Amerikai Magyar Szó, 1965. január-június (14. évfolyam, 1-25. szám)

1965-03-04 / 9. szám

Thursday, March 4, 1965 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD A BRESZTI BÉKE Március hó 3-án lesz negyvenhét éve annak, hogy Bieszt-Litovszkban az alig néhány hónappal korábban megszületett szovjet állam és a közpon­ti hatalmak (Németország, az Osztrák—Magyar Monarchia, Bulgária és Törökország) hosszas tár­gyalások eredményeképpen aláírták az első világ­háborúnak véget vető első békeszerződést. A breszti békét példátlanul nehéz és bonyolult körülmények között kötötték meg. Mihelyt a szocialista foradalom győzött, az uj állam — hires békedekrétumában — azt javasol­ta, hogy valamennyi ország kössön azonnal olyan békét, amelyik egyik fél területét sem gyarapítja s egyiket sem kötelezi jóvátételre. Szovjet-Orosz- örszág és a központi hatalmak között 1917. no­vember 20-án Breszt-Litovszkban meg is kezdőd­tek a tárgyalások. December 2-án ideiglenes fegy­verszüneti szerződést írtak alá, majd a megbeszé­lések tovább folytak a békeszerződés megkötésé,- •■ől. ... Ám Oroszország volt szövetségesei, az antant­almak (Anglia, Franciaország, az Egyesült amok stb.) nem csatlakoztak a béketárgyalá­khoz. Nem voltak hajlandók lemondani a hábo­rúban maguk elé tűzött hóditó céljaikról, s egyút­tal arra gondoltak, hogy a béke megkötése az Oroszországban hatalomra került forradalmi ha­talom tekintélyét növelné, felszabadítaná a szov­jet államnak a fronton lekötött erőit és elősegíte­né belső megszilárdulását. Ilyenformán a szovjet köztársaság a központi hatalmakkal csak külön­békét köthetett. A tárgyalások menetét azonban megnehezítette az, hogy bár a központi hatalmaknak — súlyos­bodó gazdasági és katonai helyzetük miatt — szintén szükségük volt legalább az orosz fronton a háború abbahagyására, mégsem mérsékelték területi követeléseiket, és a szovjet államnak rendkívül súlyos feltételeket szabtak. Az is bo­nyolította a helyzetet, hogy a központi hatalmak egymás közt ugyancsak marakodtak. A monar- . chia galíciai, Törökország kaukázusi, Bulgária pedig szerb területekre és Dobrudzsára tartott igényt. Németország ugyan igyekezett mérsékelni szövetségeseinek igényeit, de csak azért, hogy ő maga minél nagyobb követelésekkel állhasson elő. Civakodásaikból végül is a legerősebb, a német imperializmus. került ki győztesen, s igy lénye­gében Németország szabta meg a központi hatal­mak feltételeit. A németek igényt tartottak a csapataik elfoglalta Lengyelországra és Litvániá­ra, lett és belorusz területekre, sőt az Ukrán Rada képviselőivel aláirt különbéke révén Ukrajnát is el akarták szakítani Szovjet Oroszországtól. Az Ukrán Rada az ukrán terület polgári összetételű szovjetje volt, s benne akkor épp azok kerekedtek fölül, akik Szovjet-Oroszországtól független, ön­álló Uki-ajnát kívántak. A központi hatalmakat az sem zavarta, hogy január végén, amikor a kü- nbéke aláírására sor került, az Ukrán Radát a z” 'p felkelése már el is söpörte. Ezzel kapcsolat- a n Czermin, a monarchia külügyminisztere cini- ^ san kijelentette: “Mi elismertük az Ukrán Ra- ‘' kormányát, következésképp a mi számunkra a 'ezik.” .k c+j k A Szovjet Köztársaság a béketárgyalások ide- •1_ n óriási nehézségekkel birkózott. A Vörös Had­sereg szervezése éppen csak hogy megkezdődött, fí régi hadsereg pedig, amelynek harci szellemét megtörte az idegen célokért vívott hosszú impe­rialista háború, felbomlóban volt és nem tudta feltartóztatni a németek támadását, A hadsereg zömét alkotó parasztkatonák hazafelé törekedtek a frontról, hogy részt vegyenek a földosztásban. Bizonyos időnek kellett eltelnie addig, amig a tö­megek valamelyest összeszedték magukat és meg értették, hogy most már a forradalom vívmányai­nak védelméért folyik a küzdelem a frontokon is. ★ et Ma már, kellő történeti távlatból, mindenki számára világos, hogy a béke megszerzésétől a e-zovjet állam léte függött. Az akkori kül- és bel­politikai helyzetben nem lehetett sikeresen ellen- lállni a németek támadásának. A gazdasági és a politikai élet rendezéséhez és a védelmi háború megszervezéséhez lélegzethez kellett jutni. Akkor azonban korántsem értette meg minden­ki. A békefeltételek elfogadását a Szovjet Köztár­saságban jóval többen ellenezték, mint támogat­ták. Mindenekelőtt elutasították az ellenforradal­mi elemek, kezdve a. monarchistáktól a kadétokon keresztül a mensevikekig. Tudták ugyanis, hogy a béke megkötése esetén nemcsak hogy szerte­foszlanák azok a területszerző terveik, amelyek miatt Oroszországot belesodorták a háborúba, ha­nem Oroszország még el is vészit bizonyos terüle­teket. De még azért is szorgalmazták a háború folytatását, mert arra számítottak, hogy abba a szovjet rendszer belebukik, s akkor ők visszasze­rezhetik elvesztett hatalmukat. Az is nehezítette a helyzetet, hogy a békekötés ellenfelei eleinte a bolsevik pártban szintén fö­lényben voltak. Lenin, aki rendkívüli éleslátással Ítélte meg a helyzetet és a várható következmé­nyeket, s akinek az volt az álláspontja, hogy az adott körülmények között el kell fogadni a béke- feltételeket, bármilyen kemények is, 1918 január 8-án a Központi Bizottság tagjainak és a III. szovjet kongresszus bolsevik küldötteinek érte­kezletén nem kapott többséget. Az értekezlet résztvevőinek kb. a fele — az úgynevezett “bal­oldali kommunisták” — amellett foglaltak állást, hogy a német imperialisták elleni háborút, amely immár “forradalmi háború”, tovább kell folytat­ni. E csoport vezetői közül Buharin, Urickij, Lo­mov és Bubnov a legismertebbek. Olyan nagy szervezetek támogatták őket, mint a Moszkva és az Urál területi, a petrográdi és számos szibériai és ukrajnai szervezet. A résztvevőknek körülbelül az egynegyede Trockijt követte, aki azt a nézetet vallotta, hogy “ki kell jelenteni: a hadiállapot megszűnt, a hadsereget le kell szerelni és haza kell küldeni, de a békét nem kell aláírni.” Véleménye szerint a németek ebben az esetben nem indítanak támadást. rtlEülB Tulajdonképpen mindkét csoportot ugyanaz a hangulat ragadta el. A belső ellenforradalom ellen vivott harc sikereitől elkápráztatva figyelmem kí­vül hagyták a tényeket és a lehetőségeket. Erő­sen hatott Trockij “permanens forradalom” el­mélete is, amely — ellentétben Lenin megállapí­tásával — tagadta, hogy a szocializmus egyetlen országban is győzhet. Trockij elméletéből ugyan­is az következett, hogy az októberi forradalom­ban kivívott hatalmat a szovjet állam csak szocia­lista világforradalom győzelme esetén tudja meg­tartani. Ezért — úgymond — folytatni kell a há­borút a nemzetközi imperializmus ellen, hogy elő­segíthessék ezt a forradalmat. Ezzel ellentétben Lenin álláspontját csak az értekezlet résztvevőinek egynegyede támogatta. A “baloldal” elleni harc nem volt könnyű mert bár nézeteik tévesek voltak, “jól csengtek”. Nem­csak a kevés tapasztalattal és elméleti tudással fölvértezett párttagok kerültek a hatásuk alá, hanem kezdetben nehezen igazodtak el a háború és a béke kérdésében a párt olyan régi, kipróbált vezetői is, mint Dzserzsinszkij, Kujbisev vagy P runze. Lenin és az őt támogató Szverdlov, Szer- gejev, Sztálin és mások szívós kitartással mutat­tak ra arra, hogy a “baloldali” nézetek érvénye­sülése esetében milyen katasztrófa fenyeget. Le­nin kifejtette: “a pártfunkciónáriusok többsége, a legjobb forradalmi szándékokból és a legjobb párthagyományokból kiindulva engedi, hogy ma­gával ragadja a “hatásos” jelszó, és nem érti meg az uj társadalmi, gazdasági és politikai helyzetet, nem veszi számba a feltételek megváltozását...” Lenin tehát arról igyekezett meggyőzni a párt tagjait, hogy ha lehet időt nyerni, még ha kevés időt is, amely alatt egy kis lélegzethez juthatnak, azt a szovjet hatalomnak feltétlenül meg kell sze­reznie. Egyúttal azonban arra is rámutatott, hogy ha a haladékot nem sikerül kiküzdeni, akkor a párt feladata a tömegeket harcra, a legerélye­sebb önvédelemre szólítani. Lenin, hogy megakadályozza a béketárgyalá­sok megszakítását és a súlyos következményekkel fenyegető Trockij—Buharin-féle taktika érvénye­sülését, januárban legalább annyit kieszközölt a Központi Bizottságban, hogy ez határozatban mondja ki: minden eszközzel el kell nyújtani a béketárgyalásokat. A III. szovjetkongresszust pe­dig olyan rendeletek kiadására késztette, amely teljhatalommal ruházta fel a szovjet kormányt a háború és a béke kérdésének eldöntésében. Lenin mint a Népbiztosok Tanácsának elnöke azt az utasítást adta a szovjet küldöttséget veze­tő Trockijnak, hogy minden eszközzel huzza-ha- lassza a béketárgyalásokat, ha pedig a németek ultimátummal állnak elő, haladéktalanul Írja alá a békeszerződést. Trockij azonban megszegte ezt a határozott utasítást, s helyette a saját állás­pontját érvényesítette. Február 10-én a német ul­timátumra azzal válaszolt, hogy a szovjet kor­mány a Németország szabta feltételekkel nem ír­ja alá a békeszerződést, s egyúttal bejelentette, hogy a Szovjet-Oroszország megszünteti a Németor­szág elleni háborút s leszereli hadseregét. Trockij­nak ez a tette, bármilyen elvi elgondoláson ala­pult is, gyakorlati következményeit tekintve áa árulással volt egyenlő értékű. P ebruár 18-án a németek, megszegve a fegy­verszünet kikötéseit is, az egész orosz-német íionton támadást indítottak, s ezt a régi hadse­reg^ maradványai nem tudták feltartóztatni. E katasztrofális helyzetben a Központi Bizott­ság elfogadta Lenin javaslatát a béke azonnali megkötéséről, noha a németek az újabb ultimá­tumban még súlyosabb feltételeket szabtak. Most mái igényt tartottak Lett- és Észtországra is, óriási jóvátételt követeltek, a Vörös Hadsereg le­szel elését is kikötötték. Ukrajna pedig Németor­szágtól függő állam lett. A békét 1918. március 3-án irták alá. Ekkor már a párt zöme is megértette Lenin álláspontjá­nak helyességét. A rendkívüli Oroszországi Szov­jetkongresszus március 14-én ratifikálta. Az idő Leninnek azt a nézetét is igazolta, hogy a súlyos feltételekkel megkötött béke nem lesz hosszú életű. A központi hatalmak összeomlása 1918 novemberében lehetővé tette, hogy a szov­jet kormány hatályon kívül helyezze a szerződést. A breszti békeszerződés eredményeképp sike­rült megmenteni a Szovjet Köztársaságot, A for­radalmi hatalom időt nyert az ország gazdasági életének rendezésére, a Vörös Hadsereg megszer­vezésére, a munkáshatalom megszilárdítására. Ezzel a szovjet állam életében — és az emberiség történetében — a fejlődésnek uj szakasza kezdő­dött meg. .Lengyel I. CLEVELANDI ÜZLETI KALAUZ • Lapodat segited, ha hirdetőinket támogatod! • Orban’s Flswerc termelők és eladók — Villan i rsdwers Telefon: WA 1-3383. 11529 BUCKEYE ROAD, CLEVELAND, OHIO • Virágok minden alkalomra • Shiríev Laundrv BOROSS laszló, tulajdon«« * *.owilKlj Telefon: WA 1-9466.- 12907 UNION AVENUE, CLEVELAND, OHIO Ruhák, öltönyök, stb. tisztítása különleges eljárássá» saját üzemünkben. ÄL VAS Shall Service Delco Batteries — Firestone Tires — Brake Servic« — Tune ups. — Galgany Confectionery Az Amerikai Magyar Szó és a Nők Világa is kaphat®, valamint magyar és amerikai könyvek, magazinok, újságok, cukorka és cigaretta. Jakab-Toth £ Go iemeiesreu«M«*. ^t mg$®. ”* nes kápolna használata gyászolok kénjeimére. — 12014 és 11713 BUCKETS* ROAD, CLEVELAND, O. Tel.: CE 1-384 és WA l-442£ Louis A. Bodnar & Son Elismert temetkezési vállalkozó- — 3929 LORAIN AVENUE, CLEVELAND, O. — Telefon: MEIrose 1-3075. — A «est-sidei magyarság és mun­kásság elismert temetkezési intézete. — Jutányos árak Éjjel-nappal mentőszolgálat. Buckeye Jewelers örajavitás°k, »rak és aj»n­* 1 a déktárgyak. __11611 BUCiVc í n ROAD — CLEVELAND, OHIO Guarantee Auto Service, Inc. 8701 Buckeye Rd., Cleveland, O. — Telefon: CE 1-18«* Body és fender javítások. — Festés és tolatás. — Auto-frame összeszerelés. — Tulajdonos; Jerry Roman Lorain Heights Hardware fuljrda0untiiu^’ 11410 LORAIN AVENUE. CLEVELAND. OHIO Festékek, rlllanyfelszerelési cikkek és építkezési va*. áruk raktára. RÍGZO FUNERAL HOMES, ÍNG Steven Lukács engedélyezett temetkezési vállalkozó, balzsamozó. — Két kápolna: 12519 Buckeye Road é* 17504 Harvard Ave. — Telefon: LO 1-2030. )eieeeeeeeeeeeeMeei( ELLENTMONDÁS. EGY HÁTRALÉKOS ELŐFIZETŐ!

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom