Amerikai Magyar Szó, 1965. január-június (14. évfolyam, 1-25. szám)

1965-03-18 / 11. szám

12 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, March 18, 1965 ATOMTUDÓSOK VÉLEMÉNYE A SZOVJET-KÍNAI BÉKE ÉS HÁBORÚ VITÁRÓL Az alanti cikket érdekesnek találtuk, mert rá* j mutat arra, hogy a tudósok mennyire figyelem­mel kisérik az atomháború kérdésével kapcsola­tos problémákat. A cikk lerövidített fordítását E. Neuwald végezte. Felhívjuk olvasóink figyel­mét, hogy a cikkben kifejtett vélemények nem feltétlenül azonosak akár a fordító, akár a szer­kesztőség véleményével. Az amerikai atomtudósok közlönyének, a “Bul­letin of the Atomic Scientists”-nek 1965 jan. szá­ma hat oldalas cikket közölt a kinai—orosz vita ama részéről, amely főként az atomkérdéssel függ össze. A cikket, amelynek cime: “The Sino-Soviet Nuclear Dialogue, 1963”, (A Sino—Szovjet párbe­széd) Alice Langley Hsieh irta. Az alábbiak, ame­lyek a cikk főbb részeit tartalmazzák, rávilágíta­nak olyan mozzanatokra, amelyek nem voltak szé­les körben ismertek, vagy feledésbe merültek az átlagos újságolvasónál... A cikk elején írója rámutat arra, hogy 1963- ban, főként az USA és a USSR között létrejött megállapodás után — amely beszüntette a levegő­ben és vizben az atompróbarobbantásokat — a kinai—orosz viszony erősen rosszabbodott. A vita kiélesedése közben nyilvánosságra kerültek oly adatok, amelyek 1957 óta befolyásolták a két or­szág közötti katonai viszonyt. A cikk ugyanakkor óvatosságra Inti azokat, akik ebből a vitából a béke és a háború, vagy Kina atombomba-viszonyának az orosz nukleáris elhá­rító képességgel, vagy az orosz katonai segítség­nek a felmérését kockáztatják. Óvatosságra int, mert a vita még nem ért véget és mert a vita he­vében egyik fél sem vonakodott túlozni, torzítani és elferditeni a másik nézeteit. (Az olvasó vegye fi­gyelembe a jelenlegi baráti kibontakozást a két nemzet között. — Szerk.) A szovjet kijelentések kommunista Kina olyan képmását igyekeztek köztudatba vinni, amely an­nak vezetőségét a háborús megoldások hivének ál­lította be, szemben a Szovjetunióval, amely a béke hive. Peking viszont a saját álláspontját úgy tün­tette fel, mint amely a marxi—lenini elvek alap- feltételeivel megegyezik és amely elvi ellentét­ben áll az imperializmussal. De ezen kívül is, úgy a kinai, mint az orosz kijelentések számos eset­ben szöges ellentétben állottak korábbi kijelenté­seikkel. Elkerülhető-e egy világháború? Az egyik széles nyilvánosság előtt vitatott kér­dés Kruscsev vádjából eredt, amely szerint — el­lentétben az ő egymás mellett élést és nukleáris háború elkerülését célzó politikájával, — a kínai­ak nem hisznek egy uj világháború elkerülésének a lehetőségében; nincsenek tisztában a nukleáris fegyverek pusztító erejével és “az emberek száz­millióinak holttestén ezerszerte fejlettebb civili­zációt” helyeznek kilátásba. Ezek a vádak különösen sértették a kínaiakat és magyarázni igyekeztek az 1960 április 19-én meg­jelent “Soká éljen a Leninizmus!” cimü vezércikk utolsó szakaszát, amely igy szólt: “A halott impe­rializmus romjain a győzelmes nép hihetetlen gyor­sasággal a kapitalista civilizációnál ezerszerte fej­lettebb civilizációt és ragyogó jövőt fog teremteni a saját maga számára.” A kínaiak az oroszokat nemcsak a vezércikk szövegének meghamisításával vádolták, hanem rá­mutattak arra is, hogy Mao Tse-tung Moszkvában, 1957 szeptemberében hangoztatta “az egyre erősö­dő lehetőségét annak, hogy az imperialistákat egy uj világháború megkezdésétől el lehet tériteni.” Egy további kijelentés a kinai álláspontot igy ösz- szegezte: Kina békét akar, nem háborút; az imperialisták azok, akik háborút akarnak; egy világháború elke­rülhető; de ha az imperialisták rákényszeritenek egy háborút a népre, nem az emberiség, hanem a kapitalista rendszer fog elpusztulni. Miután ez az álláspont feltűnően hasonlít a Szovjeteknek az 1950-es évek végén hangoztatott álláspontjához, felmerül a kérdés: egy nukleáris világháború elkerülési, vagy el-nem-kerülési lehe­tőségének kérdése milyen mértékben választja el a kínaiakat az oroszoktól? A kínaiak jelen és múlt­beli kijelentései szerint a szembenálló felek már jó ideje megegyeznek abban, hogy a szocialista és kapitalista táborok közötti világháború elkerülhető. A két fél abban a kérdésben sem áll messze egy­mástól, hogy egy nukleáris háború esetén az em­beriség mily százaléka pusztulna el? 1954 már­ciusában Malenkov kijelentette, hogy egy ilyen háború “a civilizáció pusztulását jelentené.” Ugyan az év vége felé, Kruscsev úgy vélekedett, hogy egy jövőbeli háború a kapitalizmus végét jelente­né. 1960-ban Kruscsev már inkább közeledett a Malenkov-elmélethez és 1962—63-ban a PRAVDA ismételten jelentette, hogy Kruscsev szerint egy uj háborúban elpusztulna minden nagy város és 700-tól 800 miihó ember. A kinaiak az eredeti Kruscsev-elméletet hangoz­tatták, amely szerint egy jövőbeli háború a kapi­talizmus végét jelentené. Éppen ezért a kinaiak elitélték “az emberiség elpusztulását” hangoztató feltevést és nehéz különbséget találni Mao 1957-es állítólagos nézete (amely szerint az emberiséget egy harmad és egy fél közötti veszteség érné) és az orosz 700-tól 800 millióig terjedő veszteségi né­zet között. A kinaiak ama nézete, hogy egy világháború el­kerülhető, mutatja, hogy ők bíztak abban, hogy az orosz nukleáris erő visszatartja Amerikát Kina megtámadásától. Még 1963 októberében is, Chou En-lai a volt japán miniszterelnöknek, Tanzan Ishibasei-nak adott interjújában állította, hogy a kinaiak bíznak abban, hogy háború esetén az oro­szok Kina segítségére jönnének. Ha tehát az orosz és kinai vélemények egy nuk­leáris háborút illetőleg nagyon közel állnak egy­máshoz, mi az oka, hogy a viták folyamán erre a kérdésre oly nagy súlyt fektettek? Erre a kinaiak ezt a választ adják: “A döntő kérdés: mi legyen a politika egy ame­rikai nukleáris fenyegetéssel vagy zsarolási kísér­lettel szemben, — ellentállás vagy kapituláció? Mi az ellentállás hívei vagyunk...” Másszóval, a Moszkva és Peking közötti kérdés e tekintetben az, hogy milyen legyen az álláspont az Egyesült Államokkal szemben. A kinaiak sze­rint az emberiség elpusztulásának nézete és han­goztatása, zsarolási kísérlet esetén Amerika kezé­re játszik és megbénítja a nép forradalmi szelle­mét, különösen az elmaradt országokban. Helyi háborúk és azok terjedése A szovjet álláspont éveken át az volt, hogy olyan helyi háborúk, amelyek a nukleáris hatalmak be­avatkozását vonják maguk után, általános hábo­rúk veszélyét hordják magukban. A kinaiak bár beismerik, hogy egy világháború elkerülhető, azt vallják, hogy a nemzeti felsza­badító és a forradalmi polgárháborúk elkerülhe­tetlenek. Főként tagadják, hogy helyi háborúk ál­talános háborút vonnak maguk után. Ebben a kér­désben a szovjet indokolás csakúgy, mint a kinaiak indokolása, időről-időre ellentétes érveket hozott elő. (Itt az iró összekeveri a “helyi háború” és a “népfelszabaditó háború” elgondolását, amely el­kerülhetetlen és amelyhez minden népnek joga van. A Szovjetunió számtalanszor kijelentette, hogy a népi felszabadító háború igazságos. Mint tudjuk, mindent megtett, hogy a helyi háborút, mint pl. az izraeli—angol támadást Egyiptom el­len, megakadályozza. — Szerk.) A szovjetek és a kinaiak megegyeznek abban, hogy a nemzeti felszabadító háborúkat közvetett katonai segítségben részesítsék és mind a kettő óvakodik attól, hogy belső válságokban nyíltan részt vegyen. Az oroszok szerint nyílt támoga­tás maga után vonhatja az Egyesült Államok be­avatkozását; a kinaiak ezt kétségbe vonják és az oroszokkal ellentétben készek nagyobb kockázatra. A kinaiak továbbá úgy vélekednek, hogy az oro­szok, — a békés egymás mellett élés politikájával és egy nukleáris háború borzalmainak kihangsu- lyozásával — megbénítják a forradalmi folyamatot és a harcot az imperializmus ellen. A kinaiak fő törekvése, hogy Amerika erejét és befolyását kirekesszék a Csendes-óceán nyugati részeiből és arra törekszenek, hogy az Egyesült Államokat Ázsiában, Dél-Amerikában és Afriká­ban lekössék. Az orosz vezetők törekvése viszont az, hogy az Egyesült Államokat a visszamaradt terű leteken semlegesítsék. Kina és a nukleáris fegyverek Kina a nukleáris próbarobbantások részleges beszüntetésének ellenzésével kihangsúlyozta tö­rekvését, hogy a saját nukleáris fegyvereit kifej­lessze. Ezzel kapcsolatban a múlt augusztus 15-én a szovjeteket azzal vádolta, hogy Amerikával együtt Kina megbilincselésére törekszik. A szov­jeteket elitélte az 1957 október -15-én kötött meg­állapodás egyoldalú felbontásával, amely “a nem­zeti védelem uj technikáját” biztosította. Elítélte továbbá, amiért Kínát nem látta el egy atombom­ba példánnyal és az atombomba gyártásának tech­nikai adataival. Azoknak, akik Kina mellett vagy ellen foglalnak állást a nukleáris fegyverek kér­désében, három pontot kell figyelembe venni. 1. A nukleáris fegyverek elterjedésének kérdése; 2. Kina szükségét önvédelemre és 3. a szovjetek nukleáris védelmére utalást. Az oroszok Kínát arról igyekeztek meggyőzni, hogy a nukleáris fegyverek terjedésének megaka­dályozása az összes szocialista országok érdeke, be­leértve a Kinai Népköztársaságot is, mert főként Nyugat-Németország és Japán nukleáris felfegy­verzésétől tartottak. Ezzel ellentétben a kinaiak véleménye, hogy a nukleáris fegyverek szocialista országok kezében biztosíték arra, hogy az imperia­listák nem próbálnak nukleáris zsaroláshoz for­dulni. A kinai álláspont, hogy “imperialista táma­dás elleni védekezésben minden szocialista ország elsősorban a saját erejére támaszkodjék és csak azután számítson a testvérországok és a vüág né­peinek segítségére.” (A szovjet álláspont, s amely- lyel a legtöbb K.P. egyezik, hogy a Szovjetunió elég erős ahhoz, hogy a szocialista világot meg­védje és az atomtámadást elhárítsa. — Szerk.) Az oroszok lekicsinylik egyes országok támasz­kodását a saját katonai erejükre és hangsúlyoz­zák, hogy a szocialista országok elsősorban a szov­jetek nukleáris erejét vegyék számításba. Úgy az oroszok, mint a kinaiak az ellentétes álláspont mögött önző politikai célokat gyanítanak és azzal nyíltan vádolják egymást. A szovjetek attól tartanak, hogy Kina kezében, a nukleáris fegyverek emelik az orosz—amerikai szembekerülés veszélyének kockázatát, amit ke­rülni szeretnének. Kina viszont azt állítja, hogy egy nemzet technikai színvonalát az atombombák,, rakéták és hangnál gyorsabb repülőgépek gyártá­si képessége határozza meg. Ha ezt Kina a követ­kező néhány év alatt nem éri el, akkor másod­vagy harmadrangú nemzetté süllyed. Kina nem tágít külpolitikájának alapvonalaitól, amelynek része Taiwan felszabadítása hegemónia a Távol-Keleten és Amerika befolyásának eltávolí­tása onnan. Kina e céljai elérésében csak a saját katonai erejére és a saját nukleáris fegyvereinek kifejlesztésére számíthat és nem akar olyan hely­zetbe kerülni, amelyet Moszkva kontrollál. Orosz katonai segítség Kínának Mint fentebb idéztük, Kina az 1957 október 15- én kötött megállapodás egyoldalú megszüntetésé­vel vádolja a Szovjeteket. Ezenkívül állítja, hogy 1958-ban a szovjetek kommunista pártjának veze­tősége oly követelésekkel állt elő, amelyek teljesí­tése Kínát orosz katonai ellenőrzés alá helyezte volna. Kruscsev 1959 júniusában Averell Harriman előtt állította, hogy Oroszország számos rakétát szállított Kínába és más jelentések szerint Kina irányított rakéta lövedékeket is kapott. A jelek és más jelentések arra mutatnak, hogy az oroszok bizonyos segítséget adtak ugyan Kínának saját védelme kifejlesztéséhez, de nem mentek annyi­ra, hogy védelmi közgazdaságát teljesen önálló alapra segítsék. Amit tettek, azt abban az időben tették, amikor az 1956-os közép-európai zavargá­sok idején Moszkvának szüksége volt Peking tá­mogatására. Az orosz—kinai ellentétek 1959 folyamán kerül­tek teljes nyilvánosságra. Ebben az évben a szov­jetek csökkentették a repülőgépek szállítását és a kinai vezetőségben is változások történtek a szov­jetekkel szembeni politika kérdésében. A kinai hadügyminisztert és vezérkari főnököt leváltották és 1960-ban a szovjetek visszahívták gazdasági és katonai tanácsadóikat és technikusaikat. 1961-ben a kínaiaknak be kellett látni, hogy a szovjetektől nagyon kevés katonai segítségre szá­míthatnak és elhatározták, hogy a saját erejükre támaszkodnak, ámbár ugyanakkor a kinai hadi erők úgy a belső gazdasági helyzet következtében, mint az orosz katonai segítség elvonásával, sok tekintetben nélkülözésnek voltak kitéve. A jelen helyzetben a két hatalom közötti kato­nai kooperációt nehéz elképzelni. Kínának válasz­tani kellett a katonai elszigetelődés és az oroszok feltételes támogatása között. Kruscsev eltávolítása az orosz politikai színtér­ről nem igen hoz változást az orosz politikában, de erre sor kerülhet Kínában Mao halála esetén. Ha annak idejére Kina nem oldotta meg gazdasági problémáit; ha a dinamikus politikát közömbös­ség váltja fel; ha a nukleáris fegyverek gyártása késlekedik és ha hadi ereje nem fejlődött —, a gazdasági és katonai fronton erős nyomás állhat be arra, hogy a szovjetekkel való viszonyban javu­lás történjék, még ha csak ideiglenesen is. Mao utódai oly helyzetbe kerülhetnek, hogy az ország vezetőségének politikáját megváltoztassák Ez nem jelenti azt, hogy a kinaiak saját álláspont­jaikat az orosz nemzeti érdekek alá rendelik, ha­nem azt, hogy azokat más utakon próbálják elérni amely utak egyikén közelebbi megértésre kerülnek a szovjetekkel.

Next

/
Oldalképek
Tartalom