Amerikai Magyar Szó, 1965. január-június (14. évfolyam, 1-25. szám)
1965-01-14 / 2. szám
Vol. XIV. No. 2. Thursday, January 14, 1965 AMERICAN HUNGARIAN WORD, INC., 130 E. 16th Street, New York, N.Y. 10003. Telefon: AL 44)397 a ELNÖK ÉS DÉL-KELET-ÁZSIA: A RAKPARTI MUNKÁSOK ÁLTALÁNOS SZTftJKBAN Aki hallotta elnökünk január 4-én a kongresszushoz intézett beszédét, az biztosan meghatottsággal és bizonyos büszkeséggel távozott a híradó készüléktől. Nekünk is tetszett. Szép beszéd hangzott el, amelyben igen sok nemes gondolat jutott kifejezésre, mint a harc a szegénység ellen, a "nagyszerű társadalom" alapjainak lefektetése és hogy ezt a csodálatosan szép országot hogyan lehetne még szebbé tenni. Tetszett nekünk az is, ahogy az európai népi demokráciákkal való viszonyunkat megemlítette. Ajánlotta, hogy folytassunk velük kereskedelmet, mélyítsük ki az államok közti kapcsolatot, legyenek kulturcserék, stb. A szép szavak egymást követték és az elnök részletezte, hogy mi mindent fog tenni azoknak megvalósítása érdekében: a négerek jogainak helyreállítását, a szegénység felszámolását, a Medicare törvénybe iktatását, a társadalombiztosítási törvény kibővítését. De voltak az elnök beszédében olyan kérdések is, amelyek aggodalommal töltik el mindazokat, akik ismerik hazánk csúfos szerepét Délkelet-Ázsiában. Az elnök igy fogalmazta meg ezt a gondolatot: "Célunk a béke Délkelet-Ázsiában, de ez csak akkor valósulhat meg, ha a támadók békében hagyják szomszédaikat." Egy másik helyen ezt mondta Johnson elnök: "Aggodalmaink, érdekeink, könyörületünk és éberségünk kiterjed e zsugorodó bolygó minden sarkára." Ezzel a megközelitéssel a távoleső Délkelet-Ázsia szomszédunkká vált, igy "jogaink" vannak és "érdekeink parancsolják", hogy cselekedjünk ebben a világrészben. Ha Dél- keiet-Ázsia szomszédja lett az Egyesült Államoknak ezen a "zsugorodó bolygón", vajon nem inkább tekintheti szomszédjának a sok ezer mérfölddel közelebb eső Kina? S mit szólhat ehhez És^ak-Vietnam, melynek testéből szakították ki Dél- Vietnamot? Az elnök beszédének erre vonatkozó része visszaemlékeztet bennünket a régi, imperialista fenyegető érvelésre: Ami nekem szabad, az neked tilos! Milyen joggal van 20,000 amerikai katona Dél-Vietnam- ban? Az amerikai kongresszus mikor szavazott meg költségvetést erre a háborúra, vagy egyáltalán mikor üzent hadat? Mert bárhogyan is szépítik a dolgokat, háború folyik Délkelet- Ázsiában, amely bármikor kiterjedhet, hogy szenvedést és pusztulást hozzon az egész emberiségre. ★ Érdekes egy pillantást vetni ennek a jelenlegi vérontásnak a hátterére. A második világháború idején a vietnami nemzeti felszabadító hadsereg, a Vietminh, Ho Chi Minh vezetésével kiverte hazájából a japán imperialista hadsereget. Amikor létrejött a fegyverszünet, a volt francia gyarmatosítók újból meg akarták kaparintani maguknak a felszabadult országot; vissza akarták állítani bábjukat és tovább folytatni az ország kizsákmányolását. De bárhogyan is próbálkoztak, tervük nem sikerült. Mellékesen megjegyezve, az Egyesült Államok több mint egymiiliárd dolláros segítséggel támasztotta alá a franciák kísérletét. Sok véres harc után, a felszabadító hadsereg békekötésre kényszeritette a franciákat, akik Dien Bien Phunál olyan vere- séaet szenvedtek, amelyet a mai napig sem felejtettek el. 1954-ben egyezményt Írtak alá, melynek értelmében megalakult a Kambodzsai Királyság és a Laoszi Királyság; Vietnamot viszont két részre osztották, azzal az Ígérettel, hogy néhány év múlva, általános választás megtartása után, egyesitik a két országrészt. Észak-Vietnam, Ha Chi Minh vezetésével, megkezdte az ország felépítését, mig Dél-Vietnamban egyik korrupt kormányzat követte a másikat. A franciák végre észbe kaptak, hogy érdekeik azt tanácsolják, hogy békében éljenek a vietnami néppel; szerepüket Dulles külügyminisztersége idején az Egyesült Államok vette át. Több mint egy milliárd dollárt fektettünk be, hogy életben tartsuk a délvietnami kormányt és jelenleg naponta egy és fél millió dollár úszik el Dél-Vietnamban. ★ Kinek van szükség a dél-vietnami korrupt uralkodó ősz- j tályra? Hétről hétre puccsokról hallunk, a nép tiltakozása fegyveres összecsapásokban nyilvánul meg. Sem Kina, sem Észak-Vietnam nem avatkozik bele Dél-Vietnam üoyeibe. A délvietnami nép fellázadt saját elnyomói és a külföldi beavatkozók ellen. Az Egyesült Államok átvette a népelnyomó szerepet Franciaországtól, a régi rendet próbálja visszaállitani. Ez azonban nem könnyű. A parasztság, amely a földjéért harcol, fegyvert visel, de nem kinai fegyvert; a fegyverek az Egyesült Államokból származnak. (Sok vérbe került az nekik.) Nem Észak-Vietnam fiai tüntetnek a saigoni utcákon, hanem a saigoni munkások, diákok, értelmiségiek. S bárhogyan is erős- (Folytatás a 2-ik oldalon) Leszavazták a vezetőség által ajánlott egyezményt Az Atlanti-óceán és a Gulf- öböl rakpartjain dolgozó rakodó munkások leszavazták azt az egyezményt, amelyet a szakszervezeti vezetőv a-áldásra ajánlottak. A szavazatok száma a javaslat mellett 7,561, ellene 8,508 volt. Az egyezmény leszavazása azt jelenti, hogy a rakodó mun kasok sztrájkba lépnek és sztrájkban maradnak mindaddig. amig olyan szerződés nem jön létre, mely megérdemli a tagság jóváhagyását. Az "egyezmény" részletei A leszavazott egyezmény 4 évre szólt. A 4 év folyamán a munkások bére a íelenlegi •S3.26-ról 36 centtel emelkedett volna és minden munkás részére évi 1,600 munkaórát biztosított volna. A nyugdijat a jelen 100 dollárról 170 dollárra emelte, a kilenc fizetett ünnepnap helyett 12 fizetett ünnepnapot és négy hetes szabadságot biztosítana azok részére. akik a régi szerződés szerint csak három hetes szabadságra voltak jogosultak. Mi a baj? Az uj szerződés-ajánlattal az a baj, hogy a szakszervezeti vezetők beadták a derekukat beleegyeztek abba hogy a mun káltatók leszállíthatják a rakodó munkacsoportok létszá mát 20-ról 17-re. Ez az oka annak. hogy a tagság leszavazta az egyezmény-javaslatot, és hogy a munkások készek voltak sztrájkba állni, hogy a je len 20 tagból álló munkacso portot megtartsák. Ez két ok ból fontos a részükre. Az egyik a munkaütem problémája. Hr a munkacsoportot levágják nagyobb teher hárul a leszüki tett csoportra. Másodszor, s ez még az első oknál is fonto sabb, a munkacsoport leszálli tása csökkenti a munkalehető séget, növeli a munkanélküliséget. Ez a legjobb szerződés Thomas W. Gleason, az In ternational Longshoremen’s Association elnöke, amikor a szerződés-’ elé tart a üóuv arctól a, UZ.L J1 dotta, hogy ez a szerződés a legjobb a szervezet történetében. Mindamellett a tagság leszavazta. A rakodó munkások utolsó sztrájkja 1962— 63-ban volt. A sztrájk 34 napig tartott és majdnem 1 milliárd dollár “kárt” okozott az ország gazdasági életében. Az American Football League 21 néger atiétája nem hajlandó New Orleansba menni a tervezett meccs megtartására, mert ott vendéglőkben, mulatóhelyeken és taxisofőrök által megkülönböztetésben részesülnek. Virginiai Aitken 22 éves ameri kai leány, a taiwani Hsinchu monasztériának buddhista apácája lett. A Ming Chueh buddhista nevet vette fel. A cipruszi Nicosia török negyedében bomba robbant feL Rauf Denktash a török lakos■ i iveuen megseoesuueK. A dohányzás *• ’ <25 ezer halálesetet okozhat “Országos jelentés a dohányzásról, egy évvel később” — Johnson elnök egészségügyi programja A múlt héten Johnson elnök a kongresszushoz küldött üzenetében részletezte egészségügyi programját. Elsőrendű kérdésnek tekintette az öregkoruak kórházi ellátásáról gondoskodó egészségi biztosítást, a társadalombiztosi- *ás keretén belüli “Medieare”- et. Az elnök programjának másik fontos része javaslat 32 körzeti közegészségi központ felállítására, amelyekben a legmodernebb eljárások szerint kezelnék a szívbajban, rákbetegségben és agyszélhü- désben szenvedőket. Ez utóbbi intézmények költsége hat éven át 1.2 millió dollár lenne. Az elnök kiterjesztett állami segélyt javasolt orvostani és fogorvostani intézetek felállítására, azok működési költségeire és a rászorult orvos- tanhallgatók támogatására. Javasolta uj törvények létesítését a narkotikumok gyártására és árusítására vonatkozólag. nagyobb összegek kiutalását az elmebetegség és a gyengeelméjűség megelőzésére; ajánlotta, hogy több hangsúlyt helyezzenek ezekre a problémákra. A Medicare finanszírozására a Social Security adót felemelnék a jelenlegi évi első $4,800 keresetre vonatkozó 3 5/8%-os adóról az évi 5,600 dollár keresetig terjedő 5.2 százalékos adóztatásig, amelynek felét azután is az alkalmazott, felét az alkalmazó fizetné. címen számolt be dr. Luther L. Terry, U.S. közegészségügyi főorvos, azokról a tanulmányokról, amelyeket az egészségügyi szervezet egy osztálya végzett az év folyamán. Egy évvel ezelőtt tette meg első jelentését, amelyben tudományos adatokkal bizonyította a dohányzás, de különösen a ci- garettázás káros hatását az egészségre. A mostani jelentésben dr. Terry megjósolta, hogy ebben az évben a cigarettázásból kifolyólag legalább 125 ezer haláleset lesz az Egyesült Államokban. A tanulmányokat végző szervezet feje Emerson Foote azt is kifejtette, hogy a dohányzás m e 1 lékhatásának következtében, évi 300 ezer halálesetre is lehet számítani. biek repülőszerencsétlenségek vagy más “balesetek” áldozatai lettek. 1961-ben csak egy amerikai esett el a harcokban, 1964-ben 136 harctéri haláleset történt. A külföldi hadibázisok ellen tartott tömeggvülésen, Jakar- tában, sokezer főnyi hallgatóság helyeslése közben, Sukarno elnök kijelentette: “. . .néhány nappal ezelőtt bejelentettem. hogy abban az esetben, ha Malaysia tagja lesz a Biztonsági Tanácsnak, elrendelem. hogy Indonézia lépjen ki az Egyesült Nemzetekből. Most, miután Malaysia hivatalosan tagja lett, ezennel ki- j jelentem Indonézia kilépését az Egyesült Nemzetekből.” Előző hírekkel ellentétben, Indonézia kilépett nemcsak az ENSZ-ből, hanem a különleges szervezeteiből is. Sukarno el- j nők az ázsiai-afrikai blokk, a Szovjetunió és U Thant elnök engesztelő kérelmével szemben, az ország érdekében jobb nak látta, ha Indonézia megszakít. minden összeköttetést a világszervezettel, annak elleni e. hon? az F.NSZ különleges szervezetei. 50 millió dollárt intőitek ki az orszá'z segé- (Folytatás a 6-ik oldalon) INDONÉZIA KILÉPETT AZ ENSZ-BŐI A honvédelmi mmic-normm statisztikája szerint 1961 jan. 1-től 1964 jan. 4-ig 356 haláleset. 1,546 sebesülés történt az amerikai hadseregben Vietnamban. 19-en eltűntek a harcokban. 246-an estek el, a töb353 amerikai ha!o?t Dél-Vietnamban