöregebb fehérfüzfája. 1904-ben figyelt fel rá s vette pártfogásba 2z öreg fát dr. Kiss Károly, a magyar röntgenfizika úttörő tudósa. A fa törzsének kerülete csaknem 700 centiméter, mintegy 20 gyerek tudná csak testével eltakarni a több mint 300 esztendős fa derekát. Ezek a méretek fűzfa esetében szinte mesébe illőék. Méltán büszke rá tulajdonosa, Pozder Károlyné, az Arany János utcai gyermeküdülő gondnoka. A Magyar Néphadsereg sorkatonai szolgálatot teljesítő állományának műveltségi szinvonala az utóbbi években lényegesen emelkedett. Az idén például minden negyedik katonafiatal érettségizett, vagy nyolc általánosnál ma gasabb iskolai végzettséggel rendelkezik. Rózsatermő szövetkezet A tótkomlósi Viharsarok termelőszövetkezet nagyüzemi rózsatermesztésre rendezkedik be. A termálviz-fütéses hajtóház szomszé dságában külön rózsaházat építenek, ahol egyszerre 24,000 nemesrózsa-tő virágzik a következő télen. Ezenkívül szabadföldön is termesztik a kedvelt virágot. Százezer vadrózsát ültetnek ki a tavasszal, s azokat a nyár végén, a legszebb rózsafajtákkal oltják be. A Viharsarok tsz a tervek szerint évente egymillió szál nemesrózsát küld a virágüzletekbe. A FELSZABADULÁS 20. évfordulója alkalmából a Közgazdasági Szemle most megjelent áprilisi száma a két évtized gazdasági fejlődését áttekintő, a tapasztalatokat összegező tanulmányokat közöl. Nyers Rezső Az Uj Magyarország két évtizede, Erdei Fei’enc Agrárfejlődésünk a felszabadulás után címmel irt cikket a folyóirat ünnepi számába. MEGNYÍLT a londoni technikai vásár, amelyen magyar ipari szabadalmakat és találmányokat is bemutatnak. A magyar export cég az angol cégek érdeklődésére számottartó gyártmányainak modelljeit vitte Londonba. 3,566 közmondás Tiszafüred egyik legidősebb lakosa, dr. Végli József 87 éves nyugalmazott ügyvéd értékes gyűjteményt állított össze. Mintegy 3,500 közmondást jegyzett fel a Tisza-menti falvak szájhagyományából. A gyűjtemény szerzője fiatal korában a debreceni gimnáziumban iskolatársa volt Móricz Zsig- mondnak, Medgyessy Ferencnek, egy irodalmi körbe járt Ady Endrével — 1910-ben résztvett Tiszafüred monográfiájának megírásában. Dr. Végh József ma is jó egészségnek, szellemi frisseségnek örvend. Most rendezi gyűjteményét, mely bizonyára értékes része lesz a magyar néprajzi kultúrának. Bilicsi Tivadar hazaérkezett Az Egyesült Államokban, Nyugat-Németország- ban és az osztrák fővárosban vendégszerepeit Bilicsi Tivadar hazaérkezett Budapestre: — Mindenütt szeretettel fogadtak — mondja —, beleértve régi pályatársaimat is. Beregi Oszkárral együtt ünnepeltük 89. születésnapját. Beregi szeretne hazalátogatni, ha egészségi állapota megengedi. Találkoztam régi kollégáim közül Békássy Istvánnal és Kertész Gáborral is. Kertész néhány hét múlva Budapesten lesz, hogy köszöntse pesti szinésztár- sait..Amint hazajöttem, máris várt uj szerep. Csí* ky Gergely A nagyratermett cimü darabjában, s már próbálok. Kecskemét 35 négyzetméteren Kecskeméten a Szék- és Kárpitosipari Vállalat munkásai elkészítették a város makettjét. A vállalat hat ügyeskezti dolgozója tavaly október óta faragja a gyors ütemben fejlődő megyeszékhely épületeinek kicsinyített másait. Munkaidő után, szabadidőben,, sokszor éjszaka is dolgoztak a maketten. Összesen 6,900 miniatűr házat, középületet és üzemet készítettek el. A legnagyobb épületek is csak tenyérnyi helyet foglalnak el a maketten. A már több mint 70,000 lakosú város igy mindössze 35 négyzetméter területen látható. írja: Rev. Gross A. László B. D., Th. M. Ismét otthon jártam (II.) Hazalátogatásunk célja tudvalévőleg elsősorban az volt, hogy óhazai testvéreinkkel együtt megünnepeljük Magyarország felszabadulásának 20-ik évfordulóját. Irótársaim között, akik szintén jelen voltak, bizonyára akadni fog egy vagy kettő, aki vállalkozik' arra, hogy az ünnepségek impozáns, szemet kápráztató és szivet melengető látványosságait méltóképpen az olvasó elé tárja; én inkább azokat a gondolatokat és impressziókat szeretném ismertetni, amelyeket a látottak és hallottak ébresztettek bennem. Húsz év egy nemzet történetében alig több, mint egy röpke pillanat — ami nemzetünk életében- mindössze egy ötvenedrésze eddigi létünknek. És mégis ebben a legutóbbi két évtizedben tanúi voltunk olyan jelenségeknek, eseményeknek és teljesítményeknek, amelyek méreteikben és súlyúkban sokkal kiemelkedőbbek, mint ezeréves egzisztenciánk bármely korszakának a történései. Okunk van tehát arra, hogy erre a húsz évre úgy tekintsünk, mint egy történelmi korszakra, akármilyen rövid is ez a periódus az évek számát illetőleg. A kérdés az, hogy úgy tekintünk-e rá, mint egy érára, amelynek elérkeztünk a végéhez és most önelégült büszkeséggel megállunk, hogy egymás vállát (vagy a sajátunkat) veregetve megállapítsuk: milyen nagyszerű nép is vagyunk mi: lám, milyen csodálatos dolgokat műveltünk a lefolyt húsz év alatt; imé: a romok helyén milyen csodás uj országot teremtettünk; most aztán valóban rászolgáltunk arra, hogy kissé megpihenjünk és élvezzük páratlan erőfeszítéseink gyümölcsét, avagy ezt az eredményekben oly gazdag húsz évet biztató jelként és inspiráló ígéretként regisztráljuk-e az elménkben arra nézve, hogy imé: milyen ázéditően szép jövőnek nézhetünk elébe, ha erre a rövid korszakra úgy tekintünk, mint prológusra, bevezetésre egy még hatalmasabb műhöz .. . Az én szememben — bármily nagy bámulattal és elismeréssel szemlélem is a húsz esztendő hőskölteménybe illő vívmányait — az elmúlt két évtized nem más, mint egy keskeny, végtelenül rögös ösvény, amely egy nagyon széles és beláthatatla- nul hosszú országúihoz vezet. Sokat szenvedett, de életerős népünk óriási önfeláldozással, hihetetlen szorgalommal és verejtékes munkával végre eljutott az országuthoz — efelett nem lehet vita. Ámde annak a nemzedéknek, amely ezt lehetővé tette, egy jelentékeny része kiöregedett, megfáradt, lelassult és bizony: rászorul a megérdemelt pihenésre. Ettől a generációtól aligha lehet elvárni, hogy az előtte álló széles országúton jelentős távolságokat járjon be, jóllehet a járás most már — túl a rögös, nehezen járható ösvényen — nyilvánvalóan könnyebb és gyorsabb lesz. A széles országút meghódítása már nem lehet az ő feladatuk .. . A húsz év alatt egy uj generáció nőtt fel. amelynek vajmi kevés szerepe volt a romok eltakarításában .az uj ország felépítésében és még kevesebb része a szenvedésekben és nélkülözésekben. Ha szüleikkel együtt részük is volt ezeknek a fiataloknak a korai évek mostohaságában. ez ma már alig több mint elmosódott, rossz emlék, amire kár szót vesztegetni. Pedig bizony nem ártana, ha néha-néha visszapillantanának — most már érett Ítélettel — az elmúlt húsz év keserveire, amiket szüleiknek el kellett viselniök, hogy ők —- a fiatalok — eljuthassanak ehhez az országuthoz, amely káprázatos lehetőségeket kinál és igér mindazoknak, akik biztos, elszánt léptekkel, előre és felfelé tekintő elhatározottsággal megindulnak rajta. . . Magyarország mai fiatalsága tele van ambícióval, energiával, emelkedni és fejlődni akarással, és sietek hozzátenni: nemzetünk történetében nem volt olyan időszak, amely különb felkészültséggel bíró ifjúsággal dicsekedhetett volna — de az áldozatkészségnek, önmegtagadásnak, nekigyürkő- zésnek a hajlandósága mintha hiányozna nagyrészéből. . . Szívesen elfogadja és élvezi azokat az előnyöket, amiket szülei kivívtak számára, de különös hálát nemigen érez irántuk — a világ legtermészetesebb dolgának tartja, hogy azok az előnyök és lehetőségek, amelyekről szülei még álmodni sem mertek, neki úgyszólván sültgalamb módjára az ölébe hulljanak. Ritka az a fiatal, aki elmeditál afelett, hogy a szülőknek milyen óriási árat kellett fizetniük ezekért az előnyökért és még ritkább az, aki a szülők önfeláldozásából ihletet merítene á maga kötelességtudatának a növelésére. Mikor vagy öt évvel ezelőtt otthon jártam és a saját szemeimmel láttam azt a hallatlan erőfeszítést, amellyel népünk igyekezett a 45-ben teljesen lerongyolt és 56-ban újból súlyosan megsebzett országot ujjáteremteni, minden okom megvolt arra, hogy a következő öt évben lényegesen nagyobb haladást reméljek, mint amilyent minapi látogatásom során tapasztaltam. Eszem ágában sincs lekicsinyelni az öt év alatt elért újabb eredményeket, de az akkor látottak alapján úgy éreztem, hogy a haladás és fejlődés tempója fokozódni fog és nem tagadom: legutóbbi megfigyeléseim szerint ez nem következett be. Lehetséges, hogy rossz megfigyelő vagyok. Az sem lehetetlen, hogy velemszületett optimizmusom öt évvel ezelőtti látogatásomkor tulvérmes reményeket ébresztett bennem. De nem tudok szabadulni attól az érzésemtől, hogy a fiatalok nagyrésze nem követi a szülők heroikus példáját, nem feszíti neki a vállát az ország szekerének azzal a lelkes buzgalommal és odaadással, amelyet jogosan el lehetne várni tőle... De az sincs kizárva, hogy ezen a ponton én is beleesem az idősebb generációnak abba a tradicionális hibájába, hogy a fiatalabbaktól mindig többet vár, mint amennyit azok adni tudnak... Nem titok, hogy a termelés üteme, a munka irama egy kissé lelassult az óhazában. Ha ez igy van, akkor ezért nem az idősebb generációt terheli a felelősség, hiszen az fényesen levizsgázott az elmúlt húsz év alatt. A további haladás tempója most már a fiatalokon múlik. Őket kellene ráébreszteni arra a történelmi misszióra, amely vár reájuk. Őket kellene jobban ösztökélni, hogy elinduljanak — és szaporábban lépkedjenek — azon az országúton, amelynek az elejéig szüleik jóvoltából eljutottak. Amennyire én meg tudom Ítélni a helyzetet, a kormány az elnéző és megértő szülő engedékenységével szemléli a dolgokat és itt-ott envhehangu megrovásokat hangoztat, de a szigorú szülő erélvét nem hajlandó alkalmazni. Úgy véli, hogy előbfa- utóbb győzni fog a jobb belátás a fiatalság körében is és — bölcs nevelő-munka eredményeképpen —• a jobb sorsba jutott fiatalok rá fognak jönni, mivel tartoznak annak az országnak, amely oly sokat tett értük. És azok, akik ennek a kötelezettségnek a felismerésére nem képesek vagy nem hajlandók, előbb-utóbb rá fognak eszmélni, hogy a saját jövőjük, jólétük, valamint az ő gyermekeik sorsa elsősorban attól függ. hogy milyen mértékben járulnak hozzá az ország továbbépítésének hatalmas munkájához. Szívesen hiszem, hogy a kormány magatartása e tekintetben is helyesnek fog bizonyulni...