Amerikai Magyar Szó, 1965. január-június (14. évfolyam, 1-25. szám)

1965-03-04 / 9. szám

8

AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD

Thui'sday, March 4, 1965

A* ebben a rovatban kifejtett nézetek nem szükségszerűen azonosak a szerkesztőség álláspontjával.

A villanyborotváról

Egy olvasó a multkorában azt kérte, hogy valaki írjon a villanyborotváról. De mivel még senki sem jelentkezett az oktatással, igy én megpróbálom leírni gondolataimat.

Minden villany borotva jó, azaz kb. mind egyformán jó. A különbség ott van, hogy az arcok* amiket meg kell borotválni, nem egyformák, úgy értve, hogy a hajlások és a domborodások minden arcon mások. Tehát ebből következik, hogy mindenkinek, aki villany borotvát akar használni, meg kell tanulnia, hogy miként és merre tologassa, vagy húzogassa arcán a borotvát.

Á legfontosabb az, hogy a borotvafejet teljesen tisztán kell tartani, mert ha a borotva felveszi az arc izzadtságát, vagy az arcbőr természetes olajtartalmát, s az benne marad a nagyon finomra darált szőrrel összekeveredve, akkor a borotvának nagyon kellemetlen szaga lesz.

Tehát meg kell tanulni, hogy miként kell a borotvafejet kivenni a borotvából és kimosni forró vízzel. Úgy gondolom, hogy ezt minden borotva- árusító szívesen megmutatja a vevőnek. Attól nem kell tartani, hogy a borotvafej esetleg megrozsdásodik, mert ma már minden fejet rozsdamentes acélból készítenek.

Jó borotválkozást kívánok mindenkinek.

A. Sz.

Nem tudja szó nélkül hagyni

CHICAGO. 111. — Már a harmadik levelet irom, mert kettőt széjjeltéptem, de csak nem tudom szó nélkül hagyni Paál Máthé munkástárs legutóbbi cikkét. Úgy érteni ebből az Írásból, mintha az összes mozgalmi vezetők valami nagyon gonoszok lennének. Többek között azt irta, hogy “nem foglalkoztak a személyi kultusz bűneivel”. Szerény véleményem az, hogy nagyon is sokat foglalkoztak és sokat olvashattunk róla a nagy lapokban.

Azt nem tudom, hogy Paál Máthé és írótársai az utolsó 25 évben hogyan és mit Írtak, de aztjtu- dom, hogy mit Írtak azelőtt. A Bérmunkás és Írógárdája éppen úgy irt, mint a chicagói Daily Tribune, General Krivitzky mellett 1938-ban, amikor a jeles tábornok az Un-American Committe előtt tanúskodott a Szovjetunió ellen.

Nem ismerem Kun Béla halálának körülményeit, de tudom, hogy amikor élt, a fentemlitett írógárda őt is gyűlölte. Lapjukban többször bemutatták, mint madárijesztót, melyet felöltöztettek a világ minden országából egy-egy pártvezér ruhadarabjával és ott díszelgett a nyakán a “Béla Kun necktie” lent pedig “Follow me” aláírás.

Nem hinném, hogy a különböző mozgalmakba befurakodott besúgókért a mozgalom vezetője volna a hibás, mert ha igy lenne, akkor Lenin és Foster is bűnösök voltak. De ha Paál Máthé munkástárs nem hinné ezt el nekem, akkor azt ajánlanám, hogy olvassa el néhai Kohler Sándor 1937- ben a Bérmunkás 25. jubileumára irt cikkét, ő is irt egy “bombát dobni” akaró tagról és én megemlítettem neki Lenin ifjúkori titkos földalatti mozgalmát: ott is volt egy bombadobó titkos tag, aki végre is hajtotta az ajánlatát. Ezt a bomba- dobót egy nap halva találták Petrográd utcáján es kiderült, hogy a város rendőrfőkapitánya volt. Ez tehát Lenin bűne lett volna ?

I Egy értékeli a lapot egy olvasó *

! KANADA. — Sajnos a régi cimünkre kül- 4 dött lapokat nem kaptuk meg és ezért kér- * jük, hogy küldjék az alábbi címre. S ugyan- /, akkor kérjük, hogy küldjenek, ha lehetséges, * a lapból visszamenőleg néhány számot, mert fi J hiszen ennek a lapnak a tartalma sohasem fi évül el, mert a megtörtént eseményeket, va- fi • lamint a jelenlegi problémákat tisztán tárja fi

I elénk. Mi már több mint 30 éve olvassuk a 4 lapot és nehezen tudnánk megválni tőle. S f. ha nem jön, úgy érezzük magunkat, mintha fi kiestünk volna a világból. fi

B. E. fi.

HérVéGr

írja: Rev. Gross A. László

B. D.. Th. M.

befurakodott ellenforradalmárok — Krivitsky- Trockisták — voltak a “szörnyű bűn” elkövetői.

pe azon is szoktam gondolkodni, hogy miként van az, hogy úgy a Magyar Szó, mint a Kanadai Magyar Munkásnál nem akad egyetlen iró sem — Rev. Gross kivételével akinek legalább van véleménye — aki tisztán látná és megírná a tiszta valóságot. Szerény véleményem szerint Rruscse- vet vagy 8—10 évvel ezelőtt kellett volna leváltani és visszaküldeni a bányába,

r. g. volt Bérmunkás olvasó

Csuda népszerűek vagyunk!

E pillanatban el sem tudok képzelni olyan valakit, aki a világközvéleményt — de különösen az ázsiai népek érzelmeit — alaposabban ismerné és megértené, mint U Thant, az Egyesült Nemzetek főtitkára, aki tudvalévőén Burmát képviselte ebben a testületben, jelenlegi magas tisztségére való megválasztatása előtt. Mint kiemelkedő ázsiai diplomata, pontosan ismeri az ott élő népek gondolkozását, reményeit és vágyait, de éppoly precízen fel tudja mérni e népek gyanakvását, ellenszenvét és megvetését bizonyos hatalmak egyes lépéseivel és prakszisaival szemben, kivált, ha azok ázsiai népek belső ügyeivel kapcsolatosak. Azon felül, hogy tökéletesen ismeri az ázsiaiak lélektanát, U Thant — sokkal inkább, mint bárki más — az egész világ diplomáciai ütőerén tartja az ujját, hiszen mindennapos érintkezésben áll a szélrózsa minden irányából összesereglett delegátusok százaival és igy tisztában van a nem-ázsiai népek mentalitásával is. Mondom: nem hiszem, hogy akad még valaki a diplomáciai közösségben akinek tisztább, átfogóbb és behatóbb áttekintése volna a világ közvéleménye felől, mint U Thant- nak.

Amikor tehát ez az ember véleményt nyilvánít, egy olyan ügyben, amely az egész földtekének a sorsát közelről érinti, biztosak lehetünk, hogy mondanivalója tényeken alapszik és joggal feltehetjük, hogy úgy a különböző kormányok, mint azok népei felfigyelnek a szavára. Ez alól még az Egyesült Államok kormánya és népe sem lehet kivétel! Mit is mondott U Thant egy pár nappal ezelőtt:

“Biztosra veszem, ha Amerika nagy népe ismerné az igazi tényeket és hátteret Déí-Vietnamban, megegyezne velem abban, hogy minden további vérontás szükségtelen... és hogy kizárólag politikai és diplomáciai megbeszélések révén lehet olyan állapotokat teremteni, amelyek lehetővé tennék az Egyesült Államok számára, hogy a világnak erről a tájáról méltóságteljesen (gracefully) kivonulhasson.” És mindjárt hozzátette: “Háború és ellenségeskedés idején az első áldozat mindig: az igazság.”

Amilyen indirekt és diplomatikus nyelven csak lehet, U Thant néhány igen vaskos igazságot vágott e szavakban Washington fejéhez: Először is, Amerika népe nem ismeri a valóságot, mert — magyarán szólva — évek óta hazugságokkal tömik a fejét. Másodszor: itt nem is arról van szó, hogy vajon az Egyesült Államok kivonuljon-e Vietnamból, hanem csupán arról, hogy hogyan retirálhatna méltóságának, presztízsének és “ábrázatának” a sérelme nélkül. De hogy ki kell vonulnia, az nem

Tárgyalásra készül a gumi-ipar

AKRON, O. — A Goodyear, Firestone és Goodrich gumigyár munkásainak szerződése április

20-án jár le. A munkások a következő követeléseket terjesztik a munkáltatók elé.

1 Bérjavitást, amely arányban áll a termelékenység növelésével.

2. Automatikus béremelést a megélhetés megdrágulásával.

3. Kétszeres bért túlórázásért.

4. Rövidebb munkahetet — bérlevágás nélkül

5. Négy heti fizetett szabadságot 15 év és 5 hetit, 25 évi munka után.

6. Nyolc helyett tíz fizetett ünnepnapot.

7. A munkanélküli pótsegély hosszabb ideig- való folyósítását.

A tárgyalások március 15-én kezdődnek.

is lehet vitás. A kérdés csupán az, miképpen lehetne a visszavonulást úgy szerepeltetni a világ szemében, mintha az Egyesült Államok nem szenvedett volna csúfos vereséget, hanem nagylelkű győztesként hagyja el a dél-vietnami arénát.. .

Nem csekély erkölcsi bátorságra vall, hogy a si- mamodoru, mesterdiplomata U Thant ilyen nyíltan azzal vádolja az amerikai kormányt, hogy szántszándékkal elhallgatta a valóságot és éveken át hamis információval traktálta az amerikai népet. Világos, hogy ha az amerikai népnek hamis képe van a vietnami helyzetről, azért elsősorban a kormány felelős.

U Thant bátorsága még jobban kidomborodik abban, hogy még csak kérdés tárgyává sem teszi az Egyesült Államok kivonulását Dél-Vietnamból — ezt ő elkerülhetetlen és befejezett ténynek tekinti. Inkább csak azon töpreng, hogyan lehetne ezt a lépést lenyelhetővé és megemészthetővé tenni az elbizakodott, fennhéjázó, nagyhangú pentagon! hadurak gyomra számára...

Nagyszerű leckét adott a derék főtitkár Washingtonnak, amikor elmondta, hogy az ő hazájának, amely pedig ezer mérföldön át határos népi Kínával, soha a legkisebb baja sem támadt a hatalmas szomszéddal; onnan soha még egy rozsdás puskát sem csempésztek át a burmai földalatti kommunista mozgalom számára, és annak ellenére, hogy Burma sohasem kért vagy kapott külföldi fegyveres védelmet, mindmáig megőrizte a függetlenségét. A viszony a két ország között barátságosnak mondható.

Nyilvánvaló: igy akarta U Thant az orra alá dörzsölni Washingtonnak, hogy Dél-Vietnam függetlenségét a kínaiaktól éppúgy nem kell félteni az Egyesült Államoknak, mint Burmáét. Ha Burma független tudott maradni az elmúlt 17 év alatt Washington védelme nélkül, hát Dél-Vietnamnak, amely még csak nem is határos Kínával, nem kell attól tartania, hogy Kina bekebelezi abban a pillanatban, ahogy az Egyesült Államok “tanácsadói” kiteszik a lábukat onnan.

Nekem az a gyanúm, hogy U Thant — ha kissé udvariasabb tónusban is — olyasmit akart mondani Washingtonnak, amit Sukarno indonéziai elnök a minap egy kissé nyersebben fejezett ki: “Menjetek a pokolba!” Százat teszek egy ellen, hogy De Gaulle is hasonló hangot ütne meg, ha a diplomáciai etikett nem tenne szordinót a szájára. Ö is ugyanazt mondja,' mint Sukarno, csak egy kissé szalonképesebben fejezi ki magát. . . Wilson angol miniszterelnök is sokszor érezhet kísértést arra, hogy Sukarnot utánozza, csak a közmondásos angol hidegvérnek tudható be. hogy egyelőre még nem tört ki belőle egy hasonló, temperamentumos “felszólítás”. Nasserról és Ben Belláról ne is beszéljünk.. . Fogadni mernék, még Japán miniszterelnöke és Nyugat-Németország kancellárja is kuncogtak befelé, amikor tudomást szereztek Sukarno erélyes kiszólásáról és csak azt sajnálták, hogy őbennük nincs elég bátorság, hogy ugyanígy a sarkukra álljanak... De ami késik, nem múlik... Csuda népszerűek vagyunk széles e világon — azt meg kell hagyni!

Azt is írja Paál Máté munkástárs, hogy ők Írtak a Bérmunkásban a magyar nép mellett, de Rákosi nevét nem említették, s ugyanúgy tettek Stalinnal is. Én ugyanilyen formában olvasom a nagy üzleti sajtót is, ők is csak Stalin meg Rákosi ellen voltak, a mi elnökünk is úgy beszélt, aki ellene van egynek az ellene van mindnek. Én látom a fehér sovinizmust azokban, akik nem akarnak “kínaiul tanulni”. Sajnos, hogy Kruscsev, Tito ilyen, még a szocdemeket is szégyenbe hozó helyzetet teremtett. Mindenki, vagyis minden munkás a béke és az őszinte egymás mellett élés hive, de ha én egy szocialista ország feje lennék, akkor egy szakadár Tito helyett Kinát helyezném előtérbe.

Sokszor elgondolkoztam már és kérdeztem önmagámtól, hogyan van az, hogy ennek az értelmes, intelligens írógárdának a tagjai a proletárt, aki bármily más véleményen volt, tökfilkónak, fejőstehénnek, pártszamárnak neveztek, a párttagokat pedig fizetett ügynököknek, élősdi opportunistáknak, stb. S most ugyanazok az írók nem akarják egy szóval sem elhinni, hogy azok a