Amerikai Magyar Szó, 1965. január-június (14. évfolyam, 1-25. szám)
1965-01-07 / 1. szám
Thursday, January 7, 1965 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 15 T TTT'T'T' y ▼ ▼ ▼ ▼ TTT'T'y ▼ ▼ A DIKTÁTOR SZÜLETÉSE Charlie Chaplin könyvében a “Diktátor c. film születéséről igy emlékszik meg Korda Sándor már 1937-ben azt tanácsolta készítsek Hitlerről lorgatókónyvet, melyneK alap- gondolata abból a tévedésből indulna ki, hogy van egy hasonmása. Én alakítanám Hitlert, hiszen a diktátor bajusza szakasztott olyan volt, mint az én ismert ligurámé. Korda szerint még jobb volna, ha mindaét szerepet én játszanám el. . . A könyv egyébként jó lehetőséget adott a burleszkre és a pantomimra. Nagy lelkesedéssel láttám munkához, két évbe tellett, amig a forga- toKönyvet megírtam. Mar az eiső év után nyugtalanító híreket kaptam az United Artists cégtől. Figyelmeztettek, hogy a cenzúra keJemefenségeket támaszthat. Könyörögtek, hogy mondjak le erről a filmről és közölték, hogy sem Angliában, sem Amerikában nem fogja« soha bemutatni. De kemény maradtam, s kijelentettem, hogy akkor is megcsinálom, ha nekem kellene mozit bérelnem a bemutatására. Hitlert nevetségessé akartam tenni. Még korántsem készült el a film, amikor Anglia hadat üzent a hitleristáknak. Jött a német betörés Belgiumba és Dunkerque. A helyzet ekkor már New Yorkban iá változott, Chaplint táviratokkal ostromolták: “Igyekezzen a filmmel, min- lc.um ezt varia. A film elkészült részeit, mintegy a felét, előzetesen a New York-i Astor-moziban mutatták be. meghívott közönségnek, Roosevelt elnök személyi tanácsadója, Harry Hopkins is megnézte és igy nyilatkozott: “Nagy film lesz, de nem fog tetszeni a nézőknek, nem lesz kasszasiker.” Hopkins tévedett: a Diktátort tizenöt hétig játszották két newyorki moziban, telt házak mellett. Chaplin a továbbiakban igy ir erről. “A Diktátor nagy sikert aratott az amerikai nézőknél, de kétségtelenül titkos ellenségeskedést váltott ki ellenem. A lapokban különféle inszinuá- ciók jelentek meg. Eleinte gyengécske támadások voltak, ostoba fecsegések a zsugoriságomról, mindenféle mendemonda Pauletteről (Paulette Godard filmszinésznő Chaplin felesége volt.—Szerk.) és rólam. Egyébként az ellenséges kampány ellenére a Diktátor továbbra is kasszasiker maradt.” És bekövetkezett a japán támadás Pearl Harbor ellen. Már küldtek amerikai hadosztályokat is a tengeren túlra, a szovjet csapatok pedig tartották a frontot Moszkva alatt. Egyre időszerűbbé vált a második front megnyitása. Milyen hangulat uralkodott ekkor az USA-ban? “Roosevelt kedvező álláspontot foglalt el a második fronttal kapcsolatban — írja Chaplin. — S jóllehet a fasisztabarát elemek meghúzódtak, mégis mérgezték a levegőt. Semmilyen eszköztől nem riadtak vissza, csakhogy összeveszitsenek orosz szövetségesünkkel. ‘Hadd ontsák csak mind Chaplin (alllhoz sa Pufival Chaplint az amerikai reakció távoltartja hazánktól, de sok reá jellemző történet él ma is Hollywoodon. Lapunk egyik barátja mondta el a következőt: A kövérségéről nevezetes Huszár Pufi az e>rő vi’ágháboru után Hollywoodon szerette vc’m a hálát kamatoztatni, amiben Korda Yóndor próbálta segíteni őt. Chaplinnal is ö'-F7Pho7ta. de eredménvtelenüb mert ahányszor Pufi hozzá került, Charlie faképnél hagyta őt. Ismételt elutasítás után Pufi elkapta Chaplin karját és viselkedéséért magyarázatot követelt, amit rögtön meg is kapott. . . Chaplin kereken kijelentette, hogy minden kövér embertől undorodik, mert amikor fiatal korában I ondonban sokat nélkülözött, jótékonysági intézetekhez folyamodott ruháért és ennivalóért. Ott mindrt volt egy kövér ember, akiről leritt a jóllakottság és nagy szivarral a szájában megvetéssel adogatta az alamizsnát a megszorult embereknek. Ch»olin akkor undorodét* me-*, azóta is un- i dorodik a kövérektől és Pufinak ezért nem volt nála szerencséje. Hollywoodi “karrierek” néha ilyen cse- ké ységen csúsztak el. a ketten a vérüket (a németek és az oroszok.) majd zsákmányleiosztásnál ott leszünk.’ — mondogatták, és minden igyekezetüket latba vetették, hogy a második front megnyitását megakadályozzák. Nehéz idők jártak akkorioan. Napról napra ujauu mi fen. ei ívb.-tc.v az oroszOK szörnyű veszteségeiről.” c..apiint meghívták San Franciscoba, hogy szólaljon lel az Oroszország megsegitesere aiakult g\Uieseii. (a inzOitoug emoxe Joseph r-. r/aVies \on, az Egyesült Államon egykori moszkvai nagykövete), tízezer ember töltötte be a nataimas termet, anol a gyűlést tartották. Futói o.iaplm ezt írja: "A ü.zi. .sag einóke arra kért, hogy legalább egy órát oeszcijeK. Ez megrémített. Ékesszolásom maximális hatara ugyanis négy perc. idegesen mentem ki a dobogóra. A tapsOit Közepette valamennyire összeszedtem gondolataimat. Mikor a zaj elült, csak egyetlen szót mondtam: “Elvtársak!” Nevetés tört ki. Misten-.abbamaradt a neveies, hangsulyozottam megismételtem: ‘Igen pontosan ezt akartam mondani — elvtársak!’ Megint csak nevettek, de ezt a nevetést már tapsvihar nyomta el. És igy folytattam: “Remélem, hogy ma sok orosz van ebben a teremben, s miután jól tudom, hogyan harcolnak és halnak meg honfitársaik ezekben a pillanatokban is, nagy megtiszteltetésnek veszem, ha elvtársaknak szólíthatom Önöket!’ Nagy taps tört ki. Ekkor visszaemlékeztem a ‘hadd ontsák csak mind a ketten a vérüket’ véleményre, s elhatároztam, hogy ezzel kapcsolatban is kifejezést adok megdöbbenésemnek. De valami visszatartott ettől. — ‘Nem vagyok kommunista — folytattam a beszédemet —, csak egyszerűen ember, és úgy gondolom, hogy megértek minden emberi reagálást. A kommunisták ugyanolyanok, mint a többi emberek. Mikor elvesztik a karjukat, vagy a lábukat, Ugyanúgy szenvednek, mint mi valamennyien, és ugyanúgy halnak meg, mint mi. A kommunista anyja éppoly asszony, mint bármely más anya. Ha tragikus hirt kap fia haláláról, éppúgy zokog, mint más anyák. Hogy megértsem őt, nem kell kommunistának lennem. Elég ehhez, ha csak egyszerűen ember vagyok. És jelenleg igen sok orosz anya zokog és igen sok fiú pusztul el...’ Negyven percet beszéltem már, de nem tudtam előre, miről fogok beszélni a következő percben. Meg is nevettettem a hallgatóimat azzal, hogy anekdotákat meséltem Rooseveltről. ‘Most meg itt van ez a háború — fűztem tovább a szót —, és most arról beszélek, hogy segítenünk kell az oroszokon. Pénzre is szükségük van, de ennél valamivel több is kell nekik. Hallottam, hogvÉszak-Iror- szágban kétmillió katona tétlenkedik, amikor az oroszok egymagukban tartják fel a nácik kétszáz hadosztályát. De hiszen az oroszok a szövetségeseink, akik nemcsak saját országukért harcolnak, hanem a miénkrt is! És ha én valóban ismerem az amerikaiakat, akkor tudhatom, hogy nem zere- tik a más vállára rakni a saját terhüket. . . Nyissuk meg tehát késedelem nélkül a második frontot!” Chaplin ekkor ugv vélte, hogy gondolatai visszhangra találtak sok hallgatója szivében és agyában. Legalábbis az ovációkból erre következtetett. Az ünneplés közepette mégis arra gondolt: nem ment-e el túl messzire? De elszégyelte magát erre a gondolatra, mert mindjárt a front jutott eszébe, a gyötrődő, pusztuló tízezrek. Aztán később újra részt vett egy tömeggyülésen New Yorkban, bár Jack Warner, az ismert filmproducer óvta ettől. ö tudta, miért. Chaplin mégis elment a Carnegie Hallba. Ez akkor történt, amikor Oroszország már kivívta nagy győzelmét a Volga mellett. A gyűlésen a többi között megjelent Pearl Buck Rockwell Kent, Orson Welles és sok más ismert személyiség. “Ez a gyűlés — irta annak idején a Daily Worker — Charlie szerelmi találkája volt hallgatóival. ’ A nagy művész, mint könyvében írja, másként vélekedett: “Különös előérzet gyötört. És valóban: a második front melletti fellépéseim fokról fokra kihatottak magánéletemre. A gazdagok nem hívtak meg többé házaikba, birtokaikra. Ekkor feltettem magamnak a kérdést: mi is késztetett arra, hogy politikai tevékenységet fejtsek ki? A színész beszélt vajon belőlem, akit az a nagy lehetőség ösztönzött, hogy igy közvetlen kapcsolatot létesíthet nézőivel? Tanúsíthattam volna-e ily mértékű don- quijote-i magatartást, ha nem Írtam volna meg antifasiszta könyvemet? Úgy tűnik, ezek az elemek mind fennforogtak. De mindennél erősebben hatott a fasizmus iránti utálatom és gyűlöletem.” KIOLVASTAD a lapot? ADD TOVÁBB! MAS IS TANULHAT BELÖLEl CSENDÉLET - NEW YORKBAN New York egyedülálló város. Bármit mondsz róla — az igaz. Például, ha valaki kérdez: szép a varos? L.s ic vaiaszinsz: igen, szép ,nagyon szép. Válaszod igaz. De ha te azt valaszoLad volna, hogy a vai us csúnya, piszkos, visszataszító, a válasz akkor is igaz lett volna. Hatalmas metropolis ez. Vanda«, s/.ep és csúnya negyedei. Ezúttal nem a váioó szupsjgji.ol vagy Csúnya mivoltáról akarunk Írni, hanem arr J, hogy milyen a város közbiztonsága. New York város azon részét, amely a 139 és a 142 utca, valamint a Lenox Ave. és az ötödik Ave. közt tei 7.1 el, Delano Falunak nevezték el. Hét, tizenhét emeletes modern házban, 1800 lakásban ugyanannyi család lakik. A lakosság száma kb. 7—3 ezer — jó nagy falunak számitana bármely országban. A lakók 96—160 dollár lakbért fizetnek havonta; ez azt jelenti, hogy nem szegény emberek, hanem szakmunkások, kiskereskedői, ügyvédek és hasonló foglalkozásnak laknak itt. Amint elsétálsz este a háztömbök közt, minden ablakból karácsonyi diszités tárul szemed elé. Az egész környék a jóiét, a megelégedés és békés élet benyomását kelti. A látszat csal A tény az, hogy az utolsó néhány hónapban az egyik háztömbben lakó ápolónőt megtámadták a liftben és erőszakot követtek el rajta. Egy másik háztömbben a munkából hazatérő tisztviselőnőre, amikor lakásának ajtaját akarta kinyitni, valaki nyitott bicskával támadt, elragadta a táskáját és elszökött a hátsó lépcsőn keresztül. Egy másik háziasszony mondja: “Nemrég csavargók kiszedték a hatodik emeleten lévő villanyládából a biztosítékokat (fuse), ami sötétségbe bontotta az egész lépcsőházat és a folyosókat. Azóta nem merek a házból esténként kimenni, még csak a szemét kivitelére sem, ami csak néhány lépésre van lakásajtónktól — ha csak a férjem nincs otthon és nem ügyel rám a nyitott ajtón keresztül.” Egy másik lakó: “Mi ideköltöztünk abban a hiszemben, hogy itt mentesek leszünk a morfium használóktól, a huligánoktól, s ime a helyzet ép oly rossz. A törvény előírásai ellenére, henteskést hordok magammal, önvédelem céljából.” Felállítják az önvédelmi szervezetet A helyzet komolyra fordult olyannyira, hogy a lakók gyűlésen elhatározták, hogy felállítják a saját önvédelmi szervezetüket. Pénzt adtak össze gumibotok, kétirányba működő rádiók, fényszórók és egyéb szükséges eszközök vásárlására. A férfilakók igy fölfegyverkezve őrt állnak a házak bejáratánál, a lépcsőházakban, a házak tetején és — a pincékben. A pince egy külön problémát ad az őrt álló önkéntesek részére. Ez ugyanis gyülésező helye azoknak a fiataloknak, akik mákony- cigarettájukat itt szokták elszini. Most más búvóhelyet kénytelenek keresni maguknak. Az őrséget minden két órában cserélik és tekintettel arra, hogy a háztömbök lakói fehér és néger családokból állnak, az őrt állók is “vegyesek.” A csendélet. . . nem csendes A Delano Falu élete nem olyan csendes, amint azt a felületes szemlélő hinné. A lakók nagy része fél még most is késő éjjeli órákban hazamenni. Most is csak zárt ajtók mögött élnek és csak úgy hajlandók az ajtót kinyitni, ha tudják, hogy ki áll az ajtó másik oldalán. Ami fokozott aggodalmat kelt a város lakói közt az, hogy ez a helyzet nem csak a Delano Falu környékére szorítkozik. A város egyre több, számosabb része hasonló, vagy még ennél is súlyosabb közrendészeti helyzettel áll szemben. Egyre több negyedben hasonló önvédelmi szervezetet állítanak fel a lakók, mert a rendőrség képtelen kellő biztonságot nyújtani. Az elmúlt években az anyagilag tehetségesebbek ezrei New York külvárosaiba (suburb) “menekültek a “vaderdőből.” Ma azonban már a külvárosok helyzete sem különbözik sokban a newyorki dzsungeltól. (fí-e-) i** "Amerikai" harangok Pakson és Szentistvánon. Felavatták a mátraalji kisközség, Szentistván katolikus templomának uj harangját, amelyet Dobó Lajos és felesége, Amerikában élő magyarok ajándékoztak szülőfalujuknak. A házaspár a New Jersey állambeli Trentonból látogatott haza a nyáron Szentistvánra. Ugyancsak “amerikai” harang szólalt meg a paksi református templomban: ezt a harangot Iványi István Amerikav>*> o’—rrmazott magyar, Paks község szülöttje adományozta.
